Mindenben egyetértek. Sajnos a mi esetünkben a párom nem látja (vagy inkább nem akarja látni) a problémát és azt, hogy rám milyen rossz hatással van mindez. A helyzet nagy stresszt okoz, ez pedig hosszú távon az egészség rovására mehet. Nagyon keserű és szomorú vagyok amiatt, amit megtapasztaltam ebben a családban. Elismerem, hogy voltak intő jelek, már a legelején. Elkövettem azt a hibát, hogy ezt akkor nem hoztam szóba, csak jó sok év után, mert mindig nagyon óvatosan és tisztelettel bánok mások érzéseivel. Hogy mondhattam volna el neki, hogy bocs, de édesanyád szerintem nem olyan, amilyennek mutatja magát, hanem finoman szólva is nárcisztikus?... Mikor végre szóba hoztam, a párom ugyan végighallgatott türelmesen, de látom a tekintetén, hogy nincs tisztában a probléma mibenlétével, nagyságával, meg hogy miért nem bírom elviselni azt, ami van. Szerinte el kellene viselni mindent, egyfajta "status quo" kedvéért. A helyzeten csak ront az ő jellemzően vallásos megközelítése. Elképesztő, hogy nem látja az összefüggést aközött, ahogy az anyja "kiheréli" őt és aközött, hogy nincs önbizalma és már két házassága, kapcsolata tönkrement... 50 fölötti férfiről beszélünk. A legrosszabb érzés számomra az, ahogyan elmagányosodtam ebben a családban. Tudom, hogy ki kell szállnom, mielőtt még én megyek rá minderre.

Ez volt nálam is. Elváltunk!

Tisztelt Dr úr!!! Minden szava igaz!!! Saját bőrömön tapasztaltam !! Köszönettel István.

DOKI, igaz sok minden, ami elhagzott, jò hallgatni az ön meglàtását a kapcsolatok terèn. köszönöm.👍🙏

Elis váltam az anyósom miatt...

Nagyon hasznos információk doktor úr köszönjük :)

Ez a történet akkor igazán húsba vágó, ha az ember a saját bőrén érzi (esetleg, hosszú évek óta, nem tud miatta aludni, mert ez jut eszébe állandóan (a komment is ebben az állapotban születik)). Amikor évekkel később is a trauma hatása alá kerül, mikor visszatér a traumát kiváltó helyszínre, beszél az őt ért traumáról vagy találkozik a szereplőkkel. Ez esettel kapcsolatban megismertem néhány fogalmat: grandiózus szülő, megalománia, aranygyermek, generáción átívelő mérgező családi mintázatok, elvett magánélet a másik féltől válást követően, magához láncolás, diszfunkcionális család, gázlángozás, repülő majmok, kettős mérce, dac, gőg, pöchendiség, empátia hiánya, mártír szerep, határok tiszteletbe nem tartása, kontrollmánia, utasítgatás, kéretlen tanácsok, környezettől való izoláció, traumakötődés, érzelmi zsarolás-nyomásgyakorlás, a gyermek a felnőtt meghosszabított énje, leminősítés, leértékelés, elfojtás, kirekesztés, hát mögotti kibeszélések családon belül, szekták működése. Ezt a lelki nyomásgyakorlást a legnehezebb bemutatni másoknak. Ilyenkor a "bántalmazottnak" nem hisznek vagy a bántalmazónak elemi érdeke az őrültnek való beállítás. Rossz esetben újabb bántalmazót szül a történet, mely akár több generációt is érinthet. Elvárás, hogy az aranygyermek felszabadítsa az ő lelküket, idealizálja az ő létüket, hogy a szerepek, az alá-fölé rendeltségek megmaradjanak a rendszeren belül!! Kihátrálnak, gőgősen, a négyszemközti beszélgetést elutasítják. Mindegy hogy az ember sógor, vej, vő..... Áldozatból tettes lesz, áldozatból tettes lesz, áldozatból tettes lesz....Dráma háromszög alakul ki, és ezt nem veszik észre, hogy ezen javítani kell.....

Elnyomás lázadást szül. Ha majd eléggé ég a pad. Most még nem fáj eléggé.

Ez a hanglemeztű kissé megakadt egy előző generáció sémájánál :) A gyorséttermen nevelkedett hölgyikék generációja bizony hajlamos arra a fogásra, hogy annyiszor szolgáltassa ki magát sokfogásos terülj-terülj asztalkámmal, ahányszor csak lehet. Csatlakozva néhány előttem szólóhoz: magamnak kellett beállítanom e szisztéma limitjét, mivel nagyonis megvan a saját egzisztenciám, aminek a csúcsát semmilyen nyomás hatására sem ebben határoznám meg.

Anyaimadohoz hozzamenni öngyilkosság

Hoppà nàlunk nekem a 32 èvesek anyjànak kell mondania hogy ne gywrtek màr monden nap nekem is van sajàt èletem. No mostmàr meg van egyezve!!

Hogy magyarázam ezt el a páromnak hogy rá jöjjön S ne az anyós mellett álljon ?

Mi nem váltunk el, de a férjem két tűz között volt.

Bocs nekem kell a fiamnak menyemnek meg a lànyomnak mondanom, hogy eddig ès ne tovàbb

Doktor Úr. Valameik könyvében olvastam (most hírtelen nemtudom hogy A nő-ben vagy A férfi-ban) hogy megtartatani valamit sokkal nehezebb mint elérni. Hogyan lehet hosszu időkre megtartani a már elért dolgokat?