Teljesen igaz (nem tudom, Bugyonnij miért maradt ki), mindenesetre frissítettem a videó leírását.

23000 darab harckocsi: Juri Kirsin (a Szovjetunió összeomlásáig az ország Katonai Történelem Intézetének igazgatóhelyettese) említi az 1997-es, a Szovjet fegyveres erők a Nagy Honvédő Háború hajnalán című könyvében. Azt nem tudom, hogy ő honnan szedte az adatot, de nekem hihetőnek tűnik a szám. 1941-ig nagyságrendileg a következő harckocsik készültek a Szovjetunióban: T-18: 100 db T-27: 2500 db T-28: 500 db T-34: 1000 db T-35: 50 db T-37: 1200 db T-38: 1300 db T-40: 1000 db T-50: 50 db BT-2: 600 db BT-5: 1900 db BT-7: 5500 db KV-1: 1400 db KV-2: 200 db + az Ön által vitatott 10000 db T-26-os. Ez mindösszesen 27300 darab harckocsi (a lánctalpas lövegvontatók és más típusok nélkül). Értelemszerűen ezek egy részét ekkorra leselejtezték vagy elpusztult a japánok elleni harcokban, de számomra a papíron 23000 darab harckocsi reálisnak tűnik. Legénység száma: Így hirtelen csak egy Google-kereséssel válaszolhatok: az orosz Wikipédia 2 főt említ ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A5%D0%A2%D0%97-16 Az angol nyelvű Tank-Encyclopedia szintén, de azzal a megjegyzéssel, hogy a fotók tanulsága alapján általában két fő használta "2-4, however photos seem to suggest crews were usually two men" tanks-encyclopedia.com/ww2/soviet/soviet_khtz-16.php Az orosz Topwar honlap 2 főt: topwar.ru/108500-htz-16-samyy-massovyy-sovetskiy-bronetraktor.html Az általam olvasott források még a motor erejében (52 vagy 58 lóerő), illetve a frontpáncélzat vastagságában (25 vagy 30 mm) sem értenek egyet, ezért az eltérő legénység nem meglepő, de a típus kártyáján (ahogy az összes többi esetben is) csak egy adatot tüntettem fel (bár azt nem állítom, hogy feltétlenül ez a helyes). A típust egy kétszemélyes traktorból alakították át. Tudom, hogy a szükség nagy úr, de nem nagyon látom, hogy a lőszer, a küzdőtérbe benyúló löveg és a vezető mellett hogyan férne be a járműbe még 3 katona.

@@Elfnethu Papíron valóban lehet, de mint azt mindannyian tudjuk, a papír nagyon sok dolgot elbír. Eleve: az 1400-as darabszám az 1941 végéig értendő a KV-1 esetében. A Barbarossa előestéjén ennek csak a töredéke állt hadrendben, T-34 esetében szinten. T-28-asból alig több, mint 400 darab volt hadrendben (lévén 92 darab megsemmisült a téli háborúban), és a japánok által megsemmisített kb. 250 BT tankot, a spanyol köztársaságiaknak átadott, vagy a finnek által zsákmányolt tankokat még meg sem említettem. Az orosz Wikipedia is 2-4 főt említ ("Экипаж, чел. 2-4). Emellett azt tudom mondani, hogy a felépítményben helyet kapó parancsnok mellett egy lövegkezelőnek garantáltan jutott hely a sofőrön kívül, lévén a küzdőtér méretei erősen hajaznak a T-26 obr. 1933 méreteire, és láss csodát, abban is vígan elfért 3 fő.

