Talán szakember a témában, vagy ez a saját véleménye ami a tapasztalatain alapul?

@@Andrea-fi9zdÍgy van, élettapasztalat. A Simon egy olyan családból jön, ahol gyerekként mindig bizonyítania kellett, valójában soha sem érezte, hogy feltétel nélkül elfogadnák. Az én párom esete ugyanez, a szülei soha sem voltak elégedettek vele, rendszeresen tettek arra utalásokat, hogy akinek 40 éves korára nincs egy márkás autója és vastag bankszámlája nem is ér semmit, stb. Sajnos hiába mondom én a férjemnek, hogy számomra enélkül is tökéletes ember, nem hiszi el és mivel a személyisége megrekedt a szüleinek való megfelelés szintjén lehetetlen kizökkenteni ennek a nyomasztó tehernek a súlya alól. Az ilyen emberek nagy valószínűséggel még a halálos ágyukon is azt fogják gondolni, hogy nem volt teljes az életük, holott az élet értelme az, hogy éltünk, ki így - ki úgy, de kár arra pazarolni, hogy mindig egy jobbra és egy még jobbra vágyakozunk. Aki az élete közepén is azon gondolkodik, hogy mi lett volna ha.... - kimentem volna Hollywoodba - ott valami olyan mély sóvárgás van aziránt, hogy elfogadják, ami nem kellene hogy ott legyen, ha gyerekként feltétel nélkül elfogadták volna.

​​​szerintem veszélyes arra gondolni, hogy az életközépi válság csak ebben az egy formában jelenhet meg. Ez csak egy olvasata a dolognak. Szerintem a túlélés a legfontosabb. És amikor valaki élni akar és azt érzi, hogy bizonyos körülmények már az életét nem segítik, hogy fuldoklik, elmegy az életkedve, fizikailag, lelkileg valamitől szenved....akkor stratégiát kell váltani, új utakat kipróbálni. És ezen a veszélyekkel teli, izgalmas úton tanulja valaki meg újra önmagát és szerencsés esetben létre tud hozni egy új egyensúlyt, egy erősebb vértezetet, egy gazdagabb énképet. Az életközépi válság nem szégyen. Egy lehetőség a változtatásra. Amit az ember attól függően, hogy hogyan van összerakva, vagy megragad, hallgatva a belső hangra, vagy nem....az utóbbi, a tétlenség aztán hozhat magával egy csomó addikciós problémát, megkeseredettséget, stb.....szóval én árnyalnám ezt a dolgot. Ez nem pusztán éretlenség kérdése.

​​@@oromduloIgen. Az életkellékek gyűjtése felesleges, mert nem okoz tartós elégedettséget. Ahogy elérik, már rögtön egy újabb, jobb, nagyobb kell, holott az eddigi továbbra is ellátná funkcióját. Vagyis az ilyen emberek életét a kellékek gyűjtése határozza meg, nem az ember maga. Ha ez ráadásul megfelelési kényszerből történik, az végképp szomorú.

Hasonlót éreztem én is. Egy férfi, aki nem képes megélni az igazán mély boldogságot, mert mindig más kell. Minden kapcsolatért tenni kell, hogy az magasra jusson. Ő elhagyta a családját a saját nyughatatlansàga miatt. Ha csak nem volt bántalmazó kapcsolatban, nem értem azt a kifejezést, hogy már nem szeretem a feleségem. A szeretet soha nem szabadna, hogy elmúljon. Maximum egy nap eldönti, hogy a kísértés bekopogjon az ajtaján. És miután meghozza a döntést, hátra hagyja a másikat. Sosem szabadna ezt kijelenteni, hogy azt a nőt, aki megajándékozott a családdal, màr nem szeretem. Sosem szerette igazán, nem nőtt fel a férfihoz, aki tenni tud a kapcsolatáért. Nem tudom pontosan idézni, de a most teremtem meg az új családomat, - kicsit szíven ütött. Az a rossz hírem, hogy az is előbb- utóbb szürke lesz, ha nem tesz érte az ember. És huss, lehet dolgozni a következőn..,

"Elmúlik". Simon megfogalmazta, hogy hagyni kell az örvénynek, hogy levigyen, csak onnan lehet felfelé menni. Minden érzést meg kell élni, gyászolni, mert csak utána várható a jobbulás. Minden jót.

