Petőfi Sándor: It van az ős, itt van ujra
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, itt van ujra,
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, ujra!
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, itt van ujra,
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, ujra!
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, itt van ujra,
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, ujra!
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, itt van ujra,
Itt van, itt van,
Itt van az ősz, ujra!
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
ének: Hajós Laura
gitár, nagybőgő: Boros Gábor
fotók: BandsThroughTheLens FB: @bandsthroughthelens, IG: @_bandsthroughthelens