A hidegvérű lófajta elnevezése nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. Jellemzője az erős csontozat, nagy izomtömeg dús szőrzet és lassúbb mozgás. A régészek többsége kialakulásukat a mai Belgium területén élő vadlóra vezetik vissza. Legszélesebb körű elterjedésük a páncélos lovagok korára tehető. Később pedig nagy szerepet töltöttek be a szállításban, mezőgazdaságban, bányászatban (bányaló).
Hazánkban a Dunántúlon volt jellemző, a XVIII. században a gabonafuvarozók használták leginkább. A II. világháború utánira az ország ló hidegvérű állománya megfogyatkozott és leromlott, ezért a belga és ardenni méneket, valamint Franciaországból 17 különböző fajtájú hidegvérű mént importáltak. Ezekkel és ivadékaikkal több generáción át szervezett, célirányos fajtanemesítés folyt. Ennek hatására kialakult a magyar hidegvérű, melyet 1954-ben önálló fajtaként ismertek el.
( a videót Beregi-Nagy Edit készítette)