A megtérés egy keresztény "szakkifejezés" arra, hogy valakinek az élete Isten hívására, szavára megváltozik. Ennek a kifejezésnek a tartalmát igyekszik kibontani ez a prédikáció. Ma egy fundamentális üzenettel készültem. A megtérésről szeretnék beszélni. Az igéket és a fontosabb megállapításokat kiírtam, hogy haladni tudjunk, és ily módon próbálom fegyelmezni magam, hogy ne térjek el a tárgytól… a kelleténél jobban. A megtérés egy szakkifejezés a kereszténységben. Én tolmácsként dolgoztam, mielőtt “beszippantott” volna az anyaszentegyház. Tolmácsként az volt az ember rémálma, amikor egy szakterületre kellett elmenni, és ott, a szakmabeliek között kellett tolmácsolni. Voltam egyszer így egy szövőgyárban. Amikor elkezdték mondani, hogy mit, hogyan, mivel csinál ez meg az, akkor széttártam a kezem. Akkor elkezdtek egymással beszélgetni, kézzel-lábbal, és nagyon jól megértették egymást nélkülem, én pedig végre elmehettem a büfébe. De ugyanígy jártam a vitorlázókkal is. Olyan szakkifejezéseket használtak, hogy ismét csak széttártam a karom. Magyarul és németül sem értettem, nem tudtam segíteni. Ugyanígy a kereszténységnek is vannak szakkifejezései. A megtérés is egy ilyen szakkifejezés, és ezt mi úgy használjuk, hogy ha egy kívül való közénk jön, akkor nem is tudja, hogy mi miről beszélünk. A megtérés egy olyan szó, amit nem használunk a magyar nyelvben. Talán a székelyeknél szokták használni: “Elmegyek, és megtérek a szekérrel”, ami annyit tesz, hogy elmegyek, és aztán visszafordulok.