Mi jelenleg Belgiumban élünk, olyan oviba jár a nagyobbik csemetém, ahol franciául folyik az oktatás, de francia anyanyelvű talán nincs is köztük. 2,5 éves kortól várják a gyerekeket, és bár itthon vagyok - mert itt nekem nincs munkám, és mert lett egy újszülöttem - júniusban, a tavalyi tanév utolsó hónapjában elkezdtük az ovit. Azért döntöttünk így, mert - úgy gondoltuk, h a gyerkőc érett rá, érdekelte - júniusban nincs túl sok új gyerek, és akik váltanak az évben, ők már nem járnak, szóval kisebb a csoportlétszám - ha mégsem jön be, még nem köt semmi jogszabály, abbahagyhatjuk 1/2 évre. Tapasztalat: - A gyerekünk tényleg érett - Itt nincs beszoktatás. 1. nap beviszed, és vagy délben, vagy délután veheted át, ugyanúgy, mint a már beszokott gyereket. -Az óvónő nem beszél angolul (ugyanez igaz ránk a francia nyelv vonatkozásában), úgyhogy ami az oviban történik, az ott is marad, az én fiam speciel élénk képzeletű, így szerintem még évek kellenek, hogy kiderüljön mit csinálnak bent. - Ha gebasz van, arra van üzenő füzet (egy sima kisalakú, aminek az elején a gyerek fotója van), vagy küldenek e/mailben praktikus információkat. - A gyerek minden nap örömmel megy. Mivel nincs bent meleg kaja, így délben egyelőre elhozzuk, de már alig várja, h délutánig maradhasson. - Iszonyat takonykórokat hoz haza. Ő 3 nap alatt gyógyul, mi 2 hétig küzdünk a levegőért. Igen, más nemzetek anyái lógó takonnyal is beviszik a csemetéjüket. Magyar vagyok, én nem viszem. - Fogalmam sincs, mit gondol a gyerekem arról, h franciául beszélnek hozzá, de az anyanyelvi fejlődése nem akadt meg. Én is bőgtem az első napon, miután beadtuk, de tényleg nagyon sok múlik rajta, h az én izgalmamat, feszültségemet igyekeztem nem átadni neki. Mi az indulás előtti héten vettünk neki ovis hátizsákot, uzsis dobozt (itt vinni kell), és ezek a tárgyak nagyon belelkesítették az ovira. Ezeket most is csak oda használjuk. Itt nincs váltó cipő - tán ezt szokom meg a legnehezebben. Ez tök értelmetlen, tekintve h mindig sár van. Szerintem egy csodás dolog, amikor a gyereked az első önálló lépéseit megteszi a világban. Én a korosabb anyukák közül való vagyok, és nagyon fontos számomra, hogy magabiztos, önálló gyereket neveljek (gondolván arra, h nem biztos, h 40-60 éves koráig vele lehetek támaszként). A gyerekem személyisége és a nevelésünk egyelőre úgy tűnik, ezzel a vágyunkkal összecseng. Szerintem fontos, h a szülő ne kizárólag a saját akaratát, igényét, elveit valósítsa meg a gyerekén, hanem keresse és próbálja felismerni a gyerkőce igényeit, és a szerint használni a kissé rigid hazai ellátó rendszer nyújtotta lehetőségeket.

