Hányszor tekintettünk már le a Magas-Tátra csúcsairól erre a középhegységekkel határolt, dimbes-dombos medencére. A „kedves, szép Szepesség” hullámzatos tájára, amely nemcsak tájképi, de történelmi, építészeti, művészeti és néprajzi szempontból is egészen egyedi szellemiséggel bír, és felbecsülhetetlen kincseket rejteget. Az ezer éve még sűrű erdőkkel borított, gyéren lakott vidékét Bors vezér magyarjai népesítették be a 11. században. A tatárjárás után megritkult földjére Szászországból érkeztek német ajkú telepesek, akik évszázadokra meghatározták a tájék arculatát. Hatalmi harcok, vallásháborúk és pestisjárványok is sújtották, de a cipszerek nagyon tudtak élni a magyar uralkodóktól kapott kiváltságaikkal és valósággal felvirágoztatták a Szepességet. Ahogy Jókai Mór is megjegyezte: Annyi viszontagságos századok során át ezek a német magyarok mindig a legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti szabadság ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, se a német császár előtt. És talán ez is lett a végzetük, mert jött a kor, ami a becsületet és a hűséget üldözéssel jutalmazta. Jókai, Mikszáth és Krúdy szabad cipszereinek és magyar nemeseinek mára csak híre és hamva maradt itt, ezeket igyekszünk most kirángatni az elmúlás karjaiból.
A Branyiszkói-hágóból ereszkedünk be a szepesi falvak világába: Zsigra, majd Hatkóc érintésével túrázunk fel a Drevenyik mésztufa dombjára, ahonnan egy ugrással már Szepes ősi várára érünk. Szepesváralja után a környező kápolnákat felkeresve érünk Szepesgörgőre, melynek szomszédjában már ott vár a Szepesség egykori központja: Lőcse. Végül nem marad más hátra, mint egy túra a Lőcsei-hegységbe, annak is Javorina nevű csúcsára.
Látnivalók / Felvidék / Szepesség
Branyiszkói-hágó
Szepes vára, Szepesváralja és Szepeshely
Zsigra, Hatkóc és Drevenyik
Zsibrai forráskúp
Szepesgörgő
Lőcse
Javorina-csúcs