Évenként meghallgatom. Egyre nagyobb az élmény.

A Világ legszebb verse…..💞🙏

Gyönyörű és könnyfakasztó elgondolkodtató, köszönöm hogy ilyen nagy müvész előadásában hallhattam

Gyönyörű vers tökéletes előadásban.

Gyönyörű! Latinovics művész úr pedig - imádom!

Lenyűgözött a nagy művész előadásában e csodálatos vers.Gyönyörű!!!

Felkapott, magával ragadott, utaztam... s élveztem. Köszönöm! (Mekkora színész s ember volt!)

Nagyon szeretem ezt a verset,csodálatosan jó előadótól hallgathatom.Köszönöm!

Kedvenc versem, és itt Latinovits jól szavalja. Köszönöm a feltöltést.

Ezt a nehéz verset élőben több mint két éve Kecskeméten a Planetáriumban hallottam utoljára,s azóta sem tudom elfelejteni.......valóságos .katarzis volt....!!!!!! Istenáldotta tehetség!!!!!

gyönyörű, köszönöm Kosztolányi Dezső ezt az élményt

Csoda előadás--Latinovits Zoltán----csodaverset!

Több előadó tolmácsolásában hallottam már, de Latinovics művész úré adja át számomra az igazi mondanivalóját a versnek. Köszönöm...

Gyönyörű volt, köszönöm az élményt!

Echter Istvánnak !!!!.... kimondhatatlan örömet szereztél, ezekkel a felejthetetlen, nélkülözhetetlen, csodálatos versek-videóival, kitünő, nagyszerü előadókkal !!!!.... hálásköszönetem !!!.... barátsággal köszöntelek !!!!

Élmény hallgatni a színész óriástól Kosztolányi gyönyörű versét !

Ezek azok a csodak,melyekre olyannyira ahitozunk,s megis gyakran elmegyünk mellettük,köszönöm

ISTENEM , a legkedvesebb versem onnan egy régi világból legyen tanulságos mindenkinek , ebben az ostoba gagyivilágban

Fantasztikus, senki más nem tudja ezt a verset elmondani/szavalni csak Latinovits!!!

Káprázatos ! Gyönyörű ! Felülmúlhatatlan ! Kosztolányi és Latinovits találkozása csodás remekművet hozott létre ! (Hanem... nem ünneprontás... de a háttérképek nincsenek szinkronban a vers sodrásával - még a vers legvégén is éppen csak dereng, világosodik, a verset legfőképpen a csillagos égboltra való rácsodálkozás ihlette - emellett a Logodi utcáról szóló részhez nem panelépületek képei illenének...)

Egy másik nyelvre sem lehetne úgy lefordítani, hogy ugyanígy adja vissza. Becsüljük meg a nyelvünket, ne hagyjuk, hogy a felgyorsult világ követeléseinek engedelmeskedve rövidítéseket, szándékos helyesírási hibákat használjunk.

Csodálatos,nem lehet megunni!

Katarzis. Köszönet.

Fantasztikus előadó Latinovits legnagyobb

Imádom ezt a verset!!! Valami csodálatos....én is morzsoltam a könnyemet :'(

Nagyon szep!

🙏🙏♥️♥️♥️👍👍😊😊😁🙏🙏🙏🙏Én is ezt teszem öregséginyugtalanság

Nagyon szep

csodálatos zseni volt KOSZTOLÁNYI ,főleg így LATINOVITS-al én még talán tudok verset olvasni , de a fiaimat már meg sem merem kérdezni a mai világ , barbár világ lett elszállt rólunk a kedvesség

Csodálatos előadás', kanadai gzermekeimet nagzon megrázta'

Csodálatos.

Milyen gyönyörű!...

Egyik kedvenc versemet költészet napjára. #napizene helyett

Csodaszép!

Kedvenc versem.

Szépen köszönöm!

Fantasztikus versmondás Latinovitstól. A titok a levegő vételen van. Hömpölyög és áradnak a szavak ahogyan ő mondja mint egy vízesés. Senkitől ilyen végtelen akadálytalanul nem pereg ez a vers, mint Latinovits előadásában.