Gondoltam megosztom a mi pozitív beszokásunkat is🥰tavaly kezdte kisfiam az ovit 3,5 évesen, most szeptemberben a második évet. Bölcsi felmerült anno, de mivel terveztünk tesót lett is én egyértelműen nem mentem vissza dolgozni így a fiam is maradhatott otthon. Ovi előtt fél évvel elkezdtem heti 1x hordani a fiamat saját költségre egy ilyen "ovi előkészítő: jatszohazzal össze kötött játékos feladatos 1 órás programra. Szerintem nekünk az nagyon nagy előre lépés volt. (ezért a bölcsi is nagy előny) kb ovi előtt egy hónappal kezdtünk el vele igazán beszélgetni erről. Akkor sem minden naposan de hogy majd lesz ovi! Mindig pozitívan! Sok gyerek van, finom ennivalók, lehet játszani, udvaron lenni, festeni, tornázni stb. Sokat játszó házazunk aztán ehhez hasonlítottuk. Így elkezdte várni. Ami külön pozitív h 1 héttel ovi kezdés előtt az óvónők házhoz jöttek megkapta a kis ovi jelét beszélgettünk megismerkedtünk. Első nap nem sírt semmi gond nem volt. Eredetileg maradhattam volna 1 órát de óvónők tanácsára menjek nyugodtan semmi gond nem lesz! Tettek képeket csoportban, írtak külön is hogy minden rendben. Én sírva ültem itthon a telefonnal a kezemben🤣 3 nap volt talán egy kis sírás a fiamnal de tartottam magam, 1 hét után anya elég volt az oviból.. aztán ez mindig csak míg kiléptünk az ajtón addig tartott! Itt nekem kellett szülőként baromi erősnek lenni de tényleg! Aztán 1 óra múlva látom a csoportban h első sorban kacag a bábszínházon. Aztán ezt elengedte.. én is ő is.. hálás vagyok az óvónőknek, nagyon kedvesek, látom h a gyerekem is szereti őket, imádom h rajzzal a kezében jön haza vagy h év végén a kezembe kaptam egy külön mappát mennyi mindent készítettek közösen. A minimális sírást leszámítva nagyon pozitívan éltük meg, azt kihagytam h szinten óvónők tanácsára első naptól ott alszik !! És mikor ki jön az oviból az ilyen felemelő érzés ahogy az ölembe ugrik, eleinte a férjemmel kb veszekedtünk ki menjen érte 🤣kislányom jövőre kezdi, ő meg már mondja hogy ő is megy oviba! De ő az a típus is hogy nála sztem még az a 2x sírás sem lesz😊 én az a szülő vagyok aki nem bánnám ha még évekig itthon lennének, nekem nehezebb volt mint neki az is biztos, de teljes mértékben tisztában vagyok vele amit mondtál is ez kell nekik és ez az élet rendje😊(csak halkan mondom, betegségre rászoktunk húzni 1-2 napot🤣 ha már itthon van na jó még maradj egy kicsit de aztán ovi😂)

Nekem 1 éves korától jár bölcsibe, most már oviba. Dolgozom 8 órában.Számomra kicsit testidegen ez a magyar helyzet, hogy 3 évig nem dolgozunk, az én szakmámban nem is tudnék lépést tartani 2-3 év kihagyás után. Nekem szuper,hogy későn megy be Apával, és mivel én korán kezdek korán elhozom. Mostanában lesz egy hét külföldi munka, kicsit parázom, de ilyen az élet..

Szia! Nekünk egész jó az ovi,a saját óvónőnkkel nagyon egyetértek. Szívem szerint 2 évesen bölcsiznék, de a családom akkora nyomást gyakorol rám, hogy nem is merném most már talán. Pedig nagyon hiányzik a munka, hogy ne folyamatosan csak a gyerekekkel legyek. A naggyal könnyen ment a beszoktatás, de mindenkinek kell hozzá (és kívánok is) sok kitartás!

Na,akkor mi leszünk a pozitív példa. Kislányom tavaly,3 évesen kezdte az ovit. Féltem én is persze a beszoktatástól, beszélgettünk sokat a csajszival,hogy majd milyen jó lesz,sokat játszik,lesznek pajtások,stb; de felülmúlta a várakozásokat az egész helyzet. Kislányom a 3.napon reggel fél 8kor szaladt be a csoportba,rá se hederített anyára. Azóta is imád járni,bár nagyon sokat beteg. Amikor láttam,hogy milyen könnyen beszokott,azon kattogtam,hogy Úristen,mi van,ha nem is kötődik hozzám,ha ilyen könnyen itthagy.... Mindig ott vagyok addigra,mire engedik ki őket,bármi van,mert nem okozhatok neki csalódást. Mindig repül a karjaimba. 🥰🥰 Idén szerintem sokkal jobban vártam az ovikezdést,mint a gyerek 😃 Végre hallom a saját gondolataimat,amikor a kisebbiket elaltatom délelőtt. Nálunk nem kötelező az ovi 3 éves kortól,csak egy év,az iskola előtt,de ugyanazt éreztem,amit te is,hogy nem tudok már olyan kreatív lenni, hogy szórakoztassam,"nem vagyok elég" neki. Szerintem jól döntöttem,hogy beírattam. Itt is voltak olyanok,akik mondogatták,hogy kicsi még,várjak még egy évet,meg minek íratom be,ha amúgy is itthon vagyok,de én látom a gyereken,hogy nagyon tetszik neki,jól érzi ott magát. Akkor miért fosztanám meg az élményektől?

