Én azt vallom/érzem a magány és a "választott egyedüllét között van a nem választott, de elfogadott egyedüllét is, amikor vágyna az ember társra, meg is tesz érte valós lépéseket, de elfogadja ha nem jön össze valami oknál fogva, nem görcsöl már miatta és nem is hajszolja mindenáron, fejlődik stb egyedül tovább, bízva abban egyszer rátalál az igazira.

Drága Noémi! Szerintem azzal nagyon sokan tisztában vagyunk, hogy nem elég sok előadást és könyvet elolvasni, ahhoz, hogy megfelelő önismeretre tegyünk szert, és a személyiségünk alapműködése képes legyen megváltozni, sőt, azt is sejtjük sokan, hogy nem elég elmenni egy pszichológushoz 2-3 alkalommal, vagy egy-egy családállításra pl., DE!, amikor egy-egy "szeánsz" egy jobb pszichológusnál alsó hangon 18-20 ezer forintba kerül, akkor bizony csak és kizárólag a felső tízezer teheti azt meg, hogy évekig pszichoanalízisbe jár. Pedig sokan vágynának rá.

Abszolút magaménak éreztem ezt a témát! 5 évig voltam egyedül, nem kerestem a komoly kapcsolatot, elvoltam, tanultam, dolgoztam. Majd a barátnőm ajánlotta, hogy csak úgy poénból próbáljam ki a társkeresőt. Sosem hittem ezekben igazán, de végül kipróbáltam. 3 nap után talált rám egy férfi, elkezdtük a beszélgetést, mivel 550km volt köztünk az elején csak virtuálisan, az első találkozásunk után valahogy éreztük, hogy így lesz kerek a történet, együtt! Ennek már 1 éve és azóta is együtt!

Egyedül születünk, egyedül halunk meg és az élet nehéz dolgaiban is egyedül vagyunk.

Sziasztok! Nagyon jó volt hallani ezt a beszélgetést, köszönet érte. Nálam ez a magány és egyedüllét azt érzem, hogy folyamatosan váltja egymást. Néha nagyon jól érzem magam , hogy egyedül lehetek (pl. megbeszélem magammal a gondjaimat, átpörgetem az agyamban, hogy mi történt aznap stb.), viszont néha meg azt érzem, hogy bárcsak lenne olyan társam, akivel megtudom a gondolataimat, problémáimat, sikereimet osztani és ugyanezt ő is fordítva. Igazatok van teljes mértékben abban, hogy testileg és szellemileg semennyire sem tesz jót az embernek, mert folyamatosan őrli magát és érzelmileg nagyon sebezhető és instabil lesz. Legalábbis én így látom. Látom magamon azt is, hogy ha látok (pl. a Facebookon vagy az utcán) egy boldog párt, akkor egyáltalán nem az irigység fog el, hanem egy vágy, hogy de jó nekik őszintén szeretik egymást (kívülről legalábbis ez látszik). boldogok és bárcsak nekem is megadatna az, hogy tudjak szeretni valakit igazán.

gratulálok, egy nagyon értelmes podcast! az első amit meghallgattam, de sorba fogom szedni őket!

Köszönöm Nektek,mert sok sok megerősítést és visszacsatolást kaptam kapok a beszélgetéseitekből. Bárcsak sok sok ember dolgozna😃önnönmagán...

Köszönöm kedves Noémi! Nagyon magamra ismertem az egyke társkereső szerepét hallgatva.

Köszönöm ezt a remek, építő beszélgetést is!!! :)🥰🥰

Hálásan köszönöm!🙏🥰

Szerető férjem és két gyerekem van, mégis megvesznék érte, ha úgy találnám a környezetemet, ahogy hagytam amikor elmentem itthonról...

Nagyon sok mindenre magamra találtam.😏 Sokat adok az egész, nekem.elgondolkoztatott.🤔 Köszönöm szépen, sok ilyet, nagyon élveztem! 😊

Nagyon szeretek este egyedül lenni. Nincs benne semmi rossz. Nem dohányzom , nem iszom alkoholt, így értelmesebb dolgokra többet tudok fordítani. Ezt viszont , irigylik az emberek. Ha nem költenének meregre, mindenkinek tartalmasabb lenne az élete.

Szuper beszélgetés, remek gondolatok!😊

Nagyon jó volt hallgatni, ettől csak az lett volna jobb ha láthatom is a beszélgetés résztvevőit! Köszönöm!

Egyébként nagyon jó hang rezgéseik van amely mutatja hogy jó sokáig hallgatni titeket pozitív hullám!

Nagyon érdekes és értelmes beszédtárgy volt a mai. Ez igy van mindannyian egyedül vagyunk egyes pillanokban mégha van is partnerünk. Sok minden megváltozott az elmult pár évtizedben, miután teljesen egyedül maradtak egyesek, mindegy hogy válás, vagy halál vagy bármi más történt. Mégis nagyon nehéz új társat találni. Főleg megszokni az új személyt. Mégha nem is laknak együtt. Persze NŐK talán jobban ki tudnak jönni egyedül, mint FÉRFIAK. Azonban lehet, hogy tévedek.

