Soknak van gyereke, pedig nem kéne és soknak nincs, akinek pedig kéne, hogy legyen. 🤷‍♀️

Nagyon jó, hogy ilyen fontos témát hoztatok. Érdekes, hogy én nem kifejezetten a párkapcsolattól tettem függővé a gyermekvállalást. Igaz már 5 éve együtt voltunk a férjemmel anno a gyermekvállaláskor, de tudtam és tudom, hogy így is bármikor vége lehet.Én a gyerekeim apjaként választottam a férjemet. Láttam milyen szoros a kapcsolata a családjával, hogyan bánik más gyerekekkel, hogy elmosogat porszívózik.. ha szükség van rá.. Biztos voltam benne, hogy jó apa lesz és így is lett. Történhet velünk, mint párként bármi de tudom, hogy a gyerekek nevelésében jó társam lesz akkor is!

Nekem égnek áll a hajam a "szülni egy férfinak" kifejezéstől, nem egy férfinak szül az ember, ok, hogy egy férfitól van, de a gyerek nem egy ajándéktárgy, nem valaki számára születik, hanem egy önálló és önértékkel bíró ember.

28:10 "Nem tehet róla, de nem egy anyatípus....és van,aki nem.... Hagyjuk már őket békén!" - Köszönöm szépen!!! :) Életemben kb 2-3szor bizonytalanodtam el, amikor megsuhintott párszor az anyasági iránti vágy (vagy inkább gondolat) de sosem éreztem égető vágyat, és nem is érzem magam a feladathoz stabilnak sem anyaglag, sem pszichésen. Én nem szeretnék egy kis életet tönkretenni, azért, mert nem érzem magam alkalmasnak az anyaságra, így nem szülnék inkább. Ezért már rengetegszer meg voltam bélyegezve így úgy amúgy, szörnyetegként néztek rám stb. "Hagyjuk már őket békén!"

Épp a hétvégén találkoztam egy volt egyetemi tanárnőmmel. Most 40+, 3 gyerekkel, ahol a legkisebb is 13 éves, és nagyjából önállóak mind, legalábbis nincs szükségük folyamatos pesztrálásra. Most tudott az anyuka teljes erővel visszatérni a munkába, és azt mondta, hogy neki ez így volt tökéletes, hogy 20-30 között megszülte a gyerekeket, és most tud a karrierre koncentrálni. Mindegy a sorrend, vagy hogy miben teljesedsz ki, csak törekedj a boldogságra🙂

Én picit hiányoltam egy olyan nézőpontot is, (vagy kettőt), ahol már van gyerek, és gyerek+karrier is. De sokmindenben így is egyetértek veletek. Pl a ne turkáljunk más méhében, ne gondoljuk ha valakinek nincs gyereke, neki milyen könnyű az élet, és csak az lehet fáradt/elfoglalt akinek van gyereke. Vagy ne higyjük, hogy aki nem szeretne gyermeket, az önző, ne gondoljuk hogy akinek van gyereke, annak már nem is lehet karrierje, az nem is akar dolgozni, az mind így akarta, és egy hónap alatt összejött biztosan a baba és persze “könnyűneki”. Senkinek nem ismerjük igazán a történetet, ne is vájkáljunk benne. P.s.: egy apróság amit nem tudok kihagyni: Hagyjuk már békén a nagypocakos kismamákat, tanuljuk már meg hogy egyáltalán nem illik kéretlenül fogdosni más hasát csak mert baba van benne!! És az nem bók ha azt mondják neki:”hüdenagyhasadvan, biztos hogy csak egy gyerek van benne?!”. Üdv, egy 34 hetes nem “túlérzékeny”, hanem teljesen normális kismama. 😘

Fantasztikus, hogy ezt így bevállaltátok! Le a kalappal! Szuper lett!

