Én is Angliában élek, párom testvérének a feleségének az anyukája halt meg. (Sógornő anyukája.) Sokat találkoztunk karácsonyokkor és egyéb családi ünnepeken, a Facebook-on is ismerősök voltunk, mert ő is macskabolond volt és én is. S. váratlanul meghalt és el kellett mennem a temetésére, ahová én utálok járni, de párom kérte. Hülyén hangzik, de egy csodás élmény volt. Meséltek S. életéről, hogy egy fess, szép fiatalemberrel találkozott ifjú lánykorában, nagyon szeretett táncolni és összeházasodtak. És egy-két sztorit a táncolásaikról. Aztán eltávolodtak, elváltak és lett egy második férje, tőle 3 gyereke és ott kiemelték, hogy a gyerekek mellett mindig voltak macskái, az egyik kedvence cicája x ezt és ezt csinálta, ment velük sátrazni. Kaptunk egy füzetecskét megérkezéskor S. életéről, a szertartás menetéről (nem vallásos szertartás volt) és az elhangzó zeneszámokról, mert ő (az elhunyt) azokat szerette, kedvelte. Két zeneszámra emlékszem:Andrea Bocelli, Sarah Brightman - Time To Say Goodbye és Celine Dion 'Goodbye' Hol kijött a könnyem egy-egy mozzanat vagy a zene kapcsán, pl. amikor a koporsót kigurították a teremből és szólt a zene, hol nevettem a történetek (sztorik) kapcsán. A füzetecske elején egy idősebb kori kép volt, de a füzetben pedig képek S-ről fiatalon, amint táncolt (gondolom az első férjjel) vagy egy másik, ahol korai 40-es lehetett és egy nyaralás alkalmával készülhetett. Aztán az egész temetés egy pub-ban folytatódott jó hangulatban. Leszűrtem: az angolok S. életét és személyiségét ünnepelték, hogy velünk volt itt e Földön és hogy ezáltal színesebbé tette a családtagjai, barátai életét is a létezésével. A pub-ban büfé asztal volt S. fényképével, mellette egy gyertya égett és az ételek. Amikor vettem az asztalról, akkor megköszöntem S-nek a sütit például és amikor mentünk el, kértem a páromat, hogy még egyszer menjünk oda a képhez és köszönjünk el S-től is, ne csak a még élő családtagoktól. Számomra nagyon szép volt ez a fajta búcsú.... Természetesem katolikus anyám kiakadt, hogy "nem illő", hogy egy temetés szórakoztató élmény legyen, mintsem valami komor esemény.... (Más generáció ő és már más ország is, mert ő ugye maradt Magyarországon. Ha nekem lenne temetésem, én is azt kérném, hogy emlegessék a bolondságaimat és ne méltassanak sokszor hamisan, hogy milyen jó ember voltam és micsoda veszteség a halálom, ráadásul még akkor is, ha ezek mind nem is igazak rám.)

@@winteranne4108 Más kultúra, mondjuk az én 73 éves édesanyámnál ez a szokás nem veri ki a biztosítékot. Azonban más dolgok téren a humora nem a legjobb. Azonban emlékszem nagymamámra és az ő vele egyidős szomszédainkra (akik 1900-as évek legelején születtek) hogy sokkal humorosabbak és nyitottabbak voltak a világra. Menet közben történt valami ami besavanyitott több generációt, tisztelet a kivételnek.

@@Glowwithcris Igen. Sajnos.... No meg a görcsös ragaszkodás a szokásokhoz sem tesz jót. Szerintem. (És igen: tisztelet a kivételeknek.)

Igeeen! Anyukámmal nagy rajongók vagyunk, vagy együtt nézzük, vagy ha külön, megbeszéljük később. És pont ezt beszéltük pár napja, hogy mindig jó nézni, hallgatni Őket, de az az igazi telefonos, kicsit bénázós karanténos hangulat azért más volt. Volt benne valami egészen elbűvölő. ☺️

Sziasztok! Sajnos képtelenség minden igénynek megfelelni, és mi így, ebben az új formátumban jobban érezzük magunkat.

@@SzentesiEva így is nagyon barátnő a feeling. Mintha ott ülnék a barátnőim között... Ez a varázsa, és nem veszett el.

Szerintem se. És Péterfi Novák Évával sem. A tévedés jogát fenntartom, de már soha nem is említik egymást.

Én is 🤣😅 Olyan jó beülni velük a konyhába, nappaliba 😊

hát épp a legszexibb, legszebb barátnőmnek van olyan humora mint senkinek...szóval nem igaz

Mert a másikak hosszabbak voltak sokszor...... Megjött a morgós, nagyon hiányzott 🙄🙄🙄🙄🙄

@@DarinkaH1984 felreértettél, de köszönöm a jóindulatot. Annyira gyorsan elröppent ez a közel 30 perc, hogy észre sem vettem.