Nagyon hasznos videó, sokat tanulhatunk belőle, illetve tőled. Értéket közvetítesz. Szívesen látnék még több ilyen téma kibeszélős videót. Én pl 3 műszakban dolgozom egy orvosi segédeszközöket gyártó nagy cégnél, e miatt rengeteg előítéletet kaptam, mert biztos csóró vagyok elvégre csak az dolgozhat 3 műszakban, illetve lenézést. Viszont nem foglalkozom vele mert tudom hogy beteg embereknek segítek azzal hogy végzem a dolgom. Nagyon nehéz de tényleg nem szabad az ilyen negatív kisugárzású emberekkel foglalkozni.

Egyetemet végzett biciklis futár vagyok jelenleg, szóval inkább nem is mondom, mennyi kritikát meg előítéletet kaptam főleg a családomtól, mert hogy szerintük "nem illik" diplomával ilyen "tróger" munkát végezni. Köszönöm, hogy elkészítetted ezt a videót, remélem nagyon sok emberhez eljut az üzenete, hiszen éppen ideje, hogy nyitottabban álljunk hozzá egymáshoz. :)

Én csatlakoznék az előttem kommentelőhöz. Szintén az egészségügyi szférában vagyok, dipláms ápolónak tanulok és eszméletlen sokszor kaptam meg azt, hogy több van bennem, illetve a lesajnáló tekinteteket. Miközben tudom, hogy az emberek nagyobb része nem tudja, hogy az ápolóknál különböző fokozatok vannak és én a diplomámmal nagyon sokmindent csinálhatok. Illetve szerintem az, aki nagyon előítéletes és negatívan tekintv alakire a szakmája vagy a hovatartozása miatt, az önmagával sincs igazán megelégedve. Legalábbis én ezt vettem észre a környezetemen. Ha meg vagyok elégedve önmagammal, akkor nincs időm azzal foglalkozni, hogy valaki, aki rám nincs hatással azaz ember milyen.

lehetne még ennek a témának folytatása, vagy hasonló komolyabb témában :D

Valószínű nem én vagyok az egyetlen aki járt már úgy, hogy szóba elegyedtem egy ismeretlennel, vagy olyan személlyel, aki felületesen ismert engem, a beszélgetésünk végén elmondta, kellemesen csalódott bennem, és nem gondolta volna, hogy olyan vagyok, amilyen. Tehát, én ebből azt a következtetést vontam le, hogy Ő nem túl pozitív véleménnyel volt előtte rólam, holott nem is ismert, soha nem váltottunk egy szót sem, csak esetleg látott az utcán, boltban, stb., kialakított egy képet rólam. És, ami még befolyásoló tényező lehet, hogy mások ezt, vagy azt sutyorogják rólad, ami természetesen sok esetben alaptalan, hiszen csak a rosszindulat az, ami vezérli őket, és akaratlanul is befolyásolja ez az embereket a hozzám, illetve hozzánk való viszonyulásukban.

