Ha Baja, akkor halászlé, Duna, fürdés, városnézés…
A Szentháromság teret gyakran hasonlítják a velencei Szent Márk térhez. A tér négylevelű lóhere ablakban van kikövezve, melynek nyugati oldaláról csodaszép kilátás nyílik a Sugovicára és a szemközti Petőfi-szigetre. A téren található műemlék épületekben szálloda, üzlet, kávézó és turista információs iroda is működik.
Az egykori barokk Grassalkovich Kastély ma a bajai Városházának ad otthont a Szentháromság téren. 1862-ben lett a városé az épület, amikor megváltotta magát a földesúri függéstől a város. 1896-ban átépítették az épületet neoreneszánsz stílusban.
A Szentháromság szobor a XVIII. században készült barok stílusban, amely Baja egyik legrégebbi műemléke. A szobrot a várost sújtó nagy pestisjárvány emlékére állították. A négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János szobra felett Mária szobra áll. Az oszloppillér tetején, a szentháromságot megjelenítő alkotás látható.
A Városháza mögött áll a ferencesek (barátok) temploma, mely 1728-1756. között barokk stílusban épült.
A Tóth Kálmán tér a Baján született költő, újságíró, politikus Tóth Kálmánról kapta a nevét. A teret szökőkút és az író egész alakos szobra teszi szebbé.
Belváros Szent Péter és Pál templom Baja történelmi belvárosában található, a Szent Imre téren. Az egyhajós templom 1742 és 1765 között épült Grassalkovich Antal gróf anyagi támogatásával. A templom melletti szoborfülkében található az 1827-ben készített Szent Flórián szobor.
A bajai szerb templomok közül kettő maradt fent. A legrégebbi a Szent Miklós tiszteletére emelt templom. Mai barokk formája 1779-ben megtörtént átalakítás nyomait tartalmazza.
A piac közelében, a körforgalomnál a honfoglalás 1100. és Baja várossá nyilvánításának 300. évfordulójára emelt díszes kút áll. Csapjait a honfoglaló vezérekről nevezték el.
Baja egyik legforgalmasabb kereszteződésénél áll a bajaiak kedves jelképe, a bajai születésű Jelky András szobra a róla elnevezett téren. Jelky András szabólegényből lett világutazó, kalandor, felfedező, a szobor ezt egy földgömbbel szemlélteti a járókelők számára.
Baja fő terétől pár perc sétára érhető el a Petőfi-sziget a Sugovica feletti közúti hídon keresztül, amely szervesen kapcsolódik a városhoz. És 2015-ben épült meg a szépen ívelt Sugovica gyalogos és kerékpár híd. Korlátjain rengeteg lakatot hagytak emlékül, emlékeztetőül.
A Türr István-kilátó szemet gyönyörködtető környezetben, a Duna és Sugovica összefolyásánál magasodik, mára Baja szimbólumává vált. Mellette halászati skanzen és kiállítás található.
A magyarországi vízimolnárok örökségét bemutató múzeum az egyedüli hajómalom a Dunán, amit a folyó sodrása hajt.
A város mai területe már az őskorban lakott hely volt, és a vaskort leszámítva folyamatosan az is maradt; a régészeti feltárások újkőkorszaki, bronzkori és népvándorláskori (szarmata) leleteket találtak. A 6. századtól avarok lakták a területet.
A honfoglalás után fontos folyami átkelőhellyé vált. Első írásos említése 1323-ból származik. Legkorábbi ismert birtokosa a Bajai család volt, majd 1474-ben Mátyás király a Czobor családnak adományozta.
Baja a török hódoltság alatt a Bajai nahije központja, az időszakban jelentős erődítmény és kikötő volt, több száz házzal, mecsettel és fürdővel. A török idők végére azonban a település elnéptelenedett. Baján 1686-1690 között a török elől menekülő bosnyákok telepedtek le. A város népessége a 17. században a horvát (bunyevác, sokác) és szerb, majd a 18. században a német (sváb) és magyar betelepülőknek köszönhetően emelkedett meg ismét.
A város a török uralom alól Buda visszavétele után szabadult fel, és kincstári tulajdonba került. A török elleni háborúkban fontos szerepet játszott, különösen az utánpótlás biztosítása révén, ezért 1696. december 24-én I. Lipót császár mezővárosi rangot adott neki. (Címere ezen dátum miatt ábrázolja a bibliai Ádámot és Évát, hiszen december 24-én van mindkét név névnapja.[6]) Az ezzel járó jogokat III. Károly 1714-ben megerősítette. Később újra földesúri tulajdonba került: birtokosa 1727-1741 között a Czobor család volt, majd a zálogba csapott uradalom - a Czobor család kihalása után - 1750-től Grassalkovich Antal tulajdonába került. Baja végül 1858-ban váltotta meg magát Zichy Ferraris Félixtől, majd 1862-ben 722 ezer forintért megvette Zichy Ferraristól a bajai uradalmat és a Grassalkovich-kastélyt, amiből városháza lett.
Baját pestisjárvány (1739), árvíz (1751) és tűzvész (1840)[9] pusztította. Ennek ellenére a 18-19. században a vízi szállítás révén az Alföld egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává vált, így gazdasági és kulturális téren is a környék központjává fejlődött. 1828-ban kezdték kövezni az utcákat, aminek folytán a város 1830-ban kövezetvámszedési jogot kapott, 1833-tól pedig - megszakításokkal - közvilágítása is van a településnek.