Soha nem éreztem magam egy férfi mellett sem biztonságban semmilyen téren. Egyedül élek Németországban (egyedül is jöttem ki) 34 éves vagyok szeretnék gyereket, de csak akkor, ha én egyedül anyagilag teljesen stabil vagyok. Meg beindul a saját vállalkozásom… és annak sem akarok egy gyereket kitenni hogy az Apukája elhagy minket, vagy válunk….sajnos a családképen nem a biztonságot tükrözte gyerekként, ez is persze benne van. (Igen elvált szülők gyereke vagyok már a születésemkor külön mentek)

Laza, szókimondó, őszinte! Imádás!! ;)

Annyira szeretlek benneteket! Csak így tovább csajok! 🥰🤗

Nagyon jó volt lányok! Köszönöm a témát.

Köszönöm csajok!Szuperek vagytok🤗🥰

Szandra, köszönöm, hogy kimondtad! A gyerek születésse kezdődik a valódi élet? És akinek ez nem adatik meg, az valójában sosem fog teljes életet élni? Sokszor nagyon valid, értelmes emberek is belefutnak ebbe a kijelentésbe és van, aki közülük észbe kap és rögtön hozzá teszi, hogy persze akkor is OK az ember, ha nem születik gyereke, attól, még lehet teljes értékű nő stb. Sokszor nem is tudom mi a jobb, amikor ez az "észbe kapás van" vagy amikor csak a teljes eufóriába való, könnyes feloldódás és szóáradat a gyermek adta tapasztalásról és élményekről, anélkül, hogy észre venné, hogy (le)minősíti azok életét, akik gyermektelenek.

Nagyon komoly téma, és nagyon jó, hogy ilyen őszinték tudtok lenni! És bravó, Éva, hogy nem hagyod, hogy ez az egész helyzet megkeserítsen (sajnos sokan nem így vannak vele...). Remélem, nem csak mondod, hanem tényleg így is van. 😊 Szerintem egy férfi nem attól lesz férfias, hogy segít a házimunkában, és hogy egyenlő partnerek vagyunk. A gondolkodásunkban, élethez való hozzáállásunkban, lelki dolgainkban legyünk egyenlők, álljunk a dolgokhoz ugyanúgy. De igenis keresse ő a több pénzt, és csináljam én a házimunkák zömét (ez nem összetévesztendő azzal, hogy ha trehány disznó, mindent én csináljak helyette!). Ha segít, örülök, és sokszor meg is kérdezi, ami nagyon jól esik. De nem várom el, hogy munka után még nekiálljon mosogatni pl. Persze ehhez hozzátartozik, hogy én itthon vagyok. De amikor nem voltam, akkor is ez volt a felállás.🙂 Attól lesz férfias, hogy nem utasít el, ha minőségi időt szeretnék vele tölteni, hogy érezteti velem szavakban és tettekben is, hogy csak engem szeret. Hogy látszik rajta, hogy a helyén van, de ha nehéz napjai vannak, nem fél beszélni róla. Hogy nem csak a napi történésekről tudunk beszélni, hanem minden témáról akár éjszakába nyúlóan is. Hogy igenis ő a támaszom, én pedig az övé. Hogy mellette lehetek gyenge, mert egy nőnek szüksége van arra, hogy néha egy-egy napot végigsírjon. Az, hogy ki mikor áll készen a gyerekre, nagyon szubjektív. Én kiteljesedtem az anyaságban, mert félbe kellett hagynom azt az utat, amelyről gyerekkorom óta álmodtam. De nem bánom, mert úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, még akkor is, ha anyagilag függök a férjemtől. Volt korábban egy komoly kapcsolatom, ahol nagyon hullámzó volt, hogy szeretnék-e gyereket, és egyszer, amikor úgy tűnt, hogy terhes vagyok, teljesen összetörtem. De a mostani férjemmel hiába álltunk sokkal rosszabbul anyagilag, amikor kiderült, hogy jön a fiunk, első pillanattól kezdve felhőtlen örömöt éreztem. Pedig sokkal kevesebb ideje vagyunk együtt, mint az előzővel... És sok ismerősömnél látom ugyanezt, kortól függetlenül: ha megtalálják a nekik szánt embert, elsődleges helyre kerül a gyerektéma, és azonnal beindulnak a hormonok. Nyilván nem véletlenül... A meddőséghez meg annyit, hogy jó lenne megértenie a modern 21. századi embernek, hogy nem csak a nőn múlnak a dolgok😉

