Nagyon jó video volt! Köszönöm szépen. Én egy furcsa eset vagyok, mert 8 évvel ezelőtt, 64 évesen (!!) jöttem ki. Leszámítva az első 3-4 hónapot, soha egy percre sem bántam meg. Soha nem volt honvágyam, most sincs, pedig egyedül vagyok itt. Igaz, ez Németország, ami hozzám már gyerekkoromban is közelebb állt lélekben, mint Magyarország.

Szerintem nagyon jól összefoglaltad, a külföldi munkavállalás nehézségeit. Köszönjük! :) Természetesen mindenkinek saját fontossági rendszere alapján jobb vagy rosszabb valahol. Én itthon jelenleg két nagy problémát látok, picit egymásra épülők, ami miatt sokan választanak egy másik országot. Ez egyik a politika "megkerülhetetlensége". Jelenleg a politikai döntések szinte az élet minden területét érintik, már a kisember szintjén is. A politika határozza meg az oktatást, a gyermekvállalást, az ingatlanpiacot, a munkahelyeket, stb. Pl. van olyan ovi vagy suli, ahol nincs elég hely vagy tanár, vagy épp egyik napról a másikra egyházi lesz. De a "család támogatási rendszerrel" is lazán felére csökkent a lakásra, évek alatt félre rakott pénz, ja és 2 hónap alatt, így esély sem volt befektetni. A másik nagy probléma a teljes kiszámíthatatlanság. Régebben ha elvonultál volna 3 évre egy barlangba meditálni, akkor visszatérve lett volna pár dolog ami megváltozik. Ma már elmész 2 hétre nyaralni és visszatérve kiderül, egy iparág dölt be egy kormányrendelet miatt. De épp az elenkezője is lehet, hogy nem győzöd munkával mert mindenkinek a Te szolgáltatásod kell, de nem azért mert annyira csodát alkottál, csak megint egy kormányrendelet. De azon sem kell csodálkozni, ha fél éven belül akár midkét esemény is bekevötkezik. Nálunk a napelem szektor járt így az elmúlt pár hónapban. De épp mondhatnám az ingatlanárak emelkedését is kb. 3 év alatt 140%-ot nőttek. Vagy épp a "rezsitámogatás" változtatását... egyik nap bemondták, hogy csak a gázt fogják támogatni, akkor mindenki elment venni gázkazánt, majd pár napra rá kormányinfón bejelentették, hogy a vegyestüzelés lesz a nyerő, akkor az országból elfogytak a kandallók, a végén amikor kijött a rendelet, akkor nem találtál szabad klímást az országba, mert végül a klímás fűtés lett sokaknak a legobb választás. Mindez kb. 1 hónap alatt. Ezek után, egy mostani fiatal pont ezért is megy el, amit teljes mértékben megértek. Családot alapítani, gyereket vállani felelőségteljesen, ez így sokaknak nem fér bele.

alapvetően én kevesebb órát és netto kevesebbet dolgozok itt Ausztriában, sosem éreztem, hogy egy osztrákkal szemben engem elutasítottak volna munka ügyben, kb. 4x annyit keresek, mint otthon ugyanilyen munkakörben, kollegáim mondják “kein stress”, nem ütnek, mint amit otthon tapasztaltam, hogy gyorsabban, gyorsabban, szóval így jobb a munkahelyi légkör is, főnököm türelmes velem. nyilván ha nagyon muszáj innen egy hétvégére is el lehet ugrani Magyarországra, de sok itteni magyar jár hetente, kéthetente haza, mi 2-3 havonta. sajnos nem látok jövőt nekünk Magarországon, de ahogy mondtad, minden élet más. köszi Viktor, érdekes volt! 👍🤜🤛

Ezt a videot neztem meg eloszor a csatornan. A legelso benyomasom: VEGRE! Vegre valaki, aki TUD beszelni, jol, erthetoen, normalis hangnemben (es meg jol is szol a technika) Aztan jott a tartalom, ai szerintem megint 10/10 es ennyi, ment a like, feliratkoztam es elkezdem az elejetol az egeszet :)

Ez Japánra igaz. Akármennyire is kedvelem a japán kultúrát, életvitelszerűen nem tudnék ott élni. Európai országokban, főleg tőlünk nyugatra viszont abszolút el tudom képzelni az életet.

