Update: Sokan írjátok, hogy hallatszik a szívverésem. Igen, a csiptetős mikrofon a felsőm alatt szoktam rögzíteni, hogy ne látszódjon. Eddig soha nem hallatszott. Utólag vettem észre, hogy behallatszott a videóba. Nem, nem hozzászerkesztett vagy alárakott effekt. Igen, felgyorsul, amikor azokhoz a részekhez érek, amelyek még most is felzaklattak. Ilyen az emberi test, reagál. Talán ez válasz arra kérdésre is, hogy miért olyan súlyosak a hasonló visszaélések. Hosszú évek múltán is képesek ilyen reakciókat kiváltani. Köszönöm a sok eggyüttérzést és hogy ilyen példás a kommentszekció. Jól vagyok, erős vagyok, azért álltam ki elmondani, hogy akivel hasonló történt, történik, tudja, hogy nincs egyedül és nem az ő hibája. Részben ezeknek is köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki, hogy itt vagyok. Hogy fontosnak tartom, hogy az egészséges szexualitásról tabuk nélkül beszéljünk, mert minél tisztább a kommunikáció, minél kevésbé tabusítunk bizonyos témákat, annál kevésbé történhetnek hasonló szörnyűségek. (update vége) UPDATE 2: Ebben a videóban tisztázunk pár felmerült kérdést, ellenvetést, gyakori tévhitet: kzfaq.info/get/bejne/jZh1jJlyt9SngIk.html A #metoo mozgalom egy éve indult a szexuális zaklatások elleni kiállásként. Ebben a videóban elmondom a saját tapasztalataimat. Nehéz volt felvennem ezt a videót, erőt kellett gyűjtenem hozzá, hogy beszéljek ezekről az emlékekről, így kérlek ezt és mások történeteit is kezeljétek tisztelettel. Első körben engedem a hozzászólásokat, de fenntartom a jogot, hogy ha nem teszik a kommentszekció hangvétele, akkor kikapcsolom a hozzászólási lehetőséget. Ezen a videón kikapcsoltam a bevételszerzési lehetőséget. #metoo #lépjszintet

Ötödikes voltam...mindig kora reggel kellett mennem a suliba mert anya is korán megy. November vége volt, ezért reggel meg sötét volt. A hugom nélkül kellett mennem mert ő beteg volt. Egy férfi ment velem szembe.....és megérintette a fenekem és megmozgatta kicsit. Sírva meséltem el anyámnak de ő azt mondta ne foglalkozzak vele. Apám amint megtudta hogy ez történt, a hugom is elmondta hogy vele is meg tette. Rájöttünk hogy ugyan arró a férfiról beszélünk. Rátalált apán él elkapta őt és megfenyegette. Rá 1 hónapra vele szembe találtuk magunkat a feleséfével és a közel 3 éves kislányával....nem mert a szemünkbe nézni. Egy évvel ezelött történt 10es voltam. A busz vezető nem engedett fel az első ajtón. Ezert a második ajtón szállram fel. Oda mentem az első ajtóhoz hogy ott várjam a megállómat ami csak 3 megállót jelentett....kész örökké valóság volt. A vezető mögötti ülésen volt egy férfi....egy hatalmas szatyor volt mellette. Rám tekintett bamba szemekkel....elvette maga mellől a hatalmas szatyrot és megláttam a hajtengeremen keresztül oldalra tekintve hogy le van húzva a gatyája...folyamatosan engem bámult....és magához nyúlt....sarkon fodultam és oda mentem a második ajtóhoz. Még így is bámúlt engem, hátra tekintve. Látta hogy lefogok szállni, ezért ő is leszállt. Követni kezdett. Teljesen bepánikoltam....a zebránál egy 30 év körüli nő és a sulimba járó lányra lettem figyelmes aki eggyel felettem volt. Oda mentem hozzá és megkértem hogy tegyen úgy mintha ismerne. Úgy is tett. A férfi ezt latva sarkon fordúlt és elment....azota azzal a lánnyal nagyon jóba lettem és hálás vagyok neki.

14-15 éves voltam. Az iskolában mindig is aktív voltam az órákon. Azonban az angoltanárom ezt elkezdte kihasználni. Fogta, és minden lehetőségnél amikor jelentkeztem, vagy feladatot adott ki, odasunnyogott hozzám, és mindenki szeme láttára a melleimet fogdosta úgy hogy hátulról átölelt...volt olyan, hogy odaült mellém és a combomat simogatta. Ez a legelső gimis évemben volt. A többiek, mivel még nem tudták a nevét, ezért úgy hívták, hogy az a tanár, aki a _____-t molesztálja...rettentően kínos volt. Hónapokig bezárkóztam emiatt, nem sajnálva a könnyeimet. Senkinek nem mertem beszélni róla...Majd egyszer, amikor elegem lett, és odajött hozzám, megfogtam, és ellöktem a kezét. Onnantól kezdve lehúzta a jegyeimet. A másik eset tizenhat éves koromban volt, de már jóval előtte kezdődött. Jó barátságot kötöttem a szomszéd kisfiúval a házban. Olyan volt nekem, mint egy kisöccs. Mindig feljártam hozzájuk, együtt szerveztünk programokat a családjával, azonban a nagyapja szemet vetett rám. Minden egyes alkalmat kihasznált, hogy hozzám érjen, ölelgessen, puszilgasson, és én kisgyermek fejjel nem fogtam fel, miért van ez. Mindig minden programon amin én részt vettem, ő is. Azonban egyszer vele, és a fiúval elmentünk vidékre a telkére egy éjszakára. Életem legborzasztóbb éjszakája volt. Amikor lefeküdtünk aludni a fiúval, be voltunk takarózva. Ő nintendón játszott, amíg a férfi odajött hozzám, és elkezdett a lábamtól a fenekemig simogatni, és rám mászott..Én pedig nem tudtam megszólalni, csak annyit görcsöltem ki a számból, hogy-szeretnék most ____-vel egyedül lenni egy kicsit. Azóta elköltöztünk. Egyszer kaptam tőle egy üzenetet facebookon(másik felhasználótól mert az eredetit letiltottam), hogy mindig nézi a képeimet, és sajnálja, hogy nem találkozunk. A következő eset nem olyan rég történt. Este 8 óra fele görkoriztam az utcán, amikor leszólított egy ittas kisebbségi, olyan 25 év körül lehetett. Először azzal a dumával jött, hogy autogrammot akar kérni tőlem. Majd megmutatta a foga fehérjét. Ha annyiszor nem is ért hozzám, de szavakkal kifejezte, hogy milyen szép vagyok, és "egy olyan jó estét tudna nekem csinálni"...borzasztóan esett. Rengeteg ilyen alkalom volt az életem során, amikor valaki ijesztően bámult rám, és már a szemeivel vetkőztetett, vagy az előzőhöz hasonló történetek. Füttyögések, leszólítások...lealacsonyítónak tartom. Ilyenkor mindig az teker a fejemben, hogy én csak erre vagyok jó...hogy azért nincs barátom, és azért találnak meg csakis ezek az emberek...pedig ez nem igaz. És ezért is örülök ennek a mozgalomnak, és egyben a videómnak. Köszönöm a lehetőséget, hogy leírhattam, és azt is köszönöm, ha valaki vette a fáradtságot, hogy elolvassa. Jó tudni hogy nem vagyok egyedül. Mégegyszer köszönöm a figyelmet, most pedig megyek, hozok pár zsebkendőt. Köszönöm hogy elmondhattam mindezt.

Éveken keresztül voltam úgy együtt az akkori barátommal, hogy én nem akartam. Volt, hogy kértem, hogy ne (csak épp hiába), volt, hogy tudtam, hogy azt a 2 percet ki KELL bírni, mert különben nem hagy békén. Soha senki nem mondta, hogy ha én nem akarom, akkor nem kell, hogy akkor az erőszak. Utáltam magam érte, és a szex azt jelentette (az első alkalom is, és utána is kb. mind), hogy erős vagyok, és kibírom. Elviselem. Eltűröm. Túlélem. Szükséges rossz volt. Amíg nem jött a jelenlegi párom, nem tudtam, mit jelent élvezni, és nem értettem, mire ez a nagy felhajtás. Már tudom, milyen, mikor vágysz rá, és nem kötelességből hagyod, hogy megtörténjen. Azt tudtam, hogy a villamoson tapizáson felháborodhatok. De hangsúlyozni kell, hogy párkapcsolaton belül is létezik erőszak, mert szerintem sokan voltunk így.

Még fiatalabb koromban, a munkahelyen történt velem. Az első napom volt. Próbáltam mindenkivel kedves lenni, ezalatt azt értem hogy illedelmesen és tisztelettudóan viselkedtem. Próbáltam beilleszkedni. Épp a dolgommal foglalatoskodtam, amikor leejtettem valamit a földre. Lehajoltam. Ezután észrevettem hogy a karbantartó ott áll mögöttem és széles mosollyal bámul rám. Erre megszólalt : Huuu ez nagyon tetszett, még egyszer !... Visszakérdeztem hogy mégis mire gondol? Mire ő : Nagyon jó kis s*gged van. Egy ideje már nézegetlek... Munkaruha volt rajtam, egy hosszú sötétkék, oldalán zsebekkel, jó bő, nagyobb volt a méretemnél is. Nem foglalkoztam vele, visszafordultam a munkámhoz. Másnap odajött hozzám beszélgetni amíg dolgoztam . Elkezdte mondani nekem hogy otthon a feleségével milyen rossz a szexuális életük. Meg ő miket szeret az ágyban. Itt hozzá tenném ez az ember a nagyapám lehetne : ősz hajú, szemüveges , ráncos emberke... Közöltem hogy engem ez nem érdekel hagyjon dolgozni. De csak folytatta. Mindenféle undorító szexuális dolgokat kezdett mondani és hogy miket tudna egy "ilyen fiatal finom kislánnyal" tenni. Aztán közeledni próbált , és be akart szorítani engem. Mivel nem állt le ,többszöri figyelmeztetésemre sem , értesítettem a felettesemet. Ezen nagyon kiakadt, és később közölte is velem hogy "egy rohadt kis ringyó vagy". Nem érdekelt. Pár nappal később fel kellett mennem a vezetőség irodájába hogy beszámoljak arról pontosan mi történt. Elmondtam mindent. Kiderült hogy rajtam kívül még 3 másik velem egykorú nőnek is hasonlóan beszólogatott. Én voltam úgymond "az utolsó csepp" a pohárban. Elbocsájtották. Volt aki engem hibáztatott és nekem támadt hogy mit képzelek, egy idős embert kirúgattam, nem hogy inkább meghúztam volna magam szép csendben, szégyelljem magam.! Nem, nem bántam meg hogy így tettem, még is mi mást kellett volna? Ja igen "csendben meghúzni magam"" , és úgy szégyenkezni. Nem voltam büszke és nem volt öröm "kirúgatni" ezt az embert , de úgy gondolom megérdemelte. Ami engem illet , undorodtam magamtól, a nőiességemtől , egy db húsnak éreztem magam. Utálom ezt az érzést .Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyire utálom hogy nőnek születtem. DE nem provokáltam senkit, én csak a munkámat akartam végezni!! Elvégre dolgozni jár az ember a munkahelyére...

