/Selymesi Seide Rezső-szerző/
Ha én gazdag lennék, négy lovas hintóval járnék ti hozzátok.
Olyan kertem lenne, ahol télen-nyáron nyílnak a virágok.
Selyembe, bársonyba járatnálak téged, arany cipellőben.
Sokszor elzokogtam hófehér nyakadon, csillogó-villogó sok-sok drága könnyet.
Ha én gazdag lennék gyémántcsattos imakönyvet vennék néked.
Úrnapi misére ünneplő ruhában együtt mennék véled.
Aztán letérdelnénk kis kezedet fogva az oltár elébe.
Megkérnük a papot, úgy áldjon meg minket, hogy a jó Isten is örüljön az égben.