Algoritmus BOOST :D

Boost!🥰 Viszont én még fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem csak az elhízástól való félelem okoz evészavarokat, hanem az ellenkezője is, amikor valaki a fogyástól retteg. Engem kiskoromban rengetegen piszkáltak, főleg felnőttek, hogy nagyon sovány vagyok (valóban az voltam, az akkor még nem diagnosztizált laktóz intolerancia miatt). Az emberek valamiért azt hiszik, hogy az gátlás nélkül megemlíthető, ha valaki nagyon vékony, pedig ugyanúgy sértő, mintha túlsúly miatt piszkálna valaki. Intelligens, normális ember nem mondja azt egy teltebb embernek, hogy "azta, milyen dagadt vagy/hú mennyit híztál, ne egyél ennyit, egészségtelennek nézel ki". Ezzel szemben olyanokat simán a másik fejéhez vágnak, hogy "huu nagyon le vagy fogyva/brutál vékony vagy, eszel te rendesen?/ Egyél többet/veszek neked kaját, csak egyél/ hány kiló vagy??" 23 éves vagyok, kb. 10 éve küzdök evészavarral az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések miatt. 2 év alatt 18kg-t híztam, és még így is undorítóan vékonynak látom magam. Akkor is eszek, ha nem vagyok éhes, ha nem kívánok semmit. Emiatt persze rosszul leszek, ami még nagyobb stressz, hiszen a távozott ételt pótolni kell..és ezzel rengetegen vagyunk még így, sokkal többen, mint az hinnék az emberek. SENKI testsúlyára nem illik megjegyzést tenni, akkor sem ha túlsúlyos és bizony akkor sem, ha kórosan sovány! Figyeljünk egymásra!🤍

Általánosban, még első osztályban, nagyon vékony voltam, de télen egy nagy pufi kabát volt rajtam. Ebédszünetben ajtó ügyeletes voltam, így ott ettem a szendvicsem, kabátban mert hideg volt. Egy gyerek oda jött és azt mondta, nézd már milyen kövér és most is tömi a fejét. Ez után 10 évig egyszer sem ettem, sem általánosban, sem gimnázium, mindig oda adtam kutyáknak az ebédem. Végzős koromban vettem rá a barátaim, hogy egyek velük. Ez ment 2-3 évig, majd a munkahelyemen volt menza, ott ettem, amikor az akkori barátom azt mondta, hogy ha minden nap eszek, elfogok hízni. Ez után ismét nem ettem mások előtt, inkább szédültem egésznap. Már 26 vagyok, tudok enni étteremben és a munkahelyemen is (de csak egyedül), de ha választani lehet, inkább haza viszem. Gyűlölöm, amikor valahol eszünk és tukmálni akarják az ételt, mikor nekem az is kihívás, hogy egyáltalán egyek.

Nekem ott kezdődött az egész, hogy sulis mérésen a védőnő nem túl szépen közölte, hogy túlsúlyos vagyok, és ennem durva következményei lesznek (6kg plussz volt csak rajtam). Mellette apám is már nagyon régóta bántott mindig azzal, hogy dagadt vagyok és senkinek nem fogok kelleni, ezért 13 évesen elkezdtem diétázni, edzeni, és próbáltam egészségesen lefogyni. Ez 1 hónapig tartott, ugyanis egyik edzésem után apám ismét ledisznózott. Akkor eldöntöttem, hogy onnantól éheztetni fogom magam. Akár napokig nem ettem, ha ettem, minden étkezés után mérlegre álltam, ha pedig többet mutatott, akkor leedzettem szinte azonnal, így egy nap akár 4 edzést is lenyomtam. Elkezdtem számolni a kalóriákat, nagyon sokáig bírtam tartani, hogy 400kcal/nap vagy annál is kevesebb. Néha voltak falásrohamaim, de egyik sem volt annyira durva. Meglett az eredménye, pár hét alatt lefogytam. Amúgyis ájulásra alkalmas vagyok, akkoriban viszont ezek az alkalmak nagyon megsokszorozódtak. Kisebb csomókban hullott a hajam, a hasam meg gyakran annyira fájt, hogy nem bírtam kikelni az ágyból. Mégis olyan jó érzéssel töltött el a hasfájás, mert emlékeztetett rá, hogy megint sikerült kibírnom étel nélkül. Minden pillanatomban ezen kattogtam, ha azt álmodtam hogy eszek, sírva ébredtem és aznap még az átlagos kevésnél is kevesebbet ettem. Mikor teljesen realizáltam, hogy mennyi mindent vesztettem el ennek hála, mennyi élményt megélhettem volna ezidő alatt, a gyógyulás mellett döntöttem. Először megemeltem a deficitemet 800-1000kcal-ra, aztán lassan elkezdtem elhagyni a kaják mérését, és annyit ettem amennyit éppen éreztem hogy enni akarok. Már csak naponta 1x mértem magam, aztán már csak heti 1x, és amikor először észrevettem, hogy híztam, nagyon nehezen leszoktam teljesen a súlyom méréséről.A testemet nem mindig látom olyannak még mindig, amilyen, úgyhogy ezzel még küzdök, de az étkezésem már ki merem állítani, hogy a helyén van. Mindenkit kérek, hogy SOHA ne válassza ezt a megoldást a fogyásra!! Akár éveket is elvehet tőled, az élet pedig túl rövid, hogy kínozd magad a külsődért! Aki pedug ebben van, annak sok kitartást! Megéri meggyógyulni!

