"Így fogalma sem lesz a szülei viszonyának minőségéről, plusz ha egyik napról a másikra külön költöznek és ez sehogy sem tisztázott, nincs gyászfolyamat, +tehet h elveszted az otthonod, suli, stb." Én pontosan ezt a traumát éltem át ~10 évesen. Most, 30 évesen végre feltudtam sorolni, hogy milyen rossz -érzelmi- minta égett akkor belém és előttem a feladat, hogy szakember segítségével helyre tegyem azt amit akkor a szüleim nem tudtak jól kezelni. Nem haragszom rájuk, valódi tudás nélkül nehéz jó döntést hozni egy olyan helyzetben amiben a saját szerepükkel sincsenek tisztában. Egyébiránt, ez a videó a jelenetben is aktuális. 3,5 év kapcsolat után az akkor 24 éves exem kezét 3 héttel a mi szakításunk után megkérte egy 37 éves munkatársa, akit maximum 3 hónapja ismerhet. Exem meg igent mondott. :D (az exem a munkájában kezdőnek számított, a faszinak meg van 15+ év tapasztalata) A hapsi a 36 éves élettársát meg közös lakást hagyott ott a 24 éves lánykáért.. :) Nem jósolok nekik sokat...

Nekem meg szent meggyőződésem, hogy a gyereknek nem szabad hallania, ahogy a szülei gyilkolják egymást. Ezzel szemben el lehet neki értelmesen magyarázni azt, hogy anyu meg apu már nem bír egymással egy háztartásban élni, és lehet adni neki időt, hogy ezt feldolgozza. Csak az a baj, hogy a hülye szülők sérült egója nem engedi, hogy ezt normális keretek között megtegyék, anyu és apu közül legalább az egyik a másiknak azt kívánja, hogy rohadjon meg ahol tud, és a legfontosabb, hogy a kés meg legyen mártva a másikban, akkor is, ha ennek a gyerek a legfőbb elszenvedője. Válni értelmesen, civilizált emberek módjára is lehet, de elkeserítően sokan ezt nem tudják agyilag felfogni.