Tiszteletem uraim! Aligha szántam volna magam kommentelésre, hogyha itt, a kommentszekcióban legalább10-30-40...hozzászólást találok. Sebaj, én elhiszem András történetét szőröstől-bőröstől és jelentem, hogy nagy örömömre szolgál a hajlandósága beszélni, a másoknak segítő-készsége! Azt is megkockáztatom, hogy sokkal élénkebb érdeklődést keltett, mint ahogy az itt tűnik. Súlyos dolgok ezek, nehéz hozzászólni. Csodálnivaló számomra a főszereplő hozzáállása, ahogy a tragikus alaphelyzetből épkézláb életet, sőt sikert tudott építeni. Az én fiam is 45 éves és azért volt is mindig meg maradt is kemény antialkoholista, mert 27 éves koráig végigasszisztálta/ mindenki képzeletére bízom / az anyja alkoholista karrierjét és hála Istennek őt magát elkerülte a vész. Gyönyörű ez az edzőtörténet, nekem is sokat jelent és csak biztatni tudom kedves András, hogy amennyire csak tudja, továbbra is töltse meg a sportja közegét ezzel az odaadó karakterrel és NE FÉLJEN, ne keseregjen a vérszerinti gyermekei miatt. Jó lenne, de nem fejtegethetem itt ki, mi jön még, amíg egymásra találnak. Kivánok Önnek ehhez temérdek türelmet és Isten-i nyugalmat💫 Köszönöm a riporter úrnak is, hogy összehozta ezt a beszélgetést; üdítő volt a szerkesztés a fiatalok bevonásával. Most épp én is egy 47 éves bicikliversenyzőnek próbálom más nyelvre tolmácsolni ezt a szép sztorit. 🌹🕊🌿 Mindenkit üdvözlök!