Érettségi után vonultam közvetlenül,szakaszvezetőként szereltem,nem éreztem "táposnak" magam,mert ugyanazt lenyomtam,mint bármelyik sorállományú baka,sőt a szívatást hatványozottan jobban kaptuk,mint képzés alatt lévő tisztesek.Pár év műlva tartalékosként még én mutattam meg a továbbképző tisztnek,mit cseszett el a toronygéppuska összerakásánál,akinek agya van,az megtanulja fél év alatt is,nem kell másfél év a csiszoláshoz,tökéletesítéshez.🙂Ez a harcászati tudásra is vonatkozik.Mert emberek élete függ a rajparancsnok rátermettségétől.

Sok itt a mellébeszélés . Én 87-88-ban voltam sárgarigóként katona . Fél évig Szabadszálláson majd egy évig Győrben . Semmi probléma nem volt , tisztelettel voltunk egymással , segítettük egymást . Ami nagyon mélyén belémivódott az az hogy a politikai tiszt ilyen olyan összejöveteleken mindig puhatolozott ( de csak nagyon finomaam ) hogy hogy látjuk a jövőt ? Megreformálható -e a szocializmus ? Miket látunk amiken változtatni kell ? stb . Érezte a változás szelét . A másik az az volt még ami nagyon megragadt , hogy a rendkívüli módon züllött , dologtalan lumpen elemekből álló hivatásos állomány szemében csak az volt az ember aki decis borospohárból itta a vodkát . Vagy a lánchid konyakot . Ezek voltak a kedvenceik . Tudni kell azt hogy akkor a tiszthelyettes képzőkbe ( három éves volt mint egy szakmunkásképző ) azokat is felvették akiket kőművesnek vagy lakatosnak nem . De mindent összevetve kellemes emlékeim vannak , mai napig összehajtva ( ott tanultan ) rendesen rakom le a ruhámat , és megvetem a rendetlen embert .

A film nagyon érdekes, köszönet a megosztásért. készítésért! A leírt megállapításokkal kapcsolatban az a meglátásom, hogy a hatalom nem ellenségeskedés céljából alakította ki az előfelvételis rendszert. Az lehetett a cél, hogy a leendő értelmiség nagyvárosi része is találkozhasson a nem nagyvárosi társadalommal és a fizikai nehézségekkel. Valamint, hogy fiatalon essen át az egyszerű szolgálaton. Az egyetem / főiskola elvégzése után ez már több konfliktussal járt volna (életkor, még nagyobb képzettségbeli különbség). A fennmaradt félév alatt pedig kiképezték őket tartalékos tisztnek.

A felvétel 1988 nyarán készülhetett (leszerelésem előtt), ezer köszönet érte. Számomra nagyon hasznos volt az a 11 és fél hónap. Megtanultam, hogy kell az értelmetlen munkát messziről elkerülni, hogy kell a lehetetlen helyzeteket túlélni, hogy kell az értelmetlen parancsokat "végrehajtani", hogy kell a hozzá nem értő emberekkel "együtt dolgozni".

Gratulálok a filmhez! Nagyon érdekes problémát vállaltál fel 30 évvel ezelőtt. Jó lenne tudni az akkori fogadtatást... Az is érdekes lenne, hogy mit mondanának most az akkori szereplők...

Egykori hivatásos katonaként én kicsit más szemszögből láttam ezt a valóban meglévő konfliktust. Véleményem szerint a filmben említett okokon kívül nagy szerepet játszott a több éves korkülönbség a "táposok vagy zizik" és az átlag sorállomány között hiszen az egyetemi előfelvételisek szinte rögtön az érettségi után 18-19 éves fejjel kerültek ebbe a közegbe az iskolai élményeken kívül szinte semmit nem vihettek magukkal. Nagykorúak de szinte még kamaszok voltak ellentétben a többséget alkotó normál sorállománnyal akiknek a bevonulás előtt már volt munkahelye, önálló jövedelme, barátnőjük volt sőt, néhányan közülük már házasok voltak tehát bírtak némi élettapasztalattal. A munkahelyen már megtanulták, hogy a feladatot el kell végezni, nem dumálhat vissza a főnöknek stb. Ennek ellenére nekem semmi problémám nem volt ezekkel a fiúkkal, szerettem velük dolgozni. A feladatot hamar megértették, nem kellett nekik sokat magyaráznom a miértekről mert elég értelmesek voltak, hogy felfogják a lényeget. Fegyelmi probléma egyikükkel sem volt, a mai napig jó szívvel emlékszem rájuk: - Varga Zsolt Sopronból (Műegyetem) - Oszvald Attila Budapestről (Műegyetem) a teljesség igénye nélkül mert sajnos csak kettejük neve ugrik be így több mint negyven év távlatából... Magam is Abasáron végeztem hivatásos tiszthelyettesként (1979) majd a 8. Harckocsiezrednél Tapolcán szolgáltam szakaszparancsnokként (1979-1982). Leginkább arra vagyok büszke, hogy egykori sorállományú katonáim egyike miatt sincs okom átmenni az utca túloldalára ha bármelyikük jönne velem szembe. Későbbi (Légierő ejtőernyős) pályafutásom során a mellettem szolgált sorállományú beosztottjaim közül többekkel a mai napig baráti jellegű kapcsolatot ápolok.

Jó téma!

Mire volt jó az egész előfelvételis rendszer? Ugyanebben az időben töltöttem 11 hónapos előfelvételis sorkatonai szolgálatomat, mert 1989-ben már augusztus 1-én leszereltünk. Én jól éreztem magam ez idő alatt a hadseregben, de a mai napig nem tudom megmondani, hogy mi értelme volt!

A hazámért. Vagyok

Attól lett valaki értelmiségi hogy nyávogja beszélt???

Innen is látszik, mi volt akkor a hadsereg... Nyafogás hogy a táposok, meg a nem sorálományú katona, meg felrugott vedrek...... Stb, stb... Szerencsésnek érzem magam, hogy azidőtájt sikerült ezt az egy évet megspórolni és nem bevonulni!!!

Sok itt a mellébeszélés . Én 87-88-ban voltam sárgarigóként katona . Fél évig Szabadszálláson majd egy évig Győrben . Semmi probléma nem volt , tisztelettel voltunk egymással , segítettük egymást . Ami nagyon mélyén belémivódott az az hogy a politikai tiszt ilyen olyan összejöveteleken mindig puhatolozott ( de csak nagyon finomaam ) hogy hogy látjuk a jövőt ? Megreformálható -e a szocializmus ? Miket látunk amiken változtatni kell ? stb . Érezte a változás szelét . A másik az az volt még ami nagyon megragadt , hogy a rendkívüli módon züllött , dologtalan lumpen elemekből álló hivatásos állomány szemében csak az volt az ember aki decis borospohárból itta a vodkát . Vagy a lánchid konyakot . Ezek voltak a kedvenceik . Tudni kell azt hogy akkor a tiszthelyettes képzőkbe ( három éves volt mint egy szakmunkásképző ) azokat is felvették akiket kőművesnek vagy lakatosnak nem . De mindent összevetve kellemes emlékeim vannak , mai napig összehajtva ( ott tanultan ) rendesen rakom le a ruhámat , és megvetem a rendetlen embert .