Még olyan 12 éves lehettem, amikor az iskola udvarán gyülekeztünk és vártuk a tanárnőt, hogy órára menjünk. Pár hasonló korú de más osztályba járó fiú elkezdett azzal poénkodni, hogy megujjaznak hátulról. Sosem hordtam szoknyát és semmiképp sem voltam vonzó lány. Nem is értem, hogy miért pont engem néztek ki akkor, amikor körülöttem volt egy csomó sokkal szebb lány is. Talán mert azt hitték, hogy csendes vagyok és nem szólok semmit. Először csak odanyúlt valamelyikük. Még mindig visszhangzik a fejemben a nevetésük ha ez eszembe jut. Akkor hátra fordultam, de nem szóltam semmit, csak gorombán néztem rájuk. Nem telt el egy perc sem. De már megint odanyúlt valamelyikük és hallom a kacajt. Ekkor is még visszafogtam magam. Hallgattam és úgy csináltam, mintha mi sem történt volna. Alapból rosszul viselem ha hozzám érnek, nem hogy ilyen intim helyen és ráadásul egy csomóan voltak körülöttünk. A legtöbben az osztálytársaim voltak. Nem akartam, hogy bárki is meglássa. Abban reménykedtem, hogy minél előbb jön a tanár és mehetünk befelé, de hiába, nem jött. Miután harmadjára is ahhoz a részemhez ért valamelyikük valami eltört bennem. Hátra fordultam és valami olyat mondtam, amitől nagyon megijedtek. Nem tudom, hogy mi volt az, csak annyit érzékeltem, hogy mozog a szám, de nem hallom a saját hangom. Az arckifejezésemtől pedig még a mellettem álló barátnőim is megrémültek. Ekkor kérdezték, hogy mi a baj, de én csak annyit mondtam, hogy semmi. Remegtem és hirtelen tisztán láttam mindent, de nem igazán tudtam irányítani, amit csinálok. Mintha nem is én lettem volna. Mintha csak kívülről figyeltem volna saját magamat, amint épp valaki más irányít. Soha sem felejtem el, ahogy a kis nyápic fiúk hátra ugrottak rémületükben, majd riadt tekintettel megfagyva figyelték, hogy mikor fogok végezni velük. Ha a lányok nem szólnak akkor valószínűleg fizikailag is bántalmaztam volna őket. Ettől kezdve ezek a fiúk messzire elkerültek engem. Valahányszor hasonló aktusra kerül sor, de már intim körülmények között és partnerrel vagy esetleg anélkül ez mindig eszembe jut és nagyon rosszul érzem tőle magam. Hányingerem van ha csak arra gondolok, hogy egy pillanatig is hagytam egy idegennek, hogy hozzám érjen. De a leginkább azt a kurvát gyűlölöm, aki akkor is visszaszólt. Azt az erőszakos rohadt férget, aki bárkinek képes ártani. Végülis csak nagyzoló kisfiúk voltak, és én ezt tudtam jól már abban a pillanatban is. Lehet, hogy egy életre tönkre tettem őket azzal, hogy nem csak megkértem, hogy hagyják abba. Nem érzem őt hősnek. Nem vagyok biztos benne, hogy ennyit érdemeltek volna. Csak gyerekek voltak. Ezt még senkinek sem mondtam el soha. Anyámnak akartam eleinte, de ő már akkor sem volt teljesen normális, apámnak és a húgaimnak meg pláne nem mondhattam el. A barátnőimben meg messze nem bíztam annyira, hogy ilyenről beszéljek velük. Szóval szépen magamba temettem ezt az esetet és úgy tettem, mintha meg sem történt volna. De nem felejtettem el. Most 22 vagyok.

28 éves vagyok, férfi. Éjszakás műszakból hazaérve felmegyek youtubera és rákattintok egy számomra ismeretlen feltöltő videójára. Miközben hallgatom a történeteit azon kapom magam, hogy nem tudok a szemébe nézni. Mintha csak ÉN követtem volna el vele, ezt a sok szörnyűséget. Aztán bevillant: Régebben mikor történelemtanár voltam hallottam, hogy a testneveléstanár elég furcsán viselkedik a lányokkal órákon és szünetekben egyaránt. Utáltuk, mert dőlt belőle a cigaretta és kávé szaga. Viszont nem szóltam az igazgatónak. De miért nem??? Egyszer vártam a buszt egy buszmegállóban és láttam egy fiatal lány elkezd beszélgetni két felnőtt férfival. Először arra gondoltam ismerik egymást. Viszont mikor meghallottam miket mondanak annak a kislánynak, rájöttem épp mi történik. Majd a kislány az épp érkező buszra felpattant és vissza se nézett. De én csak ültem és nem tettem semmit.. De miért nem??? Egyszer egy volt osztálytársam mesélte büszkén, hogy becsajozott. Gratuláltam neki! Majd mikor már jó ideje együtt voltak lefeküdtek. A srác utána egyre többször emlegette mennyire jó volt és újra le szeretne feküdni a lánnyal. Ahogy mesélte a hangján éreztem valami furcsát. Gondoltam nem lesz baj, hisz bírtuk a srácot, jó gyerek volt. Majd pár nappal később mesélte mosolyogva mit tett a barátnőjével. Nem tettem semmit, nem szóltam senkinek. De miért nem??? Mikor egy boltban voltam eladó volt nálunk egy fiatal lány nyári munkásként ha jól emlékszem. Összegyűlt két zsák szemét szóltunk neki vigye ki és dobja a kinti konténerekbe. A hentes utánaszaladt, hogy segítsen a lánynak. Pár perc után visszaszaladt és bement az igazgatóhoz. Majd sírva kiszaladt. Kérdeztem egy másik kolléganőt, miért szaladt el a kislány? Elmondta mit tett a hentes a síró lány szerint. Mindenki azt mondta félreértette a helyzetet a kislány. Nekem nem úgy tűnt mégsem tettem semmit. De miért nem??? Utaztam egyszer a BKV-n mondanom sem kell zsúfolva volt, főleg turistákkal. Egyszer a szemem sarkából mintha azt láttam volna egy férfi egy fiatal lányt fogdos egyik kezével és másik kezével a saját nadrágjában turkál. Nem tettem semmit arra gondoltam rosszul látom elvégre sokan vagyunk én meg csak a szemem sarkából pillantottam meg egy pillanatra. Nem sokkal később a fiatal lány hirtelen leugrik a buszról és elszalad. Tehettem volna valamit, viszont nem tettem. De miért nem??? Remélem soraimból kitűnik mire próbáltam utalni. Köszönöm ha végigolvastad!! Szép napot!

Nehéz és fájdalmas volt végighallgatni. A hideg is kirázott... Gratulálok neked, hogy volt annyi erőd, hogy ezt mind elmond nekünk. Bátor vagy, és büszke vagyok arra, hogy vállaltad, hogy a netes trolloknak is kitéve, kirakod ezt a videót. Mert ezek a történetek igazak és bárkivel megtörténhetnek. És ez sem tabu. Ezekről beszélni kell. Köszönöm.

Minden tiszteletem h eltudtad ezt mondani egy videoban. Meg hallgatni is rossz volt,es a siras kerulgetett engem.#respect

1: elképesztő, hogy ezek után üzemeltetsz egy ilyen csatornát youtubeon, aminek a segítségével rengeteg embernek segíthetsz, hogy ne kelljen ugyanezt átélniük. 2: férfiként rettentően elszomorít, hogy ilyen társaim vannak. Csak azért, mert nem bír az erekciójával, egy életre szóló traumát okoz valaki másnak. Mondjuk nem is nevezném őket férfinek.

A videód hatására végiggondoltam az életem és úristen de nagy hatást gyakorolt a zaklatás! Pedig eddig azt hittem, velem nem történtek ilyenek. Pedig de! Nagyon kis gyerekként, mikor az osztálytársam a fenekemre csapott, mikor kötöttem a cipőfűzőm, és mikor utána mentem és talán meglöktem meg lekiabáltam a fejét (én buta, gondoltam megvédem magam és nem hagyom annyiban) a végén engem büntettek meg a tanárok... Azért nem tudott rám anyám szoknyát adni, mert a fiúk fellibbentették ezért nem akartam. Ezért kezdtem el fiúsan öltözködni és lett rövid hajam... Aztán ezért kaptam a beszólásokat és a kinézést... Aztán mikor rájöttem, hogy nő vagyok és nőies akarok lenni elég volt 1x csinosan felöltöznöm, hogy megalázó helyzetbe kerüljek... És az még csak próbálkozás volt a csinosságra! Persze, hogy megmaradtam a farmer és a póló kombójánál...Akárhányszor próbálkoztam meg csinosabb lenni egyből megaláztak... És még ma is. Ha csinos akarok lenni a prof úgy végignéz az egyetemen meg stíröl, hogy én érzem magam rosszul tőle... És persze nem számít zaklatásnak amit ő csinál, mert ő mindig ezt csinálja a lányokkal... Mondja a magáét, teszi a szépet meg ilyenek. Persze, ártalmatlan, tudom, de akkor is zavaró! Gyerekként nem akartam lány lenni, mert úgy csapódott le, hogy a lányok gyengék, ha valami bajuk van az csak hiszti, és folyton meg vannak alázva. Ezért akartam fiú lenni, hogy erős legyek, és ne bánthasson senki... Q.Q Minderre a te videód segített rájönni. Köszönöm, Janka! Remélem ez a világ lassan eljut oda, hogy ha egy kislánynak az iskolában egy fiú a fenekére csak, vagy fellibbenti a szoknyáját, akkor a fiúkat szidják le érte, és nem a lányok lesznek büntetve, ha meg akarják védeni magukat...

Ugye tudod, hogy miközben beszélsz, hallani a szívverésedet, és ahogy mesélsz a szívverésed is gyorsul, ami arra enged következtetni, hogy most is felzaklat az ami történt veled.

