avagy társadalmi- és klímaváltoztatások az Alföldön
Először általános modellt vázolunk fel ember és Természet viszonyának változásaira a történelem során: 3 korszakot különböztetünk meg és 2 forradalmi változást e kapcsolatban, mely során az ember elszakad a Természet(é)től, ami sajátos módon a „fejlődés” fogalom ökológiai tartalma, és alapozó tanulságokkal szolgál a „fenntarthatóság” fogalom tartalmára, illetve a teendőkre nézve is.
Aztán az Alföldre mutatjuk be a 3 korszakot, ami kapcsán tájökológiai értelmezését adjuk az „ártéri gazdálkodás” fogalomnak, elkülönítjük a nagyállattartó legeltetés korát, és bemutatjuk a modernkori folyószabályozás megvalósulásának mechanizmusát, melynek ismeretében kiderül, hogy fenntartható megoldást csak a jelenlegi rendszerből való kilépés hozhat: az eddigi iparszerű viszonyt és gyakorlatot fel kell váltani a természetszerű hozzáállással és megoldásokkal.
Az előadás során rámutatunk a tájhasználat és az éghajlat viszonyának a szokásoshoz képest fordított kapcsolatára is, vagyis arra, hogy a lehetőségeink és feladataink szempontjából nem az a jó kérdés, hogy a klíma hogyan változtatja a tájhasználatot, hanem, hogy a tájhasználat, vagyis a víz- és mezőgazdálkodás milyensége hogyan változtatja a klímát. Ha felismerjük az emberi felelősséget a klíma kedvezőtlen változtatásával kapcsolatban, akkor feltárul a lehetőség a klímánk kedvező változtatásának irányába is. A társadalmi- és a klímaváltozások összefüggenek, a kulcs pedig a tájhasználat, minthogy a víz a klímaszabályozás eszköze.