Így van :) Mikor megismertem,tökéletesnek tűnt. Folyamatosan bókolt, a kedvembe járt, törődött velem. Közben folyamatosan kapta a "megerősítést" másoktól, párhuzamosan. Mindig azt mondta,amit hallani akartam. Mikor elegem lett,hogy állandóan félre jár,mondtam,hogy befejeztem,akkor jött a love bombing,a manipuláció és úgy gondoltam,hogy jó. Működhet a dolog. És el követtem azt a hibát,hogy akkor össze költöztem vele. Az első pár hét mondhatni tökéletes volt. Épült a közös kis életünk. Aztán ahogy mondtad,jöttek az apró beszólogatások,hogy mit kéne máshogy csinálnom,máshogy gondolnom. Miért beszélgetek a barátaimmal,miért megyek haza anyuékhoz,ha ott voltam,mikor megyek már haza. Biztos van valakim,stb. Annyira eldurvult a dolog,hogy már titokban főztem magamnak kaját,mert soha nem evett abból amit főztem,mert ő tudja hogy nagyon rossz. Haza ért és ha esetleg tudta hogy főztem,szó szerint elő vett minden tányért,minden kanalat,mindent és elmosogatott újra,mert rosszul csináltam. A hibáimat folyamatosan el túlozta,a vágyaim, ambicióim nevetségesek voltak neki. A barátainak előadta,hogy egy hp vagyok és állandóan csinálom a fesztivált,majd gyorsan talált lány barátok között olyat aki megvigasztalta. Volt hogy haza jött és cirkuszt vágott,mert neki fontos vizsgája volt és nem kérdeztem rá,hogy hogy ment neki. Nem tudtam arról a vizsgáról. Hatalmas cirkusz lett belőle,utána láttam a telefonjába,hogy írta az egyik ismerősének,hogy tök jó,hogy ekkora bűntudatom van,de igazából tényleg nem mondta,de megérdemlem,hogy rosszul érezzem magam és ezen jót szórakoztak. Mikor meghalt a mamám és sírtam annyit mondott,hogy örüljek hogy addig élt és min kell ezen hisztériázni. Mikor papámnak autóbalesete volt (szerencsére nem lett komoly baja) zokogtam és ültem a telefon felett,hogy tudjak róla valami hírt,azt mondta,hogy nem fogja nézni a siránkozásomat és fogta magát be ment aludni. Mikor neki történt valami az ismerőseivel,rokonaival,nekem nyilván együtt kellett érezni (meg szerintem ez teljesen alap). Mikor ki akartam lépni ebből a kapcsolatból,akkor kezdődött a puncs fázis, meg az ígérgetés, sírás rivás. Aztán hülye voltam és majd megváltozik és én csináltam valamit rosszul. A végén már teljesen elvetette a súlykot, amit én csináltam az sose jó volt,haragszik rám,mert ezt meg azt mondtam vagy csináltam,holott nem,volt hogy majdnem egy egész hétig semmit nem szólt hozzám. Egy napig nem szóltam hozzá,este már társkeresőn volt fent,mondván hogy magányos 😂 folyamatos megalázások az ő részéről,a kedves anyuka részéről (aki valószínűleg szintén zenész,mint kedves gyermeke) úgy bántottak,ahogy nem szégyelltek. Jött egy két pofonka,már levegőt se mertem venni,mert azt is rosszul csináltam. Több mint két éve nőtt be annyira a fejem lágya,hogy egy heves vita után úgy tettem,mintha majd megbocsájtanék egyszer neki,aztán mikor nem volt otthon,fogtam magam,bepakoltam és elmentem. Azóta boldog párkapcsolatban élek, fontosnak és szerethetőnek tartom magam, rengeteget főzök,nem hányok az idegtől,tudok aludni és az endometriózisom is teljesen tüntetmentes. Nem tudom bárkit érdekelt e a sztorim,de nekem jól esett le írni :)

Kedves Atis. Gondoltam megosztom a saját történetemet, hátha tud valakinek segíteni. Én 3 évig voltam együtt egy nárcisztikussal. Az elején egyáltalán nem sejtettem. És egy podcastben mondták egyszer hogy az a fő gond hogy akik fogékonyak a nárcisztikus emberekre egyszerűen nem feltételezik hogy a másik rosszat akarna nekik. Én is így voltam ezzel. Eszembe sem jutott hogy a másik aki szerelemmel közelít felém rosszat akarna nekem. A red flagek annyira lassan és óvatosan lettek beépítve a kapcsolatba hogy észre se lehetett venni. Így utólag már látom őket, de akkor egyáltalán nem tűnt vész jelnek. Nálunk a legnagyobb érzelmi huzavona azzal volt hogy ő sosem akart velem igazán időt tölteni. Nekem nagy igényem volt mindig is a közös programokra, randikra ilyesmi (Tudjátok a szeretetnyelvem a minőségi idő). De ő sose akart semmit csinálni. Az egyetlen program az volt hogy filmet vagy sorozatot nézünk. Én ebbe borzasztóan beleuntam. De ez jó alap volt amit ellenem fordított. Mert "én nem értem meg hogy ő mennyire fáradt". Mert "én hisztizek folyton". És egy idő után nem nagyon mertem mondani a saját igényeimet mert akkor én voltam a hisztis barátnő. Nem akartam az lenni így magamba fojtottam. Ami a legrosszabb volt amit tehettem mert időnként kirobbant belőlem amit én szeretnék. És akkor én voltam az őrült hisztis nő aki bántja őt... Dolgozni csak ő dolgozott ezen a világon. Mindenki más haszontalan munkát csinált, csak ő fáradhatott el, csak az ő általa csinált dolgoknak volt értelme. Meg ő annyira jól dolgozik és sokat és megérdemelne még több pénzt és miért nem ő keres a legjobban a világon mikor ő annyira fáradt. Az előző barátnői érthetetlen módon mind megcsalták ők. Őt a szerencsétlent aki jó volt hozzájuk. Egyszer egy veszekedésünk alkalmával megütött és idegében kiszedte az erkély ajtót a helyéről. Repkedtek a tányérok poharak. Én meg már akkor teljesen abban a hitben ringattam magam hogy az egész az én hibám. Odáig sikerült manipulálnia hogy a végén már én hittem az magamról hogy nárcisztikus vagyok. Komolyan. Egy barátnőmtől kértem tanácsot hogy most én tényleg az vagyok-e. Tényleg én bántom-e a páromat. A mosolygós életvidám nő akit kiépítettem valóban egy hisztiző elégedetlen senki lett. Aki buta volt mindenhez. Aki olyan álmokat dédelget amik sosem fognak megvalósulni. Aki nem dolgozik eleget ezért nem lehet fáradt (megjegyzem vendéglátóztam heti 6 napot...). Ezeket hitette el velem az évek alatt. Nekem nem sikerült kilépni. Mindig csak "meg akartam javítani a kapcsolatot". Hosszú huzavona után ő szakított velem. A csodás tulajdonságai mellé egy jó adag alkoholizmus is hozzátársult. Amikor ivott kifordult magából. ( Vagy inkább lehullt a hamis én és felszínre tört az igazi valója.) Nagyon nehezen álltam fel ebből. Természetesen a szakítás utáni hónapokban még időnként felkeresett. Az utolsó beszélgetésünk alkalmával az az egy dolog érdekelte hogy én lefeküdtem-e valakivel az elmúlt hónapokban. Ott jöttem rá hogy igazából csak a "tulajdonának" tekint, semmi másnak. És az az igazság hogy ezeket a jeleket nagyon nehéz észrevenni. Annyira aprón és finomat vannak adagolva, mire észreveszed hogy valami nem jó, már az fogod hinni hogy veled van a baj. A legszebb az egészben hogy az egyik legjobb barátnőm is erőteljes nárcisztikus tulajdonságokkal bír. A szakítás után fél évvel a barátnőmmel is megszakítottam a kapcsolatot. Végre ahhoz is megjött az erőm. Nem könnyű a felismerés de ha azt veszitek észre hogy valaki egyáltalán nem figyel a ti igényeitekre, és semmiben sem támogat hanem inkább lehúz a mélyre az biztos hogy nem egészséges. Kitartást kívánok mindenkinek

Aki olyan szerencsés, hogy nem volt dolga ilyen energiavámpírral, el sem tudja képzelni, milyen szörnyetegek ezek az emberek. 😢

Őszinte leszek. Nem tudtam végignézni a videót. Tavaly belekeveredtem egy párkapcsolatba, ahol a barátom nárcisztikus volt. Ez a videó annyira eszembe juttatta őt és azt, miket csinált velem, hogy nem bírtam végignézni. Mikor belekerültem ebbe a kapcsolatba tökéletesnek tűnt. Nagyon élveztem. Aztán nem kellett néhány hét, hogy minden megváltozzon. A barátaim nyitották fel a szememet azzal kapcsolatban, hogy ő nárcisztikus (igazából alig tudtam a barátaimmal is beszélni, mert vagy nem engedte, hogy találkozzak velük, vagy ő is ott akart lenni mindenhol, a telefonomat meg mindig ki kellett hangosítanom, ha valaki hívott) Alig tudtam kijönni a kapcsolatból. Nem engedett. Rendszeres volt az érzelmi és szexuális bántalmazás. Végül nagy nehezen sikerült kijönnöm, de még mindig nagyon a hatása alatt vagyok az egésznek. Sajnálom az anonimitást, de nyilvánosan nem merném ezt leírni a nevemmel és az arcommal (még mindig félek tőle). De bátorítok mindenkit, hogy ha ilyen helyzetben van, keressen nyugodtan! Nem ígérem, hogy tudok segíteni, de talán tudok néhány dolgot tanácsolni, amit megtanultam mellette. Utólagosan szerkesztve: Az email címem lemaradt habcsok970@gmail.com

