Milyen értelemben "utolsó magyar" TGM? Így, önmagában üres és patetikus kijelentésnek hangzik, főleg a felsorolt nevek társaságában.

@@veszelyjudit Maga sem fogta fel

Ez így van.

a kádárista idők nem késztették állásfoglalásra az embereket, bezzeg ma... ehh... halottról jót vagy semmit

Okos beszéd, természetesen egyetértek.

a filozófusnak nem feladata utat mutatni, diagnózist ad.

@@agnesnagykasza3391 Ez egy hülye megközelítés. A diagnózissal együtt jár az útmutatás is. Ez a kiút a diagnózisból, kivéve , ha minden rendben van. Különben nincs értelme a diagnózisnak. Érted?!? Te szarul vagy, ez van fogadd el, szervusz! Ez így gondolom neked sem elégséges.

Ha megszabadulunk a terméketlen napi ügyektől,a politikától,akkor azonnal az értékek közelébe jutunk, akárcsak a diétás,akinek egyszerre csak az a szerve is jelentkezik,amelyre eddig nem ügyelt,s most helyet követel magának a gondolatai között. Vagy egy másik példával megvilágîtva: Pilinszky írja - "Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat., mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. " Vagyis aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja

@@tibordessefy1528 Ha megszabadulunk a terméketlen napi ügyektől,a politikától,akkor azonnal az értékek közelébe jutunk, akárcsak a diétás,akinek egyszerre csak az a szerve is jelentkezik,amelyre eddig nem ügyelt,s most helyet követel magának a gondolatai között. Vagy egy másik példával megvilágîtva: Pilinszky írja - "Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat., mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. " Vagyis aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja

Így érzem én is. Nincs változás, nincs semmi jó, nincs ...

Ha a marxi ismeretelméletet ismered, akkor megvan a magyarázat. Nem az érdeklődés hiányzik, hanem a feltételek.

@@zsuzsannaszilagyi537 Persze, ez is igaz. De az is feltétel, hogy érdeklődés legyen :). Amíg az emberek döntő többsége önző addig a kapitalizmus valamilyen formája fog működni. Ezt nagyon nem látta át Marx és követői sem. Bár valamit később megsejtettek amikor a kommunista embertípust emlegették. Szerintem hamarabb találjuk meg az ufókat mint az előbb említettet. :))

Pedig részben igaza van. Csak az a szomorú, hogy a honfitársai kárára szeretne káoszt. A világvége csak akkor jó ha keresztény vagy. Ellentmond a saját maga által is vallott ateista progressziónak.

A felbomló Róma Krisztus után még négyszáz évig "bomlott", és utána a Kelet-Római Birodalom még sokszáz évig továbbra is állt. Krisztus nem a "felbomló Róma problémájában" élt, hanem a rómaiak által leigázott Izraelben, ami leginkább a "zsidók problémája" volt..

@@Patreides9 Nos, ha a klubrádiós riporterek felkészültek lennének, ismernék TGM egyik fontos, kereszténységről szóló írását.Amit nem tudott kifejteni miattuk, idemásolom A régi keresztyén vallás tehát nem evilági. Nem üldözi és nem védelmezi a melegeket és a menekülteket (bár mellékesen elítéli az üldözést, valamennyire). Nem liberális, nem konzervatív, nem kommunista (bár a kevés ideig - a küszöbön álló végítéletig - tartó történelemre vonatkozó ideiglenes doktrínája persze kommunista, de végcélja nem a szabad közösség, hanem az üdvözülés). Az egyházak ma - a római egyház is - „a világ”-hoz („e világ”-hoz) fordulnak ihletért. Lehet, hogy ez nem hanyatlás, mindenesetre az önállóság elvesztése. Mindenesetre óriási változás, amely régen elkezdődött - hiszen a „szekularizáció” nem állt meg az egyház intézményi határainál, s a politikai hatalmát vesztett egyház a XVIII. századtól kezdve éles küzdelmet vívott sokakkal, főleg (de nemcsak) balfelé - , és most az évtizedek óta a klerikalizmus ellen fordult jezsuita rend képviselője, Jorge Mario Bergoglio (sz. 1936, Buenos Aires), a „fölszabadítási teológiához” helyenként és időnként közel álló szerzetes a pápa (ami több históriai okból is hallatlan), aki evvel a változással ambivalens viszonyban áll. Ő sok tekintetben nagyon is hagyományos hívő és hitvalló, akit azonban a társadalmi igazságtalanság elleni politikai szenvedély (az egyház múltjának egyik vonulata) is hevít. (Sok pápát az ellenkezője hozott tűzbe, hogy tapintatosan fejezzük ki magunkat. Medicieket, sőt: a sötét hírű Borgiákat: III. Callixtust, VI. Sándort, X. Incét…) Az oltáriszentség maga is szekularizációs, evilági jelkép (a „valóságos jelenlét” éppenséggel nem a keresztyén vallás radikálisan túlvilági karakterét erősíti), de nem a középkorral, hanem a reformáció elvontnak, racionalisztikusnak érzett természetével szemben, amely elvetette a szentek kultuszát, a szentkép- és ereklyetiszteletet. Ennek a taktikának a sikere épp mostanában látszik jól, amikor zarándoklatok és körmenetek visznek tömegeket materiális-mágikus szimbólumok közelébe, olyan tömegeket, amelyek a szónak se hagyományos, se mai köznyelvi értelmében nem vallásosak, hanem csak babonás (és persze szórakozásra vágyó, magányos, elhagyatott, életunt) istentagadók. merce.hu/2021/09/11/isten-hozta-ferenc-testvert/

minden hülyeség amit nem ért az ember

@schwainehund Azért tartod baromságnak, mert ez olyan magas neked, mint malacnak a zsebóra.

-Nekem pont ellenkező a véleményem a nökl képviselték a véleményem ! TGM úgy viselkedett mintha nála lenne a bölcsek köve , nagyon cink volt és minimum néha hozzá tehette volna , hogy szerintem ! Szerintem ! Borzasztó volt ...

Egy ilyen energiavámpírral szemben nagyon nehéz okosnak lenni. Elveszi az ember életkedvét is.

Lehet, hogy buták, lehet, hogy nem. De, hogy nem tudnak interjúalanyt kérdezni, az biztos. Minden magyar nyelvű beszélgetésműsor meghallgatása (az egy Partizán kivételével) fizikai fájdalommal jár. Bocsánat, igazad van: most, a 16. percben bevizonyosodott, hogy tényleg buták. Még ez is.