❤​@@borbalaszennai5397

Egy utca, egy színház, egy páholy, hangulat, mosoly és mámor. A Király utcában egy régi ház, tapsorkán, reflektor, lámpaláz. Slágerek, tréfák és élcek, elmúltak, többé nem élnek. A nézőtér helyén ma autógarázs, elszállt a tündérvarázs. A bal négyes páholy még áttűnik távol a múlt ködén. Mindig páholyban ültem én, az élet hullámzó nézőterén. Hány tapsos, hány frakkos szép esték, ez mind a múlt már. Álmokra, vágyakra egy bársony függöny lehullt már. A bal négyes páholy a szívemben távol még most is él. Régi édes zenék emléke még szívembe ég. És nem rég egy színház Pesten, tavasszal egy forró esten, színpadra vitte, mint új mesét a lebontott színház történetét. Felment a függöny e dallal, fénybe borult a rivalda. Csárdáskirálynő és János vitéz, álom volt tán az egész. A bal négyes páholy még áttűnik távol a múlt ködén. Mindig páholyban ültem én, az élet hullámzó nézőterén. Hány tapsos, hány frakkos szép esték, ez mind a múlt már. Álmokra, vágyakra egy bársony függöny lehullt már. A bal négyes páholy a szívemben távol még most is él. Régi édes zenék emléke még szívembe ég. Király színház, egy ház volt a király utcában a bérházak között. Csak a lakót voltak mások, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, táncoskomikusok, színészek. S a nézőtéren azok, akik rajongtak értük. Az igazgatói páholy a bal négyes volt. Akkor jelöltem ki, amikor a színháznyitás előtt néhány nappal megrepedt felette a vakolat. Odafordultam az édesanyámhoz, Rákosi Szidihez? Ez lesz a mi páholyunk, mama! Már csak azért is, hogyha legközelebb leszakad a vakolat, akkor a mi fejünkre hulljon, és ne egy fizető nézőére. A bal négyes páholy a szívemben távol még most is él. Régi édes zenék emléke még szívemben ég.

Nagy aranyban ez narcisztikus egyedeknel gyakori. Megy a sziniszkedes addig amig az adott fel ki veszi a kapcsolatbol amit csak lehet, esetlegesen konkretan a masik fel hatan es alltala kapaszkodik is fel majd mikor ez pipa es persze mivel felszalo ag van az ego is az egekben ilyenkor jon az, hogy a masik felet eldobja mintha csak vmi szemet lenne. Fals felsobbrendoseg erzet ezert a masik fel lenezese, karaktergyilkolasa. Tortenik egy valtas de ez a legtobb esetben nem minosegi csak kepzelt...

Egyrészt adj a férfi kezébe hatalmat és meglásd milyen ember valójában; másrészt az is igaz mondás, hogy az első feleségemnek köszönhetem a karrieremet, a karrieremnek köszönhetem a második feleségemet… 🤷‍♂️

Nagyon tanulságos.. Simontól sokan tanulhatnának ..👍

Hát kedves Ágnes! Leírtam a véleményemet én is Öntől függetlenül (fentebb megtalálja, ha gondolja). Most, átolvasva az összes kommentet, jutottam ide Önhöz, és meg kell mondjam, ugyanazt szúrtuk ki, ugyanazon a pici, de egyáltalán nem lényegtelen részleten akadtunk fenn mindketten. Teljesen egyetértettem Önnel, még tulajdonképpen a szóhasználatunk is ugyanaz volt a lényeget illetően.😊🙋‍♀️

Arról nem is beszélve, hogy olyan nincs, hogy elmúlik a szeretet, mert ha el tud múlni az csak annyit jelenthet, hogy soha nem is volt. Jól néznék ki ha reggel felébredve rájönnék: Jé tegnap még szerettem a gyerekemet, de mára elmúlt:) Aszerelem az más kérdés, az elmúlhat, már csak illúzió mivolta miatt is:))

Pont erre gondoltam én is. Süt a szavaiból, hogy nincs túl rajta. Edina csak egy sebtapasz, legalábbis most úgy tűnik. Tán Edinánál is így van, ki tudja, ő mennyire van túl az exen. Bár kívánom, hogy sikerüljön nekik, de 14-20 év házasság után hagyni kellett volna időt mindkettőjüknek a gyászra.