Fejből nem emlékszem ki, de valami szovjet okos az 1930-as években azt állította, hogy a 40-es évekre a Szovjetuniónak 50000 harckocsival kell rendelkeznie... Az igaz, hogy a többi típussal szemben a KV-1-es 1400 darabja egész 1941-re vonatkozik, egyszerűen hirtelenjében nem kerestem forrást, de most pótolom: KV-1 gyártás: 1939: 1 db 1940: 139 db 1941 január: 47 db február: 46 db március: 63 db április: 70 db május: 16 db június 51 db Ez alapján a Szovjetuniónak nem lehetett 27300 harckocsija, csak bő 26300 darab...mindez nem változtat azon, hogy véleményem szerint a német támadáskor a papíron 23-25 ezer harckocsi reálisnak tűnik. Szovjet harckocsik a spanyol polgárháborúban: BT-5: 50 db T-26: 281 db Itt a vége (azt nem tudom, hogy ezekből mennyi veszett oda, mielőtt a szovjetek kivonultak), de gondolom nem sok, mert az ellenségnek csak kétféle harckocsiból volt 1-nél többje: a német Panzer I-esből és az olasz CV-33-asból és egyiknek sem volt lövege. Lucas Molina és José María Manrique: Szovjet harckocsik Frankó hadseregében (2007) szerint a nacionalisták legalább 49 darab T-26-ost zsákmányoltak. A szovjet-japán határháborúban a teljes veszteség szovjet oldalon kb. 350 harckocsi volt. A Finnek már jobb kérdés. Az angol Wikipédia azt írja, hogy 1200-3543 szovjet harckocsi pusztulhatott el, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a szovjetek csak bő 2500 harckocsival támadtak. A korabeli finn adatok szerint 1000-1200 darab harckocsit semmisíthettek meg, de ez nekem elég hasraütésszerűnek tűnik. A szovjetek saját vesztetéseiről nem tudok, de ez még mindig a hihetőség határán belül mozog. Értelemszerűen aki leltározott már, az tudja, hogy a papíron megvan és a tényleg megvan, tudjuk hol van és működik az nem ugyanaz, de továbbra is azt gondolom, hogy a 23-25 ezer harckocsi a hihetőség határán belül mozog. Szerintem a T-26-os 3 fős legénysége nem mérvadó, mert ez egy harckocsi volt: 1 fő elöl ült, + 2 külön a toronyban, míg a HTZ-16-os egy páncélozott traktor volt, ahol a vezető a löveg mellett ült. A T-26-osban szemből nézve gyakorlatilag egymás mellett ült a 3 fős legénység, de ez egy 2,44 méter széles típus volt, amit eleve harckocsinak terveztek, a HTZ-16 viszont csak 1,9 méter széles. Az igaz, hogy az orosz Wikipédia 2-4 főt említ, elnézést kérek az elírásért, bár jó kérdés, hogy ezt honnan szedik, lévén a Wikipédia nem az első közlés helye. Másrészt viszont mi az, hogy 2-4 fő?! Ha egy harckocsiból több változat készült és az egyiknél a toronyban ketten ültek, a másiknál viszont hárman, akkor megértem, hogy 3-4 fős a legénység, de egy egyetlen változatban gyártott harckocsinál nem; vagy 2 fős a legénység, vagy 3, vagy 4 (vagy 2 és ha valaki fázott, akkor bekéredzkedett). Próbálom elkerülni a hibás adatok használatát, de ez tipikusan egy olyan kérdés, ahol nem tudok igazságot tenni: egyik forrás 2 főt említ, a másik 2-4 főt, nyilván a legtöbb honlap hozzám hasonlóan más, korábbi forrásokra hivatkozik és utólag nem tudom eldönteni, hogy kinek van igaza. Mivel azonban olyan honlap volt, ami 2-t mondott, olyan viszont nem, akik csak 3-at vagy csak 4-et, a fentiek mellett én ezt úgy értelmeztem, hogy 2 fő. (találtam egy orosz nyelvű honlapot, ami 3-4 főt mond, de itt sem vagy 3 vagy 4 főt, ráadásul a szöveg egyes pontjai ellentmondanak egymásnak). fishki.net/2924202-rasskazy-ob-oruzhii-bronetraktor-htz-16.html