Az evési zavar nagyon fontos téma így én kifejezetten örülök ennek a videónak. Köszi Atis. Magyar országon főleg a az elhízás probléma, ami az is igazolja hogy USA és Mexikó után mi vagyunk a harmadik vagy talán negyedikek a világon. ☹️ Sajnos én is ebben szenvedek és elég sok mindenen átmentem, ezért szeretném megosztani a tapasztalatom illetve az ALGORITMIKUS PUSZTOLÁS miatt. 😄 Én általános alsó osztályában lettem túlsúlyos és körülbelül Gimiben lettem elhizott. A családomban mindenki elhízott így én is egyetértek azzal, hogy a neveltetés nagyon sokat számít. (Meg a genetika, de szerintem egy önálló felnőtt embernek már ez nem lehet kifogás). Az érzelmi alapú evés pszichésen alakul ki és saját tapasztalatból mondom hogy szükség van szakemberre. A covid tetőpontján egy darabig hánytattam magam ami Nagyon egészségtelen és nem is működik cserébe nagyon drága és pazarló. Ezt követően kicsit helyre jöttem és felvettem a kapcsolatot egy szakemberrel. Vele dolgozom 53 hete és relatíve sokat segitett. Fogytam vele 18 kg.t de most egy jó ideje nem sajnos stagnálok. Kalória számlálással értem el ezt a dolgot és mindenkinek javaslóm. Ez a leghatékonyabb és egészségesebb mivel nem veszek felesleges kajákat ami utána kuka vagy rosszabb esetben megeszem. 😃 Mint írtam sajnos mostanság nem megy a fogyás pedig tényleg jól ment de mivel mentálisan nem stimmel valami (stressz evő vagyok és mivel nem stimmel most valami a világomban ezért rohadtúl nem azt és nem annyit eszek mind kéne). A diatetikus segítőmnek is az a javaslatáta ha nem megy vele akkor ezzel szakemberhez kell fordulni. Utána is olvastam múlthéten, vannak evési zavarral foglalkozó pcihologusok akik tényleg sok esetben megtudják változtani a gondolkozást az evéssel kapcsolatban. És ha te is ebben szenvedsz hidd el hogy nem szégyen segítséget kérni! Amikor már már az életedet befolyásolja a sovanyság mert nincs erőd vagy nem tudsz a busz után futni mert legszomjad van (mint nekem volt, most már csak megakarok halni de oda futok 🤣) akkor érdemes változtatni ezen. Ha nem akarsz szakemberrel (mert pl elég drága) egyeztetni én előtte mindeképpen javaslom a yazio appot amiben feltudod vinni miböl mennyit ettél és az előre generált ckal mennyiséget betartva elérhető az egészséges testsúly. Ehez nagyon nagy akarat erő kell, elég pöcsölös mert mindent gramra kell mérni, de hosszú távon sokkal jobban megéri. Még van rajtam kb 50 kg túlsúly (AZ EGY EMBERNYI HÁJ 😩) de már most sokkal jobban vagyok mint egy évvel ezelőtt. Elsőnek fel kell ismerni a problémát, nem szabad másokat hibáztatni, mert ez a te tested és a te döntesed! A mesterem mindig azt mondja: " Megéri az a 10 perc zabálás hogy az eddigi munkád tönkre mennnyen?" És mindig az a válasz hogy nem... Ha ebbe bele gondoltok akkor tényleg nem. Az egészség a legfontosabb és most hogy leírtam ezt én is átgondoltam az elmúlt két hetem amit elbasztam és újult erővel neki állok az edzésnek de ami még fontosabb erőt veszek magamon és NEM fogok sütizgetni, meg hánytani magam a bűntudat miatt mert melóba idióta volt egy ember. Remélem, hogy vannak olyan elvetemült emberek akik elolvassák a regényemet és legalább egy ember elfog gondolkozni azon... Megéri az a 10 perc zabálás?

Köszönöm szépen ezt a videót! Amikor megláttam a címét, megijedtem, hogy rossz érzés lesz végignézni, mert erről a témáról nehezemre esik beszélni/olvasni ezzel kapcsolatban is nehéz számomra... Nem mertem megnézni, de ma elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy mégis megpróbáljam. Evészavaros vagyok, tudatában is vagyok, de ezt sok időbe telt magamnak beismerni. 5 éve kezdődött. Minden este sorozatozás közben addig ettem édességet, amíg egy falat sem fért már belém. A napi rutinom részévé vált az esti nasizás és ez a testemen is meglátszódott. Meghíztam. A családom ekkor elkezdte mondogatni nekem, hogy le kéne fogyni. Jött a rendszertelen étkezés, bűntudat, falásrohamok, önvád. Sajnos a szüleim részéről érkezett a kritika a kinézetemmel kapcsolatban(jószándékból mondták, de nem jó oldalról közelítették meg a dolgot, mert ezzel csak bántottak), ezért lassan-lassan személyes kudarcként éltem meg azt, hogy nem tökéletes az alakom. Kb 10 kg plusz volt rajtam. Mára sikerült lefogynom. Jelenleg elégedett vagyok a testsúlyommal, de még mindig rosszul érint a kritika. Ebből a szempontból érzékeny vagyok. Valószínűleg más is kap a szüleitől kritikát, amit nehezen visel. Azt tanácsolom Nekik, hogy merjék elmondani az érzéseiket a szüleiknek és beszéljék meg, ha lehet. 💜

Szia Attis! :) A videóidat hallgatva mindig megnyugtató, hogy kiemeled, a tünetek észlelése esetén mindenképpen forduljunk szakemberhez! Ennél a résznél az jutott eszembe, hogy nagyon ijesztő tud lenni, amikor egy problémával egyedül van az ember. Odáig is hatalmas út eljutni, hogy valaki felismeri, hogy segítségre van szükség, majd még egy óriási lépés, hogy eldönti segítséget két. Sajnos itt még nem értünk célba, azt is meg kell találni, hogy kihez forduljunk segítségért. Szerintem nagyon hasznos lenne, ha ilyenkor fel lenne sorolva néhány olyan intézmény vagy szakma megnevezés, akikhez fordulni lehet ezekkel a nehézségekkel. :) Lehet egyeseknek nagy segítség lenne, hogy hol kezdjék el a gyógyuláshoz vezető útjukat. :)

Köszönöm a hasznos és érdekes videót!

Nagyon hasznos volt a videó, köszönjük a remek munkadat, mindig olyan videókat csinálsz, amivel nem igen foglalkozik senki sem, meg több és több ilyet!