Csak pár példa: - Volt egy elve, hogy miért hülyeség a bocsánatkérés. :D - Nagyon lenézte a barátait, de mégis fenntartotta a kapcsolatot velük. - A végén a fizikai megfélemlítés is előkerült. Nem engem bántott, előttem tört össze dolgokat. - Ha nem egyből haza mentem munka után, akkor vita volt. Akkor is, ha 10 percre elbambultam egy kirakat előtt vagy neki szereztem meglepetést. - Ha volt valami sikerem előhozott valami rossz tulajdonságom. - Próbára tette a pozitív tulajdonsgaimba vetett hitem, "Nem is vagy annyira toleráns ha..." - Rengeteg vitánk volt a "mi normális"-ról. Évekig tartott utána bkit közelengednem és definiálnom magamnak, hogy mi normális két ember között. Dr Ramani az mondja: You can't change the weather in Chichago. Vagyis egy durván nárcisztikust nem tudsz megváltoztatni, ne is próbáld meg, inkább alakíts ki védekezési, menekülési utat... Életem legjobb döntése volt a kilépés. Sok dolog lekopott akkor rólam. pl 2 "barátnő" is, aki szintén elég sok nárcisztikus vonást hordoz.

Nagyon jól összefoglaltad, néhány kiegészítés. 1. A nárcisztikus nem többnek, hanem pont, hogy kevesebbnek érzi magát másoknál, ezért kell neki a folyamatos dicséret és elismerés még a legbagatelebb tetteiben is. Aki többnek érzi magát, az a pszichopata, aki azért manipulál, mert tudja, hogy képes rá és élvezi. A nárcisztikus meg azért manipulál, hogy a hibáit ne vegyék észre. És persze mindig azt hiszi, hogy minden az ő, és csak is az ő érdekei szerint történik, és másoktól is (persze, akitől lehet) elvárja, hogy mindig az ő érdekei szerint döntsenek mindenben, még akkor is, ha az az illető érdekeivel ellentétes. Adjanak fel érte mindent, amit csak kell. Ha nem így tesznek, jaj nekik. És persze él egy kép a fejében, a másik emberről, hogy milyen, és ha kiderül, hogy nem olyan, akkor persze az illető megjátsza magát. Vagy a világról van egy határozott elképzelése, és aki mást mond, az hazudik. 2. Nem feltétlenül olyanok a célpontjai, akiknek kevés önbizalmuk van, hanem olyanok is, akik kényelmes, felelősségmentes életet akarnak élni. Ilyenkor, ahogy te is mondtad, a nárcisztikus azt mondja, amit az illető hallani akar: majd ő intéz helyette mindent, épít kapcsolatokat, kiáll az érdekeiért, neki (az áldozatnak) nincs más tenni valója, mint mindenben feltétel nélkül rá hallgatni, és soha meg nem kérdőjelezni az igazát/igazmondását. 3. Egy nárcisztikus türelmetlen. Azonnal mindent is tudni akar rólad, és már a legelső találkozáskor elvárja, hogy úgy beszélgessetek, mintha születésetek óta ismernétek egymást. Bízd rá minden (főleg a legféltettebb) titkodat, hiszen, ha valaki, akkor ő aztán megértő. Nem fogja megvárni, amíg elnyeri a bizalmad, nem járja végig az ismerkedés lépcsőit, sem barátságban, sem párkapcsolatban, hiszen a másikat nem a személyisége miatt akarja megismerni, hanem ki akarja használni. Bármire. Amire csak lehet. 4. MINDNEKI az áldozata!!! Ha magabiztos, céltudatos, okos vagy, akinek vannak eredményei, akkor azért fog veled ismerkedni, hogy ellessen néhány tippet, hogy látszódhat magabiztosnak. Illetve, ha ilyen emberekkel látják, akkor róla is ugyanazt feltételezik. A vicc ebben az, hogy olyan dolgokban képes az ilyen embereket példaképnek tekinteni, mint pl. az öltözködés, vagy egy-egy mozdulat. Azt hiszi, hogy ezek azok a dolgok, amik az illető sikerét eredményezik. Pl. úgy kell pakolni a bőröndbe, ahogy egy sikeres ember pakol, vagy úgy kell valamit összehajtani, ahogy egy sikeres ember teszi, mert biztos ez a mozdulat a kulcs a sikerhez. Azonban az ilyen embereket nem fogja dicsérni, mert tudja, hogy ezzel nem tudja őket manipulálni. A nárcisztikusok egymással folyamatosan versengenek. Pénzel, kinek gazdagabb a párja, ki tud drágább holmit venni, kin áll jobban a ruha, kinek csinosabb a frizurája. Akinek pedig még nála is kevesebb önbecsülése van, azokkal azért jó neki, mert így elterelheti a figyelmet a saját nyomoráról. Az ilyen mellett okosnak, csinosnak tűnik. Az ilyeneket teszi függővé a dicséret-alázás következetlen használatával. Tehát egy nárcisztikustól SENKI sincs biztonságban. Ja, azt még elfelejtettem hozzá tenni, hogy ha a környezetednek panaszkodsz, hogy átlépi a határaidat, hogy mindenbe beleszól, akkor meg azt kapod válaszol, hogy de hát mi a baj? Örülj neki, hogy valakit érdekelsz.

-Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan azt ő elképzelte. -Nem "reptetett", hanem a "földbe döngölt". -Eleinte csak nem értett egyet azzal, hogy a barátaimmal megyek sétálni, kávézni, akármit csinálni, aztán később már nem is mehettem el, mert "nem vagyok már szingli, ne csináljak úgy, mintha még mindig kiscsaj lennék". -Ne egyek sokat, mert dagadt leszek, ne fussak, mert otthon is edzhetek, ne menjek el edzeni, úszni, inkább maradjak otthon, mert nem tehetek úgy, mint egy szingli, hogy megyek ide-oda, illegetem magam másoknak, mintha még szabad lennék, meg mert pénzbe kerül -Feljött hozzánk pár barátnőm, és egy kiskanál eltűnt, és megvádolta őket, hogy valamelyik ellopta (igen, jól olvastátok, egy kiskanál🤣). Sosem lett, meg, máig nem tudom mi történt, de biztos, hogy nem kellett egy barátnőmnek sem egy kiskanál... 🤣Most jót röhögök ezen (bár inkább sírni tudnék visszagondolva, hogy mekkora hülye voltam...), pedig most, évekkel később belegondolva még az is lehetett, hogy ő dugta el direkt, és fogta a barátnőkre, manipulációnak. -Kritizálás kritizálás hátán, minden téren. Miért öltözöm úgy, mintha szingli lennék, miért nem veszem fel ezt inkább, ne menjek ide, ne csináljam azt, ehhez te nem értesz, hogy gondolod, hogy csak úgy.... -Bármi rossz történt velem, "megérdemeltem", mert biztosan úgy viselkedtem, olyat mondtam, olyat tettem... Ha vele történt rossz, az viszont soha nem az ő, hanem mindig más hibája volt. Például az enyém. -Egyszer kezet emelt rám. Megfogott a nyakamnál, és a falhoz taszított. Akkor épp nem tetszett neki valami, amit mondtam (ha jól emlékszem, ez volt az utolsó mozzanat, ami után elhagytam). Utána kiderült, hogy volt verekedése korábban, és az anyukájával is fenyegetőzik olykor (ezeket később tudtam csak meg sajnos, telefonon beszéltem az anyukájával) -Mikor elcuccoltam tőle, épp az anyjával beszélt, és épp azt mondta "nem tudom miért... egyszer csak felcsattant, hogy elköltözik...Itt van és pakol..." Anyukát hallottam: "Mi történt?" Ő: "Semmi. Jól elvoltunk, most meg elmegy." -Végig azt leste, amíg pakolok, hogy véletlenül se vigyek el (még akár egy kiskanalat se) a lakásból, amit együtt béreltünk. -Azt vettem észre, hogy egy mondhatni stabil önértékelésű nőből, egy érzelmileg kisemmizett balek lettem, egy csapnivaló érzelmi nulla. Én, aki mindenkire mosolygok, tele vagyok pozitivitással, jövőbe tekintéssel, árnyéka voltam önmagamnak. És most, hogy mindezt leírtam, lehet, hogy most tudatosult bennem, hogy volt még egy ilyen kapcsolatom, csak ott már hamarabb felismertem... Ő meg pl. mindenkivel szemben gorombának, "agresszívnek" mondott. Pont ez volt az a pont, amikor felismertem, hogy "rossz helyen vagyok". Máig nem értem, hiszen pont az ellenkezője az igaz. Utána pont lett egy párkapcsolatom, ami több éves barátságból született, és nagyon nem értette, mikor kérdeztem, hogy "goromba vagyok?" egy az extől olvasott facbook üzi után, ahol szintén ecsetelte, hogy leányhoz nem méltóan viselkedem, durva vagyok, agresszív, nyers, és miért nem vagyok kifinomult, nőies. Utána már letiltottam. Azóta sem értem, de már nem is akarom, csak egyszerűen tudom, hogy ha azt érzem gy kapcsolatban, hogy "nem én vagyok", akkor az tényleg nem én vagyok, hallgassak magamra! Pont a napokban mondta gyermekem apja egy témával kapcsolatban, hogy picit lehetnék néha keményebb is, mert nem szeretné, hogy eltapossanak mások. Van az a mondás, hogy "Minden nő egy olyan ffit érdemel, aki a rúzsát teszi tönkre, nem a szemfestékét!"

a durva az az, hogy aki nem kapcsolatban él vele, hanem kollégák, haverok. barátok, mindenki el van ájulva, hogy mennyire aranyos és cukika....