Engem nagyon sokan bántottak zenei ízlésbeli dolgok miatt, azóta se szeretek beszélni arról senkinek sem, hogy milyen zenéket szeretek. Általános iskola óta sokan még mindig azt hiszik, hogy én csak a népdalokat szeretem, mert lelkesen énekeltem őket énekórán. Volt egy korszakom ekkortájt, amikor magmara erőltettem mindenfélét, gyűjtöttem képeket mindenféle pop előadóról, olyan zenéket hallgattam, mint a többiek, csak azért, hogy én is közéjük tartozhassam, pedig a felét nem is szerettem. Aztán ahogy vége lett az általánosnak, ezzel teljesen felhagytam. Aztán kezdődött a színház szeretetem, egyre több musicalt néztem, ekkor ezzel kezdtek el bántani, hogy miért szeretem, azt már meg se mertem említeni, hogy operettet is szeretek nézni. Persze én sohasem csak és kizárólag ilyen zenéket hallgattam én régen ugyanúgy szerettem azokat (a ma már retronak számító) zenéket, mint mások, ma is ugyanúgy hallgatok vegyesen mindeféle előadótól, de még mindig van olyan, akitől megkapom, hogy "Tegyél be Lehetsz királyt, a Szandi azt szereti csak" NEM, attól, hogy lelkesen énekeltem anno énekórán a kötelező dalokat, attól, hogy szeretem a musicaleket még nem csak ezeket hallgatom éjjel nappal. Mondjuk az se volt túl jó tapasztalat, amikor amiatt szólt le vki, hogy Ed Sheeren koncertre megyek. Mert az is milyen ... mondom köszi, azt hittem most már nem fognak ezzel bántani, szóval már az is gáz, ha Ed Sheerent szeretem, de az nem gáz, amikor KisGrofora "buliznak". Azt vettem észre bármit mondok, azt úgyis leszarozzák. Ha szeretem a Pentatonixet, jönnek azzal, hogy de Acapella és jajj az milyen rossz ... ha szeretem Ed Sheerent, az nyálas ... Nagyon szeretnék olyan lenni, akit nem bélyegeznek meg ezek miatt. Azt hittem felnőttként kikerülök ebből a skatulyából, de még közel 28 évesen se jutottam odáig. :( Csak komolyan nem értem a kultúra miért lenne gáz? Szerencsére a szerelmem szerint ez bennem a jó, hogy ezekre vagyok nyitott és nem a hétvégi diszkókra. Legalább ő nem bánt. :)

Köszönöm a videot! Tulajdonképpen a kommenteket olvasva rájöttem, hogy bizonyos emberek mindenkiben találnak hibát, bármit is csinál az ember. Az én példám is munkával kapcsolatos, míg egyeseket számomra érthetetlen okból lenéznek mert például több műszakban dolgoznak, addig engem pont azért érnek megjegyzések, mert orvosnak tanulok. Számtalanszor megkaptam kívülállóktól, hogy nekem biztos nincs életem, mert annyit kell készülnöm a vizsgáimra, illetve, hogy “elpazarlom” erre a fiatalságom. Szerencsére már elértem azt a kort, ahol ezek nagyon nem tudnak érdekelni, de régebben igen komolyan megbántottak. Mégegyszer köszönöm ezt a videot, és azt, hogy ennyit segítesz fejlődni abban, hogy egy pozitívabb ember legyek!

Nagyon jó és fontos téma 🙏🏼 szerintem az a kulcs, amit mondtál, hogy próbáljuk megismerni a másikat. Sokszor amúgy hiába, nem megy át az információ. Talán a nemi sztereotípiák a legerősebbek, vagy az életkorra vonatkozók, ezeket tapasztalatom a legtöbbször. Amin én szeretnék javítani, hogy még ha valamiről, vagy valakiről jót gondolok, akkor is nehezemre esik leírni vagy kimondani, olyan bénácskának érzem. Úgyhogy ez a komment is egy lépés ebben a fejlődésben. : )

Pár éve külföldön önkénteskedtem egy olyan helyen, ahová több országból érkeztek résztvevők. Én voltam az egyetlen magyar. A nemzetiségem miatt valamiért a legtöbben azt feltételezték rólam, hogy zárkózott, hideg természetű vagyok, ami olyan szempontból igaz, hogy nehezen oldódok fel, illetve amit te is említettél, valóban nem vagyunk egy déli temperamentumú nép. :D Viszont alapvetően szerintem kifejezetten barátságos vagyok.Ami érdekes volt, hogy én jóval többször megkaptam ezeket a címkéket, mint például egy-két még nálam is visszahúzódóbb spanyol az önkéntesek közül. Úgyhogy én is azt tapasztaltam, hogy ezek az előítéletek valóban zavaróak tudnak lenni, ha külföldön él az ember.

