Dalszöveg
Nem a világ végét,
csak egy kopott város szélét
majd úgy hódítja meg.
Nem kér alamizsnát,
akkor sem, ha adják,
s a lába félre megy.
Egy rozzant kerékpáron,
mindegy hogy csak váltson,
teker egy életet.
Moszkva, Párizs, London,
egy másik új porondon,
majd ismét lépre megy.
Ő lesz a fészek, az életlen élet,
a véletlen képek mestere.
Ha indul az égen a szürkék, a kékek
és mindegyik szín megy vele.
Cipő nélkül tovább,
a földön kalap, kabát,
bíráló szemek.
Vakfoltjában ott él
minden kitörölt kép,
minden új szerep.
Elhallgatott álmok,
kitalált barátok
mindegyik vezet.
Félre vagy előre,
egy útszéli gödörbe
vissza már nem mehet.
S ha végül egy darabban,
megérkezik lassan
törli homlokát.
Ugyanaz a hang van,
minden egyre halkabb,
még egy álmot lát.
Elszakadt cérnáról,
körbe futó tájról,
arról, hogy talál.
Megleli a zajban,
a sűrű forgatagban
hátra hagyott lányt.
egosumband
www.egosum.band
egosumband
Zene
Felvétel: Ego Sum zenekar
Keverés, mastering: Páll Áron
Zeneszerző, szövegíró: Kerekes Ákos
Videó
Operatőr: Tankó Szabolcs
Vágó: Jakabos Lóránd