A hogyan vedd észre a nárcizmus rész pontatlan: Mindig szerepet játszik. És pontosan tudod, hogy másokkal nem tökéletes, időnként észreveszed, hogy másokat átver, durva, arrogáns, van egy sötét, durva énje, de azt hiszed, hogy veled ezt nem csinálja, pedig de. Lassan fogysz, tönkretesz, elfogy minden ember mellőled, még a rokonok is. Mindenkit elmar, teljesen egyedül vagy. Anyagilag tönkretesz. Talán a nőknek a legjobb tanácsom a mai eszemmel, hogy kb. három hónaponként készítsenek egy képet a telefonjukkal magukról. Ha mindig egyre fáradtabbak, szomorúbbak, kimerültek, akkor baj van. Ez az ember nem építi őket, hanem rombolja. Persze tény, hogy a nárcisz elhiteti veled, hogy még ez is saját magad miatt van, de ez nem így van. Soha az életben nem kér bocsánatot. Ha mégis meglök, vagy stb, akkor is röhögve, röhécselve teszi, azt érezteti, hogy ez egy olyan apró dolog, hogy még én szégyelljem, hogy bocsánatot kér, az egyébként teljesen bevett európai etikett szerint.

A videó nagyon tetszett: félelmetesen jól és érthetően bele lett sűrítve minden, ami ennyi idő alatt elmondható! Gratulálok!!! Nekem egy nagyon közeli hozzátartozóm nárcisztikus... Miután -öregségi gondozásra- magamhoz vettem a házamba (életem legveszélyesebb döntése volt.) Két év alatt sikerült neki megkeseríteni az élemet az önmagát tökéletességbe emelő-, engem degradáló beszólás-dömpingjével... A fiam sietve elmenekült amikor már felnőtt, és megtehette... Nem szeretem másra hárítani az (összes) felelősséget, ezért utána olvastam, és rengeteg videót megnéztem a nárcizmussal kapcsolatban, míg végre letisztult, hogy mérges kígyót hoztam a házamba, és azt gondozom... (Az igazság az, hogy korábban is tisztában voltam azzal, hogy komoly gondjai vannak a lelkében, de hogy ennyire meg tudja játszani a 'tökéletesen szerető anyát' (mindenféle reális önkritika mélkül), nos, ezt én sem gondoltam volna!! Nem akarom felrúgni ezt a gondozási szerződést több okból sem, ezért egyfolytában arra tanulok és edzek: hogyan tudok úgy együttélni egy kígyóval, aki rendszeresen megmar, és hogyan tudom kezelni (elsősorban magamban) a végtelen igazságtalanságait... Lehetne még sokat írni erről, de most az a célom, hogy kihangsúlyozzam: ez a téma igen kemény: nagyon-nagyon vegye komolyan az, aki belefutott egy ilyen kapcsolatba! Nem szabad sajnálni az időt a kutakodásra, hogy mi legyen a végleges döntés: menni bármi áron-, vagy maradni... Tényleg az ember saját lelki egészsége a tét!!!!!!

A következő sorokat csak azért írom le, mert ha bárki is hasonló szituációban van, merjen önmaga lenni, merjen lépni és elkezdeni dolgozni azon hogy túl tudjon a nárcisztikus szülő/rokon/barát terrorizálásán lépni. 16 éves koromra jöttem rá hogy az apám súlyos módon nárcisztikus. A videóban elhangzott szinte összes jelző igaz rá és sajnos ő ezt képtelen belátni. Mire ezt felfedeztem, addigra az önbecsülésem, álmaim, vágyaim mind romokban hevertek, mivel amióta az eszemet tudom az ő egója, világi "szenvedése" körül forgott az én és a családom világa. Persze mások előtt jó arc volt, igyekezett azt a látszatot kelteni hogy minden a legnagyobb rendben. Ezzel érte el azt, hogy mikor felmerült bennem, hogy itt súlyos gondok vannak, senki nem hitt nekem. A saját anyámat, testvéreimet próbálta ellenem fordítani. Körülbelül 4 év kellett hozzá mire felül tudtam ezen kerekedni és látható eredményt értem el. Több hónapnyi terápia és rengeteg "mentőakció", próbálkozás után teljesen el tudtam őt engedni, hagyom hogy éljen a kis világában. Mindeközben a családom is belátta, hogy vele problémák vannak, mindenki próbált neki segítséget nyújtani de mindhiába. Azóta többnyire békés a családi lélgkör, apám elköltözött és éli a maga "szenvedésekkel" teli napjait.

Nagyon pontos alapozó ismereteket nyújt ez a videó rövid, könnyen érthető formában. Remélem sokakat késztet majd arra, hogy akaposabban is tanulmányozzák a témát! Sok szenvedéstől menthet meg az, ha minél többet tudunk erről az embertípusról. Gratulálok a videó készítőjének!

Szia Atis! Nagyon szuper videó volt! Korrekt, pártatlan. Le a kalappal! Én már több, mint 20 éve élek házasságban egy nárcisztikussal. Hosszú évekig nem vettem észre ezt! Csak annyit, hogy valami nem stimmel, nem ez lenne a normális reakció bizonyos helyzetekben, de nem tudtam, hogy mi a probléma. Aztán egyszercsak hallgattam Dr. Bánki György videóját, ahol mondja, hogy "rendkívül szeret fájdalmat okozni". És mivel ezt éreztem, ezért utána már faltam a nárcizmussal kapcsolatos cikkeket, videókat és rájöttem, hogy igen, a férjem úgy mondom tankönyvi nárcisztikus! Minden, amit olvastam, hallgattam azzal mindennel találkoztam. Szédületes élmény volt ez a felismerés, de nagyon sokat segített a továbbiakban (ennek a 20 évből mindössze 4 éve csak, hogy felismertem mivel is állok szemben). Ma már tudom, hogy ha elmondom neki, hogy mi nem tetszik, akkor 1-2 napos csend lesz. Tudom mikor van a nárciszti, miért néz le bárkit akit én megdícsérek, stb... Néha nem könnyű együtt élni. Sőt, borzalmas! De pont, amit te is mondasz a videó végén: senki sem választja ezt a helyzetet. Igyekszem sokszor úgy tekinteni, mintha mondjuk cukorbeteg lenne. Az is egy olyan betegség, amivel együtt kell élni, nincs mese. És ha nem bontom fel a házasságom, akkor ezzel is együtt kell élni. Van számtalan nehézség, de mostmár, hogy tudom mivel állok szemben, könnyebb elviselni is. Épp ezért nagyon fontosnak tartom, hogy terjesszem ezt a dolgot, mert sokan csak annyit vesznek észre, hogy valaki mellett nincsenek jól, sőt, egyre rosszabbul vannak és nem tudják miért. A FELISMERÉS, mint sok egyéb területen, itt is a legfontosabb. Mert akkor már tud az ember továbblépni. ☺

SZERK:mivel sokaknak nehéz értelmezni. IRONY: Elnézést kérek önmagam nevében, amiért ilyen förtelmet okádtam az internetbe, mint egy angol kifejezés használata. FACT: Elfelejtettem, hogy kis országunkban az emberek 58%-a semmilyen idegen nyelven nem beszél, az EU-ban is utolsók vagyunk ezzel az adattal és ezt büszkén vállaljuk is. IRONY: Itt nincs szükség, nincs igény ilyen idegen-nyelveskedésre, sőt! Szikár elménk ellenáll az ilyen lingvisztikus manipulációnak. Magyaragyunk szikkadt mocsarába ne akarjon senki kognitív gyümölcsfákat telepíteni! Hagyjuk meg a nyelvtanulást a hanyatló nyugat ópiumának! Peace!

