Szent László száműzetésben született és bár nem vágyott koronára, mégis a magyar uralkodói eszmény egyik legtökéletesebb kifejezőjeként tartják számon. Egész életében a kereszténység következetes védelmezője és terjesztője volt. Egyszerre nevezték „szentnek” és „lovagkirálynak”. Szent László király portréja az Axiómán.
Ha tetszett a videó, kövess minket az alábbi platformokon:
▲ KZfaq ➡️ / axioma
▲ Facebook ➡️ / axiomamedia
▲ Instagram ➡️ / axiomamedia
▲ TikTok ➡️ vm.tiktok.com/...
▲ Twitter ➡️ / axiomamedia
▲ Honlap ➡️ axioma.hu/
Iratkozz fel hírlevelünkre extra tartalmakért, hogy elsőként érhesd el az Axióma Plusz beszélgetéseket ➡️ axioma.hu/feli...
For our videos available in English click here: • Videos in English/ENG ...
Ha értékesnek tartod a munkánk, akkor itt támogathatsz minket:
www.paypal.com...
Szöveg:
A székelyek segítségére sietett, amikor a tatárokkal vívtak élet-halál harcot. Korona volt a fején, jobb kezében csatabárd, fölötte pedig egy ékes hölgy alakja látszott. A legenda szerint ez volt a lovag utolsó csatája, ami meglepő, mert ekkor már közel három évszázada halott volt.
Szent László a “keresztény lovagság oszlopa”, a “haza fáradhatatlan védelmezője és bajnoka”, 1040-ben száműzetésben született, mert nagyapja, Vazul konfliktusba került Szent István királlyal.
Ezzel kezdetét vette a magyar Trónok harca.
László apja, Béla, és nagybátyja András küzdött a koronáért, majd haláluk után, ezt a viszályt leszármazottaik örökölték. Innentől kezdve Béla legidősebb fiai Géza és László, illetve András fia, Salamon lettek a főszereplők. A hercegek úgy döntöttek, hogy az ország harmadát kitevő, bihari és nyitrai hercegségekért cserébe elismerik királyuknak Salamont.
A véres belső harcokat lezáró békekötést jól időzítették, hiszen így már együtt nézhettek szembe a Magyarországra törő besenyők/úzok támadásával. A győztes cserhalmi ütközetben vitte végbe László, leghíresebb hőstettét, a magyar lány megmentését. Üldözés, birkózás, lefejezés, és a leány ölében való megpihenés. A kereszténység és pogányság, a jövő és a múlt, a jó és a rossz szembenállását évszázadokon keresztül ebben a jelenetben ismerték fel a magyarok.
Hamarosan újabb fordulatra került sor. Salamon és Géza között ismét kiújult a konfliktus, amelyben László bátyja mellé állt. A viszályból Mogyoródnál végül Géza került ki győztesen. Géza azonban viszonylag fiatalon életét vesztette, és bár László nem vágyott rá, mégis őt kiáltották ki királynak.
A jog Salamon, az alkalmasság László mellett szólt. Ezt tekintélyes fizikuma mellett erényeivel is bizonyította. Az égre tekintett, mégis két lábbal állt a földön: “Bűnös vagyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nélkül.” - írta egyszer Montecassino apátjának.
Bölcsnek kellett lennie, hiszen unokaöccse Salamon, sógorában, a német-római császárban bízva nem mondott le a koronáról. László ezt azzal ellensúlyozta, hogy feleségül vette Rudolf ellenkirály lányát, így német területeken is szövetségeseket szerzett.
Uralkodóként igazságosságra törekedett. Az elszaporodó bűnözés ellen kemény törvényeket hozott. Védte a keresztény vallást, az élet-és vagyonbiztonságot. A tetten ért tolvajra akasztás várt, de egy tyúk ellopása is csonkítást vont maga után.
László biztosította Magyarország nyugati, keleti és déli határait. Bátorsága miatt katonái minden veszedelembe követték: “Itt halok meg veletek, ha kell, monda vitézeinek, de nem nézem, hogy miként viszik a nőket és a gyerekeket rabszolgaságba” - s kezébe ragadta a vörös hadi zászlót, villámsebességgel nyargalt serege élén a támadó kunokra.
Mértékletességére jellemző, hogy visszafogta bosszúszomjas katonáit, amikor már a legyőzött nomádok életére törtek, mert nem megölni, hanem megtéríteni akarta a foglyokat.
László, ha tehette, imádkozott. Uralkodása alatt a kereszténység nemcsak a magyarok elméjét, hanem a szívét is meghódította. Bencés apátságot alapított Somogyváron, egyházmegyét Zágrábban, a bihari püspökséget pedig Váradra helyezte. Mindezek ellenére még a pápa politikájával is szembement, azért, hogy biztosítsa a magyar befolyást Horvátországban. Közbenjárt azért, hogy szentté avassák a lázadó nagyapját megvakíttató István királyt.
Szerették volna, ha ő vezeti az első keresztes hadjáratot Jeruzsálem visszafoglalására. Ezt azonban már nem élhette meg. Sírhelye olyan zarándokhelyé vált, ahova királyok temetkeztek. Halála után nem egészen 100 évvel az egyház szentjei közé emelte, a magyarok pedig tisztelettel emlékeztek nevére.