Sziasztok! Nekem a legjobban az a felismerés segített nagyjából kijonni belőle, hogy tapasztalatok alapján egy idő utan rá kellett jönnöm, hogy a kreativitás, intelligencia, és egyéb területei az életnek sokkal fontosabbak, mint maga a testkép. Ha nagyjából odafigyelve, a tényleges éhségére hallgat az ember, és mellette sportol valamit (akár hobbi szinten) heti pár alkalommal, akkor nem kell foglalkozni a testképpel, mert egy esztétikus és egészséges lesz. A fő tényező az egészség szerintem, és ha az ember azt az energiát, amit a saját testének becsmérlésére fordít átirányitja a szellemi képességeinek fejlesztésére igen jelentős stressztől szabadul meg, és cseréli le dopaminra, ami az elvégzett munkáért és a szerzett tudásért jár. 😌😋

Megyek és hozok kaját hozzá🥶

Szuper hogy készítettél egy ilyen videót, hiszen a téma sokak számára tabu, pedig nagyon sokakat érint. Sajnos az évek során többször voltam mélyponton evészavar miatt, és nemrég határoztam el, hogy nem szeretném, ha ez tovább keserítené az életem, így nagy akaraterővel de sikerül egyre jobban lennem. Bár még van hova fejlődni, de már látom a fényt az alagút végén. Akik hasonló cipőben járnak, üzenem nekik, hogy valóban nagyon nehéz lépés, de nem szégyen segítséget kérni, és utána fantasztikus érzés minden nap előre lépni a gyógyulás útján.

BOOST!!!!🤩 Ha már boost, akkor leírom, hogy le a kalappal! Nagyon jó csatorna, kiváló videókkal! Minőségi kontent!

Szuper téma ☺️ már a címből tudtam hogy ez nekem való, én falásrohamokkal küzdök. Nem egyszerű, de igyekszem leküzdeni. Köszönöm a videót!

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása Hiánypótló könyv a témában! 📚

Nagyon érdekes téma. Tetszik!👍🙂

imádom a videóidat!!!! Nem véletlenül követlek..

Személyes tapasztalatom van sajnos a témában. Engem 2017-ben diagnosztizáltak anorexiával. Nagyon hálás vagyok az ilyen tartalmakért, hiszen annyira kevés információ van az emberek birtokában erről. Azt tapasztaltam sokan komolytalannak és nem valós betegségnek gondolják. Én is sok-sok barátot, ismerőst elveszítettem a betegségem időszakában. Ennek sajnos a rosszul informáltság az oka. Szóval nagy hajrá az ilyen edukatív tartalmaknak!♡ Maga a betegség bár rengeteg fizikai tünettel jár, a gyógyuláshoz pszichiáter segítsége szükséges, hiába kezelnek kórházban, amíg az elméd nem gyógyult meg minden hasztalan. (Természetesen minden esetben más a kezelés, a terápia módja, gyógyszeres kezelések) Szerintem nagyon fontos, hogy IDŐBEN kezdődjön meg a kezelés maga, hiszen nem minden orvos hatásos, nem minden működik. Én személy szerint 7 orvosnál jártam, illetve mindenféle klinikán megfordultam. Szerencsém volt, hisz a szüleim végig mellettem voltak, segítettek. Mivel 2-3 hónap alatt 70ről 40 kiló alá ment a súlyom, elképzelni sem merem mi lett volna, akkor ha nem kérünk időben segítséget. Hosszú út amit bejártam és mindenkinek sok erőt küldök aki ebben a cipőben jár, elég akaraterővel, (ami az evészavarosoknak van bőven) meg lehet oldani!♡

Én csak az algoritmust jöttem supportolni :D Egyébként meg nagyon jó videó, mint az összes többi!

Csak így tovább Atis

2020 nyári szünet elején unatkoztam és rájöttem hogy a fenekemen akarok formálni egy kicsit, így elkezdtem edzős videókat nézni. Pamela Reif és Chloe Ting tartalmait kezdtem el követni. Először boldog voltam mert végre 3-4 év után rávettem magam arra hogy edzek, de aztán bejött a képbe az egészséges étkezés meg az új hobbim, a sütés, és az is hogy a mérleg többet mutatott (5 évig minden reggel lemértem magam hogy megtartsam a súlyom) de akkor még nem tudtam hogy az az izom miatt van. A második karanténban ősszel végig anorexiás voltam. 12 évesen volt már ilyen időszakom mivel hatodik osztályban 13 kilót híztam, de nem gondoltam volna hogy visszajön. Mindig éhes voltam, folyton mértem magam, minél kisebb számot akartam látni hogy olyan vékony lehessek mint Pamela Reif és a többi fitness influencer. Kalórianaplót vezettem. Minden egyes étkezés után azon gondolkodtam hogy mit fogok enni a legközelebbinél. Este annyira korgott a gyomrom hogy a sorozatokra nem bírtam odafigyelni mert csak azon járt az eszem hogy mit egyek reggelire. Azóta félek attól hogy éhes leszek. Aztán téli szünetben elegem volt ebből az egészből mert láttam hogy így semmilyen eredményt nem érek el, plusz a C kosaras mellemből A kosaras lett, így csak havi egyszer mértem le magam izommal és zsírszázalékkal együtt és téli szünetben azt ettem amit szerettem volna. Utána rátaláltam Sydney Cummingsra akinek a többi népszerű fitness influencerhez képest reális alkata van és imádtam minden reggel vele edzeni. 2021 első félévében nem számoltam a kalóriákat, csak arra figyeltem hogy elég fehérjét vigyek be hogy izmosabb lehessek. Egyre több egészséges receptet találtam. Jól éreztem magam. Aztán 2021 nyarán megtaláltam azon dokumentumfilmeket mint a The Game Changers és a What The Health és eldöntöttem hogy vegetáriánus leszek. Berögződött a fejembe hogy azzal hogy nem eszek "halott állatokat" jót teszek a környezetnek és az állatoknak valamint az egészségemnek is. Nos, az első része igaz, de a mentális egészségem szörnyű lett ezután. Azon gondolkodtam hogy ezután hogyan fogom bevinni a fehérjét rendesen, így az étkezés ismételten fontosabbá vált számomra. Az akkori partnerem nem bírta elfogadni a döntésemet és ez egy kulcspont volt ahhoz hogy véget érjen a kapcsolatunk mert folyton konfliktus volt abból hogy nem eszem húst. Falásrohamokba kezdtem, de ezt azzal indokoltam, hogy ez biztos csak azért van mert akkor kezdtem el alkoholt fogyasztani és biztosan berúgás mellékhatása hogy sokat eszem közben. Aztán ahogy elkezdődött a suli a falásrohamok hétvégi rutinná váltak míg hétköznap normálisan ettem. Az iskolapszichológusnak beszéltem erről mikor elkezdődött és ő azt mondta hogy keressem fel a pszichiátriát de én nem tettem mert úgy voltam vele hogy tanulnom kell. Aztán az érettségi miatt már nem volt időm a vegaságra és utáltam is már ezt a megszorítást ezért elkezdtem 2022 januártól hetente kétszer húst fogyasztani. Azt hittem ez megoldja az evészavart, de nem tette. Teltek a hónapok és az étkezés egyre központibbá vált az életemben. Amikor csak tudtam, enni akartam. Erre rájátszik az is hogy a családomban az "aki kapja marja" az alapszabály így az anorexiás időszakomban mindig "nem akartam elenni az ételt mások elől", de most már én is beszáltam a rablásba mert finom ételeket akartam enni amikor elengedtem magam. Ezen kívül apukám is binge eating disorderben szenved. Mindketten stresszevők vagyunk szóval tőle is örököltem ezt a hajlamot. Mivel hétvégén sok cukrosat ettem, hétköznap a suliban úgy leesett a vércukrom hogy ebédidőre már azt hittem, el fogok ájulni. Ez az éhséggel társuló szédülés máig is megvan. Ahogy közeledett a szóbeli érettségi és eltűnt az iskolába járás rutinja, egyre többet kezdtem el egészségtelen ételeket nagy mennyiségben enni és ezt a rendszeres sportolás se tudta kompenzálni. Eltűnt a kockahasam amiért olyan sokat dolgoztam és mindenhol vastagabb lettem. Kitéve lettem a férfiak beszólásainak, mivel a C kosaram is visszajött aminek nem örültem mert már megszoktam azt hogy kisebb vagyok mindehol. Jelenleg vagyok a legnehezebb valaha és most próbálok visszatérni a rendszeres edzéshez és az egészséges, falásrohammentes táplálkozáshoz. A húsfogyasztást még mindig csökkentem, de nem vonom meg magamtól teljes mértékben. Valamint az talán segíteni fog hogy strigulázom azokat a napokat amikor nem volt falásrohamom, és hogyha van akkor letörlöm az összes strigulát. Ezen kívül az alkoholfogyasztásomat is tervezem redukálni de ez az egyetem és a peer pressure mellett nehezen fog menni, de azért csak nem fogok literszámra sört inni mint ahogy az utóbbi időben tettem.