Nekem apam rejtett nárci. Tavalyelott szeptemberben váltam le róla eloször fullra érzelmileg. Nemrég az elozo albérletem tulajáról is kiderült hogy nárci. Egy honappal a beköltözésem után láttam eloször. Délutánra vártuk, majd megérkezett hajnali fél egyre. Beszólt miközben zuhanyoztam, hogy "ki van bent, marad melegvizem?" Úgy hogy ráadásul az egesz fürdon, nemcsak a zuhanyzón van függöny. 5 cm-re be is lehetett látni. És ott mászkált az ajtó elott. Vigyaznom kellett ne lasson meg annyira bent. Majd kint eljatazotta viccelt. Másnap ajtóban cipoben ruhaban kapott el ne nézzük e meg amiért részben jött, hogy szerelni Kell. Mondtam most megyek el. Azt kérdezte " jaa idore?" Nem mondtam ki, de belül gondoltam, hogy azért most megyek el, mert most akarok menni. Mikor ez a határ sértés történt az idom megsértésével, betriggerelte az apám szexuális zaklatását. Én a legfintosabbnak azt tartom a red flagekkel kapcsolatban, hogy ne a masikat analizalva racionálisan ismerjem fel. Hanem hogy a testemben mit érzek. Nekem az a féreg folyton vmelyik korábbi határsérto emlékeket triggerelt. És fordítva is így muködik. Egészséges embereknél szunnek a sémaim, jelzi a testsm, hogy ez a személy nem a traumáimhoz tud kapcsolodni. Mivel egy bántalmazó elosorban úgy bántalmaz, hogy megkérdojekezteti a saját belso jelzorrndszerét az ambernek, a legfontosabb sztem hogy annal jobban semmiben ne bízzunk, mit jelez a testünk. Teljesen mindegy ha vki kívülrol elemezve nem tartja mondjuk olyan gáznak. De ha a testünk úgy jelzi átképték a határaink, vagy zaklatnak, akkor az úgy van és kész!!

Apám grandiózus, anyám sérülékeny nárcisztikus. Nálam emiatt borderline alakult ki, amit sikerült lejjebb tornázni sima labilis személyiségzavarra.

Szia! 🤗Engem nagyon érdekelne egy olyan videó, amiben a vulnerábilis nárcisztikus személyek felismerésèről beszélsz. Szerintem őket nehezebb kiszűrni és beazonosítani. Köszönöm ☺️

TIPP: szerintem próbáld ki, hogy előre belövöd a focust mert néha számomra zavaró volt hogy ide oda mászkált az autofocus. egyébként tetszett a video!

Én több mint egy évig voltam együtt egy nárcisztikus sráccal. Nem gondolom hogy egy randin már fel lehetne ismerni, hogy kivel van dolgod. Főleg hogy az első randin mindenki törekedik arra, hogy a legjobb énjét mutassa ezért így is úgy is tökéletesnek fog hatni. Szóval ahozz hogy rájöjj kivel van dolgod idő kell. Ugye egy nárcisztikusnak nem lesznek a te érzéseid fontosabbak mint az övéi, a te problémád mindig kisebbek lesz. Viszont emellett képesek arra hogy nagyon is igyekeznek segíteni neked de ez is csak azért van mert Ő segít neked, ezáltal ő van a középpontban. Viszont amikor az ő problémáiról van szó akkor ő nem úgy akarja megoldani azt ahogy mondjuk nálad volt, hanem ahogy te próbálsz neki segíteni folyamatosan lehúz téged és végül már bántalmaz miközben te segíteni próbálsz. Ha egy tanácsot adhatok (ami nagyon nehéz egy ilyen manipulatív ember mellettt) akkor az az, hogy ne hagyd hogy elbizonytalanítsanak az érzéseiddel kapcsolatban. Ha rosszul érzed magad, azt érzed megbántott ő akkor ne hagyd hogy Ő elhitesse veled azt hogy túlreagálod dolgot. Jogosak az èrzéseid. Tudatosan nagyon sokára ismerhető fel. Próbáld a tudatalattidat követni mert az mindig igazat fog mondani. Egy éven át nem láttam miben élek. Viszont mindig volt bennem egy apró félelem érzet, egy nagyon pici belső segélykiáltás, amire nagyon is érdemes hallgatni. Mert ez az ami megmenthet titeket attól,hogy benne ragadjatok egy nagyon rossz kapcsolatban ami akár még durvábbra is elfajulhat. Engem is az mentett meg, hogy végül elkezdtem hallgatni arra hangra.

Szuper értékelés!👍😁😉

Jó a pólód, Attis!

Tökéletes videó!

Szia attis nem tudom hogy tervben van-e (ha már igen, elnézést kérek)de csinálsz majd az alvási apnoe-ról videót,mert eléggé érdekes, és engem is érdekel. Ui: további sok sikert.

Szia Atis! Köszi a videót! Hozzá tennék a videóhoz egy fontos dolgot! Brutális állarcviselők! Minden élethelyzetre van nekik állarcuk!

Ami tovább nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok ember pont akkor válik nárcisztikussá, amikor párkapcsolata lesz, gyereke születik, magas pozícióba lép karrierjében vagy meggazdagszik. Nem kell messzire mennem, ott az egyik testvérem. Mindaddig, amíg nem volt párkapcsolata, egy normális embernek tűnt. Azután viszont rá se lehetett ismerni. Nem akart dolgozni, sőt konkrétan azt akarta, hogy én tartsam el őt, ha kell, akár túlórák árán is. Minden pénzköltésemet számonkérte, ő viszont szabadon költekezett. Folyamatosan veszítette a barátait, mert mindenkivel azt éreztette, hogy azért született, hogy őt kiszolgálja. Ő mindenkinek beszólogatott és büszke is volt rá, de ha neki beszólt valaki, akkor ott menekülnie kellett mindenkinek, ha nem akarta, hogy leüvöltse a fejét vagy akár fizikai erőszakot alkalmazzon rajta. Minden vita úgy zárult, hogy földhöz vágott mindent bevágta maga mögött az ajtót és persze ezekért ő sose volt hibás, hanem az, aki őt felhúzta. Minden nap rettegve tértem haza, hogy egyben van-e még a lakás... Nagyvégre elköltöztek, de nem cseréltem zárat. Kiderült, hogy kellett volna. Egyik nap ugyanis hűlt helye volt a számítógépnek. Amíg odavoltam dolgozni, addig elvitték tokkal-vonóval. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját testvérem rabol ki... És mikor mindezzel szembesítettem, flegmán odavágta, hogy egyébként annyi mindennel kisegített élete során, hogy igenis ő megérdemli a számítógépet. A rendőrségen hiába tettem feljelentést - kis értékű lopás miatt nem foglalkoztak az üggyel.

...és van az a szint, amikor emberére talál. Volt dolgom nárcisztikus személyekkel, így könnyű, gyors szelektálás van a részemről. (szakmai szemmel is) Volt randijelöltem is, aki az volt. Kezdetben nem tűnt vészesnek, ám elemző, logikát követő/kereső személy vagyok és bizony már ott tudtam mi kamu vagy fél igazság az első találkozón. Csúnya játékba kezdett idővel, abban a tévhitben volt, ő van nyeregben, végül visszanyalt a fagyi, de úgy, hogy megtörve sírt a nappali közepén. A saját szüleitől és "barátaitól" kezdve idegenekig mindenkinek eszméletlenül gerinctelenül vaskos bőrrel a pofán... adta elő a szerepét. Egyik esetkor pár lépéssel se elhagytuk az illetőt, akinek kamuzott, én pedig visítva felnevettem - az járt a fejemben: ez szánalmas. Mivel durva határokat lépet át, leültem és soroltam mindent, minden jelet, hazugságot. Szembesítettem azzal, hogy mindvégig tudtam az igazat. A legapróbb kammantásoktól a leggusztustalanabbakig. Szóval, aki nem fogadja el a másik személyiségét az ő maga és saját magát se tudja "feldolgozni". Mindenért rám volt szólva, még azért is, ha vázoltam terveimet lapra stb. Azóta úgy vagyok: nem adok esélyt még enyhe nárcisztikusnak se. Az más, ha ismeretségi körökben van valaki, az nem zavar (úgyis szűröm a dolgait), van aki tényleg simán beismeri, ám párkapcsolaton belül OFF. Szóval csajok, srácok, csak óvatosan az ilyen emberekkel!

nagyon jó a pólód!!😍😍😍🤩🤩

Jó a pólód mint mindig :D

elég jol elmondtad...:) ügyes

Szerintem ez egy nagyon hasznos videó lett. Személy szerint én még azt is fontosnak tartom, hogy ne csak a másikat figyeljük az ilyen intő jelekkel, hanem magunknak is szabjuk meg nagyon határozottan a határokat, hogy mi az ami nem fér bele (akár hosszútávon, akár olyan ami már egyetlen egyszer sem fér bele). Nagy veszély lehet még amit a videó végén említettél, a túlzott empátia, az hogy meg akarod menteni az adott illetőt. Másokon szerintem csak akkor lehet segíteni ha az adott illető is akarja hogy segítsenek rajta. És ezek nem csak nárcisztikus személyek ellen lehetnek jók. És végül valahol hallottam még régebben de az nagyon megfogott, ilyen kiemelt redflagnek mindanám : ha valaha, akár csak egyetlen egyszer is komolyan! felmerül benned a másik viselkedése miatt hogy te ennél jobbat érdemelsz, akkor ott kell hagyni mert valószínűleg úgy is van.

Sziasztok! Nagyon jó lett a videó! Azt hadkérdezzem meg, hogy ezt a pólót hol lehet beszerezni? 😅Szeretem a cicás pólókat és ez a társadalom nagy részét ábrázolja, ezért nagyon tetszik! Előre is köszi!

Mennyi ilyen van az interneten, te jó ég! Ráadásul sokan még tanítják is.

