Kedves Nézőink!
A kommentelés új felületünkön keresztül lehetséges, eseményeinket is itt találjátok meg.
templom-ter.hu/
Köszönjük, hogy nézitek videóinkat!
Találkozzunk a Templom térben!
**********************************
Ez egy gyakorló elvonulás - mit gyakorlunk?
Semmi más dolgod nincs, minthogy rakjad szépen a hátizsákodból a karmád köveit a szenvedés folyójába, és amikor az utolsó követ is beleraktad a folyóba, akkor a következő lépés a túlsó part.
Itt a középutat igyekszünk gyakorolni, azt, amin felébredhetünk és segíthetünk másoknak is, és azt a fajta együttműködést, amely önkéntes, de szabálykövető, autonóm, de együttműködő.
A zen nem a szenvedést és a megvilágosodást abszolutizálja, hanem azt a tudatot mutatja meg minden pillanatban, amiből az életed vagy szenvedésteli vagy megvilágosodott lesz - ez a saját tudatállapotunktól függ.
Hogyan találhatod meg azt a bikát, aminek a hátán ülsz?
azokat a mantrákat, amik spontán jönnek-mennek a fejemben, érdemes-e leváltani azzal, amit a tanítótól kaptam?
Miért van az, hogy a déli énekeknél szívem szerint táncra perdülnék?
Miért hagyta az önvalónk vagy az operátor, hogy így eluralkodjon a gondolkodás, hogy dualitásokat, illúziókat, önképeket teremtünk?
Honnan tudom, hogy mi a karmám, és hogyha ráláttam, akkor hogyan tudok vele legjobban bánni?
Ha most kérdezhetnél Szung Szán zen mestertől, akkor mit kérdeznél?
Létezik lelkiismeretfurdalás vagy ez megfelelési vágy vagy maximalizmus?
Mi van, hogyha a régmúltban történtek ezek a lelkiismereti problémák, és már nem tudod kihúzni a tüskét, kijavítani a hibát?
Amikor kell, gondolkodj, amikor nem kell, ne gondolkodj.
Az egyetlen egy hely az univerzumban, ahol következmény nélkül hibázhatsz, az az interjúszoba.
Ki lehet-e venni valakiből az apasebet?
Az ok és okozat törvényét a gondolatainkkal fogjuk föl?
Teljesen normális és törvényszerű, hogy nem mindig ugyanazzal a fejjel, ugyanolyan szögben ütjük meg a falat, hanem tanulunk a saját traumáinkból, sebeinkből, gyógyulásainkból és mondjuk megtaláljuk az ajtót a falon - és dörömbölünk az ajtón és imádkozunk közben, hogy nehogy kinyíljon, nehogy átjussunk valami más létállapotba vagy más önképbe.