Jókor jött a téma, mi is most szokunk be ☺️ Kisfiam 16 hónapos, második gyermek, 4 éve itthon vagyok... Több oka is van, hogy most kezdtük a bölcsit. Hogy őszinte legyek őrlődtem, hogy beadjam e, de muszáj volt. Nálunk (borsodban) évközben lehetetlen bejutni bölcsibe, olyan kevés van, és nem akartam még egy évet várni. Nagy meglepetésemre államiba fel sem vették, mert a nagyobbakat "preferálták"... Így maradt a magán, amivel mázlink volt, mert nemrég nyílt. Néhány embertől én is megkaptam, hogy milyen pici még, ami abszolút nem segített. A bűntudat miatt mindenben csak a hibát láttam, hogy jaj ezt is azt is hogy csinálják, úristen milyen helyre adom a gyerekemet 🙈 És ezt le is vette a fiam egyből, az első hét katasztrófa volt. Majd hétvégén állítottam az agyamon, mindennek a pozitív oldalát próbáltam nézni, és láss csodát, a kisfiam hétfőn sokkal jobban vette az akadályokat és bent is aludt 😊 szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy tényleg fejben dől el, és abszolút átveszik a rezgéseinket. Pár ilyen sikeres nap után sajnos lebetegedett, holnap megyünk újra. Izgulok, de tudom, megint ügyes lesz 😊

Két éves volt a lányom mikor éreztem, hogy én nem vagyok elég... Szeptemberben kezdte és, decemberben tudtam dolgozni menni, és eddig eltartott a beszoktatás, szkeptikus voltam ezzel a "lassú német modellel". Persze közbe ezerszer beteg is volt stb. De cserébe ezért a 3 hónapért - ami olcsó sem volt - pár hete az ovit nulla beszoktatással kezdte, és bízik, és nem volt sírás se bölcsibe, semmi. Lassan ment nagyon, de megérte, persze nyelvi nehézségek is voltak, (mi csak magyarul beszéltünk előtte) cserébe én sírtam mikor a bölcsiből el kellett jönni. Annyira hálás voltam nekik, és olyan szuper időszak volt, és nem mellesleg anyanyelvi szinten megtanult németül a kis hercegnő. ... Én először szar anyának éreztem magam, mert ugye a társadalmi nyomás ahogy mondtad, és én meg néha kínoztam reggel a keléssel, és akkor sírt azért, meg a sok betegség... De összességében most büszke vagyok rá és magamra is, minden pénzt és időt megért a bölcsi, mert soha nem lesz már bajunk úgy érzem az új környezettel, mert bízik 🤍🤍

KIsgyermeknevelőként én nagyon hálás vagyok a gondolataidért, értékes, hasznos amit a szülők számára közvetítesz. Szerencsére pályafutásom alatt eddig több ilyen hozzáállással találkoztam mint az ellenkezővel. Persze sok a bizonytalan szülő, sok kétséget kell eloszlatnunk, de ez természetes. A szeretett gyermeket, a szülők kincsét fogadjuk mi csoportjainkba és ez kölcsönös bizalom nélkül nem működik. Én személy szerint szeretek arra nagy hangsúlyt fektetni, hogy az első elválások után, amikor a gyermek épp elmélyül egy játékban, és van lehetőségem, akkor kilépjek egy percre a szülőhöz, hoz kicsit megvígasztaljam és biztosítsam arról, hogy amit érez, (elérzékenyülés, szomorúság, hogy "helyettesíthető" holott eddig csak Ő létezett a gyermeke számára, kétely, hogy jó anya e azért mert intézménybe adja a gyermekét) ez természetes, és a beszoktatási folyamat nem csak a gyermeknek, de a szülőnek is egy nagy megküzdés azzal, hogy felismerje és elfogadja, egy életszakasz lezárul. Ekkor látja meg egy anya is a gyermekében, hogy mennyi mindenre képes önállóan, milyen "nagy" lett hirtelen. Egy szó mint száz: köszönjük mi is a gondolataidat, hogy olyan perspektívát közvetítesz a szülők felé, ami nagyon hasznos, és kívánom, hogy továbbra is sikeresen működjenek a mindennapjaitok! :)