Dunno guys i think he used the "red flag term correctly and it was an informative video

Évekig voltam egy nárcisztikus személyiségzavaros férfi párja, a fájdalmat sokszor írásba fojtottam, egy neki nem elküldött levelet szeretnék megosztani veletek. Aki úgy érzi, hogy a videóban elhangzottak igazak a párjára, kérjen segítséget, mert egyedül nagyon nehéz kimászni ebből a gödörből. Nagy ölelés mindenkinek 😊 Kedves valaki, akit régen a férjemnek neveztem! Két napja megint összevesztünk. Pontosabban te kötekedtél velem, próbáltál minden olyat mondani, amivel kihozhatnál a sodromból. Én pedig meredten az órát bámultam, miközben lélegzetvételnyi szünet nélkül átkozódtál és szidtál. Mindezt némán tűrtem, tudván, hogy hiába mondanék akármit, józan észjárással nálad semmit sem érhetek el. Így hát csak mondtad, mondtad és mondtad, egyre nagyobb hangerővel, igyekezve minél előbb térdre kényszeríteni az ellenségedet. Hiszen ez vagyok én neked. Ellenség, amit meg kell semmisíteni. A hangos szavakkal semmire se mentél, így azokat tettek követték: böködtél-rugdostál, ahol értél. Én pedig csak feküdtem, meredten az órát bámultam. Nem hagytam, hogy a szavaid vagy a tetteid a lelkemig hatoljanak. Te nem tudsz róla, de már régóta számítottam a támadásodra. Falat építettem magam köré, amelyet csak kedvességgel lehet ledönteni. A bántó szavaid olykor ugyan célba találtak, de addig tűrtem őket, amíg bele nem fáradtál a hadakozásba. Én győztem. Ellenálltam a támadásaidnak, nem hagytam, hogy kifordíts önmagamból. Hogy miképp győzhettem? Elárulom: olyan erőnek vagyok a birtokában, amelyet te hírből sem ismersz: képes vagyok feltétel nélkül, gyengéden szeretni. Másnap, miközben itthonról dolgoztál, hozzád léptem egy szóra. - A tegnapitól annyit, - éreztem, hogy épp készülsz belém fojtani a szót - hogy semmin se változtatott, továbbra is a javadat szeretném. Ha külön is válnak az útjaink, méltósággal, egymást tisztelve szeretném ezt megtenni. - szólok halkan, de magabiztosan. Nagyon helyeselsz, de tudom, hogy ez részedről csak akkor igaz, ha épp teljesen nyugodt vagy. Én pedig továbbra is reggelit, ebédet és vacsorát készítek, megölellek és megcsókollak, pedig tudom, meg vannak számlálva a kapcsolatunk napjai. Kérhetnélek rá, hogy a következővel bánj jobban. Hogy ne csak rávesd magad és üsd-verd (képletesen és szó szerint), ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd. De nem kérem, hiába is tenném. Ott voltam, amikor az előttem lévővel szakítottál. Azokat a szavakat, amelyeket korábban ellene, most ellenem fordítottad. Úgy tűnik tehát, nem változol, talán egyáltalán nem is tudsz. Így csak annyit tehetek, hogy azt kívánom, találj valakit, aki elfogad így, ahogy vagy. További szép életet kíván: Valaki, akit régen a feleségednek neveztél

Jó videó volt, érdekes informatív. Te Attis nem gondoltál arra hogy megnöveszd a szakállad?

érdekes :)

Szia Atis. Először is szeretném megköszönni hogy megcsináltad ezt a videót, illetve,hogy foglalkozol ezzel a témával. ❤️Rengeteg embernek hasznos információt nyújtasz ezzel. És remélem sokan figyelmesebbek lesznek ezután. Sajnos és én is tapasztaltam egy nárcisztikus emberrel való kapcsolatot, és rengeteg sérülést kaptam.Végre eljutottam arra a pontra, hogy elfogadjam nincs előrehaladás és menekülni kell. Viszont úgy érzem sokat kell gyógyulnom még mindig. Egyedül nehéz. Ezért kíváncsi lennék arra hogy véleményed szerint hogy lehet a legjobban túllépni a traumákon és magadtól gyógyítanod magad. Érdekelne egy külön videó erről. Köszönöm szépen ha elolvasod a kommentem. ☺️

Az én exem, akivel 5 évet voltam együtt abszolút ilyen volt… baromi nehéz volt kilépni a kapcsolatból. Köszi J Géza

Fontos hogy megértsük, miért nehéz kijönni egy ilyen kapcsolatból: nagyon röviden, egy posztraumás streszt szindrómát és egy adrenalin függést okoz. Amikor remegsz érte nem szerelem, csak a tested követeli az újabb löket adrenalint. Ezért nagyon rosz azoknak a helyzete, akik már mérgező szülőkkel kezdték kapcsolat rendszerüket. Kapcsolat kezdete tüzijáték és békafőzés, vége pedig elvonókúra. Nem ismerős máshonnan?

Kis szakmazas: figyelj a onbizalom, onkep, onertekeles, onbecsules 4-re mert mindegyiknek eltero a jelentese. Errol is jo lehetne egy video toled, ajanlom Pal Ferit anyagnak, szepen kifejti☀️

Off topic, de nagyon tetszik a pólód! Hol lehet ilyet/hasonlót kapni? :)

Nagyon jó téma tetszik

Szia Atis! Ha nem titok, honnan van ez a póló? Nagyon tetszik! :O

23 évig voltam benne, 17 voltam, mikor összejöttünk, ő 20 évvel idősebb. 6 éve jöttem rá, hogy ki ő, aztán ki is jöttem belőle. Nehéz volt!

Mások kihasználása és az empátia hiánya nagyon jellemző az illetőnél. A 'hogy vagy' kérdésre nem képes őszintén válaszolni - netán visszakérdezni. Sőt, idegesíti. Mások (barátok, kollégák) személyes közeledését kizárólag formalitásként képes értékelni, emiatt megjátsza magát (amíg van hozzá energiája/érdeke), de aztán az emberek rájönnek, hogy részéről sosem jön érdeklődés alapvető emberi dolgok iránt - figyelmesség, egy szép szó .. semmi. Ha vele vagyok is magába fordul, agyal (jár a keze); engem csak röviden hallgat meg, aztán ismét magáról beszél hosszan-hosszan. Adjak tanácsot, írjam meg a srciptet, hogy mit mondjon a másik fiúnak/főnökének, de másnap már másik fiúval lóg. Ki is használ mindenkit. Én őszintén segítek - hátha észreveszi - de néha már vicces amit csinál. Jár hozzá egy pszihológus fiú és remélem hamarabb kiismeri, mert amúgy őt is kihasználja. Egómasszírozás: ezt úgy értékeli, hogy az illető milyen jól támogatja és milyen jó tanácsokat ad. Megnyugtatja. STB. Van akit azért tartott, hogy járjon vele vezetni gyakorolni; aztán ott a jogász fiú esete. Az egyikük már reklamált, hogy nem nyílt meg neki a lány és nem halad a "kapcsolatuk"; de ez a téma csak idegesítette és inkább már kerüli. Mégegy kis adalék: saját bevallása szerint feminista is. Korábbi hosszútávú kapcsolata rossz volt (és alkoholista); de azért szeretne szívszerelmet.. (az az 1-2 fiú persze nem fogadta el eléggé akit kiválasztott).

szia köszi a videót, de az auto focusszal kezdhetnél valamit :)

Nálam esküvőig tartotta a maszkját, mutatta a hibáit, empátiát mások iránt. esküvő után 3 nappal megszűnt, bekerültem a belső körbe. Kedvenc idézetem, mikor válás után elmesélte az új szakítását: "Nem érdekel mit gondolsz, vagy érzel, visszaszerezlek." Mindig azt nézzétek mit tesz, ne azt amit mond. Ne házasodjatok olyannal, aki nem ápol mikor beteg vagytok. És mit tesz ha megeszed az utolsó csokit a szekrényből? Vissza vetíti rád azt, ami ő benne idegesítő? Minden egészséges pszhiében van pici nárcizmus, egy nárcisztikus művész nem biztos, hogy nárcisztikus személyiségzavaros. Utóbbi nagyon komoly kategória, az egyetlen pszhiés betegség, ahol a páciens nem, csak a környezete gyógyítható.

Sajnos tapasztaltam! Minden jónak tünt, nagyon jól játszák a szerepet.Velük nehéz, addig forgatják, csürik csavarják a dolgokat míg ők kerülnek ki győztesen.Meg igérnek mindent aztán sutba vágják.Ők a "janik"!

Na basszus, ha ezt 4 évvel előbb csinálod 4 év szenvedéstől meg tudtál volna óvni , attól független imádom a videokat téged is :D

Aki akar ilyet ismerni :D tudok egy jó példát rá, csak szóljon, természetesen nem 100%egyezés de a legtöbbet ijesztően felfedeztem benne. Rémisztő volt visszagondolva, mennyire türelmes voltam és megalázkodó.

