Harruckern János György 1723-ban kapta meg a gyulai uradalmat, s az akkori huszárvár területén kastélyt építtetett, az ő nevéhez fűződik a szlovákok, románok és svábok Békés megyébe telepítése.
A kastély építésének története
A gyulai Wenckheim-Almásy-kastély eredetileg 1745 előtt épült, és 1902-ben érte el jelenlegi megjelenését.
Lovardája 1832-ben épült, majd az 1950-es években uszoda lett, és e minőségében újították fel 2004-ben. A Gyulai Várfürdőhöz tartózó volt lovarda, jelenleg uszoda felújításának tervezője: Fajzi Zsuzsanna és Fajzi Tamás, Fajzi Építész Stúdió Kft., Békéscsaba.
Harruckern János a középkori vártól délre, az egykori huszárvár helyén 1745 előtt építtette fel kastélyát. Erre fia később emeletet építetett. A 18. században az új földesúr, báró Harruckern János György a várban serfőzőt és pálinkaházat rendezett be, cselédlakásokat épített és helyreállítatta a várbörtönt. Fia, Harruckern Ferenc a huszárvár kaputornyát, melyen át a kastélyba bejárat vezet, barokk stílusú átalakítással felújíttatta, emeletesre építette át, rajta órát helyeztek el és párnatagos toronysisakkal fedték le. A kastély bővítésére, Franz Anton Hillebrant, kamarai főépítész 1761-62-ben tervet készített, de ez nem valósult meg. A kastély 1795-ben leégett. Wenckheim Józsefné 1798-ban az előző helyére felépítette az új kastélyt. Ennek központi részét a kápolna foglalta el. 1801-ben ez a kastély is a tűzvész áldozata lett.
A 19. század elején az egykori vár megmaradt sánc- és bástyamaradványait is lebontották, helyükön díszkertet létesítettek. Az egykori vár egyetlen megmaradt része az ún. Kerecsényi-kaputorony. A keleti oldalon lévő párja az 1803-ban befejezett munkálatok során készült. Az 1801-es nagy gyulai tűzvész után, amely szinte az egész várost elpusztította, gróf Wenckheim Ferenc hívására Gyulára került Id. Czigler Antal a leégett urasági kastély megújítására. Ettől fogva, mint urasági építőmester 60 éven át állott a Wenckheim család szolgálatában! Wenckheim Ferenc az új copf stílusú kastélyát a gyulai Czigler Antallal építtette meg 1803-ban. A késő barokk, klasszicista stílusú kastély manzárdkupolás középrésze felett a főhomlokzaton attikafal emelkedik, a kapu előtti erkéllyel és későbbi kocsibehajtóval. Északkeleti homlokzatán a mellékrizalitok előtt is áll egy-egy erkély. Déli homlokzata gazdagabb architektúrájú. Középrésze hangsúlyosabb, a vasrácsos erkélyt két-két oszlop tartja. Helyiségei az épületen keresztülfutó folyosóra vannak felfűzve. A volt kaputorony már akkor összeépült a kastéllyal, ennek az átépített toronynak a mását építették meg a kastély keIeti oldalán.
Wenckheim Stefánia és Almásy Kálmán 1855-ben kötött házassága révén a gyulai Harruckern-Wenckheim-kastély az Almásy-család tulajdonába került. A nagyszabású átalakítások keretében a Wenckheim-család által építtetett szárnyépületekre emeletet húzattak. Később a frigyből született örökös is végeztetett további átalakításokat a kastélyon, amelyet akkoriban angolkert övezett, halastóval, erdőkkel, gyümölcs és vadaskerttel, sőt a Körös egyik ága is a fák lombjai alatt folydogált. Almásy Dénes az épületet felújíttatta 1888-ban, majd 1902-ben az oldalszárnyakat emeletesre építtette Sztraill Ferenc építésszel.
Almásy Kálmánról néhány szóban: A kétegyházi hitbizomány ura, Dénes bátyja, I. Kálmán (Pest, 1815-Kétegyháza, 1898) lelkes barátja volt a humanizmusnak, apostola a népoktatásnak: Sarkadon például a felsőbb népiskola javára 28 katasztrális hold földet adott, a sarkadi árvaház javára alapítványt létesített. Pesten született. Iskoláit öccsével együtt Aradon, Pesten, a bölcsészetet és jogot pedig Pozsonyban végezte. 1833-1846. közt katonaként szolgált, első osztályú huszárkapitányként szerelt le. 1848-ban Békésben és Biharban a nemzetőrséget szervezte, s annak parancsnoka lett a szalontai járásban. Nemzetőreit 1848 nyarán még levezette a Délvidékre, de megbetegedése miatt nem vehetett részt a további fegyveres küzdelemben. Édesapjával előbb Sopronba, majd Badenbe utaztak, gyógykezeltetésre. Csak 1855-re gyógyult fel, s még ez év július 23-án feleségül vette Wenckheim Stefánia Mária grófnőt. E házasság révén jutott az Almásy család birtokába a gyulai kastély, ahova 1888-ban költöztek be.
Híresen humánus ember volt: a betegeket gyógyíttatta, az öregeket istápolta, az egyházat támogatta, embertársait megbecsülte. Azokat soha nem a rangjuk, hanem belső értékeik szerint értékelte. A feltűnést mindig kerülte. A nagypolitikába nem ártotta bele magát, pedig a 1885-ben a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Alkalmazottait szerette. Birtokait tetemesen növelte. Feleségét imádta, gyermekeiért rajongott.