Sajnállak...Átérzem....Ugyanez történt velem is....Most 14 éves vagyok. 11 éves voltam amikor kaptunk egy új informatika tanárt (igen, infó tanár) férfi volt,magas, kb. 38-40 éves...Nagyon jófej volt , közel állt hozzánk, lányokhoz...Megértett minket...Aztán eltelt 1 év. És nem is sejtettük,hogy mi vár ránk informatika órán...Ekkor már azért a lányok több mint fele nőiesebb lett... Karcsúbb derék,cicik stb....Minden egyes órán a hátunk mögé jött...Fogtuk az egeret és ő rátette a kezét a mi kezünkre...Ahogy átfogott közben olyan helyeken érintett meg,ahol nem szabadott volna...Ez ment egy évig...Év végén kiderült a dolog hogy több lánnyal is ezt csinálta....Kirúgták a suliból...Nem hittem el és csak sírni tudtam, megkönnyebbültem....Azért nem mertem szólni a tanárnak hogy álljon le,mert nem hittem el hogy ezt teszi.....Akiben megbíztam.... Átvert....Azóta eltelt 2 év...De még ha valaki olyan helyen érint meg ahol ez az ember,akkor a hideg fut végig a hátamon.... Köszi ha végig olvastad... Hű ezt most nehéz volt leírni....

Annyira sajnálom hogy ez történt veled. Ez beteges hogy ilyen emberek léteznek, hogy ilyeneket mernek csinálni.

Legmélyebb tiszteletem, hogy elmondtad ezeket. Nekem egy ismerősöm mesélte, hogy amikor a buszon utazott és történt zaklatás, senki sem segített a lánynak. Nem az már a baj, ha valakit zaklatnak, hanem hogy sokan ilyenkor félrenéznek. Egyszer rászóltam egy negyven körüli férfira, hogy ne mondjon mocskos dolgokat egy tizenkét éves lánynak, mire ő azt mondta, hogy én meg az ő dolgába ne szóljak bele, különben odamegy hozzám és megkapom a magamét. Nem mertem visszaszólni, ő csak hergelte magát és egyre közelebb jött. Amikor már egy méterre volt tőlem, felállt a busz hátuljában egy három egyetemistából álló csoport, odament a férfihez és elkezdtek vele üvölteni, az pedig ijedtében le is szállt. Itt annyira megkönnyebbültem, hogy majdnem sírva fakadtam. Van ilyen és rosszabb is, segítsünk egymásnak. Elég, ha félrehívod az áldozatot és együtt leszálltok, ha segítséget kértek, vagy ha ráordítotok a zaklatóra, mert csak addig nagy a szája, amíg egy védtelen lányt piszkálhat. Ha egy busznyi ember támad rá, higgyétek el: le fog szállni.

Ezt a videót át is küldöm a lányaimnak. Remélem megértik.

Fájt ezt nézni..sajnálom hogy ennyi rosszat kellett át élned😭😭

Hát megkönnyeztem. De hatalmas respect neked, hogy ezeknek ellenére is segítesz nekünk. Szeretünk❤️

Ehhez eszméletlen erő kellet, hogy így elmond.

Respect! Nagyon fontos a videó vége. Ez soha nem azok szégyene, akiket bántanak! Ha ilyen eset van, sokak reakciója még mindig az, lásd itt a videó alatt is, hogy az áldozat viselkedését kezdik boncolgatni: hogyan öltözött, mért nem szólt, mért most szól, mért nem ütött vissza, tett feljelentést, bármi. Azt senki sem kérdezi, hogy az elkövető mért erőszakoskodott. Nem az van, hogy ilyen az élet, az erőszak adott és kezdeni kell vele valamit. Nem adott, ne legyen adott! A megoldás kulcsa nem az, hogy az áldozatok tanuljanak önvédelmet, hanem az, hogy az elkövetők ne erőszakoskodjanak! Egész fiatal kortól kezdve nemtől függetlenül erre kellene tanítani a gyerekeket, a felnőtteknél pedig szigorúan szankcionálni az erőszakot, jogilag és morálisan is. Első lépésként mondjuk kezdhetjük azzal, hogy hiszünk az áldozatoknak, nem bagatellizáljuk el az esetüket és nem mentegetjük reflexből az elkövetőt.

Látom sokan elszomorodnak az ilyen hallatán, belőlem viszont iszonyatos undort és haragot vált ki. Én komolyan nem vagyok erőszakos ember, de az ilyet addig ütném amíg mozog.

Kb 8 éves lehettem amikor a nagymamám aludtam a hétvégén. Mamám elment boltba kora reggel, és én maradtam az ágyába és néztem a mesét. Hálóingbe voltam. Mamám élettársa bejött a szobába és leült az ágyvégére. Elkezdett simogatni és megkérdezte hogy jó e amit velem művel. Kicsi voltam nem tudtam mi történik velem. A szüleimet soha nem láttam egymást fogdosni és soha rájuk sem nyitottam amikor éppen szexeltek vagy bármi ilyesmi. Nem értettem mi történik.. Hiszen én szerettem mamám élettársát, addig a napig, mindig kedves volt és mosolygott. Megkérdezte még egyszer hogy jó e ekkor már a keze a puncimat érintette. Csúnyán kikerekedett szemekkel nézett rám... A válaszom nem volt.. Kitakaróztam és kirohantam a fürdőszobába. Addig ott bent ültem amíg mamám haza nem ért.. Nagyon sírtam, nem tudtam miért viselkedett velem így. Féltem. Ezért senkinek nem szóltam róla. Sem a szüleimnek sem pedig a nagymamámnak. Azt gondoltam hogy azt fogják mondani hogy én ezt csak kitaláltam és hazudok. Ezért egyedül dolgoztam fel ezt az egészet. Éveken keresztül ha eszembe jutott az a reggel amikor ezt megtette velem azt mondogattam magamban hogy csak álmodtam és nem történt meg velem. 2 évere rá bele akart ültetni az ölébe és megakart puszilni.. A számat puszilta meg és átdugta a nyelvét.. Elkaptam a fejem és elszaladtam. Mamámnak elmeséltem hogy mit történt 2 évvel azelőtt egy reggel amikor boltba ment és elmeséltem azt is hogy mit tett velem most. Mamám felhívta a szüleimet. Egy percig nem kételkedtek bennem hogy kitaláltam volna vagy hazudnék. Évek teltek el amikor kérdőre vonta a családom... Akkor azt válaszolta ő nem pedofil ő csak a mellem fogta meg.. 15 éves voltam amikor a legelső barátommal már túl voltam az első szexuális együttléten. Egyik este megbeszéltük hogy együtt alszunk nálunk. Este amikor már feküdtünk egymás mellett meg kért hogy elégítsem ki szájjal. Nem volt ezzel semmi gond többször is csináltuk már, de nekem nem volt kedvem. És megmondtam neki hogy én most nem szeretném holnap suli és dogát is írunk szóval kiakarom aludni magam amennyire csak lehet. Ekkor megpofozott, és én elsírtam magam. Amikor megkérdeztem ezt mégis miért kaptam azt mondta hogy ne bőgjek mert más férfi ilyenért a fejemet már az asztalsarkába verte volna. Erősebb volt nálam és ezek után féltem is tőle. Ő elaludt de én nem mertem. Megvártam a reggelt és azt is hogy haza menjen tőlünk. Szakítottam vele. És nem értette miért.. Bocsánatot kért és mondta hogy megváltozik de azzal pofonnal és a hozzá fűzött megjegyzéssel nekem minden szeretetem szerelmem és érzelmeim elszálltak. 16 évesen egy szórakozóhelyen voltunk én a barátom és a közös barátaink. El kellett mennem a mosdóba és nem is kértem hogy jöjjön velem valaki. A mosdóból vissza fele jövet egy barna bőrű fiatalember kezdett el fogdosni. Mondtam neki hogy ezt fejezze be engedjen el ment kint vannak a barátaim. Ekkor neki nyomott a mosdó melletti csempés résznek és kiakarta gombolni a farmernadrágomat... Ekkor már sírva és kiabálva kértem hogy hagyjon már békén én ezt nem akarom. Bele lihegett az arcomba és azt mondta élvezni fogom, jobb lesz mintha a barátommal csinálnám.. Ekkor már nagyon zokogtam és szerencsémre a baráti társaságból bejött 2 lány és egy srác. Mert már nem győztek kivárni hogy hol vagyok. Ez volt a szerencsém.. Nem tudom hogy képes lettem volna magam megvédeni valahogy... Próbáltam én közben kapálóztam de erősebb volt tőlem.. Kihívták a rendőröket de semmi nem történ egy éjszakára bent tartották, de semmit nem kapott érte. Én attól a naptól szórakozóhelyen de még kocsmában sem megyek egyedül wc-re. Hát ennyi az én történetem. Nehéz volt leírni mert ahogy írok úgy játszódnak le előttem a jelenetek. Ami biztos hogy ezek egy életen át elfognak kísérni.. Ugyan is a mostani párommal játszottunk, incselkedtünk egymással. Lenyomott az ágyra nyilván erősebb nálam de úgy voltam vele megpróbálom hátha menni fog nekem is lenyomni őt... Nem ment, alul maradtam.. És ahogy feküdtem alatta lefogta a kezeimet hogy moccanni se bírjak, és olyan félelmetes fejet vágott hogy azt hittem bántani fog. Kértem hogy engedjen el de nem ette ekkor elkezdtem sírni és ő nem értette mért sírok. El magyaráztam neki hogy azt hittem bántani fog úúgy.... De szerencsére ő nem olyan. Bocsánatot kért és megvigasztalt. Ekkor jöttem rá arra hogy ez egy életen át bennem lesz valószínűleg. Mert 23 éves vagyok és 7 éve 16 évesen történt velem meg az utolsó szexuális zaklatás. Aki végig olvasta annak respect.

húh, nagyon bátor és erős, hatásos videó volt. engem is ért sok hasonló (bár jóval de jóval enyhébb) zaklatás az életemben, az a szerencsém, hogy olyan helyzetekben történt, ahol ki mertem állni magamért, és megszégyeníteni zaklatót, valamint hittek nekem mások. "csak" tömegközlekedésen tapizás, enyhébb zaklatás, meg este futok és a mellettem elhaladó kinyúl és a fenekemre csap szintű ocsmányságok estek meg velem. mindegyik esetben azonnal nagyon randán ráordítottam az illetőre..ami tudom, hogy nem a legszebb, de ezeket az eseteket nem tudom máshogy kezelni, annyira gyomorforgatóak. nagyon sajnálom, hogy ilyen borzalmak történtek veled, és annyira rossz, mikor szólsz és nem hiszik el :( tudom, hogy vannak olyan emberek, akik rossz irányba azt kihasználva vitték el a mozgalmat, de alapvetően nagyon nagyon jó dolognak tartom.