Nagyon jokor jott ez most nekunk koszonom :) Kb en is igy fogalmaztam meg magamban, amiket erzek. Vagyis hogy attol meg hogy nekem nem volt jo elmeny az ovoda es nehez az elengedes plusz meg nem ovoda koteles es a tesoval ugyis itthon vagyok ugyanakkor rajta latom hogy fulel a keritesnel mert valahol benn gyerekek jatszanak vagy ugy megy a jatszoterre hogy baratokat szeretne talalni ok arra hogy ha mar van ra lehetosege hogy ovodaba menjen es erezze jol magat ne fogjam vissza. Az a masik resze hogy nekem megkonnyiti a delelottot hogy egy gyermeket kell lekotnom es pici ido magamra is jut amit sokan be sem mernek vallani szerintem. Pedig kipihentebb anyaval neki is sokkal jobb moka a delutan :)

Szia, 2és fél éves kisfiam most kezdte az ovit...épp most alszik ott először(legalábbis remélem, hogy alszik), nálam ez a nap hozta el az "anya otthon pityereg és nem tud magàval mit kezdeni" fázist.... De a pozitív tapasztalat, hogy ma volt először, hogy nem sírt reggel. Szuper ovónénije van! A másik tapasztalat pedig, hogy azt nem fogadja el, hogy dolgozni megyek... Azt kell mondani, hogy vásárolni megyek....😅 Köszönöm a gondolataidat, mindenben egyetértek és hasonlóképpen cselekszünk mi is. Kitartást minden beszoktatós anyukának.😊

Én azt hiszem nem bíztam eléggé a kisfiamban mielőtt bölcsibe vittük.Nem is igazán akartam gondolni erre,hogy menni kell.Ezért is vártunk 2,5 évig.Szeptember 5-én kezdtünk,augusztustól már nyomasztott az egész.Az első héten én is sírtam,de a fiam minden félelmemre rácáfolt.Olyan stram,belevaló,tanulékony.Csak pár napja alszik bent,de már rengeteget fejlődött (mondjuk volt miben 😏)pohárból iszik,egyedül eszik,nem eszi le magát,kezet most,cipőt húz.Persze még az eléjén vagyunk,de azt hiszem jobban kell bíznom benne,hogy akár itt volt az ideje akár nem,de a gyerekem ügyes,és leküzd minden akadályt.🥰

Nekem is muszáj volt visszamennem dolgozni, mindkét alkalommal. (Harmadszorra most nem hiszem, hogy egyhamar fogok 😅) Ajánlás után kerültünk abba a csoportba, ahova. És nagyon nagy segítség volt a gondozó végig. Azt mondta, engedjem el a gyereket. És nálam ez volt a nyitja, mindkét lányomnál, pedig teljesen mások. (Kisebb még szopizott vastagon, az volt az élete 🤣) Teljesen megbíztam a gondozóban, persze ez is kellett hozzá, de én azt gondolom, hogy 80%ban a szülőn múlik a dolog, mert a gyerekek rugalmasak. Megbeszéltük, anya dolgozik, apa dolgozik, és másodiknál, tesó oviban van. Határozottnak kell lenni. Gyors puszi, szeretlek, és már megyek is. Nehéz természetesen, de meg kell emberelni magunkat. Kemény voltam mindig mint a kő... amíg a gyerek látott... aztán sírtam.. Tetszenek a gondolataid.

