A Mantra ereje ugyanabba a tudatállapotba vezeti el a meditálót, mint amelyet a mantrát először megtapasztaló látó ért el. Ha a meditáció egyetlen célja az összpontosítás kifejlesztése lenne, bármely csábító tárgyra összpontosíthatnánk a tudatunkat. A mi célunk a tudatosság forrása (Átman), olyan tárgyon kell meditálnunk, amely valóban kapcsolatban áll vele. Azért, hogy meditációnk tárgya végül odavezesse tudatunkat. Nincs meditáció (Dhjána), összpontosítás (Dháraná) nélkül, fontos az egy tárgyra (Ekágra) összpontosító tudat. Az összpontosítás tárgyának minősége, vagyis a Mantra ereje megtisztítja tudatosságunkat, és képessé tesz arra, hogy behatoljunk belső lényünk különféle rétegeibe.
A kontemplatív meditáció (Dhjána) valójában nagyobb az elmélkedésnél. A föld megjelenik a szemlélődésben, az elme régiója megjelenik a meditációban, a menny megjelenik a meditációban, a víz megjelenik a szemlélődésben, a hegyek megjelennek a meditációban, az istenek és az emberek megjelennek a szemlélődésben. Ennél fogva azok, akik elérik a kontemplációt, részesülnek a meditáció adományaiból és igen emelkedett síkra jutnak. Ám azok, akik nem, maradnak töredékesek, kisszerűek, veszekedők, gyalázkodók és másokat rágalmazók. A kontemplatív meditáció áldásaiból csak a szilárdak részesülnek. A Dhjána (szemlélődő meditáció) a forrása minden előrehaladásnak, ezért szenteld magad e meditációnak! Csándogja-upanisád 7.6.1.
#mantra #dhjana #atman #kontemplacio