Hiteles,okos,őszinte,jószándékú,segítőkész,nagyon szimpatikus,humoros is! :) Nézni és hallgatni is kellemes és hasznos. Sokat segít azoknak akik alkalmas befogadók.. Én nagyon köszönöm h ennyit dolgozik értünk/miattunk (is). ..és azok munkájának is köszönettel adózom,akik riportokat készítenek vele.

A legjobb, ertelemmel, hasznos elsajatitani erdemes tanacsokkal fuszerett beszelgetes. Szamomra nagyon kedvelt resztvevomkel. Koszonom. Nagyon sok sikert mindkettojuknek a tovabbiakban is . Udvozlettel: Zsoka

Köszönöm a beszélgetést! 1:01:17 Teljesen értem, amit mond, a bennünk élő Istenre tippelnék 😊

Köszönet a remek beszélgetésért! Dr.Almási Kittit nagyra értékelem, mindig követem, nézem, hallgatom!

Köszönöm a beszélgetést! 👍

Köszönöm ezt a beszélgetést! ❤

55:32 _"... hiába tapsol neked egy közönség ... ha a legfontosabbak nem tapsolnak neked ..."_ Na kb. eddig tudunk egyetérteni. Úgy van. Minden kell. Van amiből elég kevesebb, van amiből több kell, de egyetlen dolog zéróba képes degradálni az összes többit, ha a szükség megvan benned rá. Egy éppen jó életet ezerféleképpen lehet tönkretenni, megkaphatsz mindent, de egy egészségügyi probléma értéktelenné teheti. Meglehet mindened, ha magányos vagy. Lehetsz egészséges, intelligens, nyitott, ha rossz helyre születtél. Bármeddig lehetne sorolni. És az élet szinte mindenkinél megtalálja hol a legérzékenyebb. Hogy hol fáj neki a legjobban. És oda fogja belenyomni a mutatóujját. A többit akár oda is adja neki. Mit érdekli, neki rengeteg van mindenből. És pontosan tudja, hogy úgysem fogod tudni élvezni. Ha neadjisten mégis elkezdene felfele görbülni a szád, akkor egy kicsit megmozgatja az ujját abban az ominózus sebben. Évtizedeken, életeken át képes megtartani szenvedésben. És nincs hova menekülni előle. Csak el kell pusztítsuk az életet, ha már kinyíltak a szemek, és mindenkinek elege lett belőle. _"... az semmit nem gyógyít a lelkeden ..."_ Az önmagában milyen "vicces", hogy a sebe begyógyításáért küzd. Nem valami könnyed szépért, jóért, amit majd megkap vagy sem, mindenképp jó. Mer nekem senki ne mondja, hogy a "gyógyulásért" küzdeni jó. Ha sikerülne (persze nem sikerül) begyógyítani, még mindig csak a nullán lennél. De akkor minek születtél ? Minek ez az élet ? Elérni (nem érni el) a nullára ? Hogy végre a sebeid be legyenek gyógyítva ? Hatalmas perspektíva. _"... irgalmatlan sok nehéz időszakom volt ... nem teregetem ki ... nekem tényleg semmi nem jött könnyen ..."_ Hát talán itt lenne az ideje, hogy végre kiteregesd, nem ? Hogy végre a teljes képet lássák, ne a vetítettet ? Az túl sok volna, mi ? A valóságot mutatni. Ahogy van. Állni egy színpadon és azt mondogatni "nehéz volt", "nem jött könnyen", nem túl absztrakt ? Nem túl nagy semmi ? Bszni is meg szűznek is maradni ? _"... szorgalmas voltam ... kitartó ... alázatos ..."_ Ez az amit nem akarsz te felfogni. Azt majd ÉN mondom meg. Aki hallgatja. Hogy jól mondom meg vagy sem, az más kérdés, de az már nem a te felelősséged. A te felelősséged, hogy ha kiállsz a színpadra, akkor azt mondd és mutasd ami volt. És az majd kiértékelődik oda hogy milyen voltál, vagy milyen se. _"... annyira megérdemeltem volna több visszaerősítést ... dicséretet ... nekem miért nem járt ..."_ Így van. Ez végre valami aminek igazságszaga van. Ha vágytál rá, megérdemelted volna. Már önmagában a vágyad feljogosított volna rá. Pláne ha még tettél is érte. De az életet az soha nem érdekelte. Beléd fecskendezi a vágyait, vágyódásait, sóvárgásait, aztán ott hagy megr@hadni benne. Csak a fájdalom a születési jog. A beteljesülés csak halvány lehetőség. Álmok, remények és sóvárgások felemésztő, örvénylő pokla.

Karrierista dilidoki