Vártam már a heti videódat, de ez sokkolt. Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Köszönöm azt is, hogy ezek a dolgok nem határoznak meg téged. Köszönöm, hogy te nem bagatelizáltad és bagatelizálod el.

Hosszú percek óta nézek magam elé a kezembe temtve az arcom, nézem a kommenteket és keresem a szavakat.. Tudom, hogy írni akarok mert mióta követem amit csinálsz, egy kis fénysúgár vagy a nagy nagy tömegben. Tisztelettel és kíváncsisággal hallgatlak, és mosolygok mikor humorral fűszerezel... Már az elsőnél próbáltam reménykedni, ez nem veled történt, de a szemedbe nézve, és az arcodról leolvasva tudtam.. A háttérben már a saját szívverésem hallottam, és könnyesedik a szemem.. Nem tudom finoman megfogalmazni mi jár az ilyen férgeknek, csak azt hogy mi lenne ha ilyet látnék.. Mélységes düh lesz rajtam úrrá.. Tudok ilyen esetről, és ismerek olyat aki......... Őszinte szívből tisztellek Janka! Nem tudom túl lehet e lépni ilyesmiken.... De te egy csodálatos nő vagy, csodálom az erőd, és amit csinálsz!

Köszönjük, hogy elmondtad, Janka! 🤗 Keresem a szavakat... Végigolvastam a kommenteket... Nem hiszem, hogy bármilyen cirkusz be tudná árnyékolni ezt a mozgalmat. Az emberek kezdik végre megtalálni a hangjukat és ez fontos. Úgy kicsiben (négyszemközt), mint nagyban (publikusan)! Van egy olyan felvetés, miszerint most már nehezebb a kapcsolódás (jobb szó híján), mert most már pontos(abb)an meg kell tudni állapítani a határokat. Esetleg beszélni kell róluk, ó minő szörnyűség! Szerintem egy lelkes IGEN-t nem lehet félre érteni. 🤩 Nekem nem volt nagyon megrázó történetem, de visszagondolva volt néhány helyzet amikor engedtem, hogy történjenek velem dolgok, bár már nem is voltam annyira lelkes, mert nem tudtam hogyan hátrálhatnék ki biztonságosan. Nagy baj nem történt, de történhetett volna... 😒 Remélhetőleg a #metoo kapcsán már jobban meghalljuk, illetve ki merjük mondani a NEM-et is. De továbbra is azt vallom, hogy ami nem egy lelkes IGEN vagy a lelkesedés alábbhagy, ott álljunk meg egy szóra! 🤓

Egy régi osztálytársamat a nevelőapja hetente legalább kétszer megerőszakolta két éven keresztül. Az anyja nem hitt neki, végül az egyik barátnőjének az anyja segített neki, aki rendőr. A nevelőapa fenyegetőzött, hogy megöli magát ha a lány elárulja mit csinált vele. Ma börtönben ül, a régi osztálytársam pedig mai napig nem ugyan az a vidám, aranyos csaj, mint amilyennek megismertem.

Szia Janka! Először nem hittem a fülemnek, aztán ledöbbentem, és benne volt az a kis "gombóc" a torkomban, miközben végig hallgattalak, hogy mind ez megtörtént veled. Én eddig is gondoltam hogy mennyi atrocitás érhet lányokat, nőket. De most szembesültem vele igazán. Én megvetem ezen ("férfitársaimat") akik ilyeneket tesznek, sőt nem is férfi az ilyen.

Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk a történeted! Én valamikor 10éves koromban találkoztam egy mutogatós bácsival, ráadásul egy erdő szegélyezte útvonalon. Szerencsére úgy 20m-rel előttem sétált egy másik ember, így gondolom nem mert mást csinálni az illetékes, csak megmutatta a farkát. Gyorsan szedtem a lábam, a tag pedig nem követett tovább. Visszagondolva jó nagy szerencsém volt. Nem mondtam el akkor senkinek, de azóta sokkal óvatosabban közlekedek. Ettől függetlenül egy seggrepacsit sikerült beszereznem egy sráctól. Ahogy reflexszerűen visszafordultam, hogy kifejezzem nemtetszésem, még mosolygott, meg integetett is. Ez olyan 15 éves koromban történt és nem is egyedül voltam, hanem két másik lánnyal Debrecen belvárosában. A beszólogatásokat szerintem senki nem számolja...

Nekem nincs saját történetem de szerintem ide illik. Van egy lány akit a világon mindennél jobban szeretek. Amikor megismertük egymást azonnal szimpatikusok voltunk egymásnak. Minden jól kezdett alakulni és mire észbe kaptam teljesen belezúgtam. Láttam és most is látom rajta hogy ő is oda van értem. Amikor elmondtam neki nem várt reakciója az volt hogy került engem. Amikor oda mentem hozzá hogy beszéljünk ő azt hajtogatta hogy nincs miről és én nem értettem. Nem veszekedtünk nem kiabáltunk csak egy kicsit vitatkoztunk hogy de igen - de nem.... Ő egyre jobban kezdett zaklatott lenni esett ki minden a kezéből kapkodta hevesen a levegőt. Mondogattam neki hogy nyugodjon meg. Hátat fordított nekem és mikor oldalra fordította a fejét láttam hogy könnyesek a szemei. A szívem szakadt meg érte. Oda léptem hozzá és átöleltem ő vett egy nagy levegőt és mikor vizet öntünk a tűzre megnyugodott. Belenézett a gyönyörű szép könnyes szemeivel a szemeimbe amit soha nem fogok elfeledni. Mondtam neki hogy nincs semmi baj. Olyan szép volt ösztönszerűen megcsókoltam volna de nem tudtam hogy itt a határ és kézifék! Később sikerült megtudnom annyit hogy valami rossz dolog történt vele a közelmúltban amiről nem akar beszélni. A mai napig fontosak vagyunk egymásnak és tudom hogy vágyik egy kapcsolatra csak előbb ezen túl kell tennie magát.

Janka, bár férfi vagyok, de köszönöm ezt a videót. Kettő gyermekem van, ebből az egyikük kislány. Ivi a neve. Egy tünemény, dehát minden apának egy tündér a kislánya. Nagyon félek, hogy történik vele valami. De csak annyit tehetek, hogy megtanítom neki, hogy legyen előrelátó és merjen cselekedni önmaga védelmében. Mert nem lehetek mindig mellette. Mindig védtem a gyengéket. Nőket, gyerekeket és az állatokat és próbálok tovább adni ezt a gyerekeimnek.

Lám...tartalom is van a magyar youtube-on hatalmas nagy RESPECT, hogy ezeket felvállaltad

A tesitanáros "élményem" nekem is volt. Amikor felsőbe mentünk akkor egy fura öreg tesitanárt kaptunk. Gyűrűzésnél vagy fekvőtámasznál ő is mindig fogdozta a lányokat. Meg én pl annyira nem vagyok jó tesiből és ha valamit rosszul csinálok akk rácsap a seggemre vagy megaláz az osztály előtt. És ez még mindig tart. De szerencsére hamarosan elballagunk....

Nagyon szeretünk! Köszönöm hogy ilyen nyílt voltal velem és rajtam kívül mindenkivel. Hatalmas tisztelet minden nőnek aki elmeri mondani ezt. Köztük neked is! ❤

Én már lassan abba a korba lépek és tudom nem lehet ilyenek lenni ha a lány azt mondja idő kell akkor kell ha én szerettek valakit akkor tiszteletben tartom ezt és nem még ráteszek egy lapáttal persze most lehet mondani igen ilyenkor mindenki ezt mondja de szarok bele nem minden csak erről szól inkább megvédem mint hogy én bántsam😟😟😢

Minden tiszteletem a tiéd!! Nagyon megható volt a videó, hideg rázós, és a szomorú az egészben, hogy igaz történetek. A szíved dobogása rettentően odaillő véletlen, ennek így kellett lennie. Erős vagy és bátor! Köszönöm, hogy elmondtad!

A történeted valahol hihetetlen és megdöbbentő, valahol meg egyáltalán nincs benne semmi meglepő. Sajnos az a helyzet, hogy szinte elképzelhetetlen egy nőnek úgy leélnie az életét, hogy egyszer se kelljen az említettek valamelyikéhez hasonlót átélnie. Csak a fokozatok (a szexuális jellegű cselekedet intenzitása, súlyossága) különböznek, az meg szinte csak szerencse kérdése. A még ijesztőbb igazság pedig az, hogy (ha teljesen őszinték vagyunk) férfiként még nagy jószándék mellett is szinte lehetetlen úgy leélni az életet, hogy ezekhez a folyamatokhoz és az ezeket működtető hatalmi struktúrák továbbéléséhez semmilyen módon az ember ne járuljon hozzá. Simán lehetne indítani egy alternatív metoo kampányt azzal, hogy igen, én is hozzájárultam, amikor... (félrenéztem, kinevettem, félvállról vettem, elbagatellizáltam, stb.) Persze tudom, egy ilyen kommenttel a magam ellensége vagyok, mert a magukat ártatlannak valló férfiak nagy részének fingja sem lesz róla, hogy miről beszélek. :D És én is ott lennék közöttük, ha nem jártam volna egyetemre, nem tanultam volna azt, amit, és nem ismertem volna meg ott olyan nőket, akik e tekintetben életre szólóan felnyitották a szemem. Nagyon nagy szükség lenne rá, hogy már az iskolai oktatás keretében is sokkal több ismeret legyen a nemekről társadalmi szempontból, persze tudom, hogy a #hormonmentes nem ezzel, hanem főleg a nemiséggel foglalkozik, és még ez a még alapvetőbb dolog sincs normálisan benne az iskolai tananyagban, szóval mit várok... Még mielőtt azzal vádolna valaki, hogy én azt szorgalmazom, éljen akkor mostantól minden férfi bűntudatban és legyen akkor nőuralom, különben is már az van.... bla bla stb. stb.: nem, nem bűntudatra van szükség elsősorban, hanem tudatosságra és tettekre. És nem a médiában elsősorban, hanem a hétköznapi életben.

Fantasztikusan összeszedett, őszinte videó volt ahhoz képest, hogy mennyire személyes történeteket meséltél el. Köszönöm az élményt és remélem megtaláltad azt a párt akiben megbízhatsz.