@@Elfnethu Állítottak ők elég sok dolgot, azonban volt bőven olyasmi, aminek vajmi kevés, mondhatni érintőleges köze volt a valósághoz. Tény, papíron hihető értéken belül van a 23 ezer harckocsi, azonban erősen valószínűtlennek tartom, hogy a valóságban meglett volna ennek a számnak akárcsak a kétharmada is, pláne üzemképesen, és akkor arról ne feledkezzünk meg, hogy elég nagy ország volt a Szovjetunió, nem koncentrálódhatott az összes üzemképes jármű az ország nyugati részébe. A spanyol szolgálatban lévő harcjárművek mindegyike elveszett szovjet szempontból, ugyanis amit nem lőttek ki, azt a nacionalisták vették alkalmazásukba a háború után, hazaszállítani nem szállítottak haza egy darabot sem a szovjetek tudomásom szerint. A japánok ellenében a 350 darab elvesztett harckocsi viszonylag jól van dokumentálva, a szovjetek pedig 611 páncélos elvesztését ismerték el hivatalosan a finnek ellenében, illetve Otto Manninen finn történész 1244 a 7. hadsereg kötelékébe tartozó kilőtt, megsemmisített szovjet harckocsiról ír, azonban szerintem azzal nem számol, hogy volt olyan szovjet tank, ami öt alkalommal is harcképtelenné lett téve, viszont mind az öt alkalommal meg is lett javítva. Arról feledkezel meg, amit magad is elmondtál a videóban: nem volt egy egységes szabvány, bizonyos mértékig minden HTZ-16 egyedi jármű volt, eltért a többitől, másfelől a bevetésükre sem volt egy egységes doktrína. Két fővel is csatába indultak ha a szükség úgy kívánta, mert mint azt nagyon jól tudjuk: egy alulfegyverzett, nem teljes legénységű, ergo nem teljes harcértékű harckocsi is jobb, mint a semmilyen harckocsi (lásd a jugoszláv háborúkat példaképpen, ahol özönvíz előttinek számító harcjárműveket is bevetettek, vagy az abház - grúz konfliktust, ahol gyakorta megesett, hogy páncéltörő lőszer híján repesz-rombolóval, vagy ökleléssel kellett az ellenséges harcjárműveket harcképtelenné tenni).

harckocsi... nem TANK

Mert kortársaihoz képest minimális számban gyártották és nem készült belőle továbbfejlesztett, a bázismodellnél erősebb változat. Csak azért nem kapott 1-est, mert értékeltem, hogy vészhelyzetben készült.

Ha teljessé akarod tenni az illúziót, akkor ezeken felül képzelj magad mögé egy NKVD tisztet is, aki két hét után vagy lelő vagy nem (valószínűleg igen, mert valaki sokkal feljebb kitalálta, hogy 809 ilyen harckocsit kellene gyártani, de csak 750 traktort utaltak ki, ebből csak kb. 500 érkezett meg és csak 100 darabhoz van elegendő páncél).

A legutóbbi szavazás a sorozat 4 záró epizódjának (mármint a videók alanyának) kiválasztásáról szólt. A legutolsó részben 3 típus közül lehetett választani (M18 Hellcat, KV-1/KV-2, Panther) - amennyiben a legtöbb néző a szovjet típusra szavazott, akkor november 27-én erről a harckocsiról fog szólni a videó (ha nem, akkor sajnos nem).

Igen. Az előzetes alapján nagyon nem tetszett, ezért nem láttam.

Fő csataharckocsi (vagy aki ezt az elnevezést nem szereti, annak "általános" harckocsi). Miért?

Wikipédián vitázok egy emberrel aki szerint a t 72 közepes/általános/univerzális/általános célú harckocsi.

Most akkor melyik? Közepes harckocsi vagy általános? Ahogy a harckocsi-kategóriákról szóló videómban is rámutattam, az 1940-es évek után közepes harckocsik már nem épültek; ez alapján fő csataharckocsi. Az "általános" kifejezés egyik oldalról igaz, másrészt én nem szeretem, mert azt sejteti, hogy az adott páncélos mindenre jó, ami viszont nem igaz (pl.: a könnyű harckocsik kiváltására alkalmatlan). Talán kompromisszumos megoldásként lehetne egyszerűen "harckocsi"-nak nevezni. Emellett mivel a Wikipédia nem az első közlés helye, érdemes megnézni, hogy az adott cikk forrása mint mond.

Rendben köszönöm a választ.

