Gyerekkoromban volt egy gótikus horror játék, amivel játszottam az Ečstatica. Mai napig egy elfeledett remekműnek tartom. De nem gyerekeknek való :D

Nekem az Oddworld: Abe's Oddysee volt, ami a legparább volt szerintem gyerekként. Én igazából sosem játszottam vele, de apum néha, és sosem mondtam neki, hogy parázok tőle. Olyankor mindig elvonultam, és be sem mertem menni a szobába. Pedig egyébként semmi horrorelem nincs benne, max csak nyomasztó a hangulata. Most felnőtt fejjel már egyáltalán nem tűnik ijesztőnek. A másik a Strongholdban volt, amivel viszont már én játszottam, és ha vesztettél, akkor egy bitófára került ember képe fogadott. Nem tudom, számomra ijesztő volt az a rajz, így mindig igyekeztem jól játszani, vagy ha vesztésre álltam, akkor kiléptem még mielőtt tényleg csődbe ment a városom. Ami amúgy fura, hogy tinédzserként (12-13 évesként) imádtam a Happy Tree Friendset és később a Plants vs. Zombies-t. Valahogy a meseszerű rajz kevésbé rémített meg.

Nekem a Blood bárdos zombijaitól futkosott a hátamon a hideg. Igaz, hogy a zombiknál eleve az a lényeg, hogy ijesztőek legyenek, de azokban, amelyek abban a játékban szerepeltek, volt számomra valami különösen iszonytató. Erről persze elsősorban a kinézetük tehetett. Főleg attól az üres, élettelen tekintetüktől, amiből valami rideg, már-már földöntúli kegyetlenség áradt, attól borsódzott igazán a hátam. Lehet, hogy ez nevetségesen hangzik, mert hát a zombik amúgy sem szoktak cukipofin kinézni se a filmekben, se a játékokban (kivéve talán a fiatalabb korosztályoknak szólókban), de a Blood-ban olyan (számomra legalábbis) rémisztő megjelenést sikerült adni nekik a készítőknek, hogy alig mertem rájuk nézni. Mindig ijesztő volt, amikor felbukkantak, különösen amikor befordultam egy sarkon, és azon túl ott vártak engem és támadtak rám, na attól aztán fel tudott ám állni a szőr a hátamon! Hát amikor a falakból bújtak elő, az volt csak az igazi horror! Persze lehet, hogy csak az én ízlésemmel van a gond, és mások számára egyáltalán nem tűnnek annyira félelmetesnek ezek a zombik, de számomra bizony sok kellemetlen percet okoztak.

A PvZ-t még 6-7 évesen játszottam először és csak egy dolog ijesztett meg... A GAME OVER SCREEN. Mert az úgy néz ki, aki nem ismerné, hogy a zombi bemegy a házba, utána egy ordítás, és zöld takonnyal hirtelen kiírja: the zombies ate your brains!

Minecraft Warden: "Am I a joke to you?"

Happy Tree Friends-en nőttem fel. Nem csak a játékon. A sorozat minden részét megnéztem. :D

Lehetne egy netlegendák videó a papa's pizzeria történetéröl

Emlékszem hogy a legelső plants vs zombienál a fileok között ki lehetett cserélgetni a lövedékeket. Hát mi ki is cseréltük f*szokra. :D Mikor informatika órán meglátta a tanár hogy miket lövöldöznek a növények...:DDD

Talán 8-9 éves lehettem, amikor anyáéktól megkaptam a Disney Villains Revenge című játékot. Imádtam a Disney meséket, kedvenceim voltak a gonoszok, szóval nem csodálom, hogy jónak gondolták. A sztori is egyszerű: mivel ki lettek tépve a mesekönyvből a befejezések, a gonoszok kapnak az alkalmon és meg is változtatják a mesék kimenetelét és ezt kell visszafordítanod azzal, hogy a könyvön át belemész az adott világokban. Viszont mai napig azt mondom, hogy az Alíz Csodaországban pálya elég parára sikerült - a már LEFEJEZETT Alíz mondja el, mi történt és hogy mit kell csinálnod és ahogy emlékszem, a pálya egész hangulata kicsit sötétebb. Szóval nem tudom, mi volt a készítők elgondolása :D Hiába nem American McGee stílusú, de talán a Disney stílusában még bizarabb.

