A magyar embert élete minden fontos pillanatában muzsikaszó kiséri, vélik a tordaiak. A közép-bánsági falu magyar lakossága szerint egy hangszer sem tudja az érzelmeket olyan jól kifejezni mint a tambura. Szívhezszóló muzsikája egyaránt szól a vigadózó és a búslakodó szívéhez, legyen az lakodalomban, eljegyzésen, névnapon, temetésen vagy akár akár a regrutabálon. A feljegyzések szerint az Osztrák Magyra Monarchiában, a Torontál vármegyéhez tartozó Torda zenészei a temesvári éttermekbe jártak muzsikálni. Akkoriban a szárazfa hamgszereket cimbalom is kísérte, amit ma már az elekromos billentyűsök kiszorítottak. Ennek a majd 150 éves multnak állít emléket Mezei Zsuzsanna, egykori magyartanár és levéltáros, „A tamburazene múltja és jelene Tordán” című könyvével és a hozzá tartozó nótákat tartalmazó lemezzel.