A Kártyavár aktualizációja.
Dolgom van
lehet hogy azt hiszed jó fej vagyok
és azért írodnak meg mindig a dalok
hogy könnyítsek rajtad és lökjek egy nagyot
hisz mindig ugyan azt a keresztet kapod,
amit én is hordok az adott sorban éppen
így a hangulatod én pontosan értem
érzem a bántod, tudom hogy fáj
felénk mindig elillan a kék madár
pedig csak magamat próbálom mindig gyógyítani
hogy maradjon némi gógyim és ordítani
tudjak a világra, hogy elég már!
mikor a józan eszem jó magasan száll
és közben függőjévé váltam,
az érzésnek hogy újra betaláltam
így ha kezd álommá válni az élet
kirandírozom a papíromon a sok szépet
Mikor minden álmom szertefoszlik
Mar ismerem a romos oldalam
Itt komfortosan mozgok a sötét oldalon
nekem dolgom van
Mert rögtön elítélem magam
hogy ha véletlen éppen jól vagyok
Rettegve suttogom az agynak
Így nem születhetnek új dalok
Én lettem az a csávó aki
már gyerekként meghajolva járt
Aki felhőt hordott a hátán
És ernyő nélkül esőre állt
de ma már boldognak találom magam
a borús oldalon
s azon kapom a szemed sokszor
hogy a mosolyt a számról olvasod
mert ha az ég szekerére lépek
és onnan nézek vissza ránk
felfogom hogy milyen apró az élet
s fülembe fütyül a halandóság