jól összefoglaltad 😃 nekem is van családtagom kint, egyet mondhatok, minden élet más, nyílván, mindenki más miatt megy ki. Ez minden embernek más, hogy megéri e. ☺️ Erre nincs helyes válasz 🙂 köszi a vidit 😃

Köszönjük ezt a hasznos videót🫶🩷

Én éltem pár évet külföldön, de elég volt belőle. Igaz, a végzettségem ide köt és nem váltanék, ha már a 20-as éveim nagyobb részét kemény tanulással töltöttem. Minden nehézség ellenére szeretek itthon élni és Budapest egy gyönyörű város ami nagyon hiányozna ha elmennék. A hazai kultúra, a család, a barátok közelsége nekem többet számít annál, mint hogy mennyit keresek. Valószínű én vagyok a ritkaság ebben a mai anyagias világban, de így érzem.

Sziasztok. Köszönöm, elgondolkodtató.

Nagyon jól látod, jól összefoglaltad!

Én mostanában fontolgatom a döntést, hogy belevágjak-e a már sokak által megjárt "kimegyek angolt tanítani japánba" történetbe. Tudom, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű mint amilyennek hangzik és hogy rengeteg hátulütője van, mégis úgy érzem, hogy a barátokat, családot és minden mást hátra hagyva is valahogy több dolog vár rám mint itt. Egyrészt Mo.-n még semmit nem értem el és egyedülálló vagyok tehát lényegében semmit sem kéne elölről kezdenem. A videó konklúziójának ellenére az alapján amit elmondtál én pont, hogy inkább az "igen" felé hajlok. Kicsit félve kattintottam, de azért is mert valahol egyszer hallottam, ha nem tudsz dönteni dobj fel egy érmét és ha csalódott vagy abban amit látsz akkor tudod hová húz a szíved. Kicsit én is ezt érzem most.

Én tényleg nem értem azokat akik kivándorolnak, majd egy egy életen át sírnak, hogy milyen jó hely Magyarország, és bárcsak ott élhetnének. Te is régen voltál Magyarországon, és nem tudod mi folyik itt úgy érzem. Különben eszedbe sem jutott volna ilyeneket mondani. 😕 Ha engem kérdezel néhány méltóságos urat és az ő csókosaikat leszámítva, senkinek nem jó Magyarországon. És ez csak romlik...

Köszi a videót, jó összefoglaló lett :) Szerintem a megfelelő nyelvtudással egyáltalán nem nehéz az ügyintézés, én Londonban élve legalábbis ezt tapasztalom. Az elején inkább az volt nehéz, hogy kiismerjem, hogy működnek a hivatalok, vagy azt megtudni, hogy valamint egyáltalán intézni kell ami nekem eszembe sem jutott, mert nem triviális. (például az albérletkeresési procedúra egész más, mint Magyarországon.) Aki egyedül van, annak tényleg nehéz, nekem sok barátom élt itt már, amikor kiköltöztem, ezért én sosem éreztem, hogy egyedül lennék, mindig volt kihez fordulni, ha volt kérdésem, vagy segítség kellett. Akinek ez kérdéses, annak ezt tudom javasolni, hogy költözzön olyan helyre, ahol élnek barátai vagy ismerősei. Ha nincs erre lehetőség, akkor is van sok online csoport facebook-on például, ahol lehet kérdezni, illetve pl meetup.com-on lehet társaságot is keresni. Japánban azt hiszem, kicsit többet és keményebben kell dolgozni, és nehezebb is lehet külföldiként elhelyezkedni, itt én azt érzem, hogy ugyanannyit fektetek bele a munkámba, és magamba, mint Mo-on és mégis több és jobb lehetőség van előre lépni, jobban keresni. Ehhez mondjuk az is kellett, hogy volt egy szakmám és tapasztalatom, mikor kijöttem, és nem a nulláról kellett azért felépíteni mindent. Nekem a legjobb döntés volt annak idején kiköltözni, és sosem akarnék visszamenni Magyarországra, mert itt érzem itthon magam, csak a család és az ottani barátok hiányoznak, de a covid óta tudjuk, hogy online is lehet, és könnyű kapcsolatot tartani, ha szeretnénk.

A "Gyere haza fiatal" program "lezárult", tavaly sokan kivándoroltak. Valami nincs rendben ebben az országban. Tudnám sorolni, hogy mik, de most csak annyit, hogy 2023-ban érdemesebb kivándorolni.