Nagyon jó gondolatok és fejtegetések, tényleg hiánypotló. Tudatosan sosem mélyültem el ebben a kérdésben de valahogy ösztönösen éreztem, hogy ez csak akkor lehet, ha párom is részt vesz benne. A férjemmel 6 éve vagyunk együtt és tavaly született a kisfiunk. Olyannyira kiveszi a részét hogy minden második este ő kel fel hozzá este, mellette főz és takarít is kérés nélkül. 10 hónap után vissza tudtam menni részmunka időben dolgozni és mind a ketten élvezzük a szülőséget. Azt kívánom hogy minél többen tudatosan álljanak ehhez a kérdéshez és még több ehhez hasonló beszélgetés legyen.

Szandrát először a Mellékhatás c. sorozatban láttam. Az életben is szinte hasonló természetű. Melegszívű, kedves nőnek tűnik.

Barátságos,őszinte,csajos beszélgetős műsor. Minden adásotok nagyon tetszik.🤩

Érzékeny téma , nagyszerű, őszinte beszélgetés!

Annyira együttérzek Szandrával 🙏 kívánom, hogy minél előbb anya lehess! Ezt kívánom magamnak is 😊

Márciusban jelentkeztünk volna be a lombikra, febr. elején lett pozitív a tesztünk, akkor már bő 3 év próbálkozás és vizsgálatok után. Most vagyunk a 3. trimeszterben.❤️Tényleg létezik ez a fajta elengedés és szerencse (?).

Hú, de nagyon egyetértek Alexandrával. Mindenben. 💜

Szívemből beszéltek mindig! Olyan jó ,hogy ezt nyomjátok! 🙌🙏💕

Ajánlom figyelmetekbe a Nők gyermek nélkül című könyvet (Tanács Esztertől, a HVG kiadó gondozásában). Nagyon érdekes és tanulságos, és segít megérteni, milyen rengeteg oka lehet annak, ha egy nő nem tud vagy nem akar gyermeket vállalni, és hogy miért van az, hogy ez a téma sem fekete-fehér.

Meddig biztos az a ferfi akinek szülsz?Csak magadra számíthatsz,csak úgy vállalj gyereket.

Szandrának azóta szerencsére eljött a kellő időpont ! Gratulálok! Szentesi pedig meg fogja oldani, mert erre is képes. Szurkolok!

Olyan jót nevettünk! 😄 Pont most vagyunk egy 3 napos hétvégi pihenésen a barátnőimmel a Balatonon, míg a 9 hónapos kisfiamra az apukája vigyáz otthon 😁 🥰

Annyira tudok azonosulni azokkal, amiket Szandra mond. És én is úgy látom, hogy elsősorban a kapcsolat érzelmi biztonságán múlik, hogy mikor mondja azt egy nő, (aki alapvetően vágyik gyerekre), hogy jöhet. És értem én az anyagi függetlenség iránti vágyat is, tényleg, de szerintem nem feltétlen szükséges minden esetben hajtani ezt a célt: Mi pl. a férjemmel szerettünk volna fiatalon családot alapítani, így is tettünk, de konkrétan 4x annyit keresett a férjem, mikor 26 évesen az első gyermekünket szültem, mint én tanárként. És soha, egy percig nem kezelte úgy a férjem a pénzt, mint amiért csak ő szoltált meg, csak én más jellegű feladatokat látok el nap mint nap: nevelem a gyerekeket, és igyekszem valóban otthonná teremteni a lakásunkat. Szóval tud működni egy házasság akár anyagi függéssel el, de nyilván ehhez érett gondolkodású férfi kell, aki a befektetett munka értékét nem feltétlen a társadalmi honoráriumban vagy a gazdasági értékben méri. Kevés ilyen férfi van, aki ilyet talál, kincset talál! És még annyi, hogy szerintem az ilyen anyagi függést megelőzi az érzelmi függés, amely ideális esetben egy házasságban mindkét fél számáról megvan a másik felé. Teljes kiszolgáltatottság, teljes bizalom. Csak így érdemes. :) Köszönöm ezekt a vlogokat, nagyon szeretem a beszélgetéseiteket. :)

Szerintem eleve a gyerekvállalás nem szerencsés kifejezés. A helyes kifejezés a családalapítás lenne. A kérdés pedig az: belül magában érez-e valaki elegendő erőt, bizalmat, hitet, hogy képes lesz magát felülmúlni és más emberekért, a párjáért a közös gyerekeikért is élni, érez-e bátorságot a metamorfózisra, amiben ő maga is át fog alakulni.

