jò film volt,fantasztikus emlèkek jöttek elő hiszen huszonèves fiatalkènt vègigèltūk ezt a csodàt.Mindhalàlig Ferencvàros

Fantasztikus filmet készítettetek! Köszönet érte! Néhány percét nem tudtam könnyek nélkül megélni, mert az emlékek jöttek, és jöttek! Ez tényleg a Szenvedélyek Csapata volt. Ha belegondolunk, hogy szerbjeink és Szergej is megtanultak magyarul, talán bizonyítja, hogy nem egyszerű zsoldosok voltak. Köszönöm Istenem, hogy Fradistának teremtettél!

A keszitoknek oriasi gratulacio! mely,oszinte es igenis elsirtam magam az tenyleg egy eletforma volt amit utanna megprobaltak eltiportatni a kizarassal.Nagy latogatotsagot varok ettol a sorazattol.Igazi sokkent eltem meg minden reszt foleg hogy tobb felvetelen felismertem magam a barataimat sokan mar itt hagytak...Istenem!

Emlékszem erre az időszakra ,megálltak a kocsik a felüljárón onnan néztük a meccset! Felejthetetlen volt. Újra itt állunk az álmok kapujában. Hajrá Fradi!

Nagyon szépen köszönöm ezt az utazást hála Isten felvételekröl láthattam az összes meccset sajnos akkor még 3 éves voltam....néhol be kell vallanom megkönnyeztem a hideg kirázott (jó értelembe) nem tudok tényleg mit mondani csak KÖSZÖNÖM ezt az utazádt ÉLETEM A FERENCVÁROS! 🙏 SZERDÁN MINDEN BELE!!!!!!

.... Nincsenek szavak erre az érzésre, amit ez a film kiváltott / újra felidézett bennem. Sírnék, nevetnék egyszerre, és ha tehetném, visszarepülnék az időben, hogy újra átéljem az ikonikus pillanatait ennek a korszaknak... ..ahogy 10 évesen, a nyári balatoni gyerektábor kiruccanása közben, az újságosnál kolbászolva a kezembe veszem a Nemzeti Sport aznapi számát, és az van a címlapon, hogy a Fradi megverte az Anderlechtet.. (Nem sok fogalmam volt róla, hogy ez mit jelent, hogy mi az a BL, de nagyon örültem neki, hogy nyert a Fradi- mert azt éreztem, hogy ez egy fontos meccs volt) ...vagy ahogy a visszavágót az egykori angyalföldi lakásunkban nézzük anyummal... ..itt él bennem a nyári meleg, a tévén keresztül átszűrődő tömött Fradi-stadion érzése... ...vagy ahogy Lisztes belövi az első BL gólunkat az elvetődő Zuberbühler fölött, mi meg ordítunk gólörömünkben.. ..vagy ahogy a Fradi-Ajax szünetében anyum 99-es, max hangerőre tolja a 'Fradi-krónikák' videókazettán lévő 'Zöld-zászlók, zöld-sasok' című nótát, miközben apám mellettünk horkol... ..... A személyiségem, az emlékeim, a létem középpontjában helyezkednek el ezek az emlékek. Teljesen meg vagyok hatódva. (Egyébként ez a meghatottság érzés újra és újra feljön bennem, ha ennek a korszaknak a Fradijaira, Fradi-élményeire gondolok (pedig akkor még kicsi gyerek voltam): - a 92-es bajnokcsapat, azzal a hihetetlen, azóta is megismételhetetlen bajnokavatóval, hazafelé Diósgyőrből... - az akkortájt gyakran átélt tolakodós-tülekedős jegyvásárlás a stadionnál -> keresztapám mindig mondta, hogy várjam meg, amíg ő kibírkózza a jegyet, úgyhogy ezeket többnyire kívülről figyeltem); - a fenti legendás BL-időszak; - a következő idénybeli UEFA-kupa menetelés; - Varga Zoli.. ... ) Ezt az egész Fradi-romantikát a szüleimtől kaptam. Keresztapám Bandi, rendszeresen járt meccsre idegenbe és hazaira is, és nagy ismerője volt a Fradinak, és a hazai focinak. Anyám is odarakta magát szépen szurkolás terén: még több hónapos állapotában is ment meccsre, miközben én a hasában pihiztem. Vagy itt élnek bennem nagyapám meséi a Népstadionbeli meccsekről, a kettős rangadókról... Leírhatatlan ez az érzés. Ez nekem a Fradi. Ezt jelenti nekem fradistának lenni. Ennek tükrében fura, hogy az új stadionban még nem voltam, és hogy a mai fradizmusom igen távol áll attól a fradizmustól, amibe beleszülettem, amit 7-8 éves gyerekként átéltem. De ez van, változnak a dolgok. Annak igazán örülnék, ha egyre több saját nevelésű játékosunk lenne, akik zálogai lehetnének a jövőbeli régi időket idéző fradizmusnak. Tisztelem és becsülöm a külföldieket, éppúgy, mint a honfitársaimat (sportolót és átlagembert egyaránt), de a Fradi szerintem attól igazán Fradi (az én értelmemben vett Fradi), ha a keret nagy részét saját nevelésű, de minimum magyar focisták teszik ki. Meglátjuk, hogy el tudunk-e mozdulni ebbe az irányba. Egy szösszenet, így a vége felé: - remek volt átérezni azt a mindenkit legyőzünk, mi vagyunk a legjobbak érzést, amire én mindig vágyom, ami a saját életemet áthatja, és amit oly kevéssé érzek ezidőtájt a focinkban, a Fradiban, meg általánosan a magyar élet több területén. Szóval remek volt érezni ezt a hozzáállást- köszönhetően az akkori korszellemnek, és azoknak, akik ezt az érzést erősítették: Novák Dezső, a maga tapasztalatával, Simi a fanatizmusával, a szurkolók az attitűdjükkel.. Idáig mindig az élt bennem, hogy nem voltunk egy súlycsoportban sem az Ajaxxal, sem a Reallal, de ez a videó egy kicsit változtatott ezen a nézőpontomon. (Tehát hogy el kell hinni, hogy képesek vagyunk arra, amire az elit, vagy amire az elődeink, és meg kell húzni a váratlan, merni kell nagynak lenni.) DE ! Emellett nem szabad elfelejteni, hogy ennek a profizmus az alapja- épp úgy, ahogy Kuntics 95-ben, és most, 2020-ban is említi. Felesleges a top-kategóriáról álmodnia annak, aki nem él, és dolgozik profiként. Bízom benne, hogy a magyar társadalmat, és ezáltal a focinkat is egyre jobban áthatja ez az attitűd, és előrejutunk abból a posványból, amiben most vagyunk (mert a politikai közhelyek, lózungok ellenére sok esetben gyengén teljesít a magyar ember.) De hogy ez a komment ne legyen túlságosan elvíve más irányba: Fantasztikus munkát végeztetek, tisztelt videókészítők! Le a kalappal előttetek! A vágások, a zene, az időzítése a képeknek zseniális. Engem lebilincselt az alkotásotok. Köszönet érte!