ez is egy jól sikerült videó

Boost! Remek videó 🙂

Erint a problema sajnos. Van aki alkoholista, van aki drogos. Nekem ez. Nem konnyu kontrol alatt tartani. Falasi rohamaim vannak. Most eppen rendben vagyok. Az "out of sight out of mind" modszer szokott segiteni nekem. Van, hogy nagyon elszalad velem a lo es van amikor hirtelen atkattan valami az agyamban es akkor abba tudom hagyni.

Én stresszevő vagyok. Egész életemben küzdök a kilókkal emiatt. Nagyon nehezen legyőzhető ez, a legkülönfélébb módokon jön elő és tör rám. Ha egy módon megtanulom kezelni a stresszt, másik módon támad. :/

Érdekel

Boost! 💖

Tökéletes lett a tartalom, mint amit már megszokhattunk tőled.👍🏻 Mindennap várom a keddet, mert tudom, hogy Attis ezeken a napokon tölt fel nekünk, fantasztikus, minőségi és informatív videókat. Sőt, a videó kifejezés kicsit leértékelő fogalom, mert a Tanulom Magam esetében már hasznos tartalomról beszélünk!😉🥰

Nagyon örülök hogy a falásroham is bekerült a videóba, valószínűleg én is ebben szenvedek és iszonyú kemény. 😔 Már 2 éve próbálok lefogyni a legkülömbözőbb módszerekkel eredmény nélkül mert csak pár napig tudom csinálni aztán megint jelentkeznek a falási rohamok vagy még mellé eszek plusz dolgokat. Én megfigyeltem magamnál egy olyan jellegű tagadást is hogy azt hiszem hogy akármikor le tudok vele állni és nem vagyok "függő" de az utóbbi 2 évben rájöttem hogy de igenis függő vagyok. 😔 És a többi is igaz, a titokban evés, a szégyenérzet, szégyenlek mások elött enni, addig eszem amíg már nem fér belém semmi. Sajnos úgy látszódik hogy egyedül nem is bírok szembeszálni vele és már töbször is elgondolkodtam rajta hogy talán nekem is orvoshoz kellene fordulnom, hátha tudnának segíteni. 😔 Bár nem tudom hogy erre létezhet e akármilyen gyógymód. Tovább nehezít a helyzeten hogy tulajdonképpen nem is látom magamat a tükörben túlsúlyosnak pedig bőven +40 kiló van rajtam. Az én énképem valahogy fordítva van bekötve és úgy érzem hogy ez így okés de nagyon tartok a késöbbi egészségügyi problémáktól amihez a túlsúly vezethet. Pláne hogy rengeteg ilyen emberrel találkozom segédápolóként és nem szeretnék idős koromra az ő sorsukra jutni. 😔

engem az még érdekelne, hogy hogyan tudnánk esetleg segíteni egy baráton. például, mit szabad és mit nem szabad mondani, hogyan tudnánk támogatni, stb.

Számomra ez egy meglepően "vicces" téma. Nem vettem észre, hogy evészavarom van egészen addig ameddig ki nem gyógyultam belőle. Hajlamos voltam épp csak annyit enni, hogy ne haljak éhen annak érdekében, hogy lefogyjak (pedig nem volt rajtan 5 kg-nál több felesleg) és nagyon ritkán mikor ettem pl egy kis csokit, szándékosan kihánytam azzal az ürüggyel, hogy "ez nem egészséges". Egyszer egy nap kitaláltam, hogy fizikailag erősebb szeretnék lenni, így elkezdtem edzeni. Mikor jobban beleástam magam a témába, hogy hogyan is kell enni annak érdekében, hogy izmot növeljek rájöttem, hogy amit addig csináltam teljes mértékben helytelen és veszélyes volt. Sok cikk és annál is több youtube vidi után az evészavarból sikerült áttérjek az egészséges életmódra. Az internetnek rengeteg haszna van, csak jó célokra kell használni. Mindenkinek sok sok kitartás, aki evészavarral küzd. Találjatok magatoknak motivációt (tudom, hogy könnyű mondani).