Teljes mértékben átéreztem minden egyes kis szót ami csak elhangzott, még úgyis hogy nem teljesen éltem át őket. Gratulálok neked, hogy ezeket elmerted mondani, és felnyitottad a szemem arra, hogy vannak sokkal rosszabb esetek is, és hogy ezekről dolgokról beszélni kell. Az én esetem közel sem ilyen, de nagyon bennem maradt. A metrón ültem két osztálytársammal, és az egyik megállóban felszállt pár srác. Piros kabát volt rajtam így kitűntem a többiek közül.. Pitypangnak hívott, és olyanokat mondott (elnézést a kifejezésért) hogy basznám a kis segged.. És folytatta a pitypangozást.. Nem figyeltem rá... Aztán végre elérkezett a megálló, felálltam és hallottam hogy azt kérdezi a társaitól, hogy itt kell átszállni ugye?.. A két osztálytáranőm elől állt, én voltam leghátúl.. Mögém állt és egy óvatos mozdulattal megérintette a fenekem és csak annyit mondott, jajj bocs.. Utána nem történt semmi, de történhetett volna... Nem mertem megütni, mert könnyen elvéthetem, plusz a metróban kamera is volt és lehet hogy úgy nézne ki a történet, mintha én csak úgy random megütöm.. Előre rohantam és tajtékoztam. Agresszív vagyok, és gyűlölöm az igazságtalanságot, és olyanokat mondtam hogy bárcsak végig tudnám nézni ahogy szenved... Megérdemelné.. Amikor a hévemhez értem akkor, pont ott volt egy régi ismerősöm, jó volt mert elterelte a gondolataimat. De amikor haza értem folytatódott a harc köztem és a fiú között hogy így meg úgy megkellett volna ütnöm, és egyéb szépséges gondolatok. (tudom hogy ezzel nem vagyok jobb a bántalmazónál és járok pszichológushoz is, hogy segítsen az ilyen gondolataimon, de leszögezem hogy senkit nem bántanék, és csak a szám nagy.. Az ilyen agresszív gondolatokat a vissza fogott düh képzi nálam, amikor nem tudok védekezni) Próbáltam magam nyugtatni hogy Roxy ez sok emberrel megtörténik és még rosszabbak is, amit én kaptam az még lepke fing... Persze nem beletörődni akartam, hogy sajnos ez így van és lesz is. Nem. Egyszerűen csak megakartam magam nyugtatni. Nemsokkal késöbb egy iskolai napon : Ez nem velem történt, hanem egy másik osztályban lévő lánnyal.. Mentünk vissza a suliba kinti tesiről.. Álltunk a pirosnál.. A lány mögött ült egy fiú.. A lámpa zöldre váltott, és él indultunk, de a lány még nem indult el, a srác felállt és rácsapott egyett a lány fenekére. Én már egy kicsit messzebb jártam, de mivel éppen a hátam mögé néztem pont elkaptam azt a pillanatot. Beszóltam a srácnak, hogy még egy ilyen és a kezét eltöröm, de nem lett belőle semmi mert a lány félt hogy ide jön és verekedés lesz. Ezt igazságszerint énsem akartam volna, de vissza emlékeztem arra ami velem volt és hirtelen felindulásból kiáltottam oda a srácnak. Tény hogy nem ismertem a lányt de úgy gondoltam hogy segítenem kéne, na meg tudtam hogy ő fél lépni az esetre. Akkor is lezajlódott bennem, hogy mit pattogok a kis hülye dolgomon amikor éppen most történt meg egy velem történt hasonló eset. Nem mindig idézem fel magamban, de sajnos még nem csendült le. Köszönöm hogy voltál ilyen bátor hogy ezt elmeséld mindenkinek, nem egyszerű dolog. Úgy érzem hogy lassan képes leszek ezt a dolgot teljesen is elengedni, akármennyire kicsi eset.

Köszönöm, hogy ezt megosztottad. Míg bkv-val közlekedtem volt olyan, hogy lehajítottam két részeg férfit a buszról, mert zaklatott egy nőt. De sajnos olyan is volt, hogy lefagytam járókelőként egy verbális zaklatás nézőjeként. Utólag könnyű okos lenni, de az jutott eszembe, hogy a bkv zaklatást el lehet kerülni, hogyha kerékpárral közlekedik az ember.

Huhh Drága Janka! Őszintén megmondom, hogy amikor néztem a videód egyik részem megrendűlve hallgatta a történeteid, a másik részem meg fél percenként nézte, hogy mennyi van még a videóból: ugye a többi csak szöveg lesz, hogy: mondd el te is a történeted. De nem .... sajnos újabb és újabb történetet mesélsz el... sajnos nem úgy, hogy a szomszéd Gizike hallott egy történetet a Margitkáról, hanem saját forrásból merítesz. Jóég mennyi beteg állat van! És mi ebben a legroszabb ? Tönkre tesznek ezek az állatok egy pici törékeny lelket egy egész életre! A szívverésed alapján csoda, hogy ennyi energiával birod.... De mi, akik nap mint nap várjuk, hogy mikor tesz fel egy újabb részt Janka, mi veled vagyunk!!!! Erőt sugárzunk neked, és többi hasonló helyzetet átélt embernek egyaránt! Mennyi beteg kretén p..cs van a világon: 1. egy felnőtt 2 gyermekes családanyukának valakik péniszt küldenek üzenetben. 2. a nők nem gerjednek a péniszre, nekik gyöngédségre és megértésre van szükségük a szex alatt (nem sok nőt hallottam, aki azt mondja, woow milyen pénisz de beindulok, ellentétben a férfival, ha meglátnak 1 pár cicit már áll a sátor) 3. attól mert a szexualitás, fogamzásgátlás, termékenységtudat a szakterületed, nem hiszem, hogy olyan kell legyél mint egy hivatásos sarki .... néni (az, hogy te szereted a szexet a pároddal az magától értetődik, de magán ügy) ÉÉÉÉÉSSSS végezetül: a rendőrség nem sokat kezd ezekkel a beteg, kretén állatokkal, akik abban lelik örömüket, hogy ártatlan kislányokat fogdosnak meg erőszakolgatnak, DEEEE (és remélem olvasod, te aki kemény csávó vagy, mert sikerült bántalmazz egy kicsiny lelket) ne kerülj a kezem közé mert azt is megbánod, hogy megszülettél. Gyerekekkel kezdesz, menőnek tartod magad, péniszt küldesz gyerekeknek, youtube videós vagy aki kicsi gyerekektől kér meztelen képet ? Gyere kezdj veled egy súlycsoportban levővel.... gyere mutasd meg milyen tökös menő csávó vagy!!! Kérlek drága barátaim és barátnőim, ne szégyeljétek magatokat, ha megtörténik bármi, igenis ki kell állni, elmondani a szülőknek, feljelenteni a beteg állatot, szólni pár hawernek akik szivesen boxzsáknak használják, de ne tartsátok magatokban! Nem szégyen ez, csak baj!!!!!

Gyönyörű videó volt és őszinte. Imádom azt hogy MINDENT megteszek azért hogy az ilyen dolgokat megértsük. Biztos nehéz volt ez neked. Én megkönnyeztem a videós. Remek vagy csak így tovább. Most a hasonló emberekhez szólok akik bármilyen tragédijukat nem tutták megemészteni jusson mindig ez az eszetekbe "Ha a rosszat nem tapasztaljuk a jó elvész a homlyban" de itt nem feltétlenül az erőszakról és intimításról beszélek hanem pl.a gyászról.

Rengeteget tudnék mesélni, de nem szívesen idézném fel őket. A páromnak mindet elmeséltem, ki is bőgtem magam elégszer... Most csak a legkevésbé megrázóbbat írom le. De még ez is elég volt ahhoz, hogy évekig NAGYON megválogassam, hova ülök a vonaton. 19 éves voltam, épp az egyetemről tartottam haza felé. Kellemesen sütött a nap, sikerült kifognom egy olyan helyet, ahol nem is volt túl meleg, nem is fáztam, a napsugarak kellemesen simogattak. Erre nagyon emlékszem. Pestről utaztam, volt háromnegyed órám, gondoltam, átnézem az aznapi jegyzeteim, mert a professzor a következő hétre tesztet jósolt. Észre sem vettem, hogy valaki megállt mellettem. Udvarias volt, köszönt és megkérdezte, leülhet-e. Felnéztem, akkor eszméltem rá, hogy van ott valaki. Odarebegtem, hogy persze, üljön. Meg is tette... de nem velem szembe. Mellém huppant le, a táskámat áttette velem szembe. Fogtam magam és átültem. Ott nem simogatott a napfény, de nem is csak ettől rázott a hideg. A szemem sarkából láttam, hogy nagyon néz. Egy sör volt a kezében, bűzlött a pia szagtól. Vasutas pulóver volt rajta. Apukámnak is olyanja van. Már kevésbé tudtam figyelni a jegyzeteimre, bekapcsolt a "pókösztönöm"... Nem is hiába. A férfi beszélt hozzám, nem is emlékszem, hogy mit, mert fejben állandóan azt hajtottam, hogy "Hagyj békén! Hagyj békén!" Nem hagyott. Dicsérte a szépségem. Előre hajolt, éreztem a pillantását a melleimen. Garbó nyakú pulcsi volt rajtam, akkoriban még formátlanabb is voltam. De ő erősen szuggerálta, mintha át akarna látni rajta. Magam elé vettem a táskám. Nem kellett volna. Beült mellém, de mielőtt ismét átülhettem volna, a kezét a combomra csúsztatta. És egy kicsit beljebb. Fölpattantam, az sem érdekelt volna, ha otthagyok egy füzetet. Begyűrtem mindent a táskámba, miközben elindultam. Megkérdezte, hova megyek. Odarebegtem, hogy "Mindjárt le kell szállnom. Viszlát!" És mentem. Egy kocsival arrébb szinte futottam. Hátra sandítottam, épp elkaptam, ahogy nyílik a mögöttem levő kocsi ajtaja és ő átlép rajta. Elmorogtam egy halk szitkot és hevesen nézelődni kezdtem. Megláttam 3 embert egy négyes ülésen. Elhadartam, hogy zaklat egy férfi és épp követ engem, kérem, könyörgöm, had üljek le önök közé! Odaengedtek. Mikor a férfi elment mellettünk, én összehúztam magam. Az anyuka kinézetű nő akkor felállt, mintha valamit pakolászna és én a takarásában voltam, míg el nem ment. Mikor a kalauz odajött, az egyik megmentőm elmondta neki, hogy mi van. Adtam leírást a hapiról, de nem lepődtem meg a reakción. "Ja? A Józsi? Az csak viccel. Biztos kedvel téged." Amint haza értem, elmondtam mindezt az apámnak. Nyugodt, csendes típus, de én vagyok az elsőszülött kicsi lánya... Leírtam a fickót, elmondtam, hogy valami Józsi. (Természetesen nem ez az igazi neve.) Nem láttam többet azt a fickót, de apám egy hét múlva azt mondta, nem is kell aggódnom miatta, de ha ilyen lenne, azonnal hívjam. Mégsem volt nyugtom. És legalább egy hónapon át aludni is úgy aludtam el, hogy a kezét éreztem magamon és a szagát az orromban. Undorító, hányinger keltő emlék... De mint fentebb is írtam... Ez volt még a legkevesebb a sok rémség közül...

