Tipp: Leginkább vegetár étrend javasolnék, én is érintett vagyok, és magamtól jöttem erre rá :D

óh, igen... kiegészítem: nem iszik, nem dohányzik, nem lett drogos sem...teljesen ép!

Sajnos az ADHD nem lehet kinőni a tanulási zavar is megmarad dehát az irás olvasás számolási gondokse mulnak el teljesen tapasztalatból tudom mert 29 éves vagyok és ADHD van nekem

Azért én a "diagnózisokat" ennyire nem vetném el. Jóval bonyolultabb, mint amit most itt kifejt, leegyszerűsíti elég rendesen. Önmagában az, hogy valaki hiperaktív, messze nem biztos, hogy ADHD-s, illetve, elég sok ismeretünk van már róla. Az ADHD-t általában nem 1 ember diagnosztizálja, csapatmunkát igényel. Az egy másik kérdés, és itt egyetértek, hogy ezt sokan bajként kezelik, tehát a diagnózis a kezelési terv miatt lényeges elsősorban, azaz, hogy hogyan lehet segíteni. Nem a stigmának kéne jelen lenni, ami sajnos tényleg van. Mivel ez pont tényleg egy idegfejlődési zavar, így itt nagyobb hangsúly van sok esetben pl. a gyógyszeres kezelésen, illetve, sokan felnőtt korukra ki is növik, de ez nem törvény, e mögött rengeteg statisztikai adat áll. A másik lényeges dolog, hogy számos, társuló zavar léphet fel (pl. negatív énkép miatt, pont a stigma, stb. miatt), ha időben nem kezdik el kezelni a tényleges ADHD-t, mert ezek gyakran sokkal nagyobb problémát okoznak a későbbiekben. Az oktatási rendszerrel szintén egyetértek. A diagnózis (eredetileg) azért kell, hogy közös nyelven beszéljen minden szakmabéli, legyen neve - noha itt valóban vannak újabban viták, hogy át kéne alakítani ezeket a leírásokat - ez nem jelenti azt, hogy attól még ezek nem léteznek, de folyamatosan azon dolgoznak, hogy a lehető legkevésbé legyen stigmatizáló, illetve, hogy bizonyos diagnózisok jellemzői között ne legyenek akkora átfedések, hogy néha 1-1 szakember is nehezen dönti el, hogy ez most A vagy B vagy mindkettő egyszerre.

@@bpetii1 Pontosan tudom bonyolultabb a kérdés mint itt felvázoltam vagy "leegyszerűsítettem" , de okkal tettem ! Rendesen benne vagyok a témában tehát tudom miről írok . Addig míg sok "szakértőt" is szakértőzni lehetne , míg a "rendszer " nem enged rést magán addig az a kevés aki másképp látja , állna hozzá ehhez a széles és mélyre mutató témához , addig érdemi változás nem várható el és nem is lesz ! Egy kérdéssel vitatkoznék , hogy azonnal gyógyszer lenne a megoldás , nem hiszek a gyógyszer ( mesterséges tudat módosító szerekben ) közben meg pontosan tudom ahol most tartunk társadalmilag csak ez az egy eszköz marad. Szóval leírtam a véleményem ..de nem hiszem hogy jelentős változás lépne életbe a közel jövőbe , mert ahhoz egy egész társadalmi gondolkodási és cselekedeti mintát kéne meglépni sok sok területen egyszerre ( otthon , családsegítők , iskola , orvosok ..stb a sor végtelen ) Azért köszönöm a válaszát ! 💙