Ez a szakma dolog mindenkinél téma ahogy elnézem. 😃 Rengetegszer mondták, hogy nem vagyok olyan hülye mint amilyennek gondolom magam, fiatal vagyok, folytassam a tanulást. (Főként az anyósom , aki diplomamániás szerintem.) Pedig ahhoz amit én szeretnék csinálni nem kell diploma. Vendéglátós vagyok, nincsenek hatalmas ambícióim. Nem akarok feljebb mászni a ranglétrán és ezt rengetegen nem értik meg. Én csak be alarok menni, elvégezni a munkám és hazamenni. Ilyen egyszerű. 😊 Illetve igen, a "távkapcsolat nem működik". 4 és fél év után mondhatom, a férjem és én remekül megvagyunk hiába voltunk évekig távkapcsolatban. És nem, nem is csaltuk meg egymást. Persze erre szokott jönni az a válasz, hogy " Azt nem tudhatod! " Lila a hajam, 6 tetoválásom van, de imádok másokon segíteni, nem cigizek, nem iszok, nem járok bulizni. Kijövök az idősekkel és ezen is sokszor meglepődnek. Ezzel egyhuzamban, anyukám pedig nem tudja mire vélni a külsőt, mert egy "szürke kis mimózalelkű egér vagyok, aki inkább meghúzza magát a sarokban ha verik". Ő pedig valamiért a vadócabb énem felett siklott el 24 évig.

Olyan szépen fogalmazol. Nagyon jól átadtad ezt a témát. Szuper volt. :)

Jajj de jó, hogy itt vagy nekünk!🤍✨

Én születésem óta mozgássérült vagyok, és amikor negyedikes általános iskolás voltam, akkor egy elsőstől megkaptam a "Hányadikról ugrottál le?" kérdést. De gyakran felvetődik az is, hogy eltörtem-e a lábam. (Mondjuk ezeket általában gyerekek kérdezik. A felnőttek nem különösebben érdeklődnek.) Továbbá az is gyakran előfordul, hogy azt hiszik az emberek, hogy azért mert mozgássérült vagyok minden marhaságon megsértődöm.

Mikor pár éve nőként rövid hajam lett, az az igazán rövid, felnyírt fajta, nagyon sokféle megítélést kaptam. Hozzá tenném, egy elég nőies, lányos lány vagyok, személyiségileg, stílusilag. Szóval, azt, hogy nagyon szép vagy, felváltotta a nagyon vagány vagy. Akkor volt, aki megkérdezte, hogy leszbi vagyok-e. Vagy fiúnak nézett (teszem hozzá egybe ruhában)... vagy, hogy "óh, te biztos egy fiús lány vagy" (új munkahelyen, ahol munkásruhában dolgoztunk) és ugyan az az illető mikor munka után a saját ruhámban látott meg a kis nyári egyberuhámban, meg pink hátizsákommal, majdnem elment mellettem, mert nem ismert fel 😂 nézett is, hogy wow, oké, nem vagyok fiús... 😅 Ezek voltak a legdurvábbak amiket személyesen kaptam. Meg az arcomat illetően 16-17nek tituálnak mindenhol, és eszerint nem is vesznek komolyan, amíg nem közlöm, hogy 24 vagyok... Khm. Mióta nyakig ér a hajam ujra, érdekes, egyszer sem kaptam meg az említett kommentàrokat... Hát ez van, tényleg nem kéne egy pillantás alapján feltételezni dolgokat. Nekem is probléma volt a fejbőrömmel, ami mellett tarthatatlan volt a hátig erő haj, ezért lett rövid, meg igazából ki is akartam próbálni, és a kettő együtt jött. Amúgy 3 évig volt rövid hajam, de annyira igyekeztem elengedni az ilyen beszólásokat, a nőiességemhez úgy tűnik nagyban hozzájárul a hajam is. 😕 Másrészt volt rgy nagyon jó momentum is. Még Debrecenben adventi vásáron egy árusnál volt egy lány is, aki ott dolgozott, korombeli kb, és akkoriban felnyírt, kék hajam volt (egy hajszínező nagyon ragaszkodott a hajamhoz, nem akart kopni túl hamar) és a lánynak meg pasztell lila, rövid haja volt. Egymásra néztünk, és majdnem egyszerre mondtuk, hogy de jó hajad van. És egy random idegennel csacsogtunk hajszínezőkről, meg hasonló dolgokról, amiket rövid hajú lányként megkaptunk. Nagyon jó élmény volt. :3

Ez esküszöm jobb volt, mint egy hasonló témájú egyetemi előadás. Köszönjük szépen, hogy megosztottad.🥰

A sztereotípiák pont hogy tapasztalaton alapulnak, amelyek azonban csoportra általánosan és nem adott csoporthoz tartozó minden emberre vonatkozik. Nem véletlenül alakultak ki a sztereotípiák.

