Hálás szeretettel köszönöm a tanításod nagyon jókor érkezett . 🥰💖💫

Köszönöm. Ez az előadás is fantasztikus felismeréseket hozott. Ez a legfőbb "bajom" A kétely - úgy érzem. 😂🥰🙏

Két(es)ély :D ! Ravasz kihívás :D Köszönöm a tanítást, nagyon jó volt!

Hálásan köszönöm!🙏

Nekem visszatérő elem az életemben az önmagam értékében való kételkedés, illetve a döntésképtelenség. Vannak erre egyszerűen kidolgozott kis stratégiáim (pl. ha nem tudom, hogy valamit meg akarok-e venni vagy nem, akkor nem veszem meg, nem hagyok magamnak időt arra, hogy gondolkozzak, hanem véletlenszerűen választok, azt választom, ami először az eszembe jut, stb.). De önmagammal kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy vannak időszakaim (néha összhangban a ciklusommal, néha nem), amikor felerősödnek bizonyos gondolati mintázatok, amik régi, rossz berögződéseket kezdenek el forgatni, mint valami régi malomkereket. Hogy a te képeddel éljek: az óceán változatlan, de a felhők felkavarodnak, viharok formálódnak. De ami ilyenkor nekem egy kicsit ijesztő, az az, hogy megbénul a kreativitásom. Mélyen belül tudom, hogy minden elmúlik, ahogy a kreativitás, az alkotókedv, úgy annak hiánya is. Mégis ijesztő dolog látni a vihart és az óceánt is, és csak ott lebegni a kettő között, a semmiben. Lehet, csak én rakom magamra a nyomást, hogy el kéne mozdulni, mert vágyakozom az alkotás élményére. Végülis, ha az érvényes, hogy ami természetes, az jó, akkor ha most nem érzek természetes inspirációt az alkotásra, akkor az jó. Fuh. De ezt most meg kell emésztenem.

Köszönjük!

köszönöm a tanítást nagyon jó

Úgy érzem, össze kevered a kételyt a döntés képtelenséggel. Kételkedni valamiben lehet. "Vannak kételyeim, hogy sikerül-e". Ez kétely. Az, hogy két dologból mit választok, ez a billegés ez lehet kétely a tekintetben, hogy kételkedem bármelyik verzió helyességében, de ez inkább döntés képtelenség. Ennek meg az az oka, hogy a dolgokat elfogadjuk véres valóságként ( és félünk mi lesz a kimenetele ), ahelyett, hogy a "helyes nézetben" lennénk és jelenségként tekintenénk. Mert ha a döntéskor felmerülő két lehetőséget vagy akár több lehetőséget jelenségként tekintenénk, akkor nem "két-ely" lenne, hanem " mind-egy", azaz mindegy melyiket választom - és megnyugszom ebben, és bátran döntök, lévén hogy a "végén" ebből mi sül ki, egyik esetben sem tudjuk biztosan. Tehát a kételyt - a helyes szemléletben - felváltja a mindegy.

A kétely nem feltétlenül rossz.Kétely nélkül nincs tudomány,ha nem lenne, még mindig a geocentrikus világképnél tartanánk. A tézis után jön a kétely,az antitézis, végül a szintézis, amely egy újabb tézissé válik, és így tovább. A kétely és a meggyőződés dualitások,együttesen léteznek (nem taoista hittérítést akarok folytatni) :-)

Müller Péter Jóskönyvét ér használni? :) Ha valamin 2-3 napja rágódom, akkor elfogadom a dobott irányt, már csak azt követem, azon gondolkozom, a többi lehetséges verziót továbbengedem és ezáltal nincs is többé kétely, frusztráció. Vagy ez tévút lenne?

Giboiqtq

Jaaj! Ne is mondd! Ez az én nagy bajom!