@@sorsesszencia A rendszer (társadalmi gondolkodás) részével pont, hogy egyetértettem 🙂 Én csak a diagnózis részével nem teljesen. Az ADHD nagyon kutatott téma manapság, vannak arról szóló adatok, hogy gyerekkorban túldiagnosztizált (szerintem ez az Ön felfogásával megegyezhet), felnőttkorban alul diagnosztizált. A gyógyszer kérdése... Azt én sem feltétlenül gondolom, hogy egyből Ritalin vagy Strattera kéne (ami nem tudatmódosító se nem nyugtató), azonban azzal egyetértek, hogy spektrumról beszélünk. Tehát ha egy egyenesen elhelyeznénk, az egyik végpontján lennének azok, akiknél ez enyhe, a másik pólusán azok, akiknél ez súlyos, ez által valaki nagyon enyhe tüneteket, míg mások akár olyan súlyos tüneteket mutatnak, hogy akár egy iskolát sem tudnak befejezni. Szerintem , részben ez határozhatja meg, hogy szükséges-e a gyógyszer vagy sem, illetve az, hogy az ADHD (is) hajlamos társulni más állapotokkal is (pl. hangulatzavarok, viselkedészavar, függőségek, stb). Ez is egy mérlegelendő szempont , akkor pedig a társuló probléma súlyossága mentén gondolkodnék, hogy szükséges-e vagy sem a gyógyszer, vagy elég pszichoterápia. Illetve, sok esetben maguktól is jelentősen csökkennek a tünetek felnőtt korra, a figyelmi tünetek és/vagy az impulzivitás marad fenn sok esetben. Személy szerint nem hiszem, hogy minden esetben kell, de van az a szint, amikor érdemes, mert alapvetően nem pszichés okai vannak, hanem az idegrendszer fejlődési zavara áll a hátterében, és ha ez súlyosabb, akkor adott a gyógyszeres megoldás (is). Az más kérdés, hogy minden "figyelemhiányos és/vagy hiperaktív-impulzív tünetcsoportra" egyből rányomják a bélyeget, hogy "naaaa, te biztos ADHD-s vagy" úgy, hogy sokan nem értenek hozzá. Én ezt a kérdést inkább szakemberekre bíznám, és inkább itt látom a problémát, hogy kvázi olyanok "diagnosztizálnak", akik nem értenek hozzá. De a rendszer hiányosságaival tényleg egyetértek(munkámból adódóan én is sok ADHD-s gyerekkel és ifjúval találkozok).

Majd ha neked kéne együttélned egy Adhd-ban szenvedővel, akkor jobban megfontolnád a bölcsességeidet!

​@@sorsesszenciahát...ha benne vagy rendesen a témában, talán nem kellett volna, nem kellene ilyen primitív kommenteket írni. De most tényleg..., csak egyetlent említek: az, hogy a Specialista (nekem igen, az) iskolai példát említett a hiperaktivitásra, az hol jelenti, hogy csak ott megjelenő tünet ?

Óvónő vagyok, van ADHD-s ,,gyerekem". Szeretnék minél több időt fordítani rá, fejleszteni, elfogadni, megerősíteni őt a jó dolgokban. De (!!!) közben olyan szinten le vagyunk terhelve minden szinten hogy el sem tudnád képzelni, és mellette más problémás gyerekek is vannak, akik legalább ennyi figyelmet igényelnek és emellett persze a többi gyereknek is ugyanúgy szüksége volna mindezekre... 25 fős csoportokban mindez... Miközben az az egyetlen egy ADHD-s gyermek igényelne egy teljes egész embert, aki egyedül vele foglalkozik, rá vigyáz... Közben ott az autisztikus, a 3 másik BTMN-es.... És a többi gyerek, aki nem speciális igényű, de mégiscsak gyerek, tehát ezer gond, konfliktus adódik... Délelőtt 9 órára a fél lelkem meghasad és elhagyja a testemet, úgy kimerülök, a kepzeletedre bízom, délutánra hogyan érzem magam... Mindezt úgy, hogy nekem is vannak problémáim, magánéletem, van autoimmun betegségem és ráadásul 3 (!!!) állásban dolgozom, hogy a pedagógus éhbér mellé keresetem is legyen... Nem panaszkodni szerettem volna, szeretem csinálni, szeretem a gyerekeket...de a rendszer nem jó! Óriási problémák vannak! Azért írtam le, hogy legalább hangyányit láss bele...

*minden téren

A mai iskolák alkalmatlanok az integrálásra. Nincs szakember. Nem az igát még éppen húzók a hibásak... 1 gyerek szét tudja verni az egész tanítást, 25 másik esélyét elveszi az odafigyeléstől.