én brutál kevés ételen elvagyok. volt hogy napi egy szelet kenyéren éltem. sajnos az önértékelésem és önbecsülésem,önbizalmam nagyon alul van, pontosan az iskolai bántások miatt is. emiatt gyomorfekélyes vagyok. a fogyásom leállíthatatlan volt amíg nem egy nyugottabb munkahelyre nem kerültem.

Köszi

Boost és egy kis tapasztalat: Kb 7 évig voltam anorexiás. Hozzátartozóim folyamatosan látták, hogy fogyok, de én nem vettem észre. Most már a tesképem reális, szépen lassan el is kezdtem visszaszedni a kilóimat és már a kalóriáktól sem félek. Ez még nem jelenti, hogy meggyógyultam. A gondolataim sokszor még mindig a kaja körül vannak és nagyon válogatós vagyok. Új kajabajom az "etikus " étkezés pl növényeken (tésztán, kenyeren is..), szezonális zöldségeket, utz termékeken élek és besokallok , ha ettől eltérő ételeket kell ennem. Otthon főzök, mert így olcsóbb és kevesebb szemetet termelek. Húsra pl rá sem tudok nézni már 1,5 éve Szóval evészavar "nem vész el, csak átalakul". Jó esetben meditálsz és tudatosan a jelenben élsz és azért ott lebeg, de ki tudod zárni a gondolataidból a mindennapok kárára való túlzott mértékű étellel való foglalkozást. reggeli, ebéd, vacsora , kaja a haverokkal- max ennyi marad->akár egy normál embernek Nekem még kell egy kis idő ehhez.Főleg most, hogy már a vegaság mellett a spórolás is megjelent...

20:00 -től, sírtam a nevetéstől :D

Jó étvágyat- boost boost

Up 😉

Most szégyellem, hogy pont 2 TúróRudi és 1 töltött fánk elfogyasztása után ...

Pont a múlt hèten tàrtuk fel szakemberrel, hogy én is evészavaros vagyok :( teljesen ledöbbentem, hogy engem is érint :( ez a video meg csak megerősített, hogy kell foglalkozzak a problémával! Üdv a falásroham klubban :(

Boost!!!

Szia Attis! Nekem hozzád lenne kérdésem! Mikor elkezdted az életmódváltásod és számoltad a kalóriákat, szépen érted el az eredményeket, nem féltél hogy át fogsz esni a ló túloldalára, hogy már már szinte megszállottan számolsz, edzel, azt nézed hogy tudsz mégtöbbet elégetni stb. ? Mert én most ebben vagyok, számolok, edzem, figyelek és szépen mennek le a kilók, jól is érzem magam, már csak egy kevés kell a kitűzött célig, de már most kértem a páromat, hogy ha esetleg túlzásba esek szóljon rám, mert nagyon eredmény orientált vagyok és nem szeretném, hogy ez határozza meg a mindennapjaimat és tényleg könnyen átfordulhat. Erről mit gondolsz? Köszi

Boost. Puszipacsi

Boost!

Nekem még nem alakult ki evészavarom, de stressz hatására képes vagyok nagyon keveset enni. Máskor 2 hétig bőségesen étkezek, utána 2 hétig sokkal kevesebbel is beérem. Néha komolyan aggódtam, de ez a videó segített talán egy kicsit ezt helyrerakni!

Nekem volt egy időszakom, hogy egyszer csak hirtelen étvágytalan lettem, naponta egyszer, max kétszer ettem, de azokat is csak azért, mert rám erőltették és közben meg utána mindig hányingerem volt, ez így tartott kb egy hónapig, és már eléggé feltűnő volt, hogy mennyit fogytam, főleg a hasamra meg a lábamra, és pont erre a kettőre szerettem volna fogyni mert nem voltam vele megelégedve. Elkezdték nekem mondogatni, hogy anorexiás vagyok és csak játszom az agyam, de nekem annyira tetszett ez az "új test" hogy nem mertem enni, nehogy visszahízzak. Mostmár viszonylag normálisan eszek, bár a napi gondolataim azzal vannak tele, hogy "nem kéne ennyit ennem" meg, hogy "visszahíztam és nem kéne hagynom", nem tudom mitévő legyek

Oké. Nem szoktam kommentelni, de ez a videó most nagyon betalált. Az én sztorim a következő: 3 évvel ezelőttig stressz-evő voltam (ha nem kontrollálnám/képes lennék még mindig annyit enni most is az lennék). Annak rendje és módja szerint meg is hoztam mint a gyesznó. Két és fél évvel ezelőtt elkezdtem agresszívan fogyózni edzeni stb. Két és fél év alatt 40 kilót fogytam, viszont az akkori test képem megmaradt. 147 cm vagyok, jelenleg 43 kg és meg mindig nem vagyok elégedett. 😢 Persze tudom én hogy ez így is óriási teljesítmény [hiszen látom a haskötényemen (túl gyorsan fogytam nagyon sokat)] de ettől még nem tudok naponta egy vagy maximum kettőnél többször enni. A napi kalória bevitelét kb 1000-1200 kalória ami gyakorlatilag pint arra elég hogy ne haljak égen. Viszont! Ha akkor próbálok enni amikor az egészséges lenne, azonnal hányingerem lessz, ha eszek is minden 5-10 perc múlva vissza köszön a fajanszból. Szóval. Atis nagyon szépen köszönöm neked ezt a videót (is)! Mindenkinek további szép napot! 😘

Gyermekkorban már kialakultak evésrohamok. 52 éve tartanak. Időszakosan egyensújt találtam,de meggyógyulni nem tudtam. Rideg szarvasmarhatarásban neveltek. Ez mindent elmond. Ezenkívül folyamatos szorongas,félelem és a nemszeretnek érzések váltották ki.