Volt annak idején egy kalandjátékom, amely A kis mozigépész címet viselte, és ami egy animációs stúdióban játszódott, a játékos feladata pedig az volt, hogy befejezzen egy félkész rajzfilmet. Elég aranyos, vicces, és ötletes kis játék volt, amely elsősorban a 6-12 éves gyerekeknek szólt, ám sajnos voltak benne olyan elemek is, amelyek számomra kissé félelmetessé tették. Volt például egy folyosó, ahol, ha végigmentünk rajta, egy elég kísérteties zene csendült fel, amely a játék főcíme alatt is hallható volt. Ha ez megszólalt, folyton úgy éreztem, mintha egy horrorjátékba csöppentem volna, nem is értettem, hogy rakhattak ilyet egy alapvetően gyerekeknek szóló játékba, annyira nem illett az egésznek a hangulatához. Ám az igazi "csúcsot" a Kelléktár nevű helyiség jelentette, amelynek a kialakítása tényleg olyan volt, mintha az egészet egy horrorjátékból vették volna át. Valahányszor csak megfordultam ott, folyton arra számítottam, hogy hirtelen előbukkan valahonnan valami vérszomjas szörnyeteg és rám támad. Persze ebben a játékban semmi ilyesmire nem kerülhetett sor, ám ennek ellenére mindig rettentően kényelmetlenül éreztem magamat, ha be kellett mennem oda valamiért, és igyekeztem minél gyorsabban végezni, hogy mielőbb kimehessek onnan. Nehezteltem is emiatt nem is kicsit a készítőkre, hogy mégis rakhattak egy ilyen szobát egy gyerekjátékba. A pontot az i-re pedig az az ott található amőbás minijáték tette fel, amelyet koponyákkal és keresztbe rakott lábszárcsontokkal lehetett játszani, ha pedig győztünk, szintén egy koponya volt a "jutalmunk" Összességében ez a "horrorszoba" igencsak megmérgezte nekem ezt a játékot, amit eléggé sajnáltam, mivel ezt leszámítva tényleg nagyon tetszett nekem. Jó, lehet hogy a hiba csupán én bennem volt, ám emiatt a helyiség miatt egy jó ideig még a játékot sem tudtam befejezni. Idővel aztán sikerült felülkerekednem a félelmeimen, és már nem jelent gondot, ha be kell mennem ebbe a szobába, ám azóta sem tudta túlságosan belopni magát a szívembe, és továbbra sem szívesen tartózkodok többet benne a szükségesnél. Az egyetlen dolog, ami tetszik benne, az a színezős minijáték, amelynek kellemesen megnyugtató zenéje van, ami tökéletes ellentétben áll az egész helyiség hangulatával.