Szia Norcsa 😊 Már több éve nézem és imádom a videoidat, de most először kommentelek Neked 😇🤞 Nagyon érdekes és sajnos tényleg megosztó ez a bölcsi téma, a saját bőrömön is tapasztalom. A kisfiam egy hónap múlva kezdi a bölcsit, akkor lesz 15 hónapos . Ő egy nagyon aktív , eleven , mindenre Is kiváncsi kis okos emberke 😅🤗🥰 és én is azt érzem, mint amit itt az egyik válaszodban írtál , hogy érzem, hogy sokszor unatkozik itthon, nem tudom mar úgy lekötni a figyelmét és ő is szeret gyerek társaságban lenni. Nálunk ez az egyik ok a kezdésre , a másik pedig az, h ujra várandós vagyok a kis tesoval és ezt a második terhességet rosszabbul viselem, mint az elsőt. Érzem , hogy többet kéne pihennem, miközben kisfiam ugye egyre csak aktívabb es nyitottabb lesz, nagyobb a mozgás igénye , amit érzek , h én mar nem tudok kielégíteni neki 🥴😕😬 Érdekes , hogy mikor baráti körben mondtuk , h igen bölcsit kezd a kisfiunk , mindenki tök természetesen vette, es van is ismerős házaspár , akik szinten most kezdik a kisgyerekükkel a bölcsit. Viszont amikor a nagyszuloknek jelentettük be a dolgot, úgy néztek rám, mintha egy vödör hideg vízzel öntöttem volna nyakon őket … 😳😏🤷‍♀️ es egyből kaptam a negatív kommenteket, rosszallásokat. Nekem ez a része nagyon rosszul esett, hogy látják , h mennyi meló egy egyéves totyogo, plusz , hogy hogy viselem a második babát, mégis ha segítség miatt igénybe veszem a bölcsit, egyből támadást kapok. 🤷‍♀️🤷‍♀️🤷‍♀️🥴😕 Valamint saját mentális igényem is, hogy lehessek kicsit egyedül is pár órát egy nap, elintézni a bevásárlást , főzést egyedül ezidő alatt. Mikor ezeket az okokat is elmondtam nekik, szintén csak üres tekinteteket kaptam🤷‍♀️ Nagyon érdekes számomra , h a szüleim korosztálya ilyen elítélendő dologként kezeli ezt a témát , pedig pont hogy azért van ez a lehetőség , h segítse a családokat szerintem . Ezektől függetlenül nagyon várom mar a kezdést es persze izgatott is vagyok, hogy milyen lesz, de cseppet sem félek tőle, sztem pozitív változás lesz mindenki életében . 🤗🤞 Köszönöm, hogy végig olvastad / olvastátok, puszi mindnekinek, es együtt érzek minden bölcsi kezdővel 🤞🤞😇🥰 Köszönöm

Szia nálunk egyszerre 2 gyerkoc kezdte az ovit 3 és 2és féléves kislányaim🙂 1 naptól kezdve minden szupi 8tol delig vannak egyutt hozzuk visszuk őket a férjemmel!!!! Nem is izgulunk egyáltalán. Szeretik a csajom nagyon az ovit.

Nagyon fontos, amit a hozzáállásról mondasz, nem csak a bölcsivel kapcsolatban! Pont tegnap beszéltük a férjemmel, hogy sokan mennyire be vannak savanyodva, és már reggel elrontják mások jókedvét. :( A kommenteket nézve elég megosztó ez a bölcsis téma :) Nagyobbik fiam 11 hónapos volt, amikor bölcsibe adtuk, mert visszahívtak egy rövidtávú projektre egy korábbi munkahelyemre. Nem volt csedem, gyedem, semmire nem voltam jogosult, mert így jöttek ki a dolgok. Tuti biztos volt, hogy szeptembertől dolgozom, így nyáron tudatosan kezdtem abbahagyni vele a szopit, ehhez azért nagy segítség volt, hogy nagyon ügyes volt, és előírás szerűen ment a hozzátáplálás. Szóval pont akkoriban nyitott a szomszéd településen egy minibölcsi, hát beadtuk. Nagyon akartam dolgozni, ő nagyon szociális volt már akkor, jó döntésnek tűnt. Zseniális volt az a fejlődés, ami már napok alatt(!) látszott rajta, imádta minden percét, a többi gyerek meg vele "babázott" (ő volt a legkisebb). Aztán egyik betegség jött a másik után, végeztem a munkahelyen a fő feladattal, úgyhogy próbaidő alatt eljöttem, azóta (tavaly december eleje) megint itthon voltam, most már két picivel. Most szeptembertől elgondolkodtunk megint a bölcsin, mert néhány órában eljárok itthonról dolgozni, és gondoltam, nem terhelem annyira a nagyszülőket, hogy egy csecsemő meg egy totyogós legyen egyszerre. Aztán mérlegeltünk, és mégis itthon van a két gyerek. És ez is jó döntés volt. De, januárban nyitni fog pont itt a sarkon egy minibölcsi, oda megint be fogjuk adni, és alig várom, mert annyira okos és szociális, látom rajta, hogy ő is igényelné más gyerekek társaságát (az 5 hónapos öccsén kívül... :D). Jövő szeptembertől meg úgyis megy oviba. És addigra lehet, hogy a pici is megy bölcsibe. Meglátjuk, hogyan állnak a dolgok. Egyébként, őszintén, én az ovitól jobban félek, mert az már egy sokkal rendezettebb, szigorúbb élethelyzet, az iskoláról nem is beszélve. És a bölcsiben lehet, hogy a 20-30 évvel rendelkező dajka pillanat alatt megtanít neki mindent, amiről én nem is tudom, hogy ennyi idősen már csinálnia kéne (nálunk ilyen volt a pohárból ivás). Szóval akik nyitottak a bölcsire, azoknál szerintem biztosan pozitív hozadékai lesznek, akik meg ellene vannak, azok nyilván próbálják megoldani bölcsi nélkül. ///Mindenesetre szerintem fontos a rugalmasság ebben is, mint mindenben a gyereknevelés során. És igenis tiszteletben kellene tartani, hogy egy anya/apa/család mit érez a legjobb megoldásnak az életükre. A felnőttkori szorongókat meg kérdezzük meg, hogy amúgy ők miért szoronganak. Nem biztos, hogy a szakkönyvek mindig a legjobb megfejtéssel állnak elő :)///

