Instrumental: Rachel Hardy // bit.ly/3a4cW2N
Szöveg: Cseh Dávid Péter
Hűs nyári reggel virradt,
elkóboroltam én,
s ott állt a Temze partján
egy szép matrózlegény.
Ő átölelt egy lánykát,
ki könnyek közt így szólt:
„William, ha elmész, félek,
többé nem látlak viszont.”
Lám így lőtt szíven Ámor,
nekem nem kell arany és pénz
Más úgyse nyújthat vígaszt,
csak egy bátor tengerész.
Haja bársonyos és göndör,
szeme ében, mint a szén.
Ő elrabolta szívem,
rabjává váltam én.
A Temze hosszú partját
én végig pásztáznám…
A bátor matróz egyszer
tán visszatér hozzám.
Lám így lőtt szíven Ámor,
nekem nem kell arany és pénz
Más úgyse nyújthat vígaszt,
csak egy bátor tengerész.
Az én nevem Maria,
apám egy kalmár volt,
ám elhagytam családom,
és a tengernyi vagyont.
Hát jöjjön minden lányka,
ki épp így pórul járt,
s hűn várja még szerelmét,
ki vad tengerre szállt.
Ő szélviharral harcol
és nincs felőle jel.
Ha még láthatom, imádkozom,
hogy nem hagy többé el.
Lám így lőtt szíven Ámor,
nekem nem kell arany és pénz
Más úgyse nyújthat vígaszt,
csak egy bátor tengerész.
Lám így lőtt szíven Ámor,
nekem nem kell arany és pénz
Más úgyse nyújthat vígaszt,
csak egy bátor tengerész.