i guess I am kinda randomly asking but does anyone know of a good website to stream newly released movies online ?

@Damon Dillon Flixportal xD

hoover kísérlet - lépj no contactba

Ez nálam is így történt egy visszaporszívózás során ,hogy kaptam egy bánatos,majdnem sírós képet önmagáról. Akkor még majdnem bevettem ezt,,de már gyanús volt...

Igen, lehet magas empátia. De logikai alapú. Minél intelligensebb, annál jobban szimulalja. Nem az együttérzés a celja, hanem a jobb felhasználás érdekében. Hogy felhasznaljon a saját céljaira.

A nárcisztikus mindig használ másokat. Nincsenek érzései. Céljai vannak. És ezeket logikai úton éri el, érzelmeket csak szimulalva, hogy együtterzest csikarjon ki, hogy megszerezze a kontrollt. Hogy le tudjon szívni, mert neki csak egy "erőforrás" vagy, nem ember. Ezért hiba őket embernek tekinteni, empátiaval lenni irantuk. Mert ez egy asszimetrikus játék. Neked valódi érzéseid vannak, neki nincsenek, csak a céljait tartja szem előtt, ők inkább csak afféle gépek, akik az érzelmeket gyengeségnek fogják fel, ami mentén kihasználható a személy.

Hát ez nagyon hosszúra sikerült ...(ha valaki végig olvassa, kérem szépen írjon véleményt mert lehet segítségre szorulok! még írtam volna annyi mindent...hogy megmagyarázzam a "fejem" Akkor megnyugodhatok? Pl. 1 Ha egyedül nézekek dráma filmet és nagyon át jön akkor bőgök mint egy kis gyerek. Tehát nem másnak "szimulálok" 15 éves koromba haverokkal sétáltunk az utcán és a velünk szembe jövő tolószékest megalázva a semmiért kinevették. Annyira rosszul éreztem magam. Képes voltam össze veszni velük, hogy milyen bunkók.( 5 az 1 ellen) 3. Nem birom nézni a bántalmazós jelenteket a filmekben...mindig bele tekerek (ha egyedül nézem). 4. Nagyon meghatódok sok érzékeny videón...legtöbbször meg se tudom nézni. (Szenvedő, éhező állatok) 4. Önzetlenül segítek ismeretleneken is. Időt, pénzt nem spórolva. 5. Szeretek, gondoskodni odadóan a szeretteimről, barátaimról (Ha bárki bármit kér...pattanok...és nem magamat nézem, hogy van e kedvem vagy van e energiám hozzá, hogy nem lesz ebböl "hasznom")---itt csak annyi a bajom, hogy legbelül "elvárásként" számítok hálára, köszönetre. (De semmi többre) Környezetem is ismer, hogy túl lágy szívű vagyok, segítőkész, magas érzelmi intelingeciával. (persze ez a végletekig fejleszthető és még van mit tanulnom) Gimiben szentimentális jelzőt kaptam meg. Világ békés és minden ember boldogságát kívánom őszintén! Abba bízok, hogy ezek a tulajdonságaim kizárják azt, hogy narcisztikus lennék. De vannak dolgok amik miatt félek, hogy az vagyok. (Manipulatív gondolkozás nem áll messze tőlem sajnos) 1. Pl Ha párom eper tetoválást akar mert az volt a jele az oviba. Én veszek neki nyakláncot eper medállal, de persze oda mondom, hogy hát ha így nem lesz tetoválasa. (Persze megtíltani nem lehet ezzel tisztába vagyok, de meg próbálom befolyásolni) Ha a nagy kutyájukat hónapogik nem engedi ki a kis kenelből, egyszerűen nem tudom hagyni. (Mert látom, hogy szenved a kutya, mert ha épp kiengedig (könyörgésemre) begörnyett testel szaladgál. 