paypal.me/tradicio?locale.x=h...
A halál egyrészről - mint lezáródás és bevégződés - dráma és tragédia a magát kizárólag az élet körében megélő ember és hozzátartozói számára. Ez rémálom és tabu a materialista "civilizációban". Az "úgy sem tehetünk ellene semmit, jobb tehát nem is gondolni rá" és az "élvezzük az életet, úgyis meghalunk" jegyében.
Másrészről azonban a helyesen megélt saját halál - mint kezdet - az élet életen túli értelme. Az, ami nem vagy alig-alig érhető el az életben - a feltételek nélküli boldogság és felszabadulás -, megvalósulhat a halálban és a halált követően: a sikeres spirituális megvalósítás következtében. Az élet önmagában és amennyiben maradéktalanul véget ér a biológiai halálban, teljesen értelmetlen. A halál azonban nem csak vég, hanem kezdet. Az élet valódi értelme a halálban mint transzcendentális nyitásban tárulhat fel a megvalósító önátélésében. Ekkor a halál - a szorongás és a rettegés forrása helyett - az élet értelme lesz.