Azert fun amikor 8/9 vagyok az előző videóban, itt meg a 70% stimmel nálam és mégis depressziós vagyok azert, mert amúgy van pár ember, akit tényleg szeretek és fontosabbnak érzek magamnál és mégis kibaszok velük és igazából magammal is emiatt, mert bűntudatom lesz, amivel sajnálhathatom magam. Ah...imádom :D

Az első barátom ilyen volt. Mire rájöttem már nem tudtam tőle szabadulni. Az első pár hét csupa szerelem és szeretet. Aztán amikor teljesen odáig leszel érte utána fog az asztalra csapni. Te észre sem veszed hiszen teljesen odáig vagy érte biztos csak rossz napja van. Hiába egyre több a borzasztó viselkedés elnezel felette hisz szereted a párod. Amikor sétáltunk a földet kellett néznem mert ha ránéztem bárkire egyből azt kaptam hogy biztosan tetszik nekem. Ő használta a facebookom. Én nem lephettem be mert akkor biztosan más férfiakkal beszélek. Minden férfi ismerősömet letiltotta. Nem mehettem egyedül sehova. Mindenhova kísért azért mert biztos hazudok arról hogy hova megyek. Egyik nap szeretett másik nap a földbe tiport. Megvert lelkileg tönkre tett. Akárhányszor szakítani akartam megfenyegett hogy vagy engem vagy magát öli meg. Vagy úgy tudott zokogni es könyörögni hogy maradjak mint egy óvodás aki beveri a térdét. Mindig elhittem hogy változik. És ez mind meg semmi amit itt most leírtam....Nagy nehezen sikerült elhagynom. De sok traumát okozott. Ezutan fel éven keresztül ha kimentem a házból remegtem a félelemtől. Bele verte a fejembe hogy rosszat teszek ha nélküle megyek bárhova is. Mai napig össze rezzenek hogyha valaki hozzam ér. Ha mellettem ül akkor is. Lehet hogy soha nem fogja a lelkem feldolgozni azt a két év terrort. Borzasztóan sajnálom azt aki éveken keresztül ebben el!

Szivesen neznek univerzumos videokat van egy konkret otletem is megpedig a szaturnusz egyik holdjarol a titanrol szivesen megneznek egy videot mert az egy nagyon erdekes hold es pont most lattam egy dukomentumfilmet ahol szo volt rola

Videó ötlet (ami nekem is nagyon fura): Miért alakult ki hogy meztelen felsőtest férfiaknál/kisgyerekeknél oké de egy nőnél nem (persze azon a két dolgon kívül illetve kizárólag pszihológiailag)

Hi all! I know all hungaryan speak english just like the thumbnail say it ;) It was nice, sadly have halfway understand. You dont use enough english words. You can do it way better ;)

Volt egy ilyen kapcsolatom. Igazából soha nem mondtam rá azt, hogy nárci lenne, de valószínűleg az. Néha nagyon aranyosan, udvariasan viselkedett, de szépen lassan kezdett egyre nyomasztóbbá válni. A barátaimtól konkrétan olyan okból nem tiltott el, csak mert ő esetleg nem kedvelte őket. A telefonomba időnként belenézett és ha egy barátnőmnek egy veszekedésünkről meséltem és ő a szakítást javasolta, akkor nagyon dühös lett, ronda dolgokat mondott a barátnőmre, ráírt, hogy megbántsa és megfenyegesse, folyton szidta és ellenőrizte a beszélgetéseinket. Attól kezdve nem mondtam el a barátnőmnek a veszekedéseinket. A többi barátomra mindig azt mondta, hogy nem hozzám valóak, nem hozzám méltóak és bár próbált másokkal összebarátkoztatni, ha sikerült akkor azzal valami baja lett végül általában és tiltotta őket, majd ellenőrizte, hogy ugye nem oldottam-e fel. Ez persze nem mindre volt jellemző. Fiú barátaim nem igazán lehettek, mindig kitalált valamit ellenük amivel eltávolította őket a közelemből. Volt olyan, hogy egy fiú barátommal találkozni szerettem volna, de ő megtiltotta és aztán lelkileg azzal nyomasztott, hogy egy osztálytársa azért nem találkozik a legjobb lány barátjával, mert barátnője van és legalább ő tiszteli, nem úgy mint egyesek... Ezen én megsértődtem, nagyon rosszul esett és elmagyaráztam, hogy az esik rosszul, hogy nem bízik bennem, majd miközben próbáltam megvédeni magam, olyat beleharapott a számba, hogy vérezni kezdett, mert belül felszakadt a bőr. Ezzel el is értünk ahhoz, hogy ez még egy enyhe fizikai bántalmazás volt a pofonokhoz, rángatásokhoz, lökésekhez képest, ahol nem zavarta, hogy a fejemet a falba veri, rángatott tovább és kiabált és az utcán is megcsinálta ezt, nagy sajnálatomra senki nem segített, pedig látták és sírtam is, hiába néztem az emberekre segítséget kérve. Mindemellett persze undorítóan beszélt velem, ha neki valami nem tetszett. Ha elfelejtettem neki írni, már kaptam a szebbnél szebb "büdös kur*va", "kutya", "ge*i, "takarodj", "idióta p*csa" jelzőket és társait. Sminket nem hordtam, mert mindig lefikázta, azt mondta undorító, holott a legnagyobb sminkem egy szempillaspirál, szemceruza és nagyon max. egy lightos rúzs volt, és még ezzel is sokat mondtam. Inkább manipulált, mert konkrétan nem annyira tiltott, de addig hangolt barátok, tettek, gondolatok ellen, hogy végül elvesztettem önmagamat. Mindezek megkoronázása érdekében aztán meg is csalt, de azt már csak a szakításunk után tudtam meg, amit bosszúból mondott el, mert jóban lettem egy fiúval és miután jól lekurvázott, dühösen bevallotta. Tudom, hogy igaz volt, mert aztán másktól is visszahallottam. Kb. 5-6 év lehetett mire ebből meggyógyultam és újra igazán önmagam tudok lenni. Rengeteget foglalkztam magammal, hogy ez ma így legyen.

Juhuhuuuuu🎉🎉🎉

Nálam az első 2 pont meg van. Nem, nem rózsaszín köd, hiszen 3 éve együtt vagyunk és mindig ilyen volt velem. Meg is kérdeztem "te nárcisztikus vagy, vagy valamilyen pszichopata?" Kinevetett. Természetesen nincs semmi baja 😀

Nkm anyám ilyen. Állandóan rám uszítja az egész családot, mint vmi kóbor kutyákat. Egyszerűen nem tudok mit tenni, már mindent kipróbáltam 🙃

Döbbenetesen furcsa, de nekem egy mélynek és nagyon komolynak tűnő férfibarátságomban bukkant fel ez. Ott nem love bombing volt, hanem hihetetlen mértékűnek tűnő segítőkészség, első nap mentem az új munkahelyre, reggel az első üzenet a cimbitől jött egy GPS-es útvonaltervvel, hogy hogy jutok oda, aztán szinte kifürkészte, hogy mik azok, amire vágyom, de nem adatott meg évek óta, pl edzőpartert találni, bulitársaságba járni stb és ezeket ő megadta, de mindenben pont olyan volt a viselkedése, mint a videóban elmondottak, csak nem párkapcsolat volt a miénk, hiszen heteró férfiakról van szó. De a barátságon belül ugyanezek a jelenségek megvoltak: bombázás, grandiozitás, majd birtokon belül már a finom piszkálódások, hibáztatások, leértékelések, majd ezt követte a folyamatos érvénytelenítés és gázlándolás is. Majd amikor úgy minden a helyére került bennem és nem vettem fel az általa elvárt stílust, öröharira összeveszett velem, természetesen ezt is az én hibáim miatt - legalábbis így promózta a közös ismerősöknek.

Családom 3 tagja is nárcisztikus. Kilépni ebből a kapcsolatból nem nagyon lehet, hiszen az egyikük a nagyim (grandiózus), a másik meg anyum(áldozati). A harmadik a nővérem (grandiózus a négyzeten, brutál) és csak remélni tudom, hogy én nem vagyok nárcisztikus, de nem tudom biztosan. 😅Annyira nincs igényem a csodálatra, sőt inkább ne kelljen szerepelni. 😁 Volt olyan szituáció, amikor a második randin rándult görcsbe a gyomrom, mert a "lovebombing" nagyon felismerhető volt. De nem figyeltem oda erre az érzésre, hogy nincs rendben valami. Ez a felsőbbrendűség kinyilatkoztatás, vagy feljogosítottság, volt a másik red flag. Ott mondtam, hogy vége van. 3 hónap volt csak az ismerkedés, de elég volt.

Az anyám nárcisztikus, nekem már nem volt szükségem ilyen parkapcsolatra, hogy maradandó lelki sérüléseket szerezzek.

Ajánlok egy jelenleg aktív nárcizmus témájú csatornát: A bennfentes.

Exem elég jó példa volt, nem is értem, hogy nem láttam. Kért bocsánatot, viszont megmagyarázta miért én okoztam a dolgot, vagy hát nem megbántani akart, csak az egészségemért aggódva szólt be, hogy motiváljon. Szégyelt a kollégái előtt, mert nem trófea feleség testalkat voltam. Zavarta ha barátokkal mentem el, nem volt hajlandó csatlakozni ami miatt én sem mentem, mert nehéz volt magyarázni a férjem miért nem hajlandó kimozdulni. Alig voltak barátai, csak átmeneti. Ha nyilvánosan, akárki előtt egy témában kifejtettem a véleményem, ami ne adj isten ellentétes volt az övéjével, akkor én megaláztam és nem tartom tiszteletben. Folyamatosan beszólt a külsőmre, mit veszek fel, ha kevés a smink, ha sok a smink. Egy főnyeremény a pali.