A Harry Potter és a Titkok Kamrájának játékfeldolgozásában is volt egy számomra elég félelmetes rész, igaz, elég különleges okból. Van ugye az a küldetés, amikor Harry egy varázsital segítségével felveszi iskolai ellensége, Draco Malfoy egyik barátjának alakját, majd behatol a Mardekár klubhelyiségébe, hogy találkozzon Draco-val, és álalakban kiszedjen belőle néhány hasznos információt. Miután megtudta, amit lehetett, ki kell jutnia a Mardekár-- házból, ám épp pont ekkor múlik el a varázsital hatása, és visszaváltozik eredeti alakjába. Ezek után nagyon óvatosan, lopakodó módban kell kiosonnia a helyiségből, vigyázva, nehogy a mardekárosok észrevegyék és elkapják őt, mert akkor kicsapják az iskolából. Velem bizony pontosan ez történt, amikor annak idején először elértem eddig a pontig, és annyira sokkolt engem, hogy utána sokáig nem is tudtam ott továbbjutni. Valahányszor elértem ehhez a részhez, valósággal lebénultam a félelemtől, rettegve attól, hogy a mardekárosok felfedeznek és elcsípnek. A dolgoknak ez a szerencsétlen kimenetele számomra valahogy sokkal rémisztőbb volt, mint megküzdeni azokkal a szörnyekkel, amelyekkel a játék során összefuthattunk, pedig azokból is volt rengeteg, köztük néhány félelmetesebben kinéző is (pl. az óriáspókok). Ám egyik velük való összecsapás sem volt annyira stresszes számomra, mint észrevétlenül kijutni a Mardekárból. Bár ez a szakasz nem volt annyira hosszúnak mondható, mindössze meg kellett kerülni egy falat, majd végig kellett futni egy folyosón a kijáratig, de közben mindenütt mardekárosok járkáltak fel-alá, és nagyon nehezemre esett rávennem magamnak, hogy nekivágjak még ennek a rövid résznek is. Eleinte csak egy-egy oldalsó szobáig bírtam eljutni, ahol el tudtam rejtőzni a mardekárosok szeme elől, de utána már nem mertem továbbmenni. Így hát számomra sokáig ez a Mardekár-klubhelyiséges rész volt a játék vége, mivel valahányszor eljutottam erre a pontra, annyira úrrá lett rajtam a félelem, hogy egyszerűen nem voltam képes tovább jutni rajta. Magamban igencsak átkoztam is a készítőket, hogy mégis miért kellett egy ilyen részt belerakniuk a játékba, nem tudtak volna valami jobbat kitalálni helyette. Persze szégyelltem is kicsit magam amiatt, hogy ennyire gyáva vagyok, hogy még csak végig sem tudom játszani a játékot. A dolog még álmomban is kísértett néha, még kínosabbá téve az egészet. Végül aztán egy napon sikerült összeszednem a bátorságomat, és túljutnom a mardekáros szakaszon. Még magam is csodálkoztam azon, hogy milyen egyszerűen ment, és ismét szégyenkeztem kissé, hogy addig képtelen voltam rászánni magamat arra, hogy nekivágjak ennek a kis szakasznak. Ugyanakkor rendkívül örültem is, mert így végre megtapasztalhattam mindazt, ami a játékból még hátra volt, és hozzáférhettem azokhoz a tartalmakhoz, amelyek addig el voltak zárva előlem, és amelyekről korábban csak sejtéseim lehettek. Igaz, a játékot ekkor sem sikerült végigjátszanom, mert a legvégén, a kígyós résznél ismét csak elakadtam. Na nem azért, mert féltem volna a kígyótól, egyszerűen csak azért, mert sehogy sem tudtam rájönni, hogyan kell legyőzni őt. Végül aztán ezt is sikerült később kiderítenem, így hosszú idő után végre sikerült első ízben végigjátszanom a játékot. Gondolom nem kell mondanom, hogy ez mekkora örömmel és elégedettséggel töltött el. Bár lehet, hogy egy ilyen játékot végigjátszani nem nevezhető akkor dicsőségnek, mintha más, komolyabb, mainstream címekkel teszi ugyanezt valaki, de számomra már ez is nagy eredmény volt. Szóval a Mardekáros rész már nem okoz akkora nehézséget nekem ebben a játékban, ám máig nem felejtettem el az első benyomást, amit annak idején tett rám, és mind a mai napig az egyik legkellemetlenebb videojátékos élményemként tartom számon.

A creeperek félelmetesebbek! Azok még az endgame-ben is nagy fenyegetés jelentenek, és nagyon rád tudják hozni a frászt! : D

Egy régi Flash játék volt nekem, amiben Garfield egy para házban sétált és kaját próbált gyűjteni. Sajnos már nem emlékszem a nevére, de aki játszott vele, az tudja, hogy mire gondolok.

A FNAF-tól én is rettegtem régebben, amikor olyan 10 éves voltam. Tudtam, kb, hogy miről szól, de nem teljesen. Pontosan ezért igaz, hogy féltem tőle, de elkezdtem nézni videókat a játék háttértörténetéről. Az iskolában is néztem, ahogy mások játszanak vele, amikor még maradtam egy hetet az iskolába a nyáron és megengedették, hogy telefonozzunk. Emiatt viszont a nyár hátralevő részében alig tudtam elaludni, mert egyfolytában néztem az ajtót, hogy mikor jön be egy robot.

Na ez egy kicsit el lett túlozva. A mai gyerekek már Freddy-től és Jasontől sem félnek, nemhogy a plants vs zombies-tól... Láttatok ti már egyáltalán 2015 után született gyereket? Horrort eszik reggelire és erőszakot szarik! :D

Return to Castle Wolfeinstein - emlékszem azthittem, hogy végig egy izgi második világháborús játék imádtam és ott léptem ki, mikor meglepve fogadtam, hogy egy szellem vagy valami nekem szaladt. abban a pillanatban kiléptem, sosem játszottam tovább. N számítottam rá:D Ugyanezt eljátszottam a farcry-al is. ugyanez volt a helyzet.

A minecraftot megertem de az enderman nem anyira ijesztő. De megertem ha szamodra es egyesek számára az. De szerintem a creeper ijesztöbb mert hang nelkül mögéd osson és amit halasz az a sziszegése mit a robanás követ, vagy lehetne mondani horror palyákat mint a magyar örökség pálya Csabusátol es Icbluebirdtöl.