Szintén távkapcsolatban élek, bár országon belül, de tőlem is kérdezték már többször, hogy nem félek-e, hogy a párom megcsal. Ennek a kérdésnek szerintem azért nincs értelme, mert jó esetben egy párkapcsolatban bízunk a másikban, illetve ha csak nem minden napod minden percét a másikkal töltöd, akkor nem kell ahhoz távkapcsolat, hogy megcsaljon, ha akar. A másik számomra idegesítő dolog, amit én kevesebbszer kapok meg, de például a párom szinte mindig, hogy elárulja, milyen messze lakunk egymástól (300 km), és rengetegszer felvetődik a kérdés, hogy miért nem keres magának valakit, aki közelebb van. Ez így 6 év párkapcsolat után elég sértő tud lenni.

A legfrissebb ítélet ami ért és oda is vágott az a szüleimtől jött. Eddig sosem mondtam nekik, hogy külfödön szeretnék tanulni, mert hát hogy fizzessenek egy külföldi egyetmet, lakást, stb. Inkább mondtam nekik, hogy jó persze elmegyek menedzsmentre, de aztán amikor lehetőségem nyílt és kiprobáltam a szakmát 2 hónapig, akkor rájöttem, hogy nem tetszik. Aztán jött a B terv, hogy majd ekmegyek pedára. Ezt még elfogadták. Aztán elköltöztem otthonról és fél év után rájöttem, hogy nem tetszenek a fizetések, az életszínvonal, a folyamatos futás és külföldön talán könnyebb lenne, plusz ugye nem vagyok biztos a peda egyetembe sem, inkább úgy voltam vele, hogy menni kell egyetemre. Időközben elvágtak egy tárgyból érettségin, másfél hét múlva lesz a pót. Mást se hallok, főleg anyutól, csak hogy igen nem mész egyetemre mert szerelmes lettél, azért nem sikerült az érettségim, mert szerelmes vagyok, azért akarok külföldre menni, mert szerelmes vagyok, azért szégyenkezik miattam mert szerelmes vagyok. Hát egyébként nem, az egésznek az oka a tapasztalat. Miért kell mindig mindent a szerelemre fogni?

Imádlak csak így tovabb

Én csak azt szeretném megjegyezni, hogy azokat a szakokat szokták büfészaknak nevezni, amikkel nem lehet elhelyezkedni a szakmában (aminek különböző okai lehetnek, pl. simán többen végeznek mint amennyi szakember kellene). Szóval csak azt akarom mondani, hogy ettől a szak önmagában lehet nehéz, amin sokat kell tanulni, a 2 nem függ össze.

Könyvtáros vagyok (ezt is büfészaknak szokták nevezni, és nyilván, van az a réteg, akinek kell egy diploma, oszt' csókolom, én komolyan vettem a BA-t és az MA-t is, és valóban nem összehasonlítható az orvosival, de na). Már nagyon sokszor megkaptam, hogy "könyvtáros vagy, akkor biztos nem iszol alkoholt" - de. Meg hogy én akkor mindig mindenkivel überkedves vagyok - nem. Illetve hogyhogy könyvtáros létemre tetoválásaim és piercingjeim vannak, és rock (ne adj isten hardcore) zenét hallgatok. Hangulattól és a másik embertől függően van, hogy rájátszok a sztereotípiára, van hogy az iróniához nyúlok (mindkettő szórakoztató, ha a másik nem érti). Időnként pedig van annyira intelligens a másik, hogy értelmesen lehet vele beszélni ezekről. 8 évig tartottam foglalkozásokat börtönben, ez a munka megtanított arra, hogy amennyire lehet, az előítéleteket elengedjem, és tényleg csak arra koncentráljak, hogy adott pillanatban, helyzetben az illető hogy viselkedik velem és a csoporttal (az ezzel a munkával kapcsolatos előítéletek egy külön posztot érdemelnének) - szerintem máshogy nem is lehet emberségesen létezni bizonyos területeken (ez szerintem ugyanígy igaz az egészségügyre, oktatásra, stb.).

