Muray Gábor kulturális újságíró a Facebook-on így emlékezik rá: “Egyszer, talán 2001-ben felmentem a Tiborhoz a Tibornyába, hova máshova, a piliscsabai campus kocsmaszentélyébe. Inni. Záróra után Tibor ott maradt, és azt mondta, ezt végig kell hallgatnod. Nagy lemezgyűjtő volt, nem lehetett tudni, hogy New York-i jazz következik-e, vagy valami karcos blues. Berakta a lemezt, amelynek azóta minden dallama, csikordulása és lélegzetvétele mélyen belém vésődött, és elnémultunk. Végighallgattuk, neki is, nekem is új világ volt ez, de olyan erővel vert fejbe, hogy attól a perctől kezdve évekig csak népzenét hallgattam. A lemezt, Ökrös Kalotaszegi mulató énekekét azon az éjszakán vagy tízszer hallgattuk végig, és minden alkalommal bőgtünk, amikor a végső keserves csárdásba csordult…. Ökrös Csabának köszönhetően szerettem meg örökre a magyar népzenét, és fedeztem fel újra magamnak a Muzsikást, Sebestyén Mártát és Berecz Andrást. A Tükröst. A korai Csíkot. Panek Katit. Szalonnáékat…Csaba, Isten veled. Egy ember életét egészen biztosan megváltoztattad. Mehet az utolsó keserves utáni, örök tánc.”

Köszönet az emlékek csak úgy záporoznak rám !

kincs

Az egész album esetleg nincsen véletlenül bedigitalizálva? Anno megvolt nekem a kazetta, de az évek során sajnos elkeveredett. Szívesen fizetek is az albumért.

Az akasztós szövegét valaki leírná? Előre is köszönöm