Igen, valójában a pszichológiai előadások ebbe az irányba nem mennek el valamiért`. Várnám, mert a válság, lelki válság "gyógyszere az amit Ön említ. Ha nem lelnek erre rá, valamiféle keserédes kiutat találnak időlegesen, de utána pár év és újra belebukik a még erősebben válságos idejébe. . Jelenti a sok gyógyszer a szer, és az alkohol fogyasztás jelen szintje. Az addigi életét és az utána kovetkező időszakot kell a Kegyelem fényében átgondolni.

Azért ezzel tudnék vitatkozni, nem mindenki vallásos, mégis találunk igazi örömöt másban.

Helyesbítés: Az a baj, hogy egoista vagy. Hálátlan vagy. Igazi örömet csak Istenben fogsz találni.

Szeretnék ezzel a hozzászólással kapcsolatban valamire rávilágítani. Isten világában, a Földön, minden élet megléte feltételekhez kötött. A növényeknek napfény, levegő, vìz és tápanyagok kellenek az életbenmaradáshoz. De minden más életforma létezése is függ valamitől. Emiatt minden élőlény keresi a legmegfelelőbb feltételeket az életéhez. Ebben az ember sem kivétel. Szóval Isten tökéletességébe az egoizmus belefér. Először nekem kell egyensúlyba kerülöm, jól lennem. Ha ehhez a feltételek adottak, akkor tudok törődni mással. Az én életem számomra a legértékesebb. És ez nem egoizmus. Ezt hívom tudatos öngondoskodásnak. Emiatt bűntudatot ébreszteni másokban szerintem butaság és logikátlan is. Mert ha az emberek jól vannak a környezetemben, mert hajlandóak önmaguk jóllétéért tenni, akkor nincsenek rám szorulva, vagy van egy kiegyenlített win-win kapcsolat. S ugyanez fordítva. Ha én törődöm magammal, akkor nem szorulok másokra. Ez a szorgalmat és az adakozásra való képességet nem zárja ki. Ne ìtélj, hogy ne ítéltess.

Szeretnem, h ezt fejtsd ki gyakorlati peldaban, mert en ezt sosem ertettem. Mit jelent az, h Isten adja meg igazi oromet? Ha en pl szorongok vagy ugy erzem, h az erofesziteseimnek nincs ertelme mondjuk a szakmaban vagy pl csalodtam valakiben, akkor en meg ugyanolyan vacakul erzem magam,h mondogatom vagy olvasom, h Isten a megoldas, az igazi oromet csak nala talalom meg. Isten ebben az ertelmezesben egy Jolly Joker. Barhogy lesz, barmilyen rosszul vagyok, ha egy dolog sikerul vagy nem, teljesen mindegy, mert Isten a valasz, az o akarata, nyugodj bele, o jobban tudja, stb. Ha szorongok vagy igazsagtalansag er, akkor okolhatom az egot. Mit jelent az, h Istenben talalod egyedul az oromed, ha nap, mint nap a korulmenyeiddel vagy a vacak hangulatoddal szembesulsz? Hogy tudod arra raallitani az agyad, h ne aggodj semmi miatt, nyugodj bele barmi van, mert Isten a szeretet? Komolyan kerdezem,mert szeretnem megerteni es elerni egyszer azt a felhotlen boldogsagi szintet, amikor mar nem latom a hianyaimat, es tiszta szivbol mondhatom,h eleg nekem a tudat, h Isten szeret.