Mi lassan 2 éve konkrétan a gyerekeink jövője miatt mentettük ki őket Mo-ról. Most még nagyon nehéz, de nem csinálnánk vissza. 14 év alatt nagyon más lett ott a világ sajnos.

nekem egy bajom van. itthon diplomával és nyelvvizsgával nem találok olyan munkát, ami a szintemnek megfelel. rendesen neveltek, nincsenek nagy igényeim, egész életemben beosztottam a pénzt, nem herdálom el semmire. de konkrétan ahol eddig dolgoztam, ott megkérdezték, hogy miért is őket választom? (na vajon...) mert a legtöbbhöz max érettségi kellett. a többi helyre, ahova az én diplomám jó lett volna felvettek csókost. tuti kimennék, ha olyanok lennének a körülmények. 5/4 ismerősöm kiment külföldre, és sokkal jobban élnek, vissza sem jönnek. utaznak, étteremben esznek, egyéb csacsiságok. én meg diplomásként naponta egyszer eszem, koplalok, és a magyarok nagy részének köszönhetően a mentális egészségem a béka segge alatt van. mivel itt mindenki iszonyatosan durva és bunkó. külföldön élő ismerőseimtől nem hallok olyat, hogy munkahelyen megalázták, vagy hogy nem vették fel az adott munkahelyhez szükséges végzettsége ellenére. nem egyszer voltam úgy is, hogy megvolt a végzettségem és a szakmai tudásom, de aztén felvettek valami zöldfülűt, aki baromira nem értett semmihez. a japánok nyilván más tészta, ha munkáról van szó. de bizton állíthatom, ha anno tudtam volna, hogy itthon nem ér semmit a diploma, akkor nem végzek egyetemet. nagyon szerettem volna az életemben utazni, még Japánba is, gyönyörű ország, remek ételekkel...

Objejtívan làtod a dolgokat .👍 Szerintem ha haza költöznétek akkor màr màsodszorra hagynàtok el az otthonotokat .

Ez egy nehéz téma, de remekül összefoglaltad! Én a 20as éveim végén kaladvágy? Anyagi megfontolás? Vagy ki tudja miért vágtam bele az amerikai "kalandba". Én óceánjárón dolgoztam 2 szezont azaz kb. 1,5 évet. Piszkosul nehéz volt elindulni egy idegen országba, ráadásul a világ másik felére. Először borzasztó volt. Hiába gondoltam azt, hogy tudom a nyelvet..rá kellett jönnöm, hogy a suliban amit tanultunk az egy kalap .... Aztán teltek a hónapok és egyre jobban éreztem magam, jobb lett a munka és a fizetés is rendben volt. Ezután eljött az ideje hogy hazamenjek...hát konkrétan rettegtem, hogy el kell hagynom a megszokott kis kabinomat és kiszakadok jelenlegi életemből. Aztán hazaértem..jött a magyar valóság...😒 Kint sincs kolbászból a kerítés, de a mentalitás, az emberek kedvessége teljesen más szinten van. Legalábbis én ezt tapasztaltam. 2 szezont vittem végig így, de a honvágy végül hazahúzott. Ausztriában is dolgoztam és rettentően szerettem..de tény hogy a család hiánya nagyon megnehezíti a kinti életet. Azonban a mai helyzet Magyarországon elgondolkodtat, hogy nem lett volna-e jobb döntés, ha kint maradok és csak látogatóba járok haza?!

Viktor, a Kalandvágyból külföldre podcastban van kedved elmesélni a történeted?

Ezt a sztorit mindenki másképp éli meg, szerintem?! Jómagam többet voltam a világ több országában, mint otthon. Egy céget képviselve jártam már Ázsiától - Észak-Amerikáig és mindenütt Európában. Most Lengyelországban vagyok, - szintén munka - innen megyek tovább majd a Balti államokba. Mindig visszamentem, de most már vénségemre rájöttem, hogy hibáztam. Otthon a szakmámban semmi lehetőség, máshol meg igen? Nem akarok semmit sehova terelni, de még 5 év és valahol, de letelepedek, gyanítom Ázsiában. Senkit nem bíztatok az életvitelemre, de egy az tény, amit megélsz, azt már senki el nem veszi tőled!

iiiiigeeeen :) sajnos T_T

Szerintem nagyon jól latod a dolgokat, jo a felhozott téma. Hasonlóan gondolom mint te, a 16 évnyi Angliai életem után....

