Talán Lassan magával sodor a remegés, ez az üresség, ami elborít már És a megadás könnyeit,letörli rólad majd a valóság, Akkor végre megérted, hogy szükségem van rád, Még talán, minden szó, minden vágy után Az úton, ami a semmibe vezet, az éjbe zuhannak a nappalok, S a testünkre rajzolt jelekbõl, felismerik már a holnapot. Miért nincsenek ablakok, a félelem falai között, S az ajtók, amin átjutottunk, bezárulnak a hátunk mögött (már) És ha túl vagyunk már mindenen, mert nincsen múlt és nincs jelen. Mikor átlépünk egymás felett, kéz a kézben még veled. A kétségbeesés hullámai, ha átcsapnak a fejünk felett, S az õrület szavait végre megértem, hogy mit jelentenek. A tükörbõl a múlt ezer arccal néz vissza rám, Én elfordulok majd csendben, hogy ne lássam, ne érezzem... Talán minden szó, minden vágy után, másképp nézel rám. Talán..

Micsoda zenne...

Olyan jó lenne egy olyan zenekar létre jötte akik ez igazi darkos vonalat viszik tovább!! És tisztelik a régi zenekarokat de a saját stílusában!!