Uff.. Sajnálom Janka ami történt! Nekem Hála A Jó Istennek nincsenek ilyen történeteim. Persze, kêretlen beszólásokat és "hangos gondolkodásokat" én is tapasztaltam. De eddig az volt a legdurvább ilyen amikor megpróbáltak lefizetni random az utcán hogy.. Khm.. Ezeket a történeteket hallva viszont az én eseteim nullák. És nagyon sajnálom amikor ilyen durva storykat hallok. Látszik hogy mennyire nehéz neked erről beszélni. Mégis köszönöm hogy kiraktad ezt a videót!

Szia! Eddig ez a legijesztőbb videó tőled sőt a legijesztőbb #metoo Video amit valaha láttam Rosszul érzem magam hogy ilyen emberekkel barmikor összefuthatok és bármikor bántalmaztnak. Mellesleg nagyon undorítónak tartom hogy a nincs egyenjogúság a nemek között és a férfi tesi tanár fogdossa a lányokat és hogy egy csapat férfi megerőszakol egy nőt és hogy undorító apukák nem nevezhető pokolravalók megerőszakolják a saját Csecsemőjüket és mindezt tényleg teljesen büntetlenül. Nagyon sajnálom hogy veled ilyen csunya dolgok történtek remélem fel fogod tudni dolgozni őket. További szép napot és köszönöm ha végig olvastad ezt mert te vagy az egyik kedvenc videósom. Maradj erős 😊

Nem is olyan régen történt,kb fél éve. Olyan 7-8 körűl lehetett,azaz még nem teljesen a sötét. Egy kisboltba igyekeztem snack-et venni,nem volt annyira messze tőlünk 20-25 perc. Annyi utca volt,annyi lehetősegem volt hogy hogyan menjek vagy merre menjek,de én pont azt az utcát választottam. Mentem rajta majd lefordúltam a sarkon,már ott tudtam hogy egy hatalmas nagy hibát követtem el hogy arra mentem. A sarok szélén van egy ház,azon a lépcsőjén ült egy fiú deszkával a kezében,mellete szintén volt egy fiú de nem volt rajta felső. Meglátott hogy befordulok,rögtön fel hoppant.Hajába túrkálva,száját harapdálva jött felém és méregetett. Bennem ott akkor egy világ tört össze,próbáltam nem oda figyelni és minnél jobban kikerűlni. Szerencsére sikerűlt,aztán olyan gyorsan szaladtam a kisboltba amilyen gyorsan csak tudtam. Rettegtem hátra nézni. Mögöttem még hallottam gogy ordibálnak utánnam,de annyira megilyedtem hogy azok az ordításokból egy szót sem értettem. Majd félúton lelassúltam meg hátra néztem, Láttam hogy vissza mentek a sarokhoz,láttam hogy megint jött egy lány szenbe velük,ugyan azt csinálták mint velem. Nem tudom elhinni hogy direkt kiültek este egy sarokra csakazért hogy lányokat molesztáljanak kedvükre. És itt még nincs vége. Megvettem amit akartam aztán mentem haza. Direkt másik utat választottam hogy nehogy megint szembe kerűljek velük. Már megint annyi utca volt,rengeteg utat választhattam volna de már megint rosszúl döntöttem. Akkor már egy kicsit sötétebb lett.befordúltam egy utcába oszt akkor ott rögtön szembe találkoztam egy 5-6 tagból álló fiú csapattal. Igazából ott semmi olyasmi dúrva dolog nemtórtént,csak az eggyik közölte velem hogy "úgy meg kúrnálak" meg hogy "na babám,hova hova. Ide is jöhetsz nyugottan" . tényleg szinte semmi olyasmi nem történt mint az előző csávókkal,de még is 2x jobban megbántott. Na de miért? A csiportban felismertem egy fiút... kiskorunkban rengeteget játszottunk eggyüt,régen legjobb barátok voltunk.Alig tudtam elhinni hogy a gyerekkori barátomból egy ilyen random csajokat megszólító fuckboy lett.ott abban a pillanatban össze omlottam.senkinek nem szóltam egy szót sem,kivéve a legjibb barátnőmnek. Azon a napon elvesztettem minden tiszteletemet a férfiak iránt. tudom,nem minden férfi ilyen,de ezt akkor,abban a pillanatban nemhittem el.köszönöm mindenkinek aki végig olvasta.férfiak,akinek nem inge,ne vegye magára, Aki viszont magára ismert,annak azt ajánlom gondolkodjon el egy kicsit.

6 éves voltam, amikor meghalt az apám. Anyám újraházasodását követően a mostohaapám sokszor volt velem erőszakos, és volt, hogy szóban alázott meg. Amikor az öcsémet is bántani akarta, felkaptam egy kést és megfenyegettem, hogy megölöm. 10 éves voltam. Nem mondtam el soha senkinek. 13 voltam, amikor egy férfi meg akart erőszakolni az utcán. Belerúgtam, elszaladtam. Többször molesztált férfi tömegközlekedési eszközön, volt, hogy a nemi szervét hozzám nyomta és hiába oldalaztam az ajtóhoz, követett. Sírva szálltam le a villamosról, pedig én sosem sírok. Aztán jött az idő, hogy le akartam tenni a jogsit. Gyerekkori álmom volt ez, több kisautóm volt valaha, mint az öcsémnek. Egy hetvenes vénember lett az oktatóm. Először megkérdezte, mennyi idős vagyok, és hogy mikor lesz a szülinapom. Akkor még 17 voltam, egy hónap múlva lettem 18. A születésnapomig "csak" arról faggatott, voltam-e már pasival, van-e fiúm, továbbá mindig végigstírölt és nem múlt el úgy alkalom, hogy ne tett volna rám valamilyen szexuális megjegyzést. Aztán a 18. szülinapomon, ami egy oktatási napra esett, azzal indított, hogy berakta a kezét a melltartómba és megjegyezte, milyen kicsi. Onnantól pedig ez rutin lett a számára. Benyúlt a két lábam közé, fogdosta a fenekemet, egyszer ajánlatot is tett, és közben állandóan azon üvöltött, miért kanyarodom szarul...Igen, tényleg olyan rohadt egyszerű ez, miközben épp a melleimet tapizza...Ez így ment fél éven keresztül, heti kétszer. Nem szóltam senkinek. Nem is mertem, mert nem tudtam, hogy vezessem ezt elő, ráadásul megfenyegetett, hogy soha nem lesz jogsim, ha beszélek. Az első vizsgán direkt megbuktatott, hogy maradjak még nála két hónapot, és mire a következő vizsgára került a sor, ott álltam a nehezen összekuporgatott zsebpénzemmel, hogy a biztos biztosan átengedjen. Akkor végre búcsút mondhattam az oktatónak, aki még egyszer megszorongatta a seggemet, és elmondta, hogy bármit is tett, csak nekem akart segíteni vele (?!). Nagy nehezen meglett a jogsim. Azóta sem ültem be a vezetőülésre. Ennek egy éve már, és még mindig nem tudtam rajta túllépni, szégyellem, sőt, gyűlölöm magam azért, mert a mai napig nem mertem róla beszélni. Megtörtént mindez, pedig sosem voltam szép. Tizenhárom éves korom óta gót vagyok, abból a fajtából, aki ijesztően öltözik azért, hogy ne akarjanak a közelébe menni. A párkapcsolat nálam szóba sem jöhet, mert egyszerűen nem tudok megbízni férfiban, már akkor hányingerem van, ha egy mellém ül a buszon. Fogalmam sincs, mikor fog ez változni. Lehet, hogy megkésve is, de köszönöm, hogy elmondhattam ezt, legalább itt, névtelenül. Amúgy nem mernék beszélni róla, mert nem vagyok áldozat.

Sziasztok! 5.-ben kaptunk egy új tesitanárt, mert eddig az ofőnk tartotta a tesiket. Első években nem is volt a tanárral baj, (amúgy férfi) aztán 7.-ben első órán mindig balesetvédelmi óra van, amin felsorolja a tanár a tesicuccot, hogy mit kell tenni, ha kiütne a a tűz stb. Azt diktálta a felszereléshez, hogy idézem: "lányoknak FESZÜLŐS fekete nadrág" és igen. Ezt ki is hangsúlyozta, hogy a lányoknak. 5.-ben és 6.-ban az volt a szokás (és most is), hogy betűrjük a pólót a nadrágba, mert hogy a tanárúr szem-és fültanúja volt, hogy az egyik diákjának hogy törik ki az ujja. Tesiórán bemelegítésnek mindig futunk, utána gimnasztika. A lányokkal már észrevettük, hogy mindig maga előtt állít meg minket, magának háttal, betűrt pólóval, feszülős gatyával. Arra akarok kilyukadni, hogy nézi a fenekünket. Hát igazából ez is eléggé gáz egy tanártól, de amikor egyszer elővette a telefonját és úgy tett mintha telefonozna és lefényképezte az egyik osztálytársnőmnek a fenekét, na az már nagyon gáz. Mi természetesen nem szóltunk, csináltuk tovább amit kellett. Amikor öltözünk mindig bekopog, hogy jöjjünk. Nem egyszer volt rá példa, hogy nem kopogott, bejött, körbenézett, visszament, kopogott és mondta, hogy "Kopogtam!" Mi meg egy szál melltartóban, bugyiban állunk ott és néz minket. Mindenki sikogatva szalad be a vécéhez. És még neki áll feljebb, hogy miért sikogatunk? Ugyanezzel a tanárral történt. Sajnos velem. Szekrényugrás volt. Nem tartom magam a legvékonyabb, de nem is a legtestesebb lánynak, pont a kettő között vagyok, de a szekrényugrás valahogy nem megy. Nem jön ki a lépés. Ez mellékes. Annyiszor kellett ugranom rá arra a szekrényre, ameddig nem sikerült. Ha 15-ször nem csináltam meg, egyszer sem. Az első 3-4 még vicces is volt. Utána már nem! És már sírtam is (Tudni kell rólam, hogy nem tudok sírni. Egyszerűen nem megy. Bármiről is legyen szó, nem megy). És még mindig, mindig kellett ugranom. Nem ment. A lányok szinte már velem sírtak, annyira sajnáltak. A fiúk pedig az elején kiröhögtek (ami nem esett valami jól), de utána már ők sem nevettek. Az egész osztály előtt megalázott a tanár. Egy éve történt. Most, visszagondolva rá....nagyon rossz. Köszönöm, ha elolvastad. Nem kell sajnálni, nem azért írtam. Csak muszáj volt kiírnom magamból. U.i.: bocsi ha kicsit értelmetlen. *most vagyok 8.-as, úgyhogy ezt az utolsó évet már kibírjuk vele...

