Leszáll az est és lágy csöndjében hömpölyögve bukkannak fel az emlékek. És a fáradt emlékező helyettünk is megkérdezi, létezésünkben ez a sok szépség mind mire való? A jelenben minduntalan felmerülő múlt oly szép. A versben érezni a végességet, melyben főszereplő mégis a végtelen idő.