Mi Bölcsiből mentünk át oviba hálistennek szinte egy épületbe van a 2 hely😊Az ovónők jöttek át érte és ők vitték 1-2 órára 1 hétig így volt aztán a másik héten már én vittem reggel oviba😊Mondhatom hogy minden simán ment🙏❤️

Minden szavaddal egyet ertek, foleg a kulfoldi kitekintest illetoen! Hollandiaban elunk, kisfiam 6 honaposan kezdte a bolcsit, fel allasban mentem vissza dolgozni. Nagyon dolgozott bennem a lelkiismeretfurdalas a magyar helyzet miatt, kozben itt ez a bevett szokas. Nekem is jo volt par napra visszamenni dolgozni es kiszakadni. Annyira rosszul esett hogy ahogy mondtad turkaltak a csaladi eletunkben es rossz erzest keltettek bennunk. Most mar 3 eves a kisfiam es visszatekintve orulok hogy igy alakult, most mar 4 napot jar, jovore kezdi az “iskolat”! Masok vagyunk, mas elethelyzetekkel. 🙂

Szia! Hozom a másik példát.... Itt Siófokon évközben nem vesznek fel gyereket oviba. Így kislányom már annyira várta az ovit, hogy semmi probléma nem volt. Második héten egyszer pityergett, hogy hiányzunk neki. Tehát 3,5 évesen kezdte. Kisfiam 2 évesen bölcsis lesz valószínűleg. Szóval az már biztos más lesz. 2 éves gyerek nagyon kicsi még, akár így akár úgy. De ha azt látjuk rajta, hogy nagyon nem tetszik neki, akkor marad itthon. Kislányunk más típusú. Ha mehetett volna bölcsibe ő ott is simán el lett volna.

Az én kislányom 1 évesen kezdte a bölcsődét. Nem volt külső kényszer, egyszerűen látszott rajta, hogy igénye van rá. Így én inkább izgatottan vártam a beszoktatást mint aggodalommal. Sokat olvastunk bölcsődébe járós mesét és beszélgettünk róla. Azért így is meglepődtem, hogy két nap alatt beszokott délelőttre, és két hét múlva már ott is aludt. Kicsit el is sírtam magam otthon, mikor második nap mondták, hogy menjek nyugodtan haza, nem lesz gond. Furcsa volt nélküle, de örültem, hogy jól összeszokott a többi gyerekkel és megszerette a gondozókat. És persze annak is örültem, hogy visszamehetek dolgozni. Egyébként én is látom a társadalmi nyomást, hogy legalább 2 évig illik otthon maradni, de biztosan éreztem, hogy a lányomnak a bölcsődére, nekem pedig a munkára van szükségem. Jó lenne, ha a 2-3 évig otthon maradásra tényleg lehetőségként és nem kényszerként tekintenénk, megkímélhetne sokakat a lelkiismeretfurdalástól, kiégéstől az anyaságban. Mindannyian mások vagyunk, minden gyereknek más a személyisége, másra van szüksége. A lánykám lassan 2,5 éves lesz, most már az óvodát várja nagyon. Remélem, jövőre az is simán fog menni, bár jelenleg kis létszámú magán intézménybe jár, így az állami óvoda biztosan teljesen más világ lesz.