CSodálatos vers , főleg így LATINOVICS -tól már majdnem könyv nélkül én is el tudnám mondani

Gyönyörű férfi Gyönyörű

Iszonyu szep

Kosztolányi a tökéletes - nyakkendő bál van

köszönöm

Köszönöm :)

Amig Világ a Világ ilyen szinész már soha nem lessz ,mert minden szinész más és más . nem kellet volna neki meghalnia ,mellőzve volt ,minden szerepet elvállalt .Tervei voltak ,nyilatkozta a riporternek ,másnap hirtelen meghalt

Gyönyörű❤

Aktuális vers a mai időnkre vonatkozóan is, mert bizony láthatóan "tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé." - mondja a próféta. (Ézs.24,20)

Aktuális vers.Arisztotelész eszmetanainak méltó alátámasztója az irodalom nemes eszközével.

gyöngy - igazi

az elmúlt évben véletlenül elvetettem néhány magot - valami rebbent- el kell mondani, rácsodálkoztam - talán tavasz van "GYÖNYÖRŰM"

🙏

A legszebb vers, a zseniális művész

CsaK csukd be a szemed, dőlj hátra. és hallgasd.

Nekem Latinovits szavalása,maga a csoda.Szuggesztív hangja,átélő kepessége.Sokszor láttam színpadon.A primitívek az " átkosban " fel sem fogták ki volt ő.Meghurcolták.Kultúrpolitikusok.Ma is ágálnak.Kosztolányi másik verse is remekmű.A Testamentum.G.Budapest.

Halgassátok meg a Halotti beszédet is !

😢

Mindig csak ezt kellene hallanunk, Latinovits ota senki nem tudta igy elmondani nekunk, sokan probalkoztak, de keves a mai napig, csak ez❤️

hatalmas !

Az Ismeretlen Úrral itt a földön,reménykedem Ő is találkozik majd!

Vicceltem

Talán a legszebb magyar vers, különösen Latinovits előadásában.

Ilyet nem lehet Lehet.

szuper.... nincs rá szó..

Gyonyoru... nem talalok ra szavakat

Kosztolányi Dezső katartikus állapotba kerül, mikor megnyílik Neki Isten Szent Világa. És árad rá Csoda, az Angyalok boldogsága, tánca elragadja.Elő lehet venni a Bibliát és olvasni Jézus Krisztus születését,az Angyali Seregek énekét, A Pásztorokat t a Három királyokat akik Isten üzeneteit meghallva, látva elindultak Máriahoz, Józsefhez, hogy a megszületett Kis Jézust imádják, örvendezzenek Az előző századok Freskó, Szentkép festőinek akkora hite volt, hogy látták az Angyalokat , a Szenteket az Égben és lefestették , lefotózták az agyunkba és így tanúsították Isten, Jézus Kriszfus, Szent Szellem és a Szent Lélek létezését...A Költöt Isten Szent Szeretete töltötte fel és ragadta el . &&&

Bál éj . csak ..

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba le- föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek s amint botorkálok itt, mint részeg, az ablakon kinézek. Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam s ha emlékezni tudsz a a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon. Az emberek feldöntve és vakon vízszintesen feküsznek s megforduló szemük kancsítva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agy-vérszegénység borult reájuk. Mellettük a cipőjük, a ruhájuk s ők egy szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec, Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl és az alvóra szól a harsány riasztó: «ébredj a valóra». A ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla. De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanába rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők, akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, Budapesten. Én nem tudom, mi történt vélem ekkor, de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem s felém hajol az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek és távolba roppant tűzcsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyult, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent. a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn bucsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása s mozgás riadt, csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak s a kapusok kocsikért kiabálnak. Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a néma békét. a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi, szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi és az álomnál csendesebben egy arra ringó, könnyűcske hintó mélyébe lebben s tovább robog kacér mosollyal ebben. aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan-lángoló Tejutnak arany konfetti-záporába sok száz bazár között, patkójuk fölsziporkáz. Szájtátva álltam s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van és fölvilágolt mély értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek. Virradtig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily silány regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj s csak most tünik szemedbe ez az estély? Ötven, jaj ötven éve - lelkem visszadöbben - halottjaim is itt-ott, egyre többen - jaj, ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes, égi szomszéd, ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig borultam s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen. de pattanó szivem feszitve húrnak, dalolni kezdtem ekkor azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam.

Radnóti is, Kosztolányi verse is halhatatlan. Csak a többiért kár. Egy fekete háttérképpel többre mentél volna.

Gyonyoru

Sajnos nagyon nehéz érteni 😮

Mécs Károlyt ajánlom inkább... Természetesebb, őszintébb. Ezt nem lehet végighallgatni, szörnyű. :(

köszönöm