Az első leet videó amiben csalódtam. Eleve horrorjátékokat beállítani indokolatlanul parának az már nem nyerő. De ezek a kis para cuccok sem igazán durvák. Egy egészséges gyereknek, akivel foglalkozva van és el van neki magyarázva minden semmi baja nem lesz ezektől. Gyerekként százszor rosszabb cuccokkal nyomtam, például a Parasite Eve 2. Egy pillanatra sem féltem tőle, mert tudtam, hogy az egész egy fikció, a valóságban ilyen véletlenül sem létezik. Milliószor el lett ez nekem magyarázva és fel is fogtam, szóval vígan játszottam a játékkal. (Mondjuk sokáig nem jutottam benne soha, de ez másik téma. 😅) A másik kedvencem a Duke Nukem Time to Kill volt. Mondjuk ez annyira nem durva, de a videóból kiindulva egy 7-8 éves gyereket simán traumatizálnia kellene. Nos nekem semmi bajom nem volt ettől sem, pedig ebben még viszonylag sokáig is sikerült jutnom. Ezenken kívül is rengeteg para cuccal nyomtam, de ezt a kettőt jegyeztem meg a legjobban. Meg ugye ott van a Doom, de az szerintem olyan alap, azért nem is nagyon említem. Kedvenc mesém pedig a Bátor, a gyáva kutya volt, amitől megintcsak nem féltem, hanem élvezettel bámultam, mert ismétlem hiába voltam kisgyerek, 100%-ig tisztában voltam vele, hogy ez csak mese. Az meg, hogy például Luigi depis lesz és gyászol, mert meghal a testvére egy teljesen hétköznapi szituáció. A gyász és a halál mibenlétét sem kell egy gyerek elől rejtegetni. Szépen elmagyarázni neki, akár milliószor is és nem fog ilyenek miatt parázni. Persze minden ember más, de azért nem kell úgy kezelni egy kisgyereket, mintha egy ostoba alak lenne, aki semmit nem képes felfogni. Csak tanítani kell. Mondjuk erre rohadt sok szülő igencsak lusta, de ez már megint egy másik sztori...

Nem annyira voltam kicsi, amikor kipróbáltam, de a Subnautica-ban az a távoli üvöltés... Szerintem bárkire ráhozza a frászt!

Egy másik játék, amely elég traumatikus emlékeket hagyott bennem, az a Gex, ami egy kétdimenziós platformjáték volt egy gyíkkal a főszerepben. Ezzel a játékkal az általános iskolában ismerkedtem meg a számítástechnikai szakkörön. Én magam nem próbáltam ki, csak néztem, ahogy az egyik iskolatársam játszik vele, de már ez a vizuális élmény is bőven elegendő volt ahhoz, hogy álmatlan éjszakákat okozzon nekem. A játék ugyanis (legalábbis amit láttam belőle) egy temetőben játszódott, ami talán nem volt annyira félelmetesnek nevezhető, mint amilyenek az igazi, keményvonalas horrorfilmekben-és játékokban szoktak előfordulni, ám számomra az egésznek a kialakítása mégis rettenetesen ijesztőnek hatott. Minden megvolt benne, amire csak egy ilyen "környezetben" számíthat az ember: fel-alá sétáló zombik, hatalmas sírhalmok a háttérben, és mindehhez olyan zenei aláfestés társult, ami bőven elég volt ahhoz, hogy vér is megfagyjon tőle bennem. Ez, a játékkal együtt, alaposan megmérgezte nekem a számítógépes szakkör hangulatát (ahová amúgy szerettem járni, persze főleg a játékok miatt). Valóságos kínt jelentett számomra, ha valaki elindította a játékot, ilyenkor még a fülemet is próbáltam befogni, hogy ne halljam a zenéjét, ami, így visszagondolva, elég nevetséges dolog volt. Őszintén szólva, kicsit sajnáltam is, hogy ennyire idegenkedem ettől a játéktól, mivel a főhősét magát igencsak aranyosnak találtam, és szívesen játszottam is volna vele, ám a körítés, amire az egész játék épült, igencsak ellehetetlenítette azt, hogy belophassa magát a szívembe.

Az enderman még hagyján, azt vízzel ki tudod cselezni. De most bejött a Warden, ami egy egészen új szintje az ijesztegetésnek.