20 percig.) -persze az elején tanítva...már már kioktatva...magyarázva mondtam neki, hogy ez nem helyes és engem nagyon zavar... kértem szépen 100 szor is. Utalgattam rá... De ha nincs változás..nem tudom ráhagyni.. -képes vagyok akár megalázni a páromat, hogy állat kínzó, hogy szégyelje magát hogy 100szor kértem, hogy vigyuk el sétálni rendszeresen... -képes vagyok társaságban is erre csak, hogy észbe kapjon és én elérjem a célom. (persze én meg egyedül nem tenném....kikérem magamnak, hogy másk kutyájával nekem kell foglalkozni) Ez bizonyíték arra, hogy nem is sajnálom annyira? Mert ha sajnálnám elvinném egyedül is? Megtettem...közbe másra se gondoltam csak, hogy az ő gonoszságuk miatt nekem kell foglalkozni ezzel. Mert ha én nem, akkor ez a kutya kb hiába él... (Na nehogy már...) Vannak dolgok amiket nem birok elengedni.....és olyankor előjön a nárcisztikus Én.... "Mert nincs olyan, hogy nem érem el a célom...akármilyen módszerrel".... Amikor érzem, hogy nekem van igazam (persze sokszor helytelenül) Akkor csak az én igazságom számít. Amit reális tényekkel próbálok alátámasztani...ha nem megy akkor jön az ordibálás és alázás. Utóbbi időben megtanultam, hogy soha nem lehet ordibálni és alázni a páromat...soha többet nem is teszem meg! Tehát ha nem birom elfogadni, hogy a párom, úgy hagyja a fürdőszobát, hogy kádba víz, haj. Padlón a szennyes, bugyiba betét a földön. (26 éves) Első 10 alakalom szó nélkül megcsinálntam utána. (Else mondtam nehogy rosszul érzze magát) 11 nél rájöttem, hogy ha állandóan megcsinálom utána abbol hosszú távon baj lesz. 1.Elsőként jöttek a vicces utalások....(manipulatívan) 2. Sokszor(min10 alkalom) szépen kértem, hogy zavar, hogy trehány. Picit legyen szíves oda figyelni mert kiábrandító..stb. (de szeretlek, nincs baj veled...nyugi...csak kérlek figyelj jobban erre..stb.) 3. -Már megint tamponok a földön, mennyél szedd össze légyszi. (Duzzogott közbe....persze a nárci én..."hogymerészelsz" duzzogni) 4. 100 dik alkalomkor már csak az alázás..csúnyán beszélés. És ha neki állt feljebb....lelkibántalmazást kapott... (Másnap mindig szenvedtem a lelkiismeret furdalástol, de bocsánatot nem kértem csak ritkán...(inkább megmagyaráztam magamnak, hogy ő men figyelt az első 20 szépen kérésemre) Vagy elfogadom és így szeretem ezzel a hibájával....vagy ha nem tudom akkor ott hagyom? (Pedig soha nem volt ennyire hozzám illő lány akit ennyire szeretek) Elfogadni nem tudom(de próbálom megváltoztatni a gondolkodást -"otthonrol hozott dolgok"-... Elhagyni emiatt nem fogom...(mert "minden" más jó) Marad a megváltoztatás...nárcisztikus módjára.... Család... Annya nem spórol... pedig tudna... Tönkre megy a mosógépe veszek neki...segítek...beleszállok pénzel (nem is érdekel...hisze a gyermekeim nagyannya lesz) De nem hagyom ki az alkalmat, hogy tanító szándékkal magyarázzam a páromnak, hogy pont az ilyen helyzetek miatt kell spórolnunk nekünk is És az annya hülye...50 évesen nem tesz félre váratlan helyzetekre...számomra ez felelőtlen gondolkodás. -Anyud nem gondol arra, hogy nemsokára esküvő....lassan jönnek az unokák....sok pénz....segítethetne. -Nővéred 28 évesen képes 200.ezret kölcsön kérni tőlünk, hogy 500 ezerért elmenjen egydül nyaralni Kubába (pedig akar gyerekeket) Persze, segítő, felvilágosító szándékkal magyaráztam eleinte páromnak, hogy ezek nem helyes gondolkozások) Szerinted elbírtam engedni? (Pedig nem az anyám se az én nővérem se az én pénzem, de "család tagok")..Én csak jót akarok nekik.... És ha kell...100szor..ha kell csúnyán..ha kell megalázva, hogy mennyire hülyék.... (Nem érdekelt, hogy a párom családja és hogy milyen rosszul esikneki, hogy ígybeszélek róluk) NEM SZABAD ilyet csinálnom SOHA többet, mert ez neki fáj...! De Fel kell készüljek rá, hogy idővel ha pénz kell nekik hozzánk jönnek? Hogy a gyermekeim nagynénie, lelki problémakkal fog küzdeni, mert rá fog eszmél 30+ nál, hogy ruhát és 1 telefont tud felmutatni és albérletet. Gyerek érkezésére felkészülni anyagilag..szóba se jöhet nála... (Már érzi ő is, hogy e felé halad és régóta szeretne gyereket..de így...??) Segítani akarok nekik!.. Kötelességemnek érzem felnyitni a szemüket...persze nem közvetlen nekik mondom...