Sokan nem értik, hogy a kormányok miért ragaszkodnak a gazdasági növekedéshez, a GDP növeléséhez. Nos, ennek oka - amire mindenki elsőre gondol -, hogy az ezzel járó életszínvonal-növekedés jól eladható a választóknak. (Megjegyezhetjük, hogy sok minden növelheti a GDP-t, miközben az életminőség nem javul. Ha például egy országban nagy a bűnözés, akkor sokat kell költeni ennek megelőzésére, a bűnözők fogva tartására stb., miközben ez érdemben nem növeli az életszínvonalat. Hasonlóan növelheti a GDP-t a környezeti károk elhárítása, miközben az életminőség csak a korábbi szintre vagy még oda sem tér vissza.) Azonban van egy prózai oka is a GDP-fétisnek: a gazdasági növekedés mellett ugyanis könnyebben törleszthetők a hitelek. Amiből ugye annyi van, mint amennyi a pénz (a pénz = hitel, mármint ami a mennyiségét illeti). Ugyanilyen megfontolásból cél a központi bankok számára a 2-3%-os infláció. Ebben az esetben is könnyebben törleszthetők a hitelek, mint 0% körüli infláció esetén, a deflációról már nem is beszélve. A 3% körüli inflációnál meg azért nem szeretnek nagyobbat, mert az egyrészt látványos drágulást okoz, illetve nő a gazdasági kiszámíthatatlanság. Következmény: ha könnyebben törleszthetők a hitelek, ami GDP növelése esetén fennáll, akkor a pénzügyi rendszer is kevésbé omlik össze.