Nem volt hozzá lőszer Ezért egy olyan löveget raktak bele amihez nagy számban ált rendelkezésre lőszer

Azt is meg kell emliteni , hogy volt rövid csővel felszerelt kezdeti széria is aminek az AP löszere szinte semmit nem ért. Igy az orosz 76.2mm -es löveg jobb választás volt. Sőt a 76.2 mm-es vontatott löveg olyan jó volt hogy azt a németek is használták meg egy részét át huzagolták 75-os re a német löszerhez. Egyrészüket ezeknek a Marder páncél vadászokra is rá rakták.

A fejlesztések bizonyára segítettek volna, de egészen egyszerűen nem volt idő: a lehető legrövidebb idő alatt kellett gyártani valamit. A hátsó páncél hiánya: a nem sokkal későbbi SzU-76-osnak nem volt hátsó fala (se teteje), de városban ezt a legénység nem díjazta és az első repesztalálat mindenkit megölt (ha nem fagytak meg az orosz télben). A rádiót kizártnak tartom: ekkor a "normál" szovjet harckocsik jelentős részének sem volt rádiója. Személyi páncél: az általam olvasott források szerint ezeket a legénység országtól függetlenül gyűlölte, ezért harcban szinte soha nem használták. Még a hidegháborús amerikai M110-es önjáró tarackon sem, pedig annak egyáltalán nem volt felépítménye, így páncélzata sem. Másrészt plusz 2-3 mm nem tudom, hogy segített volna-e bármit, ha egy német harckocsi eltalálta volna a típust. A felfüggesztett pokrócok ellenben az első világháborús harckocsikban meglepően hatékonynak bizonyultak a tüzérségi repesztalálatok megfogásában/lelassításában: a britek különösen szerették ezeket, bár ehhez hozzájárult, hogy a típusaiknak hatalmas, egybefüggő belső tere volt. Nem tudom, hogy volt-e a HTZ-16-oshoz rendszeresítve álcaháló, de gondolom nem, mert én egyetlen fotón sem láttam és ahogy említettem, a legtöbb példányon még álcafestésre sem futottak. Sztálingrádban a hajógyárral szomszédos traktorgyárból a T-34-esek közvetlenül a frontra indultak és gondolom a HTZ-16-osnál is ez volt a helyzet. Nem hiszem, hogy valaha szállították volna őket: technikailag az alacsony tömegük miatt egy nagyobb síkágyas félpótkocsi is elbírta volna őket, de tekintve, hogy a Szovjetunióban éppen óriási hiány volt gépjárművekből, szerintem lábon mentek a frontra (ami nem volt túl távol a gyáraktól).

?

Tudomásom szerint az amerikaiak és britek soha nem adtak át komplett gyártósort a szovjeteknek, de a legnehezebb időszakban számos harckocsit (pl.: az amerikaiak Lee közepes harckocsikat, míg a britek Matilda II-ket és Valentine-okat) adtak át, valamint a logisztikai szempontból rendkívül fontos gépjárművek szinte mind nyugatról származtak (meg egy csomó minden más is). Hogy győzhettek a szovjetek? Egyrészt nem minden téren voltak lemaradásban, másrészt ahogy az előző kommentelő is utalt rá, a számbeli fölény miatt. Csak egy példát említenék: a második világháború alatt a németek elsődleges közepes harckocsija a Panzer IV volt, amiből kb. 8.000. darab épült. A szovjet ellenlábas T-34-esből több mint 80.000. db + közel 50.000. darab amerikai M4 Sherman. A Szövetségesek nagyságrendi fölényben voltak.

@@Elfnethu Úgy értem magát a gyártás technológiát(gyártósor) adták át .És ez megmagyarázná hogy, hogyan voltak képesek annyi t34 et legyártani olyan rövid idő alatt .

A T-34-es harckocsi egy erősen fejlesztett BT harckocsi volt, amely az amerikai Walther Christie tervén alapult, tehát ebből a szempontból nyilván volt technológiai transzfer, hagyományos értelemben viszont nem. A T-34-es nem volt teljesen új típus: a Barbarossa hadművelet kezdetére már kb. 1000 példányt gyártottak belőle. Maga a típus igen egyszerű volt, ennek ellenére kezdetben a T-34-es számos műszaki problémától szenvedett, a gyártási számot viszont nem varázslattal érték el, egyszerűen a szovjeteknek rengeteg nyersanyaguk volt és párhuzamosan több gyár ontotta magából.