De jó lett volna egy évvel ezelőtt ezt látni. Mindenki a családom, barátaim mondták hogy nagyon offos viszont nem hallgattam rájuk, ellenük uszított barátom. Minden igaz rá a videóban sajnos. 1 évbe telt mire rájöttem jó nagy sz@rban vagyok. Nagyon nehezen másztam ki belőle, pontosan egy hónapig tarott mert fenyegetett hogy megöli magát és mindent oda igért hogy megváltozik. Szörnyű volt. Soha de SOHA nem akarok hasonló emberrel beszélni. Annyi lelki traumát okozott (testit is) hogy soha nem fogom elfelejteni. Azóta is még van pánik rohamom és mentolos rágó nélkül sehova sem merek elindulni. Akit érdekel néhány red flag: Tudhattam volna az elején de soha nem kért bocsánatot l, soha nem tévedett akkor sem amikor bántott (fizikailag) és annyi volt a válasza hogy ne nyafogj Evés zavarral küzdöttem és mikor össze jöttünk jelezte hogy szeretné ha többet ennék. Hinnéd azt hogy miattam aggódik de nem. Nem akar egyedül enni… mikor elkezdtem hízni az evéstől (vagy max 5kg) piszkált hogy kövér vagyok. Mondanom se kell aki tudja tudja. Ha “rosszat” csináltam fenyegetőzött hogy elhagy másért. Gazdagabb családba született, volt cégük amibe ő is becsatlakozott. Kb napi 2-3 órát kellett dolgozni, de az is olyan volt hogyha nem csinálja meg se tűnik fel senkinek sem. És ő volt a legokosabb mert neki van cége (ami örökölt de az nem lényeges) Mivel ő keresett többet és ő vezetett (nincs jogsin:)) ezért nekem kell takarítani meg az ő kedvébe járni mert ő már tett értem. Manipulációból volt bőven. Ha valamit nem akartam vagy akartam, de ő nem mindig próbálta elmagyarázni miért nem jó az amit én akarok és jó az amit ő akar. Vett egyszer nekem plüsst amit mérgében szétvágott. Másnap vett nekem 2 is. Ugyan ez a ruhámmal. Sőt mikor szakítani akartam vele akkor vissza akarta venni mert hogy az az ő pénze 😂 ugyan ez a telefonjával. Olcsóbban eladta nekem az iphoneját mert ő újjat vett. De mikor szakítottunk akkor már adjam vissza mert lopom. Be akartam mutatni neki barátnőm, megbeszéltük egy este hogy sétálunk együtt, de ő éppen nem akart menni úgyhogy egyedül mentem ezért meg mérges lett. 0-24ben ellenőrzött. Ha nem együtt voltunk akkor telefonon, ha nem telefonon akkor küldjek képet és legyek a chatben elérhető. Szoknyát nem viselhettem. 😊 se rövid nadrágot nyáron, csak olyat ami a térdig ért. Smink se lehetett rajtam. A turis vagy olcsóbb ruháimat ki kellett dobnom (tényleg a kukába) és vennem kellett új ruhákat amik márkásak voltak. Elmentünk egyszer inni/enni az anyukájával és egy barátjával. Nagyon rosszul voltam és akkor annyit mondott ne vágjak ilyen savanyú pofát mert az anyukája aggódik miattam és folyton nyaggatja hogy nem e mennék inkább haza. Utálta a szüleim és mindenkit is mert hülyék. Anyukám nagyon féltett akkor tőle és ezért azt mondta a barátom hogy anyukám agy halott mert félt. Érted. Félti a lányát és ezért. IQ bajnok volt de tényleg. Egyedül az anyukája miatt éltem túl az utolsó 2 hónapot. Ha ő nincs tényleg lehet nem szabadulok meg tőle. Ezt fura leírva de lényegében ő segített haza jutnom mikor kiderült apukám beteg. (Ekkor is annyi volt a reakciója reméli hamar meghal és vissza megyek hozzá gyorsan) Mostmár jobban vagyok viszont ennél van több is meg durvább is mikor bántott de egy életre megnyomorított ezzel a pánik rohammal talán, de ha azzal nem is az emlékkel biztosan.

Jaj. SOHA nem szembesítjük a nárcisztikust. Ezzel komoly veszélybe sodorhatod az áldozatokat! A nárcisztikus a beismeréssel is manipulál. A jelszó: menekülj, de halkan! Ez a videó több olyan elemet tartalmaz, amelyek vagy nem stimmelnek, bár a legtöbb információ hasznos, és elismerésem a videóért, de ezeket korrigálni kell. Pl. egy külön videóval a "Hogyan szabaduljunk a nárcisztikustól", mert ugye a nárcisztikus ragaszkodik, és láthatjuk, mire képesek, ha szembesítik őket azzal, hogy lecserélhetők: extrém esetben ott van Gabriella, akinek mindkét szemét kinyomta az exe. Arról is fontos lenne beszélni, hogy nincs olyan, hogy "szerelemféltés", mert a nárcisztikus nem szeret. A nárcisztikus a tulajdonát félti, nem a szerelmet. Tulajdonnak tekinti a forrásait. Kérlek, erről is készíts egy videót! És a másik: fontos tisztázni: a személyiségzavart nem jó betegségnek nevezni, mert a beteg embert sajnáljuk. A nárcisztikus pontosan tudja, mit tesz, csak nem érdekli, mert képtelen az affektív empátiára. Csak a kognitív (megtanult) empátiára képes. Abból pedig, hogy a beetetés és a hoovering időszakában pontosan tudja, mire van szüksége a másiknak, arra következtethetünk, hogy azzal is tisztában van, amikor bánt. Tehát ő ezt választja. A beteg emberek nem választják a betegségüket, a nárcisztikust sem szabad sajnálni, felmenteni. A nárcisztikus (természetesen a patológiásról beszélek) szörnyeteg, amely nem változik, nehéz tőle megszabadulni, veszélyes. Menekülj, de halkan!

Kis adalék a videóhoz talán: párom "grandiózus nárcisztikus" én "sérülékeny nárcisztikus" vagyok, valahol a skála közepén, jobb oldala felé helyezkedünk el. Most a "jellemzőinket" nem tárgyalnám, mert azt a videó 100% (+ -) elmondta, de egyébként, szerintem, kellő intelligenciával és önismerettel egész jól lehet kezelni a szitukat, még mielőtt a nárcikat teljesen szét szednétek. :) Pl.: nekem borzasztó flusztrációt okoz, hogy egyszerre gondolom magam a "világ urának", a különlegesnek, a nagyszerűnek és a világ legszarabb emberének, a fogyatékosnak, a gáznak, tudatosan viszont tudom, hogy ezek az érzések miért vannak bennem, így kb. belövöm, hogy hol vagyok a világban és hogyan tudok úgy állni másokhoz, hogy ne kapjanak agyér görcsöt. És sokat segít, ha esetleg a másikkal beszélhetek is róla, vagy szólhatok neki, hogy figyeljen erre. Mondjuk, véleményt ne formáljon a dologról, mert 2 állásom van, a vagy nem érdekel, vagy megsértődök, de ja... :D Ha a másik fél is tudatosan jelen van, nem játszik áldozatosdit, nem fikáz és nyíltan beszél, nagyobb esély van, hogy a nárci is tud valamerre mozdulni, ha nem is más fele, csak annyit, hogy elváljanak és békén hagyják egymást. Én így gondolom. Szóval, attól, hogy nárci vagy, nem kell a pokolra száműződnöd, de fontos, egyrészt, hogy felismerd, elismerd és helyén kezeld ezt az állapotot (? vagy minek nevezzem), másrészt, bizonyos határokat meg kell húzni és azokat be kell tartani a többi emberrel és magaddal szemben is. Belőlem napi szinten ki akar törni a trollkodás, az agresszió stb. stb., úgy húznám le mások önbizalmát, mint a sicc, rendkívül élvezem, de ezeket kontrollálni kell, nem túl etikus na...párom megfogalmazásában meg nem túl hatékony. :D Hát ugye, kinek mi. :D Ui.: még mielőtt --> igen, járok pszichiáterhez, köszi.

Kedves,@superkrumply kiváncsi lennék hogy képes lennél ugyanezt mondani szemembe a való életben is nem csak álnév mögé bújva, sussogva,pletykálkodva,kiközösítve mint a többiek.Kívánom nektek a legjobbakat és hogy megszabaduljatok azoktól a toxikus emberektől akik a valóéletben is sokat bántottak engem!

Szia Atis! Amikor az elején vázoltad a nárcisztikus embereket, gyakorlatilag a celebjeinket láttam magam előtt. A másik nagy probléma, hogy az elfogadás és segítségnyújtás világát éljük most, ebbe nem tudom, hogyan fér bele, hogy e betegségben szenvedők ellen vannak az emberek (kerüld el, rossz ember,stb, gyakorlatilag kiközösítése azoknak akik ilyenek, ami meg ugyebár diszkriminatív, ami meg elvileg tilos, kb mint a HÍV betegek megbélyegzése a 70-es,80-as években). A harmadik gondom pedig, hogy az emberek nagy része, nem tud különbséget tenni a nárcisztikus, és a realista között. Megköszönném, ha lenne egy videó valamikor arról, hogy egy realista milyen a párkapcsolatban (teszem hozzá, rengeteg rossz megjegyzést kapnak). Köszi! Csak így tovább! :)

Leírtad az exeimet. 😂 Most már bekapcsolt a radarom erre, de jó pár évem ráment rá...

