Minden nap úszom, keresem a kezeid a víz alatt
Mély lélegzet vagy nekem, tengeri csillag, ami jó irányt mutat
Nem is oly régen, ott fent az égen, egy másik térben.
Igen, a minden voltál, és én szárnyakat kaptam, hogy védjelek!
Nekem ez az első élet!
Ezek az órák lesznek bennem emlékek!
Ha majd a fénybe visszatérek,
Te sem felejtesz el, és már én sem félek!
Emlékezz rám, hiszen ez volt a sorsunk,
Egy másik világban, talán egyek voltunk,
Így lesz ez majd, hinnem kell benned
Minden világban, megment a lelked
Megment a lelked majd, megment majd újra
Megment a lelked majd, megment majd újra.
Színes az egész,
De neked ez szürke, túl kevés!
Más milyen benned, Neked szabálytalan a létezés
Új színeit hozod,
A tenger mélye az égbe olvad
Átfénylik az arcod mindenen, a ragyogást az égről elraboltad!
Emlékezz rám, hiszen ez volt a sorsunk,
Egy másik világban talán egyek voltunk,
Így lesz ez majd, hinnem kell benned,
Minden világban, megment a lelked.
Mindig emlékezz rám!
Mindig emlékezz rám!