A Happy Tree friends tényleg megérdemelne meg Netlegendák epizódot. Érdekesség: az endermanek tudnak beszélni mert emberek

Nekem gyerekkén az enderman nem volt annyira ijesztő mint a minecraft-os cave sound-ok. Rettenetes még máig is hallani őket ahogy nem csinálsz semmit és a sötét bányában egyszer csak valami sikoltást hallasz

Helló Légyszíves a Tree Friends-ről legyen külön vedió . !! Mégis hogy jött anno az ötlet..stb? Anno egy generáció mutogatta egymásnak..s nevetünk a sokszor már el túlzott jelenetek láttán. Köszi 😊

Ha megfejted a Minecraft story-ját,na az a nagyon para.Meg Strázsa(angol nevét nem tudom) is eléggé ilyesztő.A Creeper-től meg szívrohamot lehet kapni

Szerintem az Enderman csak jelezni szeretné ezzel, hogy építs neki is egy házat. Azzal, hogy csak kiveszi a te házadból a kockát, csak utal erre. Sajnos nem tud beszélni egy veleszületett betegség miatt, így csak hörögni tud. De sokan ezt félreértik. Amikor meg értelmetlenül nézel rá, mikor ő már többször próbált jelezni, hogy építs neki egy házat, akkor feléd megy, mert ideges lesz. Amikor teleportálgat, csak jelzi, hogy hová szeretné a házát építeni. :D :D :D

Szerintem az igazi félelmet a warden nyújtja. Mármint gondoljunk csak bele, éppen le ásod magad a - mélységekre majd egy oriási elhagyatott városra találsz ami ahol még szörnyek se spawnolnak, és középen egy portál szerü épitménnyel. Észreveszed hogu eggyesek laktak itt és lehet együtt éltek a lénnyel vagy elmenekültek a portalon keresztül, találsz nyomokat arra hogy lehet illagerek is itt tanyáznak majd a sok zaj hatására a földből kimászik egy agancsos valami ami vakságot ad majd miután kiszagol mert látni nem lát azután gyorsan elkezd felé rohanni és megolni őt

Én a listára mondjuk még feltettem volna a Bendy And The Ink Machine-t. Ránézésre aranyos rajzfilmfigurák hatalmas mosollyal arcukon teszik veszik a dolgukat de ha elkezded játszani akkor érdekes dolgokat találsz. Először is egy démon ami tintából készült és hasonlóan néz ki mint a játék kabalája Bendy. Aztán ott van a farkas amiből nem csak, hogy több is van de a legtöbb egy kísérletnek köszönhetően elvesztette életét. Ott vannak még a látszólag szabadulni próbáló tinta pacák, a sok koporsó szétszorva a pályán, a rusnya angyal ami próbál mindent elpusztítani, hogy úgy nézzen ki mint ahogy kéne és egy ember aki maszkot hord a fején és elmondása szerint a tintából készült teste egy börtön és próbálja visszaszerezni rendes alakját, csak, hogy említsek párat.

7:43 A születésem után pár honappal jött ki! Mondák szerint édes anyukám akkor játszott vele mikor aludtam. Ezután amikor apám oda engedett a gépéhez 3--5 évesen vagy COD Modern warfare 2-vel játszottam vagy a Plant vs Zombies al. (Vagy mmc lol) Ahhoz képest hogy milyen kicsi voltam imádtam és tudtam is vele játszani. Annyira imádtam csak..: D funfact: a Chompert hús evőnek hívtam :-,)

És a bányahangok+disc 11 aminecraft-ban?

Igaz akkor már nem éppen gyerek voltam (talán 13) de emlékszem mikor én, bátyám és az unokatesóm felváltva Alien Isolation-öztünk, én akkor nagyon féltem egész végig hogy a jól ismert alien ne találjon rám és öljön meg. (Ha valaki kérdezné, checkpointonként váltottunk embert) Igazából még régebben is játszottam "ijesztő" játékokkal pl.: FNAF játékok és a Left 4 Dead 1-2, de azoktól sose féltem igazán

Én egy animés cuki harcolós játékkal játszottam amiben pályákon kellett áharcolni magunk. Az egyik pályán nem tudtam átjutni ezért elkezdtem lerajzolni a szereplőket.Ha sokáig nem játszottam rajzolás közben megjelent a képernyőn egy figura fehér szemekkel.Olyan volt mint egy zombi és pár másodpercig firka volt a feje fölött utána eltűnt a figura.