Sziasztok. Nagyon értékes és tanulnivaló információt kapunk tőletek. Köszönöm, hogy vagytok. Hála érte.

Tudom hogy a podcast nem errol szo de jo lenne video is rolatok ahogy beszelgettek es nem csak a hang :)

A magány fájdalmas amikor fiatal az ember, de elbűvölő mikor érettebb.

Végre nem csak a szülőket hibáztatjuk!!!!

Kedves D/Tóth Noémi! Július óta egyedül vagyok a házban kivéve pár nap hogy volt velem egy rokonom, és az elnyomottsagot időnként megjelenik hogyan lehet változtatni ezen?

tetszik a beszélgetés.

Jok vagytok koszonet.

Hát, ebben az időszakban borzasztó nehéz elmenekulni "a világ" elől néhány napra. Pedig nagyon klassz és nagyon fontos lenne. A szolgáltatóiparos hasonlat is remek... És sajnos a becsontosodott elvárás lista is.

Régebben remetének hívták az egyedül élő férfiakat, nem? Mindig úgy képzeltem hogy elbújva egy kunyhóban élnek az erdőben, nagy szakállal. 😂 Most pedig én is egy (modern) remetenő vagyok, és nagyon jól érzem magam így. Inkább csak az zavar néha hogy ez másokat zavar...😅🤷‍♀️

Kapcsolatban az a rossz, hogy kevés az én idő, (vannak dolgok amiket egyedül szeretek csinálni, és a másik csak bezavarna) És akkor még a létező legegyszerűbb dolgokról nem is beszéltem: foglalt a wc, és még sok más...

Kellemes a hangnem erthetoo a mondanivalo barcsak lathanalak" is 😉

Ez az adás nagyon jó lett. Sajnos nagyon is nekem szól.

Pfu...nem is tudom hol kezdjem. Összegezve mondjam a véleményem, vagy pontokra bontva. Na mindegy. Talán egy gyors bemutatkozással kezdek. Attila vagyok, 42 éves, háborút viselt, felszínes és hazug családban felnőtt (nem mondanám nevelésnek), ezek mellett mindent kipróbáltam amit akartam és elértem mindent ami lehetséges. Nem anyagilag, mert az nem érdekel, csak amennyire muszály. Arról beszélek, hogy már voltam ügyvezető igazgató, és dolgoztam a példaképemmel! Nem a szomszéd városból a Pistáról beszélek, hanem olyan példaképről, akiről beszélsz éveken keresztül, azt gondolod nem is hallott rólad mert a világ másik felén lakik, és egyszer csak jelentkezik, hogy szeretne veled beszélni. Ettől többet, nem lehet elérni. Illetve az én létrámon ez a legmagasabb fok. A magánéletben ott tartok, hogy egyedül vagyok, nem magányos, de hiányzik valaki! Két menyasszony után, és az igényeim lefaragása ellenére sem találom akit keresek. Pfuuu...ez hosszú lesz. Ha valakit érdekel amit mondani akarok, szóljon és hét végén leírom.

Köszönöm.🥰

Isten mindig velem van.Nem vagyok egyedűl.A jó embert aki hozzàm illik elhozza.Ha posztolok boldog mosolygós képet.Az Jézus miatt van mert boldog reménységet ad,hogy ezt a csodát is megadja.

Virtuálisan nem lehet ismerkedni. Tapasztalat. Erre nem jó az online hilág.

Soha nem ertettem ezt az elvonulok magamnak, meg énidő. En akit szetettem, szeretek, azzal mindig együtt akartam lenni. Mindig. Folyamatos fizikai fájdalom volt van a hiánya, ha máshol van. Nem bántalmazó kapcsolatról van szó, azt megértem ,hogy kell az elvonulás. Még az is sok ,hogy elmegy dolgozni. Ideális szerelemről beszélek, ott nincs szükség énidőre nekem. Egyedül élek sajnos ez borzalmas . Csak énidőm van. Ritkán a gyerekeimmel. Férjemtől messze, csak én gondoltam, hogy ő az igazi, ő másképp látta. Megtehetném, hogy legyen más, nem kell.

Orvos Tóth Noéminak alighanem igaza van. A virtuális szerelem fikció (ha jól értem, ami mond). Igen. És mi a különbség a nem virtuálistól?

Most egyedűl élek.Nem én választottam.Sok bántás ért házassàgomban és későbbi ismerkedéseimben is.Isten azt mondta

Nekem nem tetszett az interjú.sok mindenben nem vallom azt amit a magányról és az egyedüllétről vall Orvos-Tóth Noémi..de nem is tetszhet mindenkinek..

M

magányról beszélget két, egyébként gyönyörű hölgy s Noémi mondja, hogy ő tudja milyen... 😂 mesélj még... ❤

Aki egyedül él, az csak eggyel kevesebb emberrel él mint a sokan, akik nem élnek egyedül...... :)) tényleg olyan nagy a különbség..? :)

Orvos Tóth Noéminak alighanem igaza van. A Hamvas írja a Marxizmus (tán a kereszténységé is) kritikájaként: honnan tudjuk, hogy az ember társas lény? Mi van, ha nem?