Ez a mások kapcsolatába beleszólás, annyira tipikus 🤦‍♀️ Mikor a volt barátommal együtt voltunk, valóban sok időt töltöttünk együtt, de senki nem volt leláncolva mindenki ment ahova akart, és csinálta a saját dolgait, szántunk időt a barátokra és a családra is természetesen. Szimplán csak mindketten olyan emberek vagyunk, akik igényelték a sok közös időt. Akkor még 20-21 évesek voltunk, és a legtöbben ezt korainak tartották. Folyton megkaptuk, hogy össze vagyunk nőve, nyugdíjasok vagyunk stb stb. Ha pl valamelyikünknek nem volt kedve egy programhoz, mert fáradtak voltunk a suli/munka miatt vagy nem értünk rá, egyből azzal jöttek, hogy na mert az “asszony/ember” (😅🤷‍♀️) biztos megtiltotta, XDD Persze vannak ilyen kapcsolatok, úgyhogy értettük mi miatt hiszik ezt, de annyira bosszantó volt, hogy néhányan meg sem próbáltak jobban megismerni minket, hanem azonnal el voltunk könyvelve rossz arcoknak.

Èn Hollandiàban èlve hallottam többször, hogy a magyarokra “oostblokker”-kènt hivatkoznak, ami annyit jelent kb hogy keleti blokkból szàrmazó ember. Gyakori meg a regio osszemosasa, nem nagyon tudnak kulonbseget tenni magyar/cseh/szlovak/roman/lengyel kozott.

Egyébként nem értem, miért pont az Insta-képek alatt kommentelgetnek ilyesmit, mikor az égvilágon mindenki! készít (beállított) képeket a nyaralása során. A legmezeibb anyuka-apuka is, csak ő nem feltétlen Instára tölti fel, hanem megőrzi a családja számára. Akkor ő "sem élvezi" a helyszínt? Szerintem ez elég korlátolt gondokodásra utal, vagy egyszerűen az ilyen ember élvezi, hogy beszólhat a másiknak, mert vagy nincs saját élete, amivel foglalkozzon, vagy irigykedik. Amit én kaptam sztereotípia: "nézd már, anorexiás", mikor cöliákia miatt 40 kg sem voltam már. Tudtam, hogy rettenetesen nézek ki, viszont mire végre diagnózist kaptam és elkezdhettem a diétát már teljesen tönkrementek a bélbolyhaim és folyamatos fájdalmaim voltak az evéstől. De igen, én direkt éheztettem magam.

Nagyon szép vagy!

Minőségi tartalom😘

Sajnos aki nem tud ilyen értelmesen gondolkodni es kifejezni magat mint te az talan nem is érti miről beszélsz,sajnos.ai meg tudja látja érti a tartalmas értékes videoidat az soha nem irna ilyen bantoan primitiv dilgokat. Mindenesetre csak remenykedni lehet abban ,hogy a szandekod jo talajra talal. Nagyon szeretem amit csinalsz es amit elértel eddig. A csaladrol alkotott felfogasod is nagyon tetszik. Attol függetlenül,hogy nem a te korosztalyod vagyok♥️

Én sem értem hogy lehet valakit ismeretlenül bekategorizálni mondjuk a munkája alapján..... Na de ezek a TAXI-sok! :)

Akkor most az, hogy egy bizonyos kisebbség tagjai bűnözők, meg nem dolgoznak, egy másik nemzetiség meg maffiózókból áll, az sztereotípia, vagy előítélet?

Szerintem látnok a csávó 🙈🙈

BTK=büfészak -> mekis kiszolgáló 🙃