A klippben Kosztolányi Dezső 1918-ban írt, Lecsuklik minden pilla most című verse szólal meg hangszerelve. Az eredeti vershez képest a dalban versszakok ismétlődnek.
Lecsuklik minden pilla most
Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nők,
selyem harisnyák, rossz cipők
s ami búsítja bús dalom,
a fanyar arcon fájdalom.
Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költő tévelyeg
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbe utcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.
Ó, élet! sár! láz! csúnya út!
A vége és a mélye rút.
De jó itt, mert ez utca fáj
és szép, mert téboly ez a táj
s álarc alól mártír-szemek,
testvér szemei rémlenek.
Festett az arcom nékem is
és szenvedés ez ékem is.
Jaj, a költő gyomrába kóc,
ő is beteg és torz bohóc.