Ubisoft, Zombie. Nem gyerekeknek való, nagyon nem. De zseniálisan tartja az atmoszférát 🥰

Oké, nem a gyerekkorom része volt, de a Robloxos rész miatt szeretnék kiemelni egy játékot, ami (milyen meglepő), a Robloxon található, és szerintem ehhez képest egy nagyon jó játék. A neve Submarine Simulator, és véleményem szerint egy nagyon jó Roblox horror játék. Elsőre úgy néz ki, mint egy ártalmatlan szimulátor játék, a képek, a leírás, még az achievementek neve is azért van ott, hogy megtévessze az embert, hogy ez csak egy újabb szimulátor. Viszont.. A játék nem egy szimulátor, hanem gyakorlatilag egy Robloxos Fnaf fangame. Túl kell élned egy kicsi tengeralattjáróban, egyedül, a Föld legmélyebb pontján, a Mariana-Árokban, miközben egy démon, nevezetesen Jerry, próbál megölni. A sztorit nem szeretném részletezni, aki akar, játszhat vele és megtapasztalhatja, de igazából nem is a sztori miatt ragadt meg a játék, hanem maga a koncepció miatt. Szóval, igen, a Roblox, még ha nem is látszik rajta, tartalmaz egy pár csodálatos játékot.

ENDERMAN sztorijához érdemes megnézni Gibbi csatornáján az "EREDET" című sorozatot 😁

1. Én gyerekként első jatékaim közöt volt a pvz es nekem nem volt para. (Lehet csak nekem mert ez volt az első alkalom hogy találkoztam zombikal. 2. Ha kicsit jobban ismernétek a pvzt tudnátok hogy nem a nyövéneket akkarják hanem a szomszédot kit mi alakitunk a játékos ezeket az infokat crazy davetöl tudjuk meg meg a game over kijelzőn hogy a zombik meg egyték az agyunkat. 3. A pvz HN után ki jőt a pvz 3 (2.0) zárt bétája .

Vicces visszanézni ezt a videót úgy, hogy amióta kijött a frissítés, és vele együtt ugye a Warden, tudod, hogy ha félős vagy akkor nem az Enderman lesz a nagy bajod:D

A Piggy tényleg Peppa malac. A Peppa malac ÖSSZES karaktere bele van rakva és valami olyasmi story-ja van hogy (majdnem) mindenki megőrül és öldökölnek össze vissza.

Én rengeteget játszottam Sega konzolon és emlékszem az Ecco a delfin nagyon arcon csapott ilyen téren. Nem gondoltam volna, hogy az aranyos delfines játék ennyire tele van ijesztő lényekkel. Cápák, Polipok, nem is beszélve a Vortex lényegről. Emlékszem mikor először futottam össze a hatalmas bálnával, aki ráadásul nem is ellenség volt a játékban. De mikor azt látod, hogy semmiből felbukkan egy hatalmas élőlény, annyira megijesztett, hogy még a controller is kiesett a kezemből.

Felkerült a listára a Plants vs Zombies és nem lett megemlítve se Cerebrawl zene sem az a pálya ahol viharban vaksötétben kell játszani, pont a lényeg maradt le.

Happy tree friends engem is lesokkolt gyerekkoromban. 7-8 éves lehettem és beteg voltam, anyám meg nem a legjobb szülő a világon szóval engedte, hogy hajnal 1-2 fele is tv-t nézzék amíg ő alszik. Fogtuk a külföldi műholdas adásokat is és anno éjfél után az MTV-n animék mentek. Mikor oda kapcsoltam épp egy kis cuki sárga nyúl akart automatából kólát venni. És rá is borult az automata és a kiadó szerkezet szép lassan kifurta a szemén keresztül az agyát, miközben csóri kis nyúl az életéért kiabált.

Mikor voltam 10 éves akkor minálunk a CSIMÁS A KANDUR játékok voltak a menök... és amikor megkaptam az elsö tabletemet akkor találtam egy tűk cuki játékot a csimásnak... és letöltötem a cukibol átmentünk depis nyomasztová ÉS a legroszabb hogy a cicus azt felnyásalva látam és mindenüt vér volt. Azota nem töltök le csizmáskanduros játékot

9-10 évesen az Oddworld: Abe's Oddysee volt, amit egyszer faterom haverja hozott nekem ps1-re. Maga már a zene ijesztő volt az introban/menüben, de kedvesen üdvözölt a kis idegen főszereplőnk, hogy: "HALLO! :D", mondom mi baj lehet? Mikor kifutottam az első ellenséghez villámgyorsan lelőtt, kifröccsent a vére és a holtteste összerogyott szegény Abe komának és még az enemy is kinevetett meg "brekegett" közbe. xD (Ráadásul németül volt meg, ott a szinkron keményebb a Slig-eknek.) Nagyon jó játék, nekem azóta az egyik kedvencem, csak sajnos az újabb részek nem olyan groteszkek, mint a régiek.