👍👍👍

Ha beismerem magamtól, hogy az vagyok, mert az elmúlt kapcsolataimban nagyon sok dolgot csináltam az elmondottakból. Főleg az egoról szóló rész miatt gondolom magamról hogy nárcisztikus vagyok. Egyszer sem gondoltam azt, hogy bárki is megérdemelne. Ezen lehet változtatni? Hogyan tudnék változtatni, mert ez a környezetemben lévő embereknek, sem magamnak nem jó.

Én a mai napig szenvedem a sérüléseim.de már nem vagyunk együtt

Nekem volt egy 3 éves párkapcsolatom és nem volt nehéz rájönnöm, mivel ugyanúgy bánt velem, mint az apám, aki bizonyítottan az

Szuper! Nekem a faterom is az, meg az egyik exem is az volt

Ez a videó most rendesen pofán vágott! Egy barátnőmnél vélem felfedezni, gyakorlatilag az összes jelet... Igazából tegnap fogalmazódott meg bennem először igazán ez a dolog, hogy itt valami nem stimmel, mert amikor vele töltöttem az időmet, olyan fölöslegesnek éreztem. Végig gondoltam a dolgokat, és semmit nem kaptam a kapcsolatunktól, mármint nyílván pár emlék, de hiába nem volt semmi kifejezetten rossz azokban a találkozókban, mégse pozitív képkként vannak meg a fejembe. Igazából nem szeretném teljesen kifejteni, de gyakorlatilag kötelezve vagyunk rá, hogy szinte minden nap több órát töltsünk együtt, mert egy foglalkozásra járunk, és ha már mi így egykorúak vagyunk, akkor lehetnénk jóba elven találkozunk többet. De most ez a videó választ adott a bizonytalanságomra... Ő egy kifejezetten nárcisztikus személy... Járok pszichológushoz, és nagyon sok mindent köszönhetek neki, javasolatam ennek a lánynak is, mert mesélt egy "problémájáról" (Amibe belekérdezve kiderült hogy kamu), és borzasztóan ellenkezett.... A videó tanulsága rávetítve az élethelyzetemre az, hogy nagyon nehéz felismerni hogy valaki tényleg mérgező személy, vagy csak egy annyira sokat nem adó ember...

Végülis jobb később, mint soha. Észben fogom tartani a hallottakat😬

Ki tud ezen segíteni? Kihez kell fordulni ? 😔

Sajnos volt dolgom ilyen emberrel. Bánom, hogy csak utólag jöttem rá, hogy nem normális, ami történt, pedig egyértelműen nem éreztem jól magamat akkoriban. Szerintem világ életemben depressziós voltam, de abban az időszakban volt a legrosszabb, akkor próbáltam meg először öngyilkos is lenni. Még esküszöm, azt tartom a legkevésbé rossz résznek, amikor konkrétan megerőszakolt (bár a pszichológgusom szerint ez cscak egy trauma response, és amúgy PTSD-m van), majd másnap eldicsekedett vele a közös munkahelyünkön. Na persze nem ezekkel a szavakkal és nem így. Hanem úgy, hogy mindneki engem gondoljon a hülye, naiv kurvának. Amúgy sokkal jobban zavart, hogy folyamatosan szavakkal bántott. Voltam csak szimplán csúnya is, nyomi is, guminő is (amit nem is értek, semmi mű dolog nincs rajtam, akkoriban többször sminkeltem, de ennyi), "craz pscyho girl" is, azért van macskám, hogy valaki szeressen, a ágyban lévő "teljesítményemet" fikázta nagyon durván, és folyamatosan másokhoz hasonlítgatott, elég nyíltan. Mármint annyira nyíltan, hogy ha sétáltunk az utcán (ami egy randi lett volna), egyáltalán nem zavartatta magát, és folyton olyanokat mondott, hogy "nézd a seggét/mellét/de jó lába van/de szép szeme van/stb". És nem csak engem manipulált ennyire, hanem a környezetünket is, egytől egyig mindenki engem tartott a hisztis picsának, aki mindenen kiakad és mindentől ideges lesz vagy sír. (Egyébként borderline személyiségzavarom van, amiről akkor még nem tudtam, szóval pláne elég feltűnő volt az az érzelmi hullámvasút.)

"Minden no szemet, minden exem a maga modjan szemet volt" volt olyan akitol ezt hallottam... es ez csak honapok utan utott szoget belem..

jó, de mit csináljak vele/ellene?

Olyan, mintha folyamatosan Opitz Barbiról beszélnél:))

Nem tudom, ez a "red flag" kifejezés honnan jött (már máshol is hallottam), de ha onnam, ahonnan gondolom, akkor rosszul lett "átültetve" a jelentése (igen, tudom, nem ez a lényeg, csak megjegyeztem 😊)

Most megyünk szét. 16 év után végre sikerült.... kellett hozzá, hogy elkezdjek terápiára járni.

Rajtam annó, az első barátnőm nárcisztikus szerelembombázást hajtott végre, jó pár éve tanulmányozok phszichológiát és próbálok tapasztalatot is gyűjteni, mégis bedőltem neki, hát nem egy jó érzés az biztos...

Aki megjátssza az empátiát, és képes önismeretre, és emellett nárcisztikus, azok képesek a változásra, fejlődésre. Nem mondom, hogy az empátia őszinte lesz, mert nem fér hozzá az érzéseihez teljesmértékben, viszont valójában a színjáték kicsit olyan, mint amikor az ember elképzeli saját magát a jövőben valamilyennek, és a jelenben már elkezdi ezt gyakorolni. Jelenesetben jó embernek szeretnék bemutatni magukat, ki akarna ugyanis kellemetlen emberekkel barátkozni? ezek az emberek ugyan úgy érdemesek a szeretetre, az más kérdés, milyen áron. Én is nárcisztikus vagyok + borderline, szóval kínok közepette élem a napjaimat, és inkább egyedül. Sajnos a csapból is az folyik, hogy nekünk sérült embereknek már jogunk sincs kapcsolatot kialakítani, hiszen máglyán kéne égnünk, a bűneink miatt, és egyébként is "viselkedj normálisan", különben jön a fenyegetőzés, el leszel hagyva a csudába. Én azt érzem, hogy baromi nagy a nyomás, hogy legyenek ezek az emberek másabbak, mert károsak másokra és önmagunkra is nézve, de ehhez újjá kéne születni... nagyon rosszul érzem magam, hogy a rossz sémák működése miatt nem vagyok jogosult arra, hogy mások így is megszeressenek a hibáim, és sérültségem ellenére is.

Itt esku azert vannak kiakadva az emberek, mert ati hasznalt egy angol szot? Nem birom 💀😭😭😭

Szembesültem vele. A volt nekem az. Nagyon sokba került, mint anyagilag mint mentálisan. Nem sok barátom van és anyagilag épp hogy megúsztam. Harmincöt év nagyon sok idő. Rengeteg lehetőség és rengeteg pénz.Már nincs meg az az ambíció az a tettre készség az a lelkesedés.😮😢😅😅😅

a nárcisztikus borderline az mégjobb....egyszer kigyilkol lelkileg, aztán 2 perc múlva már szeret és nem érti, hogy mi a bajom...

És mi van akkor, ha a fele igaz rám ? :D Akkor baj van ?

A szüleim,a nagytestvèrem az exeim (nem összes) a volt közössègem, pont ilyenek.

Akkor mi történik ha két nárcisztikus ember összejön? 🤔

Kíváncsi vagyok hogy ez a videó hány kapcsolatnak vett majd véget

Szia, Nagyon tetszenek a videóid. A nárcizmussal kapcsolatban lenne egy megjegyzésem. Sok önimadó ( narciztikus ) szemelyt ismerek de ők diplomas, sikeres, remek társasági emberek. Nincs mit kompenzálniuk. Ez nem minden esetben negatív determináció. Tény, hogy nagyon ambivalens állapotot képes létrehozni egy párkapcsolatban, de sokszor működhet jól is.

Én: nárcinak tűnik Atis: vidd szabadulószobába 😂😂😂

Jó van már , mindenki nárcisztikus . Ezt nagyon ki talalták , bárkire rá lehet húzni , vicc az egész .

Isten mentsen tőle! Szörnyeteg! Tönkre megyen mindenki tőle!

Azt hittem hogy Nácisztikus

Tökjó hogy mindig elmondjàk hogy “ne diagnosztizálj senkit ez által” mégis utána arra buzdít hogy akinél megvannak a “jelek” egyből hagyjuk a francba

Párom előző barátnője is nárcisztikus volt. Ők 1,5 évet voltak együtt, de nagyon nehezen tudott kilépni a kapcsolatból. Mi jelenleg 7 éve vagyunk együtt, és a lánynak azóta már több kapcsolata is volt, a jelenlegi párjával nagyjából 2 éve van együtt. Azon tűnődtem, hogy vajon változhatott vagy csak a jelenlegi párját is manipulálja? Kívülről idillinek tűnik az egész, de persze a látszat néha csal...