Imádnivaló Csodanő‼️❤️🙏maradj mindig velünk Erzsike ❤️❤️❤️

Csodálatos ajándék volt ez az óra is. Szeretünk nagyon!

Ezekről a megfigyelésekről sehol nem hallani, megtapasztalom, naponta ezeket az eseteket magamon. Nagyon finom, nyitott, érzrékeny lélek, mint Erzsébet, tud ennyire figyelni, mindenre, mindenkire, s tovább is adni. Köszönöm szépen.

Nagyon köszönöm, nem lehet betelni, ezeekkel a csodás, mély gondolatokkal. Tanulunk!

Köszönöm

Nagyon szeretünk sokkat adsz az embereknek. )))

Köszönöm..

Annyira szeretem....

Köszönöm. 1 éve volt balesetem, azóta én is segítséget, fiatal embereket, és kézségesen segítenek. Ez fantasztikus, felemelő érzés volt egész napomra. Nagyon jól esett, hogy a mai fiatalok is segítenek. Bár, hiszem a kérőn is múlik, hogyan kér.

Fantasztikus ahogy mesel , ahogy szivböl elmeseli ami törtent , ahogy törtent . İmadom Önt Erzsebet . Halas vagyok a szivem leg melyeröl . İşten aldja meg Önt es hön szeretett beteg ferjet reszesitse egy csodaban . Köszönöm , hogy van 💙💙💙

❤️❤️❤️

Nagyon kedvelem.:) Van egyfajta szerénység, tisztaság, kedvesség, bölcsesség benne, ami vonzó. A Jóistenke napsugárból alkotta.

IMADOM, ISZOM MINDEN SZAVÁT ❤ Vadassy Erzsi!!

💜💜💜

Nagyon aranyos, elgondolkodtató, nem lehet megunni.

❤

🥰

Nagyon szeretem a lelket melengető előadásait!

Sokadik előadását látom most, az ismétlések nem maradnak el, de mindig más a közönség. Elmosolygok egy eseten, amit viszont mindig elmond - az 56-os buszjelenetet. Hát velem is sűrűn előfordult, éppen kezdtem a középiskolát. Mentünk a villamoson, sokan voltunk, egy osztálytársammal mentünk hazafelé. Akkor is elég sok hasonló eset történt, a férfiak megengedték maguknak, hogy végighúzzák a tenyerüket a lányok popsiján. Épp mondja az osztálytársam, hogy vigyázz, egy pasas fogdosódik, amikor már éreztem is, hogy hozzám ér. Valami olyasmit mondtam én is, amit Erzsébet fiatal korában, felháborodva, hogy mit képzel?! Kis idő múlva megéreztem, hogy valaki néz, sőt férfihangot is hallottam. Hátrafordultam, és megállt bennem a kés. Ott ült az igazgatóhelyettes, engem nézett az ijesztően szétálló szemeivel, sőt valamit szólt is, hogy mit randalírozok én a villamoson... A jelenetet talán nem láthatta, csak a hangot hallotta. Annyira a lelkemre vettem, hogy iszonyúan féltem, mi lesz holnap, behívat és rendetlenkedésemet meg fogja büntetni majd valamivel, netán jelenti az igazgatónak, és akkor magyarázkodhatok majd neki, hogy nekem volt igazam, mert hogy képzeli valaki, hogy fogdos a villamoson. És éreztem, nagyon is éreztem, hogy az igazgató sem nekem fog igazat adni... Nagyon sokáig féltem, rossz bemutatkozás lett volna középiskolai éveim kezdetén, ez a négy év és a magamtól is elvárt ötös bizonyítvány is, mert nekem tanulnom kellett, hogy valamire jussak az életben. Pár nappal később az igazgató jön lefelé a lépcsőn, én meg felfelé megyek. Köszönök, ő meg int, hogy azonnal jöjjön az irodába! rémülten megyek fel, behív. Odahívja az osztályfőnöknőmet és a gyorsíró tanárnőt. Nézzék meg, fordít az ablak felé: van ezen a lányom púder, ugye? (tilos volt bármiéle festék, akár púder, bár sok lány sminkelve jött be - de nekem sose volt fontos, és megnyugodtam, hiszen valóban nem púderoztam magam, nem is volt.. Néznek a tanárnők, közelről is, aztán azt mondja szinte szinkronban mindkettő: nincs az arcomon semmi... ők is meg voltak szeppenve, mi van, ha mégis púdert látnak rajam? mert már a kezdeti hónapokban szorgalmas, tanulós lánynak ismertek, tehát jó lány voltam. Aaz igazgató rettenetesen szigorú volt, mindenki rettegett tőle. Nos, a vége az lett, hogy azt mondja az igazgató: na menjen az osztályába, óra lesz. Hogy bocsánatot kérjen tőlem a gyanúsításért, ugyan kérem!

De szeretném ha Barátnők lennénk! ❣️

De szeretlek...

❤️