Nekem A Legparább Játék Az A Robloxból "Apeirophobia" Aki játszott vele Az tudja hogy miért. A második meg a swanlocation Szintén A Robloxból Ha Az eredetivel játszol és meghalsz akkor kicrashel a játékod és ha ez nem lenne elég akkor még mindig hallatszódik az íjesztő zene.

Jaj de vissza mennék a gyerek koromba :D

Kiskoromban játszóttam a *Ta-ta Mahatta* nevű játékkal. Nem szánták ilyesztőnek, egy puzzle játék, de nekem mégis nagyon para volt körbelengi az egész játékot egy nyomasztó ilyesztő aura. Nézzetek róla képeket és megértitek.

10:48 késített :P

Gyerekkoromban? Bármilyen hihetetlen is, a Fatty Bear's Birthday Surprise. Nagyon szerettem, nagyon érdekes volt, minden mozgott, csipogott, pörgött, amire kattintottál, de mégis, a tény, hogy mialatt a család aludt, ezek a dolgok történtek, az elég para volt úgy 10 éves koromban.

sziaaztok!Lehete egy five Nights freddy backstoris videó? Igaz én viszonylag tudom,de ti biztosan több informáziót találnátok.

A Toxil Crusader volt nagy félelmem a karakterek dizájnya meg a halál hangok a mai napig cseng a fülemben

Tény az enderman-ről : amikor wuppog akkor csak azt mondja hello vissza fele és eltorzítva.

Caesarean Birth Játkékok nálam nagyon traumatikus élményeket okozott kisebb koromban, pl amikor véletlen oda kerültem hogy egy agyat vagy szemet kéne műtenem a játékba.

The Devil Inside, kb 2000 körül jöhetett ki és gyerekként eléggé para volt :D

10:45 arra viszont senki nem késített fel :P

fnafból szerintem egyedül a 4. rész az ijesztő, meg talán a harmadik. a negyedik is azért mert nincs kamera, a karakterek kinézete is ijesztő (főleg Marionetté), sötét van, és egy gyerekkel vagyunk :D soha nem féltem a fnaftól, csak a negyedik résztől, ezért nem értem néhányan hogy tudnak tőle félni.

Kettő klasszikus játék volt, de egyiknek sem tudom a nevét, az egyikben egy űrhajóban kellett platformer alapon csapdakat kerülgetni, a másikban, szintén platformer alapon egy plüssmackóval kellett eljutni egy családhoz, mindig kirázott a frász mindkettőtöl

Super Castlevania 4 intrója! :D

Én gyerekkoromban neztem fnaf ot es megölték a videóst. Utánna kb 3 évig traumatizált és féltem a megvéktől (mert freddy ölte meg) De utánna kb 8-9 évesen rávettem magam hogy elkezdem nézni újra és anyit néztem hagy kb Sok terápiát alkalmaztam magamon, mostmar imádom a fnaft és a legtöbb hororfiltől nem félek (azért a horror jatékok még kifognak rajtam) 😅

Emlékszem a Shoot many robots-ból egy Fő boss szerűség. Geci ijesztő volt

Flash játék, ahol egy labirintuson kell áthúzni az egered, de mikor rontasz a második pályától fogva egy durva jump scaret kapsz. Nekem az volt a gyerek korom legindokolatlanabb ijesztése

Én alapból nem féltem a plants vs sombies-tól (kb 7 évesen kezdtem el játszani, de amikor vesztettem, mindig lehúztam a hangot, mert ijesztőnek találtam a game over képet, és a hangot is.

4:01 kedvenc játékokom volt hiába csak haveromnál tudtam vele játszani 😢😅

A Minecraft-ban van sokkal parább dolog is mint egy enderman, a c13-as zenelemez

Nekem a Thief: Deadly Shadows árvaházas fejezete volt anno a legparább....

A SWAT 4 igaz, hogy nem gyerek játék, de műfajához képest az is jól rád tudja hozni a frászt.