😍😘

Nóra te miért érzed úgy, hogy a gyerekeidnek szüksége van a bölcsődére? Egyáltalán nem ítéllek el érte, csak alapvetően nem értem a helyzetet. Én még az óvodán is gondoltam, hogy halasztok egy évet, mert otthon vagyok a kisebbel. (Ráadásul 3.5 éves elmúlt, most hogy elkezdtük az ovit...ma volt az első napunk 🙈) Nekem pl a bölcsi elképzelhetetlen lett volna. A videó egyébként szerintem most is szuper lett, összeszedett és érdekes. Sok hasznos gondolatot osztottál meg ♥️

🙂😘🥰

💞💞💞💞💞

Nálunk a családban többen sajnálkozva fogadták a bölcsi témát. “Szegény gyerek, hát majd kiderül bírja-e stb..” Nekem ezt olyan rossz volt hallani, beleültették a bogarat a fülembe. Mi van, ha tényleg nem megy majd..

Szia Nóri! Saját gondolataimat szeretném megosztani anyukaként és óvodapedagógus+gyógypedagógusként. Azt gondolom,hogy amit az édesanya jónak lát őszinte szívvel, lélekkel a gyermeke számára az jó is lesz neki. Én pl. majd 1.5-2 éves kora között szeretném vinni a gyermekemet bölcsibe (jelenleg 14 hónapos),de csak heti 2-3 napra, néhány órában. Én pl. a heti 5 napot reggeltől estig soknak tartom. Az oviban pedig én mindig határozottságot kértem a szülőktől elváláskor,mert egy bizonytalan felnőtt nagyon ijesztő a kicsik számára. Nem kell eltitkolni az érzéseket,sőt! Mondjuk el neki,hogy hiányozni fog stb., de elköszönés után adjuk át a gondozó/óvó néninek és ne menjünk vissza 28x még egy puszira még egy ölelésre stb. Ez se a gyermek,se a pedagógus dolgát nem segíti. Ezt csak mint saját tapasztalatot osztottam meg. Szép,boldog bölcsis, ovis éveket kívánok! :)

A mai napon is minden percre emlékszem , pedig a bolcsi pl 17 éve volt . Magánbölcsi. Azt éreztem kell neki a közösség és jó lesz neki .. 4. hónapban feladatuk mert mindig beteg lett . Ment egy hetet majd otthon volt 10 napot … a gyerekorvos feltette a kérdést , hogy szükséges e . Úgy döntöttem hogy inkább nem testem ki ennek. Az ovit viszont könnyedén vettük . Nagyon szerette. És a betegség is kevesebb volt. Persze nem tanult japánul de utolsó évben volt játékos angol …

Szia.Ez nekünk pont aktuális 18 án kezdjük és már most lelkileg megvisel nagyon de tudom neki olyan jó lesz.Nem sok az a 6 óra de én nem voltam külün nélküle 3 óránál többet.Nincs velem olyan hiányom van.Itthon vagyunk meg örület van.

szuperül áll ez a kék színűfarmerdzseki es a rúzs is jó választás hozzá! - csini vagy képzeld,nálunk a bölcsis beszoktatás TÜKÖRSIMÁN ment mindkettőnk oldalárol.1.@lkalommal,mikor ot5maradt picit tovább már aludt is az én gyermekem és mindent elfogadott.nem sírt búcsúzáskor se,sosem hisztizett stb.én sem aggódtam semmin.eleinte!,de enninem akar jobban azőta sem,viszont sokkal érdeklődőbb,nyitottabb lett; ergő a szocializáciőban sokat segített.a covidos időszakot pont telibekaptuk,így hiaba mentünk ki játszőra,utcára alig volt vki.ha igen,no comment.... visszaterve: az én gyermekem szeret járni es bevallom en is szeretem,mikor elvan és végre tudok haladni/pihenni picit.máramennyire lehet egy 6hónapos mellett. 😜kitartás! ❤

ha jól tudom, cseheken kívül mindenhol sokkal rövidebb ideig maradnak otthon a gyerekekkel a szülő(k), 6-9 hónap után már dolgoznak az USÁban meg a nyugat-európai országokban. Azért csak nem lett lelki sérült 2 milliárd ember.. Nem azt mondom, hogy ideális, de a gyerekek annyira rugalmasak és könnyedén alkalmazkodnak a helyzetekhez. Ha szerető környezet veszi őket körül, nem gondolom, hogy akármelyik választás gondot okozhat nekik.