Mindenki maga dönti el meddig marad, maradhat otthon. Nagyon kevés nő maradhat otthon csak a gyerekkel és háztartással foglalkozva a gyermek felnőtt koráig. Utána mit csinál? Kimarad a munkából 18 évig? Ne viccelj már. Én abban nevelkedtem, hogy anyukám dolgozott mert kellett, ezt láttam. Nem is értem hogyan lehetne ezt a szürreális elképzelést reklámozni. Nem csak kitartás kell hozzá, hanem pénz egy gyerekhez. Azt pedig az esti mese felolvasásból nem vágja hozzád senki. Ha van férfi aki eltart téged meg a gyereked életed végéig akkor nyertél a lottón. Ha ez lenne a helyzet, akkor is dolgoznék én is és sztem sok nő is.

@@gretahorvath9937 akkor én nyertem a lottón:) és eszemben sincs dolgozni. Es ki merem mondani. Én pl úgy élem meg, hogy jóval fontosabb a munkám, mint bárkinek, aki dolgozik munkahelyen. Ez van. Volt, hogy elmentem dolgozni, gyorsan találtam munkát, és amikor dolgoztam, erősen azt éreztem, hogy én most ide úgymond elmenekültem az igazi feladatom elől. El nem tudom mondani, mennyire röhejesnek éreztem azokat a feladatokat, amiket a munkakörömben csinálnom kellett, ahhoz képest, ami a gyereknevelés. És nagyon könnyűnek is éreztem, de csak a gyerekneveléshez képest. Ezek szerint tehát vannak ilyen emberek, és szerintem is megérdemelne ez a felállás is elegendő elismerést. Főleg azért, mert ezek többösszetevős helyzetek, pl ha több segítségem lenne (vagy egyeltelán lenne), akkor még az is beleférne, hogy hobbiból dolgozom, akkor gondolom, megtenném. Nem tudom, így érthető e, amit leírtam, én teljesen "megértem" saját magam, illetve, akik hasonló helyzetben vannak. Én mindenkit elfogadok, ha dolgozik, ha nem. Egyetlen dolgot ítélek el mélyen: amikor azt látom, hogy dolgozik anyuka 8 órában, egyik tesó cipeli a másikat zongorára meg focira, anyuka olyan foglalkozásra járatja a gyereket, ami neki a logisztikájába belepasszol, nem oda, ahova a gyerek szeretne, nem hozza ki a gyerekből, amit bőven ki lehetne, és nem törődik eléggé a lelkével, midezt úgy, hogy pont ilyen színvonalon megélnének apuka keresetéből is. Azt még szeretném hozzátenni, hogy amúgy tényleg kell "kitartás" hozzá, hogy anyuka otthon maradjon, higgye el bárki, messze nem olyan könnyű és egyértelmű, mint elsőre gondolná az ember. Mert valahol mégis csak áldozathozatal ez is, vagy lemondás (pl saját karrierről). A monoton napok egymás után, meg amikor saját erődből kell valahonnan motivációt kerítened a folytatáshoz, amikor azt érzed, hogy az egész család terhe rajtad (nem anyagi értelemben), amikor rajtad áll vagy bukik minden, és nincs erőd stb. Minden helyzet más, ne feledjük. A mondandóm lényege, hogy néha pont az a "könnyebb út", ha anyuka elmegy dolgozni, és az a nehezebb az, ha otthon marad.