Engem az "ébresztett fel", amikor szoknyát akartam venni neten(hosszú szoknyát) és levettem a derék méretem ami a legkisebb alatt volt... ami amerikai mértékben 000'-nak neveznek, amúgy xxxs... 21 vagyok és mindössze 40 kg, beesett az arcom, folyamatosan éhes vagyok, de mesterien rejtem el az érzést, egyszerre nézek ki 12 éves lánynak és 80 éves öregasszonynak, folyamatosan fázok ha csak egy picivel is hűvösebb van mint 20 °C. És még se vagyok képes változtatni a dolgokon, mert sokkal egyszerűbb így maradni, akkor is ha gyűlölöm a testemet, mint megerőltetni magam és leerőltetni a kaját a torkomon. Étkezés szempontjából olyan vagyok, mint egy amerikai kisgyerek: bármit csak zöldséget és gyümölcsöt ne! Párom próbál ezen változtatni, kevés sikerrel. De legalább ő próbál.

Egy kis algoritmus boostolás, hogy sok emberhez eljuthasson ez a fontos téma is. :)

Én 14 éves vagyok, 1 hónap alatt fogytam anorexia miatt 13kg-t(172cm, 59kg-ról 46-ra) ez most normalizàlódott, de csak a súly szempontjàból(55kg). Egészséges testileg ennek ellenére nem vagyok, lelkileg meg annyira sem...sajnos nagyon nehéz ebből gyógyulni, főleg megfelelő segítség nélkül(egyépként làny vagyok😅)

26 óráig sikeresen nem ettem végre hosszú idő után, és reggel megtörtem ezt most és nagyon rosszul érzem magam erre látom ezt a videót:DD augusztus 21én kezdtem böjtölni, és novemberre 64 kilóra fogytam 75-ről heti 4 nap böjtöléssel, és nyárra pedig már 58 kilóra.

Nos nincs éhségem... bruh, meg sovány is vagyok, így fordított fogyókúrára fogtam magam! ^^ Annyit (egészségeset ) eszek amennyit csak tudok.

👊

Boost boost boooost!

BOOST!!!

Boost! 🥰🥰🥰🥰🥰🥰

Sziasztok. Egyik barátomnak már kb egy éve szinte minden étkezés után hányingere van (vagy ahoz hasonló érzése ő ehez hasonlítja) orvosnál volt, vérvételen meg még aszem gyomortükrözésen is sehol nem találtak semmit. Savlekötő sem segített nagyon. Amugy világ életébe keveset evett vékony testalkata volt...de most még abbol is lefogyott. Valakinek valami tippje? Esetleg volt valakinek hasonló?

TM Team

Meg1 algoritmus boost merjo!❤

Ugyan én személy szerint nem voltam betegesen sovány, azonban testképzavarom elég súlyos volt. Nem volt különösebben senki, aki segített volna ezt leküzdeni, ezért magamtól kellett felülkerekednem. Én ezt az egészet úgy éltem meg, mintha egy belső hang mondaná, hogy sosem vagyok elég jó, sosem vagyok elég szép/sovány és pont ezért, én úgy gondoltam, hogy akkor leszek ,,erős meg jó”, hogyha hallgatok erre a hangra és nem eszek. Rákellett jönnöm, hogy pont ez a hang (nem tudom értelmesen megfogalmazni, bocsánat) az, ami rossz és nem attól leszek jobban, ha hagyom magam becsapni, hanem attól, ha kizárom. Ilyenkor volt, hogy már csak azért is megettem azt az adott ételt (nyílván azért próbáltam az egészséges vonalon maradni). Ettől egy ideig bűntudatom volt, de ahogy telt az idő megszoktam és elkezdtem felszabadultabb lenni. Jobban éreztem magam úgy, ha azt ettem ami jól esett, mint úgy ha semmit nem ettem volna. Nem biztos, hogy ez mindenkinek működne, lehet valaki csak rosszabbul érezné magát emiatt, de mint mondtam én nem voltam diagnosztizálva anorexiával, bulimiával stb. tehát nekem kicsit könnyebb dolgom volt.

Szia Atis. 30 éves nő vagyok. 15 éven át bulimia és anorexia betegséggel küzdöttem, hol az egyik hol a másik jött. 5 éve kórházba kerültem 32 kilóval. Napokig nem ettem, és ha igen akkor is alig pár falatot, de mellette 4 műszakban dolgoztam nehéz fizikai munkát. Állandó szédülés, ájulás, szívproblémák... Izomsorvadás, csontritkulás, gyomorfekély. Sorolhatnám még mi minden bajt köszönhetek saját magamnak. Szerencsére már jól vagyok. 154 cm magas vagyok és 48 kiló. Egészségem jelentősen javult.

❤️

☺️☺️☺️❤️

Jaj de jó végre kezd hosszabb lenni

BOOST!

Én nekem a kezdeti evészavarom az a zugevés volt. Valamiért nem szerettem családi összejöveteleken enni, és olyankor azt mutattam magamból, hogy annyit eszek mint egy madárka, viszont később a konyhában rájártam mindarra, amit az ebéd alatt is megehettem volna. Nem voltam pufika lány, valamiért én így éreztem jónak. Egyszer mikor a mamám rajta kapott akkor ő titulált engem ezzel a címkével hogy “zugevő”. Annyira megsértett ez a szó, hogy “már pedig én nem vagyok az!” hogy utána felvhagytam ezzel. 12-13 éves voltam. Utána viszont 14-15 évesen nekem az evészavar testképzavar miatt alakult ki, mivel folyton kövérnek és vastagnak láttam mindenem. Alapból rendszeresen sportoltam, akrobatikus tornáztam, azonban emellett otthon pluszban edzettem mindennap. A suliban felosztottam magamnak hogy melyik szünetbem mennyit ehetek, általában müzliszeleteket ettem vagy kis fornettis pogácsákat. Volt olyan nap, amikor csak egy almát ettem. Természetesen èhes voltam mindig, de valahogy megszerettem az éhség érzetét. 158 centimmel voltam 42-43 kiló, ami nálam extrán vékon volt, és akkor voltam elégedett a kinézetemmel. Viszont ez több rossz dolgot is eredményezett. Folyton fáradt voltam, dekoncentràlt, elmúlt a menzeszem és elkezdett hullani a hajam. Orvosi nyomásra tudtam hamar visszatérni a helyey útra.:)

Szia. Nekem evés zavaron kívül, testkép zavarom is van. Gyerekkoromban csúfoltak és ez hatással van az egész életemre. Egyszerűen átkattan valami és elkezdek diétázni elég komolyan. 170cm vagyok jelenleg 56 kg és most is mint álltalában kövérnek látom magam. Tornázom heti 5-ször... Iszonyatosan félek attól hogy elhízom, ha véletlenül eszem édességet bűntudatom van, és onnantól hogy ez elindul nálam, nem eszem cukrosat nem eszem szénhidrátot stb... Még írhatnék erről de nálam ez elég érdekes...

