Magyar Családi Gazdaság
Több mint 25 éve, hogy a családom a Szentendrei-szigeten található Tahitótfaluba települt, hogy itt folytassa a méltatlanul háttérbe szorított őshonos háziállatok génmegőrzését, tenyésztését. Az évek alatt a jószágok gyarapodtak, a teendők sokasodtak és gyerekeink felcseperedtek egy olyan közegben ahol a hagyomány és a természet határozta meg mindennapjainkat. Ez lett az alapja a most működő családi gazdaságunknak.
Területeink a Szentendrei-szigeten, Tahitótfaluban, a hajdani Szent György és Torda falvak körül helyezkednek el, melyek már az avar korban lakott települések volta, ami nem csoda, hiszen a Duna, a Pilis, valamint a Börzsöny hegység által közrefogva páratlan természeti érték részese az itt élő ember.
Állatállományunk főként magyar szürke és magyar tarka szarvasmarhákból, hortobágyi és gyimesi racka, cikta, cigája juhokból, gidrán és hucul lovakból áll, de megtalálható nálunk a legtöbb állatfajta, amely a hajdani portákon fellelhető volt. Állatainkat saját, ill. általunk használt legelőterületeken extenzíven tartjuk, a szükséges szemes, ill. szálastakarmányt saját magunk termeljük meg.
A hagyományos gazdálkodás a természet kíméletét is jelenti. Földjeinken a lehető legnagyobb mértékben mellőzzük a vegyszeres gyomirtást, valamint a műtrágya alkalmazását. Gazdaságunk áramellátását 100%-ban megújuló energiából, szigetüzemmódú napelemrendszer segítségével biztosítjuk. A modern vívmányok, ill. az elkerülhetetlen gépesítés mellett fontosnak tartjuk, hogy a hagyományos tudásnak és eszközöknek is birtokában legyünk. Ezért néha ökreink hordják a trágyát, lovaink segítségével szántunk, ménesünket a hátukról őrizzük.
Itt élve és dolgozva az állatokkal és a természettel szimbiózisban akarva akaratlanul is egy nagy harmonikus egész része itt az ember. Az a tudat, hogy ezek az őshonos állatok, akikkel élünk, dolgozunk ezer éve itt vannak a Kárpát-medencében nemcsak jó érzéssel, hanem nagy felelősséggel töltenek el bennünket,. Feladatunk az, hogy azok az állatok, amelyek őseink társaként ezt a füvet legelték itt, tovább éljenek, de nemcsak mintegy kiállított tárgy a múzeumban, hanem mint élő, az emberrel együtt szervesen működő rendszer részei. Tehát azokat az elveket érezzük magunkénak, amelyek emberöltőkön keresztül fenntartották ezt a működő egységet. Ezek a hagyomány, önellátás, fenntarthatóság. Nem elég pusztán genetikailag őriznünk ezeket a fajtákat, hanem meg kell találjuk helyüket a mai valóságban, hogy általuk az előbb felsorolt értékek is újra teret nyerjenek a tömegtermeléstől sújtott jelenben.
Ezért a saját magunk önellátásán túl, szeretnénk minél több embernek biztosítani a lehetőséget, hogy visszataláljon ehhez az életformához, ilyen állatokat tenyésszen vagy belőlük készült kiváló, egészséges élelmiszert fogyasszon, részese lehessen egy eredeti világnak.