Oh, akkor nagy szívfájdalmam volt nekem mindig, hogy nem beszélünk róla eleget. Köszönöm Kultúrcsepp, és neked is Kányádi Orsolya. Ez most jól esik a lelkemnek!

Most olvastam el az Asszony a frontont és valóban megrendítő történet, és sokszor inkább eltakarná az ember a szemét, hogy ne lássa azt a sok szörnyűséget, ami a háborúban történt, de nagyon örülök, hogy elolvastam, mert sokat tanultam belőle, és ugyanakkor mégis jó érzés volt a könyv olvasása, amiatt a derű miatt, ami az írónő személyiségéből áradt.

Sajnos, igaz, én a lányaimmal már többször beszéltem arról, mi lesz halálom után, és szerencsére sikerült elfogadtatni azt, hogy legalább beszéljünk róla. Mert muszáj. Végrendeletet is muszáj írni, igaz, azt már halál után olvassák. - Az erőszak a nők ellen azt hiszem, mindig is szokásos volt, még háborúk nélkül is, úr a szolgálót, aki függött tőle, gyereke lett, vagy belement a folyóba vele vagy kiadta bérbe. És akkor sajnos még ez ráadásul elfogadott is volt! tömegével tették tönkre lányok életét, ez az úgynevezett erős nem, mert szó szerint az erősebb létét használta ki, no meg a hatalom kiélése, ami végül is a mára kigondolt indok. Minimális mértékben előfordul ennek a visszája is, hogy egy asszony használja ki végtelenségig a férjét vagy a szeretőjét, viszi az adósságokba. De korántsem annyi ezek száma, mint a megerőszakolt nőké. Nagyon örültem, hogy elolvastam Alaine könyvét, az Asszony a frontont - éreztem belőle, ami itt is elhangzott, tudomásul kellett vennie, s egy idő után még hasznot is húzott, pl. élelmet fogadott el azoktól. Ő ugyanis megértette, hogy a hosszú évek alatt egyedül élő férfiak, akik a fronton nem jutnak hozzá nőkhöz - márpedig ez a férfi legnagyobb problémája, nem bírja sokáig elfojtani a vágyát - tehát ő megértette, ha egy férfira rájön a bolondóra, gondolkozni végképp nem tud, különösen nem érzékeli a megalázott, megtört asszony érzelmi világát. Mert ilyen férfi és nő, egyik sem tud a másik nélkül élni, de kevés olyan van, aki meg is érti a másik nem mentalitását.

A katonák hogy éltek tovább azzal a tudattal, hogy mit tettek a nőkkel?...gondolom büszkén!