Szerintem az Omori megfelelő a listára annak ellenére , hogy jelezve van ,hogy durva

Hát én kis koromban a ps2-es start toll féltem :DD

FNAF-nél nagyon tetszett, h Markiplier játékából lett bevágva néhány clipp. 😄

Én megmondom őszintén mikor még nagyon fiatal voltam féltem le menni a bányákba a Minecraftban 😅

Nem kell ahhoz Enderman hogy össze.. csináljam magam a Minecrafttól :D

A Subnauticából a reaper leviathan.

legyen még ilyen

A plant vs zombies ban a halál és az indítása ijesztett meg a legjobban. xD

Még amikor kezdő minecraftos voltam akkor kb csak kreatívban játszottam és én is besz@rtam az endarmentől mert nézek rá mint valami új cucc (mert sosem láttam még ilyet) és egyszer csak BUMM oda teleportál a házahoz és elvitt egy olyan blokkot aminek köszönhetően felrobbant a házam (ne kerdezzétek hogy mért csináltam ilyen cuccokat). De mostmár annyira nem ráz meg.

Resident Evil 2 ps1 7evesen na az volt a para:D

Én Imádom A minecraftot, de mindig félek lemenni a bányába mert nagyon creepy hangok vannak.

Hát eddig igazából imádom a összes videóitok de ez annyira nem túl izgalmas vagy szórakoztató ne vegyétek rosznyelven mert imádlak titeket de igen

Legparább? Nosferatu: wrath of the malachi

Én vudeójátéktól nem féltem, de E.T-már rám hozta a frászt!

Amugy fun fact hogy a fnafban azért kell öt éjszakát ott tölteni mert annyi időre szól a biztonságiőr szerződése.

A hello szomszednál azok inkább spinoffok és csak egy folytatasa van.

Nekem a legijesztőbb az volt amikor először játszottam a minecrafttal easy módban és megölt egy zombi

Maximum 3-4 éves gyerekeknek lehet ez ijesztő. Helyenként erős túlzásnak érzem a listát. Az hogy néhány esetben felnőttek is megijednek egy vicc. A videósok többségénél azt érzem, hogy feleslegesen fosnak ezzel keltve a hangulatot és így talán kevésbé unalmas a videó. A nézettségből ítélve ez több embernek be is jön mint ahány idegesítőnek tartja. Nem kevés videós olyan arcot vág az indexképen, hogy az remek karikatúra alapanyag lenne. Pl.: Choo-Choo Charles ami nem gyerekeknek készült és épp ezért fura egyesek reakciója a játékra.

hújujj de komoly dolgok,én kicsinek resident evil 2 vel játszottam,bár azzal nem sokat mert össze szartam magam soul reaverrel,mai kölköket meg már sokkolja egy roblox malac :D

11:51 áll be egy 2 block magyas helyre és enyi

Lehetne egy olyan sorozat ahol a normális roblox játékokat veszitek elő?

Szerintem ha minecraft akkor a bánya hangok messze a legijesztőbbek. Elmlékszem kiskoromban annyira megijedtem egy-egy bánya hangtól hogy azonnal kiléptem a játkból.

én mindig a dumb ways to dietól iedtem meg XD

Anno én is féltem de mostmár Enderknight a játékosnevem + creepy funfact: azt mondja az enderman hogy: hey,hello,whats up, seek the eye

Emlekszem 8 evesen megismertem a FNAFot, letoltottem es egyszer jatszottam es utana hetekig nem aludtam xdd pedig tudtam hogy horror

Crash bandicoot twinsanity: Ha csak a zenéjét meghallom úgy kiráz a hideg és olya nosztalgikus félelem vagy nem is tom hogy hívjam törr rám mint amikor a ps2 nél nem indul el a játék és erre csak rá tesz egy lapáttal hogy iszonyat pixeles, még bele gondolni is rossz

Alice: Madness Returns ebben a játékban bőven voltak elborult jelenetek. Néha ijesztőek, de még bírtam.

Fú de megijedtem én régen az endermantől. De kinézetre nagyon szerettem a kinézetét.

Azért a pvz 6 évesen se volt ilyesztő🤣 és egyébként a zombik nem a növényeket akarják hanem az ember agyát akit védenek

Amúgy én a Minecraft-ba a bánya hangoktól félek😅

Én a Luigi's mansion-től régen rosszat is álmodtam

Nekem az egyik egy videó volt, ami mai napig fent van youtubeon a “DasBoSchitt” felhasználó “Treat or Else” Garry’s Mod videója fu de fostam tőle xd

Én játszotam a plant Vs zombist és szerintem tök jó játék nekem olyan volt mint most a god of war ragnarok

förtelmesen izzadtságszagú megélhetési tartalom ami legalább meghozza a gyerkőcök kedvét a felsorolt művekhez, szépmunka

Lehetne egy olyan videó amiben azokat a játékokat mutatod be amivel valódi pénz lehet keresni.