Bocs, hogy en is kulfoldot kepviselem... 11 eve jottem el Magyarorszagrol, es soha egy percig nem bantam meg. Nem utaltam az orszagot, anyagi okok miatt kellett eljonnom. Angliaban elek 10 eve, Franciaoszagban is voltam masfel evig, es nagyon szep emlekeim vannak (persze voltak nehezsegek is). Reszmunkaidos allasbol most siman megelek, nem dolgozom magam halalra. 40 eves vagyok, es most tervezek Japanba koltozni. :D Szeretek kalandozni. En mindenkepp ajanlom, akinek van lehetosege, probalja ki a kulfoldon valo dolgozast. Ha haza is mentek utana, akkor is nagyon jo tapasztalat.

Nem említetted, hogy ugyanolyan munkáért külföldön sokkal több fizetést kapsz, amiből sokkal jobb szinvonalon tudsz megélni. 🙂 (pld. magyar benzinkutas vs osztrák benzinkutas)

-- A KÖLTŐ HAZÁJA -- "Művész hazája széles e világ; A hírnév országutját lakja ő, S ez út hosszába' minden olajág, Minden babér az ő számára nő." Ám hadd legyen, nem tagadom, Övé, mely bírja őt, a hon: De szívem azt sugja minduntalan, Hogy a költőnek egy - csak egy hazája van. Kezdődik e hon a csendes tanyának Küszöbjén, melyhez emlékezete Köté legelső végét fonalának, Midőn először útnak erede; Hová e gondolatvezér Mulatni vissza-visszatér - És egy szerény zöld ággal megpihen, Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen. Ott ismerősen vészik őt körűl Gyermekkorának játszótársai; Eléje ott nyájas szóval kerűl Az agg szülő - tán már csak néhai; Minden szöget, minden zugot Úgy lel, miképen megszokott, Bár őse telkén most a vén Idő Új gazda: bont, épít, ahol s mint kedve jő. Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd Anyai tejnek édes folyama, E szó nyitá meg szívét és eszét Ajkára ez simult, hogy dallana; Szerelme bimbó-hajnalán E nyelvet érté a leány, S ezen viszonzá a "szeretlek"-et Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett. S a nyílt szivű nép, melyet ott talál, Vele érzésben és nyelvben rokon; Dala e nép közt ajkrul-ajkra száll Örül vagy sír az édes hangokon; Fogékony ott minden kebel A dalra, melyet énekel, - S hogy ebből semmi hang el nem veszett, Tudnia biztosan, mily boldog élvezet! Ameddig ily nép fogja őt körűl, Nép, melynek érzi keble, zengi szája A költő énekét, - addig terűl, Ott éri végét a költő hazája; Azontúl maga jövevény, Dala üvegházi növény, Legszebb illatja, színe kárba megy: Széles világon nincs népe s hona - csak egy! Innen, hogy ő e népet és hazát Szeretni tudja kimondhatlanúl: Nem a dijt méri, melyet tán az ád, Oltára nem önző lángokra gyúl; És, bárha szűk, és bárha gyér A jutalom és a babér: Ő e honért, e honnal s honnak él, - Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél. Boldog, ha büszke lantján a haza Dicsőségének napját zengheti! Ha nincs multjának vérző panasza; S reménye vásznát jó szél lengeti! A dal, mit így teremt ujja, Egy nemzeti hallelujah, Visszhangja messzi ég alá kihat - És fölverendi a késő századokat. De bár fogy a nép és hazája pusztul, És a jövendő hallgat, - nem felel, Bár keble csak bánat dalára buzdúl: Honát a költő mégse' hagyja el; - És, mely alélt hattyú gyanánt Várja magára a halált - Ő nemzetének hattyuéneke, Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke. (1851) --- Arany János --

Ti mit dolgoztok??? ❤😅

Szerinted hulye kerdes ? Mibdenkinek mas a lehetosege, mas gyakorlata !!!

külföldön élni = káromkodás? xD

Külföldön élek és egy nagy különbség van még pedig a morál. Magyarországon mindenki dörzsölt és meg úszásra játszik ez igaz a legnagyobb és a legkisseb embere egyaránt. Mindenki fél, vagy függ valakitől ezért nem mernek változtatni vagy nem tudnak. Magyarországnak az a nagy tragédiája, hogy elhalasztott lehetőségek tömkelege vagyunk. Ma már olyan nagy a kár, hogy több generáció kell a javítására.