@szilviabognar Jó olvasni, hogy más is látja és felemeli a hangját az ellen, ami tilos lenne - gyógyszerezés egészséges gyermekek és felnőttek esetében, akik teljesen egészségesen születtek, ritkább az a verzió, amikor nem - és felháborodik a szakemberek tudatlanságán, tájékozatlanságán, akik még egyetemi, főiskolai tanulmányaik során sem tanultak a különböző személyiségzavarokról, viselkedészavarokról, nem beszélve a diszfunkcionális családok jelenségéről! A laikusok sokkal gyorsabban tájékozódnak és kezdik el autodidakta módon gyógyítani magukat, mint a szakemberek. Ez egyrészt fantasztikus előrelépés a laikusokat nézve, a szakemberek túlnyomó részére vonatkozóan viszont inkább szégyen, és több mint 40 év után is elkeserítő számomra! Szerencsére, főként a magyar valóság ilyen! A tudás nagyobbrészt külföldről származik, ezért érdemes annyit tájékozódni és tudást elsajátítani a gyakorlatban, amennyit csak lehetséges. Elvégre mi magunk felelünk a szellemi, lelki és fizikai egészségünkért. Örülök, hogy van, aki már rájött, hogy a társadalom által megbélyegzett, egyedi gondolkodásmódja, tulajdonsága, viselkedése valójában áldás is lehet, ha megtanulja szeretni és tisztelni magát és hogy hogyan tudja legjobban hasznosítani a tehetségét, amire nem mindenki képes és hajlandó! Egyszerűbb és butább hozzáállás ítélkezni, hibáztatni, címkézni, stigmatizálni - ráadásul mindez tudatlanságból, tájékozatlanságból, érzéketlenségből ered! Egyszerűbb saját magunkat is hagyni megcímkézni, hogy aztán soha nem tudjunk ebből a megbélyegzésből később kitörni és még véletlenül se legyen hatalmunk saját magunk gondolkodása, viselkedése felett és véletlenül se tudjuk meggyógyítani azt, amit az évek során negatív szocializálódás és/vagy negatív nevelés eredményeként magunkra szedtünk kondícionálás címén. Most látom igazán, kb. 10 év önfejlesztés után, hogy mennyit számít, hogy soha nem hallgattam a társadalomra és a 'szakemberekre' ilyen szinten és nem szedtem gyógyszert semmire! Annyi mentális, érzelmi és fizikai tünetet, betegségnek címkézett következményt tudunk meggyógyítani pusztán azáltal, hogy minél jobban megismerjük önmagunkat és a saját szükségleteinket, és a problémákat úgy oldjuk meg, hogy mélyen leásunk a probléma gyökeréhez, nem a felszínt kapargatjuk csupán. Azokat a gondolkodásmintákat, viselkedésmintákat pedig, amelyek nem szolgálnak minket, mert valójában soha nem tartoztak hozzánk, nyilván ezért zavarnak/zavartak minket, megváltoztatjuk, elengedjük.

Egyetértek ! 1. " az iskolában középkori ketrecekbe akarják beleszorítani a gyerekek gondolkodását és képességeit " - amíg ez nem változik semmi sem fog. " 2. "Borzasztó volt hallgatni is, hogy jó képességű gyerekeket miért kell begyógyszerezni " Így van , az első amihez jelen társadalmunk fordul a gyógyszer , és amíg ez sem változik addig kár szót fecsérelni ! Az összes SNI, ADHD , autizmus és társainak kikiáltott gyerekek olyan képességekkel rendelkeznek amit a mai kor "átlag" embere nem ismer , nem bír felfogni , és ez nem a mai kor emberének a hiánya vagy ilyesmi , egyszerűen tudomásul kell venni , hogy az új generáció más minőségi energiával jött e világra. Nekünk kéne tanulni Tőlük ! Szívből remélem egyszer valami fordul a világban és más megközelítést kapnak ezek a gyerekek mint amit most.

De jó, h leírtad. Én a szétszórtságom és csapongásom miatt már annyit kaptam. Nagyon fáj, de nem akarok mentegetözni, föleg nem akár ADHD kártyát elöhúzni. Inkább jó lenne, ha az emberek empatikusabbak lennének és nem egyböl itélkeznének és bélyegeznének.

Kicsit elírtam. Animula

Jó és jogos kérdés! Bennem mindig ezek a kérdések merülnek fel: Kinek van joga bárkit megcímkézni, diagnosztizálni anélkül, hogy időt, energiát szánt volna arra, hogy megismerje az illetőt, a körülményeit, a múltját, a negatív szocializálódásának és/vagy nem épp egészséges nevelésének mentális, érzelmi, fizikai szintű következményeit? Valóban segít egy 'szakember' az illetőnek, ha megbélyegzi és azt a hitet erősíti benne, hogy nem elég jó a társadalom számára ahelyett, hogy inkább arra világítana rá, hogy mik az erősségei, miben tehetséges és hogyan tudja a kihívásait az életben erősséggé kovácsolni, hogy egy idő után maga is különlegesnek, értékesnek, és ne fekete báránynak érezze magát? Ha az orvosok és pszichológusok nagy része Magyarországon még mindig nincs tisztában a szellem, lélek és test egységével, és a problémák túlnyomó többségét még mindig felszínesen oldja meg, gyógyszerek segítségével ahelyett, hogy a problémák gyökeréhez leásna, akkor reális a társadalom részéről gyógyulást várni tőlük bármilyen szinten is? A kérdésére a szakmai válasz: Dr. Máté Gábor szerint nem betegség. Egy tünet, következmény a közvetlen környezetben átéltek hatására. Hogy lehetne egy egészséges emberi reakció beteges vagy ezt betegségként elkönyvelni, ami valójában egy egészségtelen impulzusra adott, természetes emberi válasz? Ha bővebb válaszra vágyik, javaslom, hogy keresse meg a saját válaszát Dr. Máté Gábor nemzetközileg elismert orvos empatikus megközelítésének felfedezésével, aki különösen a trauma, függőségek, stressz és gyermekkori fejlődés témájában járatos! Ha esetleg nem beszél angolul, a doktor úr könyvei magyarul is olvashatóak és KZfaq-on is van fent beszélgetés magyarul.