Számomra oly kedves Hölgyek. Bízom abban, hogy nem sértelek meg tisztelt Sandra, de most a Szentesi Évához szólnék. Kedves Éva! Az utóbbi időben az instán egyre jobban felvállalod Nőiességed! Lehet, hogy rosszul érzem, de szerintem ez egy nagyon jó irány, hiszen hidd el kérlek, egy Gyönyörű Nő vagy kívül-belül! Szeretném azt hinni, hogy ez a Sandra hatása Rád! Ezért köszönet Sandrának, hogy Ő van Neked! Sok sikert és boldogságot kívánok Nektek az életetekben!

Ez egy nagyon fontos video es nagyon nagyon jo, hogy beszeltetek ezekrol a dolgokrol! Jo es rossz is egyben olvasni a kommenteket, amikhez en is csatlakozhatnek. De csak annyi, hogy koszonom, hogy errol is beszeltetek.

Az a Fischer Eszter könyv zseniális! 💚💚💚

Azok a kis antennák Szentesi fejèn 😀 - cukik 😉

Annyira jót mondott Szandra arról, hogy jó-e az, hogy ennyi mindent tudunk. Ez nekem is kérdés.

Mondjuk én mindig éreztem azt, hogy anyám első komolyabb terhessége 4.5 vagy 5 hónaposan szakadt meg, az már szülés volt, és tudták, hogy lány lett volna, még a nevét is kiválasztotta utólag Beáta, hogy nálam ő az a hiányzó láncszem az életemben.. természetesen jó pár rokonomat vesztettem el, akiket szintén nem ismerhettem, de nővérem esetében gyakran felteszem a kérdésem, hogy milyen lenne 41 évesen... éppen most ünnepelnénk a születésnapját a hónapban...

Az biztos, amit a Szandra már az elején mond, hogy a kapcsolat milyenségén is múlik, hogy mikor jön a döntés. Logikus lenne, hogy a nők előbb-utóbb gyereket akar, akkor úgyis az olyan férfiak felé húz, akikkel megvalósíthatónak tűnik. De ez szerintem a tyúk vagy a tojás szindróma, hogy ha nincs olyan ember, akivel el lehet képzelni, akkor ki sem alakul az érzés, mármint az a hiányérzet, hogy márpedig csak anyaként lesz teljes. Viszont ha meg nincs az az érzés, hogy családot akarunk, akkor nem is lesz szempont a párválasztásban, hogy a fickó mennyire alkalmas apának stb. szóval nem biztos, hogy fog olyat találni, aki mellett kialakulhat a biztonság és jöhet az érzést, hogy na most akarok gyereket 🤪

De szívesen vettem volna részt ebben a beszélhetésben!Teljesen egyetértek veletek,38 évesen talàltam meg az igazit és a 42 felé közeledve jött az az érzés ami egész életemben még sosem hogy jó lenne ha lenne gyerekem. A vesztesek nyugalmàval leàlltam a fogamzàsgàtlóval és két hónapra rà terhes lettem.😜

Mindkét csajjal maximálisan tudok azonosulni!

Ritka téma, mikor az apa nem akarja. A nő meg családot szeretne, nem csak gyereket...

👏👍🤗

Regen voltak olyan nogyogyaszok (kommunista parttagok )akiktol rettegtek a nok Vannak olyan faluk ahhol a temeto tele van gyerek sirokkal es a noknek nem lehetett gyerekuk a nogyogyasz miatt .Meg a 80 as evekben is emlekszem ultunk a nogyogyasznal es oktattak a csajok hogy kitol menekuljek

Millió helyzet van, amikor a férfi/férj támaszt nyújthat, de nem akkor, amikor a számlát fizetni kell a kávézóban. Amikor padlón vagy valami miatt vagy dilemmázol egy döntéshelyzetben és ő ott van és támogat, biztat, AZ a támasz. És ez nagyon férfias dolog.