Felnézek rád és nagyon tisztellek amiért ilyen őszintén elmondtad mindezt. Én 16 éves fiúként nem tapasztaltam semmit,de hallottam ilyen történeteket és elképzelni nem tudom hogyan képesek az emberek ilyeneket tenni.

Őszintén sajnállak,átérzem a helyzeted.

Eszméletlen milyen erős nő vagy,példaképem lettél!

Nagyon sajnálom hogy ilyenek történtek veled de nagyon lenyűgöző hogy még ezeket a történeteket is megosztod velünk! Nagyon csodállak téged csak így tovább🤩😍😇❤️❤️💓

13 éves vagyok egyik nap 9 körül jöttem haza 2 másik barátnőmmel az egyik bárbol egy idős férfi és egy gyerek kilépett utánnunk mind a 2-en részegek voltak. Mikor elmentunk mellettük mind a 2. csokolomot köszönt. Utánnunk keztek jönni mi egyből tudtuk hogy mit akarnak elkeztunk futni és ordibalni hogy segítség. Hallotuk hogy a hatunkba orditjak hogy "heej álljatok meg". Én fel estem és láttam hogy ott voltak 2 méterre fel álltam és tovább futottunk. Szerencse hogy az egyik barátnőmnek az anyja nem messze dolgozott s utánunk jött.

Na akkor kit kell megverni?

Szia ! Régóta nézlek és büszkeséggel tölt el hogy ki mertél állni és elmondtad azt amit sokan nem mernek ... sajnálatos módon nagyon sok ilyen nővel találkoztam már aki hasonlón esett át minimum egyszer ... többek között én is ... örülök ennek a mozgalomnak mert így legalább mindenki szembesül ezzel a problémával ( többek között szülők is hogy mitől kell félteniük a lányaikat .. és hogyan kellene nevelni a fiaikat . .. :) Tiszteletre méltó vagy ! Csak így tovább ! #metoo

Az egész videó alatt a gyomrom remegett. Drámai volt. Hatásos. Felháborító, hogy valaki ezt meg meri tenni. Egyszer apukámmal utaztunk ketten, amikor egy kövér férfi felszállt. Az ablakon bámultam ki és leült velem szembe, apukám mellé, közben engem nézett, hátisákját mellém dobta. Pár pillanat múlva azt mondta: nagyon kis cuki vagy. Apukám valami szokatlan apás védelmező pillantást vetett rá, erre az mit sem sejtve azt mondta szép vagyok. Apaukám felállt: na jó, mondta és átültünk. A következő megállónál leszállt és ahhoz az ajtóhoz jött, hogy pont láttuk egymást. Megkérdezte, akarsz velem találkozni? Rávágtam, hogy nem. Leszállt, a feszültséget próbáltam kínos nevetssel oldani. Azóta ezt én, apa és egy közeli barátnőm tudja. Utólag visszagondolva nem volt semmi komoly, sőt valamennyire vicces is, de aznap végig féltem. Nem tudom, miért. Így volt, igaz volt. Köszönjük hogy elmondtad.

köszönöm, hogy megosztottad ezeket a nehéz perceket, nagyon bátor és erős vagy, sajnálom, hogy ilyen dolgok megtörténnek, mindig is utáltam ha vki erőszakos, engem másfajta bántalmazások értek amik egész életemre kihatással vannak, az önbizalmam nehezen tudtam rendbe tenni, állandó lelki terorr volt egész iskolás éveim alatt meg persze azért fizikai is

Kevés videohoz kommentelek de ehez muszáj. Örülök hogy volt ennyi erőd elmondani mindezt es remelem nem adódik máskor ilyen mint például a buszos eset de ha megis remelem meg tudsz majd szólalni. És ha igen remelem hogx lesz a közeledben valaki aki úgy megveri az ilyet ahogy kell.

Fúh, nagyon bátor vagy, hogy ezt így el merted mesélni. Én 17 éves voltam, mikor a szilveszteri házibuliban az egyik barátnőm bátyja leitatott, és mire észbe kaptam a szobájában voltunk, én nem akartam tovább menni a dolgot illetően, de ő nem értette ezt meg... Kitört belőle az erőszakos vadállat. Utána még én voltam a hibás természetesen, hogy minek mentem fel vele... :( Sajnos egyes férfiak nem értik meg, ha egy nő nemet mond, akkor az nemet is jelent! Az utcán ért zaklatások, beszólogatások meg sajnos szinte mindennaposak... és ez ruhzattól független.

Szóval. Ez nem teljesen a szexuális zaklatáshoz tartozik, de elmondom, hátha segít valakinek. Suli után a buszmegálló felé mentünk pár haverommal (2 lány és 1 fiú volt ott akkor) és a suli kapujától 10 méterre leszólítottak Most jön a virgács: 2 lány volt az A telefonukkal a kezükben álltak, és olyanokat mondtak nekünk, hogy milyen szépek vagyunk. Valami modellügynökség facebook oldalát mutogatták. Azt mondták, hogy mondjuk el, hogy mi a teljes nevünk, hány évesek vagyunk és mi a saját illetve a szüleink telefonszáma Én elutasítottam, viszont a 2 lány megadta. 4 nappal később 4-en lányok mentünk el a sulink előtt, és beszélgettünk. Újra leszólított 2 lány... Most viszont más volt. Dráma szakkörre kellett volna mennem, viszont a táskám a barátnőméknél volt, ezért még el kellett mennem érte. Már így is késésben voltam, úgyhogy siettem. Először még csak kérdezték, hogy van-e egy kis időnk. Én mondtam, hogy sietek, viszont ők azt mondták, hogy ,,csak két perc" El akartam szaladni. Viszont nem engedtek. Azt mondták, hogy jöjjek, mert ,,jó móka lesz". Tudtam mit akarnak ezért valahogy kibeszéltem magunkat és a barátnőimmel elfutottunk. Másnap a suliban elmondtuk osztályfőnökin a tanárnak. Leblokkoltak. Mondták, hogy kiskorúakat így leszólítani, és adatokat kicsalni tőlünk nem szabályos, és hogy beszélni fognak erről az igazgatóssággal. És mindezt 11-12 éves gyerekekkel játszották el! Ennek a kis történetnek csak annyi lenne a lényege, hogy nők úgyszintén képesek leszólni, akár férfiak társaságában, akár nem. Legyetek résen!

Tisztelet a bátorságért. Nekem is van történetem.

Janka, köszönöm! Megrázó volt. Sajnálom, hogy ilyeneken kellett keresztül menned és mennie sok lánynak. Millió egy történet van, ami valószínűleg sosem kerül napvilágra. :( Remélem eljönnek azok az idők amikor nem áldozat hibaztatasra kell számítsanak azok, akik veszik a bátorságot, hogy elmeseljek történetüket...

Minden elismerésem a tiéd Janka, amiért nyíltan és őszintén kiálltál elénk és elmondtad a saját történetedet. Hihetetlen, hogy miket tesznek emberek másokkal. Azt hiszem mindenki nevében aki néz téged kimondhatom, hogy büszkék vagyunk rád, és köszönjük amiért megosztottad ezeket velünk

Ez súlyos volt. Nem erre számítottam. Ez nagyon súlyos volt. Köszönöm, hogy elmondtad.

Köszönöm, hogy megcsináltad ezt a videót! Én még nem tudnám elmesélni a történetem... #Metoo

Szia Janka. A pénisz növesztő szerekről csinálnál videót? Sok ember abban a tudatban él hogy nagyobb lesz a szertől a pénisze. Csinálnál egy videót amiben elmondod a véleményed?

Nagyon meghatott, ahogy végig hallottam a szívverésedet! Lehet, hogy véletlenül sikerült így, de hatásos. Megkönnyeztem a videót. Tesitanárt olyat, amelyikről beszéltél, én is ismertem. Gyerek fiúként mi még könnyedén azt hittük, hogy a lányoknak azért kell segítség, mert ügyetlenebbek. Most, hogy mondod...

Szerintem a legtöbb férfiban él egy olyan tévképzet, hogyha egy nő csinosan kiöltözik az csakis nekik szól, hogy kellesse magát. Holott szerintem az esetek túlnyomó részében egy nő azért tesz ilyent, mert imád nőiesen öltözködni, tetszenek neki a magassarkúk, szoknyák. Egyfajta magabiztosságot és önbizalmat ad. Vagy épp a párjához igyekszik, neki akarna tetszeni, de így is ki kell állnia azt az 50 éves sörhasú fickók álltal előadott füttykoncertet az utcán, amit minden alkalommal ha fel mer venni egy magassarkút.