A mentális jeleknél a nyilvános evéstől való félelem és a kinézet miatti stresz, de én szerencsére soha nem voltam evés zavaros ezek inkább önbizalmi problémákon alapulnak. Olvastam a komenteket és igen a fogyástól való félelem is egy igen súlyos probléma, én szerencsésnek mondhatom magam mert mindig vékony voltam, de az éves iskolai vizsgálatoknál mindig oda volt írva, hogy kórosan sovány és minden orvos megkérdezte akármi miatt mentem be, hogy eszek e eleget. Viszont mivel bizonyos körülmények miatt amiről nem szivesen beszélek önnizalmam szinte nincs is valamint nagyon stresszes vagyok így mikor kicsit egészséges menyiség fölött eszek (nagyon szeretek enni és soha nem fogyókóráztam, mert nincs rá szűkségem és így vagyok 16 éves 179cm magas lányként 52kg környékén) ugyebár egy kicsit kikerekedik az ember hasa és ezt én erőszeretettel rejtegetem, főleg ha éppen a strandon vagyunk és megeszek egy lángost vagy hasonlót. Igazság szerint én fizikailag teljesen egészséges vagyok, de kisebb mentális problémákból juttot nekem elég, részben a család, részben más emberekben való csalódás és bizalomvesztés miatt. Nem szeretek ezekekről beszélni, mert a családom állandóan azt mondja, hogy ez fejben dől el gondolkodj máskép és ez szép és jó meg minden csak nem ilyen könnyű. Ők nem értik meg ezeket a problémákat, mert nem szembesültek velük és akármenyire nincs önbizalmam jó érzés leírni legalább egy részét a problémáimnak, mert tudom, hogy lesz olyan aki ezt olvassa és megért engem ha már a családom nem is. Viszont számos prblémám ellenére van egy jó barátom aki hasonló cipőben jár és megért és az esetek többségében boldog vagyok.

nyilvános helyen való étkezés nálam megvan.. ez miatt mindig belülre ülök hogy kevésbé lássák ahogy eszem

Csak egy kis algoritmus boost 😆

Koszonom hogy beszeltel errol! Sokat segitett, en elsportolokent kezdtem meg anno a hashajtozast es utana sem tudtam leallni vele, hosszu ut volt de kijottem belole.

Engem sajnos Borderline-al diagnosztizaltak. Amikor total elvesztem a kontrollt nagyon sok formaban karositom magam, de ezek kozul amit a legjobban utalok az a Binge eves. Ilyenkor nem tudok leallni az evessel, meg akarom tolteni az uresseget amit erzek, ami ugye nem segit ebben. Nem eleg h hanyasig zabalok utana jon a buntudat, ami megjobban visszarant. Nalam meg szinten normalis hogy a fogyozasnal atesek a lo masik oldalara, elkezdek nem enni, tul edzem magam. Ilyenkor 1 honap alatt ledobok 10-15kg-kat. A problema hogy testkepzavaros is vagyok, igy magamon nem latom egyedul a merlegen. Egyelore meg nem sikerult ebbol kimasznom, de jarok terapiakra es eleg sokat fejlodtem.

Szép napot algoritmus

En egeszen 11 eves koromig a gyumolcson kivul nem voltam hajlando megenni mast. Soha, semmit. Neha talan egy 3 falat rantott hust vagy milanoit es itt ki is merult a dolog. A doki mondta anyumnak, hogy korosan nem evo vagyok, viszont meglepo modon jol fejlodok es egeszseges vagyok a gyumolcseves mellett is, igy adjon nekem tovabbra is azt, ha ehes leszek, ugyis enni fogok. Anyum elfogadta, a mamam nagyon nehezen akarta. 😂 Aztan vegul 11 eves korom korul elkezdtem hirtelen mindent megenni, es ma mar a legkevesbe sem vagyok valogatos. Nem tudom miert volt ez igy odaig, de ilyenre a gyerekek amugyis hajlamosak, sok szulo megis panikol. Noha hallani olyanokat, h ajulasig nem eszik, arra erdemes odafigyelni, de szerintem oka van annak, ha egyfajta etelt akar csak fogyasztani a gyerek.

20:28 Bartos Cs. István vibe-okat érzek.

Elképzelhető,hogy nekem is falás rohamaim vannak.Nem mindig de gyakran eszem annyira tul magam,hogy a hátam fáj.Érdekelne kinek milyen megküzdési stratégiája van ez ellen

Algoritmus Boost activated!

Algoritmus boost!

Algoritmushhhh támogatás. :)

Informatív videó, a "kedvenc" témámban! 2013 óta vagyok benne, változik, hogy épp melyik. Beazonosíthatatlan. Voltam szigorúan szabályozó anorexiás (15 évesen 36 kilóra fogytam 166 cm magassághoz), súlytott "vadabb" bulimia is (napi 1-3 hánytatás), és a kezdetek óta vannak tiltólistás ételek, ami egy túlzott és nem jól kivitelezett egészségmaniás szokásrendszer. A bevezetett mozgás segített az evés miatti bűntudat leküzdésében, normális a súlyom, de még mindig ugyanazok a szabályok, több kalóriával. Nehéz elengedni. Kajaköpéssel oldom meg, ha valami nagyon hiányzik, tudom undorító rettenetes szokás, de így csak a fogam sérül, nem nyelőcsőrepedésben fogok meghalni. A videóból egy dolog homályos nekem egy kicsit. Mi a különbség, a bulimia, és az anorexia hányós alfaja között? Egy segítő kommentnek örülnék.