Bàrcsak jobban tudatosan vàlalnànak gyereket bàrcsak. Nem mindenhol van nagymama baràt. Szàmomra hatalmas nagy bizalom kell hogy valakire ràbìzam a gyerekem. De mindenki màskèpp csinalja a lènyeg szeresd az èleted. :)

Mièr lett vége ennek a barátságnak? Nagyon jók voltatok együtt! Szandra már két kislány anyukája. Éva sajnos nem is szülhet, de gyermeke lehet még!

Nagyon jók, szeretem, csak olyan jó lenne, ha természetes fényben, nappal lenne a beszélgetés, és nem csak fénycsíkok jönnének át a redőny csíkjai között. Már a harmadik, ami így van felvéve. Szóval... sötét van, lehetne világos. :)

kedves Szentesi!a férfi archetipus nálad el van csúszva kissé.értem,h.a hímsoviniszta macho nem tetszik,p,áne ha goromba,de feminin pasas nem jő ám.azt hiszed,hogy jólehet,ideig óráig,de nem fog működni,hidd el! super a video

Kár ,hogy szétment a barátságuk🤔😔

Kedves Szentesi Eva! Lehetseges, hogy az eklampsziara gondolsz? Remek, erdekes, igaz, elgondolkodtato, szeleskoru es nagyon fontos parbeszed! Szeretunk titeket! Vagy a terhessegi toxemiara talan...

Attól nem férfi hogy elmosogat.....,csak figyelmes,szerető ember.

Mi van veletek csajok?! Hová tűntetek? 😏

Nekem sincs.... Már nem lesz 43 vagyok Szandra szerintem lesz.

Igen, irigyelnek titeket a gyerekes barátnőitek 😂😂😂

Igen!-először így van, hogy nem áll készen rá, aztán majd nem lesz.Rengeteg példa van a közvetlen környezetemben is. Szerintem legyen gyermek! A legszebb dolog a világon! Jó egészséget kívánok önöknek!

Hidd el Szentesi nem nem nem nem irigylünk téged...

Kedves Szandra! Ez nem ide illik,m8nt téma,de előhozakodom vele: sokkal jobban állna egy rövidebb haj,vagy félhosszú!

"Nem is kell férfinak lennie, hanem egy egyenrangú partnernek"-Szandra. Ezzel Szandra azt mondja, hogy a férfi nem lehet egyenrangú partner? Ezt a mondatát a kontextusban értettem.

Nincs szuper no konyorgom! En 24 voltam amikor a fiam szuletett es most van egy 4 eves fiam😊 es ha pasival vagy nem nem pasival elem az eletem veluk egyutt! Nem a pasitol van gyereked ! Az elet hozza es kesz

Alkotóművészek helyzete gyerekvállalásban és nevelésben teljesen eltér a "hétköznapi" többségtől. Eleve más házastársi viszonyban élnek, nem dönthető el, hogy a művészházaspárok dolga nehezebb, vagy ha az egyikük "civil". Hasonlóan problémás az élsportolóké is...

Csajok, a biztonságot csak ti magatok tudjátok megteremteni. Ne a férfinak és a férfitől szüljön valaki gyermeket.

Sokat tanulunk félni... Pl a felelősségtől, és a gyermekek által kapott csodáktól is megmenteni minket...

Szerintem nagyon sok nő túl komplikált ezt! Ilyen hozzáállás mellett senki nem szulne gyereket

Az agyon gondolás miatt van ez a sok szar az emberek életében. Elhiszem én ezt a bazi sok önmegvalósítást meg blabla de majd nézzétek meg magatokat 70 évesen, család nélkül... Szandrának igaza van, túl sok amit tudunk magunkról.

Régi mondás, de van benne igazság. " Amelyik fa nem terem, azt ki kell vágni!"

Hallgatni is rossz amiket beszéltek... Fogalmatok sincs az egészről.