Nagyon erős voltàl hogy ezt felvetted!😍😍😍😍

Te vagy a példa képem nagyon tisztellek és tiszteletre méltó vagy imádlak és így tovább nagyon sikeres ember vagy és maradsz ❤️❤️❤️

Tökéletes mimika és beszéd. A hideg kiráz,annyira jó vagy

14 éves voltam.. Az akkor párom képet kért rólam.. Én nem küldtem.. Aztan fenyegetőzött... Ha nem küldök neki elhagy.. Én buta voltam és nem akartam hogy el hagyjon.. Küldtem képet.. Aztan.. Valahogy megbolondultam és kapot meg.. Szakítottunk.. A fiú bosszús mainapig.. Össze vissza kuldozgete a képeim.. Sokkot kaptam nem tudtam mit csinaljak nem mertem senkinek se szólni mert hibasnak éreztem magam és én nem akartam büntetést kapni.. De nagyon fáj hogy a képeim miatt mutogatnak rám.. Aztan.. 16 éves voltam.. Hajnali 2kor felhivott egy pasas.. Azt se tudtam honnan tudja a számom.. Mondja.. Feltoltotek rosszlanyokra tudok e róla.. Sírtam mondtam hogy nem.. Annyival megnyugtatot hogy le szedtek.. Aztan beszélgetés után remegve hívtam fel az akkori parom hogy félek.. Feltoltotek a képemet.. Mindenki tudja hogy nézek ki ruha nélkül.. Tönkre vágta az életem.. Bűnös vagyok bevalom.. De nagyon megbantam szeretnék olyan dolgokba bele kezdeni aminek az a egyik utoje hogy ismertebb leszel.. De félek hogy tovább szaporodnak a képeim más emberekhez.. Nem tettem most már viszonylag erősnek érzem magam hogy ne hagyjam ez miatt elnyomni magam.. De ugy soha se tudom ezt hogyan nyomjam el magam a meg mainapig van hogy sírva alszom el ez miat..szerintetek mit csinaljak..?

Mennyire kemény... Jó hogy elmondtad

Amikor kicsi voltam a szüleim mindig vigyáztak rám, mondogatták hogy vigyázzak mert elvisznek. Nagyon sokáig nem történt velem ilyen, nem tudtam milyen és mások hogy élik meg. Kb egy éve, épp suliba mentem a tömött csepeli héven. Egy idős, már már bácsinak nevezhető úr elkezdte a combom simogatni, először nem tűnt fel, gondoltam "hering party". Aztán mikor már a fenekemnél járt és konkrétan éreztem, hogy simogat akkor már lögdöstem, könyököltem, tapostam, majd a végállomáson az "úriember" előttem akart leszállni... Jól kilöktem a hév ajtaján a táskámmal. Első dolgom volt felhívni páromat, hogy lenyugtasson, de ő is ideges lett(meg tudom érteni) végül megnyugtattam, hogy hál'istennek nem olyan hosszú az a hév vonal, hogy máshova el ért volna a keze.) #MeTo

Ez nagyon szomorú. Gyönyörűen raktad össze a videót. Sok mindent átgondoltam.

Istenem 😥 nagyon sajnalom amik veled tortentek. Nagyon eros vagy. 👏👏

Nagyon sajnálom, hogy ezek megtörténtek veled! És ez bárkivel bármikor megtörténhet! :( nem csak lányokkal, de fiúkkal is. A legrosszabb pedig az, hogy a legtöbbször lényleg az a reakció (ha az illető végre elmeri ezeket mondani) amit neked is reagált az a 2 ember. Legyintés, áh ez nem komoly, biztos te provokáltad ki stb... borzalmas hogy kb minden nőnek vannak ilyen történetei. Persze nekem is vannak hasonlók, de én még nem tarok ott,hogy el is merjem őket mondani. Egy lány sem élheti le úgy az életét, hogy ne menne át ilyen ijesztő és undorító dolgokon. :( Nagyon bátor vagy, hogy ezeket elmondtad, és köszönöm, hogy foglalkozol ezzel a témával, mert nagyon fontos!! ❤❤

Tényleg gyönyörűen behallatszik a szívverésed. Sablon komment, csak szeretném mondani, hogy jól hangzik. Nagyon megadja a hangulatot. Durva és jó hallgatni..

Bárcsak azt mondhatnám, hogy elmúlik a fájdalom... de nem múlik el. Azt hiszem, mindig is fájni fog... Viszont könnyebb lesz és egy idő után annyira elhordozható lesz, hogy már tudunk boldogan élni ezzel együtt. Remélem neked sikerült!!! #respect

szomorú, hogy ennyi ezer év után is még itt tartunk..... fiatal lányként, hogy biztonságban érezzem magam edzek és önvédelmet tanulok.... velem még nem történt hasonló, és remélem nem is fog, de köszönöm, hogy megosztottad a történeted #respect

Minden eismerés és tisztelet, hogy elmondtad a tapasztalatodat. Látszott, hogy megráz, és teljesen érthető is, hiszen nagyon mély nyomot hagyott benned. Egy valamit viszont teljesen tiszta lelkiismerettel kijelenthetek, hogy nagyon erős nő vagy. Csak így tovább, és további sok sikerben gazdag munkát kívánok neked.

Én még nagyon fiatal voltam amikor az eset történt. Talán 8 éves lehettem. Nem tudtam akkor még mi az a szex/szexualitás. Mamámnál voltam, aki tömbházban lakott, és úgy esett, hogy leküldött, hogy nézzem meg a postaládát, jött-e valami. Ott volt egy srác a földszinten (felnőtt fejjel visszagondolva 25-30 év körüli) és megkérdezte nem tudnék-e segíteni neki, mert elejtett valamit és nem találja. Én koromnál fogva jóhiszeműen odamentem. Mondta, hogy térdeljek le (ő mögém állt), majd a kezembe ad valamit, hogy ilyen "anyagú" dolgot kell keresnem. Mondanom se kell mit adott a kezembe.. de én nem tudtam mi az, vagy mi történik és csak kerestem a szememmel, hogy vajon mit ejthetett el. Aztán mondta, hogy csukjam be a szemem, ad valamit a számba. Ekkor már éreztem, hogy valami nincs rendben, félig kinyitottam a szemem, és amikor megláttam mi az, ijedtemben felpattantam és rohantam fel a 4. emeletre a mamához. Vissza-vissza tekintgettem, nehogy kövessen. Utána több percig kezet mostam és a mamát követtem a lakásban mindenhova. Ő nem tudta hova tenni a dolgot, én pedig nem mertem elmondani, hiszen nem értettem mi történt. Nagyon sokáig aztán eszembe se jutottak a történtek, de azóta is csak 2 embernek mondtam el. A páromnak és egy barátnőmnek. Utólag visszagondolva örülök, hogy "csak" ennyi történt, mert sokkal rosszabb vége is lehetett volna.

Fel nem tudom fogni, ilyen világban növök fel és majd a gyerekeim, ez katasztrófa Minden tiszteletem Janka

A szivverésed még rádobott egy lapáttal, de minden elismerésem és tiszteletem érted azért hogy megosztottad ezt❤️

Komolyan mondom, egészen hihetetlen, hogy ennyi sz@r történt veled! Egyenként is iszonyatos történetek (főleg az első “barátod” viselkedése ütött szíven), de így együtt valami egészen borzalmas! Őszinte tiszteletem a kiállásért, és azért, hogy ezt mind át- és túlélve magad mögött tudtad hagyni, és éled a magad teljes életét családanyaként. Hihetetlen erős vagy. Csak így tovább!

Hatalmas respect! A videó végére fiú létemre bekönnyeztem...

Én szegyellem h léteznek ilyen emberek, akik azt hiszik bármit bárhol megtehetnek. Teljes mértékig támogatom a mozgalmat. Már én is féltem férfitól és tudom milyen az a félelem. Minden tiszteletem a tiéd Janka, hogy ezeket el tudtad mondani.

Óriási Respect! Ennél többet nemmondok mert nem kell fokozni.

Valódi férfinak tekintem magam, és egy igazi férfi sosem tesz ilyeneket egyetlen nővel sem. Ezeket a hím egyedeket emberszámba sem tudom venni, nem hogy a férfi jelzőt aggatni rá...

Elképesztő erő kellett ahhoz, hogy a kamera előtt elmondd ezeket és feltöltsd. És mindezek mellett mégis ezt az utat választottad és ezekről beszélsz, próbálod javítani a helyzetet a videóiddal, és a webshopoddal. Elképesztő vagy, csak így tovább, Janka!

Levegőt sem vettem. Janka ❤️✊

Koszonom a videot!

Kemény videó volt. Köszönöm Janka, hogy ilyen bátran kiálltál és elmondtad. :) Csak ugy hozzáfűzésképp: Remélem utána rögtön szakítottál azzal a *****-al! : (>.

Janka, te egy hihetetlenül erős nő vagy😢❤ Rendkívül becsüllek hogy ezt el tudtad mondani👍 És ezek után rengeteg férfi megsértődik, vagy magára veszi, hogyha az első randi után nem megyünk fel a lakására... Ez csak egy egyszerű példa volt, szerencsére velem még nem történt ilyen. Csak nagyon sajnálom azokat az embereket akikkel igen😢 És akár fiúk, vagy lányok vagytok, ne legyetek elkeseredve ha a párotok nem bízik bennetek az első pillanattól fogva...mert a világ sajnos okot ad rá, hogy ne tegye...

Büszke vagyok rád!

Hálásnak érzem magam, hogy jó környezetben nőttem fel. Bárcsak megoszthatnám a szerető család és biztonság érzését veletek, akik átmentetek valami bántalmazáson. Ne feledjétek, hogy sokan vagytok és sokan akartok tenni ez ellen. Eljött az idő, hogy együtt biztonságosabb és szebb hellyé tegyük a Földet. Szóljatok, ha ehhez munkaerő kell!

Megkönnyeztem , annyira sajnálom , nagyon erős vagy.

Fontosnak tartom elmondani a felèpülès útját is. Nincs olyan, hogy csak kicsit zaklattak, míg másokat nagyon. A lelki folyamat ugyanolyan romboló tud lenni minden esetben, legyen az lelki vagy testi bántalmazás. Ma magyarországon brutálkevès szakember van, aki a szexuális bántalmazásban tud segíteni. De nem lehetetlen találni. Ezekkel a traumákkal mindenképp érdemes szakemberhez fordulni. Pszichologus is sokat tud segíteni, de kèrdezz rá, jártas e a szexuális bántalmazásben. Ha nem, át kell irányítania olyanhoz, aki tud segínetni. Vele is lehet próbálkozni, de fontos, ha úgy èrzed sürget, frusztrál valami, mond el, ès keress mást. Én a sokadik terápiámban vagyok. Nem csak ilyen tèmában. De nagyon hosszú folyamat és rengeteg munka, hogy eljutottam a feldolgozás közelèbe. Most egy kísérőm van, aki nem pszichologus. Maga is túlèlő ès segít másoknak is a feldolgozásban. Vannak már kèpzett szakemberek, ès támogató csoportok is. Mindenkinek ajánlom, hogy ne egyedül bírkózzon meg ezzel. Ez az egész kihathat a teljes személyiségre, a szexuális életre, a társas kapcsolatokra, de mèg akár a gyermek vállalásra is, a fogantatásra, vagy a szülés menetère is. Minden intim helyzetre. Nem a Te hibád! De Te vagy az egyetlen, aki ezt orvosolni tudja! Kérj segítséget!