Csodálatos volt végignézni mind a három részt és egyben megélni személyesen, ott lenni. Az első részben írtam, hogy hála istennek az összes hazai mérkőzésen kint lehettem tizenévesként. Ahogyan a játékosok nyilatkozták, ezt senki nem veheti el már Tőlük, Tőlünk! Személyesen ma is ott voltam a 25 éves megemlékezésen, és bár az idő múlik, de az a kedvesség és közvetlenség Felénk szurkolók felé cseppet sem változott a játékosok részéről. Kár, hogy már sokan nincsenek köztünk illetve, hogy ezen a napon sokkal több kilátogatót megérdemelt volna az akkori BL CSAPAT.

mi vagyunk a FERENCVÁROS :)

13 éves voltam, a világ legjobbjai ellen játszottunk és sokgólos hátrányban is azt számoltam, hogy akkor átlag hány percenként kell gólt lőnünk a fordításhoz. Egyáltalán nem érdekelt a realitás, számomra akkor ez a Fradi verhetetlen volt. Sosem fogom elfelejteni ezt az érzést. Köszönöm ezt a csodálatos múltidézést, időutazást! És ki tudja, talán holnap átélhetünk egy újabb csodát...

Az általam látottak közül ezt a kilencvenes évekbeli Fradit szerettem a legjobban.

Szenzaciós sorozat! Köszönjük szépen!! És hogy miért vagyunk Fradisták? Többek között miattuk!

Nagyon szep film volt, csodalatos emlekekkel. A goloknal meg mindig kirazott a hideg.:)

Nagyon jó

20:30 Bennem is élénken élnek az emlékek, hogy az összes BL meccsünket figyelembe véve Amszterdamban volt a legtöbb gólhelyzetünk és mégis ez volt az a mérkőzés ahol egyetlen gólt sem szereztünk.

9 Éves voltam és emlékszem hittan táborban néztük a meccset sátorban egy fekete fehér kis tv-n!:)

Minden csapotok felett szárnyalunk ! Hajrá - haj - rá fradi !!! Mindörökké !!!

Zsenik

Amikor Kuntic azt mondja hogy a magyar mentalitás miatt vagyunk kevésbé sikeresek mint a jugoszlávok, nem csak fociban más sportban is, akkor közben az miért nem jut eszébe, hogy mi nyolcadikak vagyunk például az olimpiai éremtáblázaton, míg ők sehol sincsenek. Csak a focimentalitása rossz a magyaroknak?

A mai Fradi nemzetközi szinten focizik A Régi Fradiban ez hiányzott Régi Fradi játékosok mindent megtettek a Fradi sikert emlékére! Hajrá Fradi! 💚💚💚

Fatusi

Na kérem tisztelettel és most szégyen szemre egy lovrencsics játszik nálunk!!!!