nem egy betegseg, egyszeruen mashogy mukodik az idegrendszer. ugyanis a figyelemzavar nem csak azt jelenti, hogy nem tudunk figyelni, hanem azt is, hogy ha viszont figyelunk akkor teljes a fokusz. szar a memoriank, cserebe nagyon porog az agyunk, jo megoldok vagyunk. viszont az elsodlese "tunetek" mellett van vagy 30 masodlagos is. es ezek a tunetek maszkolasa pl okozhat szemelyiseg zavart. sok szemelyisegzavar nem az adhd miatt van, hanem azert mert a tarsadalom elegge kirekeszto.

Én felnőttkorban (49) diagnosztizált ADHD-s vagyok, gyerekkoromban (is) IQból kompenzáltam, ezért nem jelentett akkora nehézséget számomra az iskolai előmenetelemben. Abszolút nem tekintek magamra betegként. Máshogy működik az agyam, mint a többségnek, aminek vannak hátrányai, de előnyei is. Nem több. A diagnózis abban segít, hogy nem korholom magam a "furcsaságaim" miatt, tudom, hogy mi az oka, ezért én is, és a környezetem is könnyebben elfogadja a működésemet.

Attól függ, hogy okoz-e kárt, és ha igen mennyit. Tud-e az ember tőle funkcionálni a társadalomban? Ha nem "bánt", akkor nem kell mindent patologizálni. Van, akinek gyógyszerre van szüksége, depressziós, szorong, az élete rovására megy a feledékenység, szétszórtság. És van, aki megtanulja magától menedzselni. Sok előnye is van, kreativitás, hiperfókusz epizódok, amikor bármit megtanulunk, lélekjelenlét stb. Akkor nem betegség, csak egy sajátosság.

🤦‍♂🤦Kákán is csomót ugye????? Van funkciója a beszélgetésben. Időt ad a gondolatok szoritirozasara, össze szedésére. Borzalom, hogy hangyányi türelem, elfogadás sincs a társadalomban a hajszálnyi mássággal szemben. Miert is van Ön itt?

Egyetértek Önnel.

@@zoltanszolnoki3270❤

Tapasztalat, hogy sokkal nehezebb. De sajnos nincs ezzel foglalkozó szakirodalom. Ha hioerfókuszba tudod tenni magadnak, talán egy kicsit könnyebb a motiváció miatt. De míg más kisujjból kitolja, és adott idő alatt ugyanannyi energiával ő beszél, én meg vért izzadok mindent mondatert.

Szintén érintett, ez is olyan nálam, mint bármi más, ha érdekes, és nem száraz, szinte tanulás nélkül megragad. De sajnos a nyelvoktatás is olyan itthon, hogy az életemet megunom. Saját tempómban magamtól viszont bármit megtanulok. Próbáltad az online tanulást?

Kisfiam 3 eves. Autista + adhd. A TV elött 5 percnel többet nem tud ülni, telefont nem tudja hasznalni, mas kütyü pedig nincs is a lakasban. Egyaltalan nem erdekli semmifele kütyü 🤷🏻‍♀️ Nyilvan egy gyermekböl nem lehet következtetest levonni, csak azert meseltem el, hogy nem kizarolag a kütyük az okai mindig mindennek.

Érdekes amit írsz.Irnál még erről?Hogy érted ezt?

Sosincs későn. 46 vagyok és most jövök rá, hogy mi a "baj" velem...🙈😉

@@dorafeher938 Vagy épp miért vagy különleges és jó értelemben más, mint a többiek.:)

Akkor én nyertem, mert én 47 éves vagyok.Végig azt hittem, hogy konkrétan rólam beszélnek.

Engem otthon ostobácskának hívtak, pedig a beszélgetés minden szava passzol rám. Én vissza is ültem volna homokozni 😂 45 vagyok...

45 😂