(kivagyok én hogy megmondjam nekik mi a helyes) hanem páromnak...szegény :( (Kérem...Magyarázom.. oktotatom...követelem...nem hagyom rá...manipulálom...beleállok a veszekedésbe a saját igazam....magyarázom (amik szerintem logikusak és tényeken alapulnak) ..a semmiböl is képes vagyok megalázó "emlékeztető" beszólást....csak hogy elérjem a célom..... -"Szoljál anyudnak...majd ő a félretett pénzéböl ami nincs..megveszi neked" (azon kívül, hogy megbántom a párom ezzel...nem érek el semmit) De soha nem így kezdtem...ide hosszú volt az út! Tisztelettel beszélve róluk! Miért vagyok ilyen??? (Pedig Imádom a családját. Soha nem tudnék jobb Mamát/Nagynénit elképzelni a gyermekeimnek) Minden hónapban elmondom ezt a páromnak 5 éve már..... Hogy tudja hogy nem azért beszélek róluk így mert nem szeretem őket....hanem mert jót akarok! Nekik is, páromnak is és így magamnak is! Miért vagyok ilyen? Ez a nárcizmus? Manipulálok, Alázok, Tudatosan megbántok és mindent a célomért! De sokszor nem nekem van hasznom belőle.... Vagy mégis?..a saját lelkem örül, hogy elértem, -hogy a kutyának jó élete lesz...nem fogom sajnálni tovább? (Fáj a melkasom nagyon ha rámnéz nyüszítve bezárva) -hogy nem kell támogassam anyagilag a családját későbbiekben. -hogy nem nekem kell takarítani az asszony után (soha nem hagyom,hogy többet tegyen a háztartásért nálam Mosok főzők takaritok....elvárom tőle is legalább a felét.. főleg ha 2x annyit dolgozok ) Épp ez a baj? Alap elvárások léteznek még? Elfogadás? Vagy ha nem... akkor Elengedés? Ennyire egyszerű? De nekem Ő az igazi...Szeretem! hasonló a gondolkozásunk...hiehetlenül jól érzezzük magunkat a sok minőségi együtt töltött időkben! Mindig kedvében akarok járni....nem csak hullám völgy..."mindig" az van amit ő akar(miattam).. hogy mosolyogjon...mert akkor én is boldog vagyok.. Nem várok semmit cserébe...csak az alapokat...minimálist....de abbol már nem tudok engedni. Miattam nem működünk jól érzem..... -Otthonrol hozott minták! -Elvárások! -Csúnya beszéd! Nemfogom fényezni magam, de tudom , hogy nagyon sok jó tulajdonságom van és rengeteg élet tapasztalatom. Sok barátom. Rengeteg pozitív vissza jelzés emberségemről és hogy jó hatással tudok lenni az emberekre. (Manipulálva hozom ki belőlük a kreativitást...a lendületet...tisztelettel utat mutatok... Tanácsot adok...tanulságos történetet mesélek, ha kell noszogatok türelmesen. Sok éve HR osztályon dolgozok magas beosztásban. (Szeretem a munkám és boldogsággal tölt el, hogy mindig megkapom...,., ilyen jó főnöke még soha nem volt. NEM LEHETEK Nárcisztikus.....nem akarok elhinni......de mégis félek ettől. Nincs baj

@@krisztianidr8143 pontosan így van. Minden szó igaz. A másik ember tárgy a számukra és csak addig kell, amíg betölti a funkcióját, ami rendszerint pénz, biztonság. Az anyám szó szerint ezt mondta: aki szeret, az gyenge. Ő már csak tudta, nárcisz alkoholista, napi 1 liter vodkával kezelte magát. El is vitte a pia.

A kislányunk születésekor jelent meg a tükör fordîtása, akkor amikor talán a legsérülékenyebb az ember. Nem értettem mi történik, borzalmas fájdalmat éltem át. Természetesen csúnyán kihasználva a helyzetet, depressziósnak nevezett el.