Szia Attis! A videód alapján elgondolkodtam azon, hogy evészavaros vagyok-e. Nagy a gyanúm, hogy igen. Fiatal vagyok, valamint nem tudom kihez forduljak diagnózisért, vagy kúráért. A szüleim is befolyásolhatták a diétám kezdetét, mivel folyamat azzal jöttek, hogy kicsit kevesebbet kéne enni. Így hát el is kezdtem fogyni. 3 hónap alatt 18 kiló ment le rólam. Kezdtem aggódni, hogy ez már egészségtelen viselkedés. Ha van valami tipped ezzel kapcsolatba kérlek írd le válaszban! Köszi 😊

Letóltittem caloria számlálot és igy magtanulhattam ,ennyit és mit ehetk hogy fojamatosan fogyjak...vagy megtartsam a sulyomat:)

Már Yoda mester is megmondta, "Zavart érzek az erőben." :D

még meg se lestem a vidinyót de hagyok gyorsan egy algoritmus boost kommentet, nehogy elfelejtődjön :)

Az én evészavaromon a csőgyomor műtét segített. Nem tudom magam degeszre enni, mert fáj, ez meg egy pár hónap alatt helyre rakott valamilyen szinten. Fogyok és közben a hozzáállásom is megváltozott az ételhez.

Igen, néha fel tudnám akasztani magam.sokat beszélsz A fiatalokról. Hazugság az arány.

Algoritmus boost ;)

Én is binge-elek, kb kisgyerek korom óta. Nem is emlékeszem rá, hogy valaha normális tartományban lett volna a súlyom, már kisiskolásként is azzal piszkált az összes védőnő meg mindenki, hogy túlsúlyos vagyok. Ki is próbáltam mindenféle diétákat meg tornákat, meg bogyókat, meg minden lehetséges fogyós módszert, de csupán átmeneti megoldást tudtak hozni. Szóval elkezdtem inkább az evéseim lelki oldalával foglalkozni, olvastam Lukács Liza könyveit, és azt hiszem, végre meg is értettem, hogy miért teszi ezt velem az elmém. Az étel volt az egyetlen eszközöm, amiben meg tudtam élni a szabadságot. Itthon, anyukám és a nagymamám fennhatósága alatt borzasztó véleményterror alakult ki, kb sosem mertem elmondani, hogy mi az én véleményem egyes dolgokról, vagy mi az amit én szeretnék, mert vagy az volt a válasz, hogy nincs igazam, hülye vagyok, hogy így gondolkodom, (teljesen szubjektív dolgok esetében is, pl melyik ruha tetszik) vagy az, hogy én ehhez ugyan nem értek, de a helyedben valami értelmesebb dologgal foglalkoznék. Ez persze nem mindig volt így kimondva, de egyértlemű volt az üzenet (pl immár 7 éve vagyok vegetariánus, de anyám a minap közölte, hogy ezt is csak azért csinálom, mert őt akarom idegesíteni) Elkezdtem azzal foglalkozni, hogy az adott helyzetekben NEKEM mi lenne a jó, ÉN hogyan szeretném csinálni a dolgokat, vagy ÉN mit gondolok erről vagy arról a témáról. Az hagyján, hogy bezsebeltem egy csomó sikerélményt, de miután a mindennapokban nem azon gondolkozom nonstop, hogy a gonolataim meg a tetteim hogyan felelhetnének meg anyámnak, hirtelen már nem az ételekkel foglalkozom egész nap. Nem nassolok, és a szokásos ebéd/vacsora adagoknak is elég a fele. Szóval egyelőre hihetetlen tapasztalataim vannak, de kicsit félek, hogy vajon így maradnak-e :/

Én mindig keresek valami kifogást mikor ennem kéne😂

Miért ropognak a csontjaink ? Következő téma ?! 😁

Nekem is van evés zavarom de az az oka, hogy válogatós vagyok és néhány jel van a felsoroltak közül, vékony vagyok de ha eszek többet olyankor csak a hasam nő és gyakran megkérdezik, hogy hányadik hónapban vagyok mert úgy nézek ki mintha terhes lennék, próbálok tudatosan jól enni több kevesebb sikerrel. Párom is evés zavaros mert ideges típus és ilyenkor nem tud enni de nagyon sovány ő is és hiába mondom neki, hogy enni kell nem tud és kész akármit főzök még a kedvencét se. válogatós ő is úgyhogy ha nincs olyan ami szimpatikus neki nem eszik.

Szia Atis a tej hatásairól lesz video?

🙂

Én jól informáltnak tartom magam a témában így kíváncsiságból néztem meg a videót hogy tud e újat mondani minimálisan tette csak de így hasznosnak gondolom a videót de szerintem a túl éves is ide tartozik amiről nem sok szó esett pedig kelet volna

Sajnos ezt saját magam tapasztaltam meg... Amikor elkezdödőtt a 7.év eleje elkezdtek egyre durvábban zaklatni az iskolában. Túlsúlyos voltam, és még vagyok is. Miután végeztem a 6. osztályal, elkezdtem diétázni. Mire hetedikes lettem, fogytam 10 kilót. Hetedikben annyira megviselt a zaklatás hogy az öngyilkosságon gondolkodtam. Úgy éreztem hogy az egész életem összeomlik. Egyszer keveset ettem vagy egyáltalán nem is ettem. Máskor pedig annyira sokat hogy rosszul voltam és hánytattam magam. Undorodtam magamtól. Egyre többet edzettem. Most leszek nyolcadikos, borzasztóan aggódom hogy mi lesz akkor amikor elkezdődik az iskola. Nem akarok megint a vagdosásig vagy az öngyilkosság gondoláig eljutni. Örülök hogy elkészült ez a videó és kiírhattam magamból ezt az egészet.

Algoritmus boost :D

Algoritmus BOOST 2.0

Koszonom hogy vagy :)))

Én falásrohamos voltam, meg nem ettem egy hetekig a depresszió miatt. Pszichiátriára is kerültem miatta. Mostmár sokkal jobban vagyok. Jártunk vagyis még mindig járunk anyukámmal család terápiára és csoport terápiára is.

Nekem van