Videóim készítéséből semmiféle jövedelmem nem származik, kizárólag szórakoztatás céljából készülnek!
….nem tudnék mondani hasonlóan szép dalt, mint ez… Az a címe, hogy Ballada a Mamákról, és tényleg a Mamákról szól, de persze úgy, hogy a Mamáról, arról az egyről, akire a szépséges dal hallgatója gondol, miközben Zorán hangja szól. A szöveget Dusán írta, Zorán testvére, ez a dal az ő közös emlékük, ahogy közös emlékükből született korábban a szüleik alakját megidéző Apám hitte, vagy a Volt egy tánc, és az a szép ezekben a nagyon személyes dalokban, hogy úgy tudnak szólni a saját gyerekkorukból felsejlő szeretett alakokról, a Mamáról és a Papáról, hogy hirtelen felölelik hallgatóságuk emlékeit is, és már valamennyien a mi saját szeretteinkre gondolunk.
Olyan lebbenő, olyan csipkefinom a bánat ebben a mama-dalban, gyönyörű, poétikus a soha nem lanyhuló, de már soha be nem teljesedő vágy arra a régen élvezett szeretetre. A két Sztevanovity-fivér mellett most is Presser Gábor áll, ő írta a zenét az áttetszően megindító szöveghez, ők hárman mondják együtt azt az egyetlen mondatot, amibe mindannyian megpróbálunk belekapaszkodni: "A mamák nem mennek el, nem mennek el." És velük megpróbáljuk mondani, már most, előre, vigaszul, hogy a mamák nem mennek el….
Presser Gábor- Sztevanovity Dusán szerzeménye…
Presser Gábor - zongora, Hammond-orgona, harmonika,
ütőhangszerek,billentyűs hangminták:
bőgő, gitár, szintetizátor
Sipeki Zoltán - gitár
Óvári Éva - ének
Kabelács Rita - ének
Péter Barbara - ének
a dal szövege:
Az ablakszárny csapkod a szélben, makacsul szállni akar…
A szobában december borzong, s te nem jössz, hogy betakarj…
Az írógép nem kattog éjjel - tíz oldal három forint -
S közben tudtam, ha hajnalig bírod…
Egy Sport szeletet kaphatnék megint…
Én próbáltam jó lenni, hidd el…az indigót nem dugtam el…
S te becsaptál, becsaptál engem, az hittem, mindig leszel
A kalácson nincsenek díszek, s az íze sem lett ugyanaz…
A recepted olvastuk százszor…de lehet, hogy így nem igaz, az sem igaz.
Óvtál a haragtól mindig…„Az ember, ha jó, megbocsát”
Az unokád felnőttebb nálam Ő, azt hiszem, hallgatna rád…
Az ablakszárny verdes a szélben az idővel így felesel…
S kattogva segít, hogy értsem, a mamák nem mennek el…
…. nem mennek el…